Helló! Száz év kihagyás és némi késés után újra itt vagyok, újra egy fordításal - köszi Dotti!
Remélhetőleg hamarossan a saját történetemmel
is boldgíthatlak majd titeket!^^
Addi is drukkoljatok nekem, hogy minden rendben mnjen! :D
Köszi!^^ <3
*eredeti történet*
is boldgíthatlak majd titeket!^^
Addi is drukkoljatok nekem, hogy minden rendben mnjen! :D
Köszi!^^ <3
*eredeti történet*
~Jinie~
Óvoda
Doyoung valószínűleg a legidegesítőbb gyerek Jaehyun
osztályában. Ezt a következtetést Jaehyun röviddel azután vonta le, hogy az
anyukája első nap az óvodába vitte.
- Jaehyun vagyok
- Én Doyoung.
- Kaphatok párat a kék legóból? – kérdezi Jaehyun.
- Nem - válaszol
Doyoung azonnal.
- Miért nem?
- Mert az enyémek –
jelenti ki Doyoung. Jaehyun lenéz a halom kék legóra, amit a csoporttársa
felhalmozott, és úgy néz ki, hogy az élete árán is megvéd.
- Ez nem ér -
reklamál hangosan Jaehyun. - Mrs.
Park azt mondta, meg kell rajta osztoznunk.
Doyoung kissé flegmán rápillant. – Szeretem a kéket – mondja
- Az enyémek. A tieid lehetnek a
pirossak.
- De már van nálam piros. És zöld. És sárga meg
narancssárga. Kéket akarok! - vitatkozik
Jaehyun.
Doyoung egyszerűen csak összeráncolja a szemöldökét, és ignorálva
Jaehyunt, visszafordul a rakatnyi kék legó felé és egymásra pakolva egy
hatalmas tornyot épít belőlük.
Jaehyun lehajol, felvesz egy használaton kívüli kék legót és
hirtelen Doyounghoz vágja, ezzel kiváltva egy sértődött jajveszékelést új
ellenségéből.
Egy kissé elfajul a dolog. Egyre több legó repked a levegőben,
végül Mrs. Parknak kell szétválasztani a két civakodót.Az, óvónéni a sarokba
állítja őket, és egészen a következő hétig el vannak tiltva a legótól,
mindketten.
- Utálom az óvodát, - mondja Jaehyun később az anyukájának.
- és Doyoungot.
- Ki az a Doyoung? – kérdez vissza az anyukája.
***
4.osztály
- Ez fura. Kérdezd meg tőle, hogy miért - mondja Taeyong.
Jaehyun anyukája szerint Taeyong rossz hatással van a fiára, részben azért,mert
két osztállyal felette jár. Néha Jaehyun szerint is igaza van.
- Nem, csináld te -
válaszol Jaehyun. – Egyébként is, idősebb vagy, mint ő.
- De magasabb nálam – védekezik Taeyong. – Tőled nem
nagyobb. És ez nem egy bunkó kérdés?
- De. Pont ezért nem akarom megkérdezni.
Mindketten elhallgatnak pár pillanatra, és Doyoungot
bámulják az ebédlő túl oldaláról, aki agresszívan döfköd egy almát egy műanyag
kanállal. Milyen fura kölyök. Jaehyun utálja őt.
- Csak nem mered - mondja Taeyong. Jaehyun anyukájának igaza
volt. Taeyong szörnyű.
Jaehyun, azonban feláll és Doyoung felé sétál. Taeyong
elenged egy finom sóhajt.
- Hé! – mondja Jaehyun Doyoungnak, amint elé ér.
- Hello! – válaszol Doyoung, miközben még mindig a
szétmarcangolt almának szenteli minden figyelmét.
- Miért jársz ugyanabba az osztályba, mint én? - kérdezi
Jaehyun.
Doyoung felnéz az almájáról. És pislog. Jaehyun képtelen
eldönteni, hogy megsértődött-e vagy sem.
- Mármint…te tizenegy éves vagy, én tíz, - magyarázza Jaehyun. – Nem ötödikbe kéne
járnod?
Doyoung összeráncolja a szemöldökét. Ez ijesztő. Jaehyun
fontolgatja, hogy elszalad.
- Talán neked kellene harmadikosnak lenned - vág vissza
Doyoung. – Légy szíves menj el. -
Doyoung néhány barátja csak nevet Jaehyunon, de ő nem figyel a válaszra.
Doyoung elképed, és Jaehyun végre talál egy kifogást, hogy elmenekülhessen a
szituációból…
- Mit mondott? – kérdezi Taeyong hatalmasra nyílt szemekkel,
mikor Jaehyun visszaér az asztalukhoz.
- Teljesen megőrült és elküldött- mondja Jaehyun.
- Ennyi?
Jaehyun csak vállat von és egy Oreot töm a szájába. – Fura. -
mondja teli szájjal.
***
Ötödik osztály
Gyorsan történt. Jaehyun valami szánalmas frizbi játékot
játszik Tennel és Taeyonggal, mikor hirtelen minden elromlik.
Egy kifejezetten szeles nap volt; pocsék nap a frizbizéshez.
Kint voltak a szünetben a focipályán. Jaehyun Taeyongnak dobja a frizbit, amit
a szél hirtelen felkap, így az irányt változtat.
Doyoung épp arra sétál Yutával. Jaehyun látja, hogy a frizbi
feléjük repül és odakiált egy kétségbeesett figyelmeztetést, de már túl késő.
Yuta úgy tűnik elszaladt, valószínűleg, hogy szóljon a
szünetben felügyelő tanárnak. Doyoung ül a fűben, miközben az arca összerándul.
Tisztán látszik, hogy megsérült. Tulajdonképpen a frizbi egyenesen az arcába
repült, így az lenne a csoda, ha nem sérült volna meg.
Jaehyun és a barátai azonnal odaszaladnak, hogy megnézzék mi
történt vele.
- Jól vagy? – kérdezi Jaehyun. Doyoung szemöldöke felszakadt
és vére arcán lefolyva a focipályára csöpögött.
- Csodásan vagyok – morogta Doyoung szarkasztikusan. – Ki
dobta a frizbit?
Csend szállta meg hirtelen Jaehyunt és barátait. Ten és
Taeyong kényelmetlen pillantást váltottak egymással. Mindannyian tudják, hogy
Jaehyun hibája.
- É-én sajnálom – dadog Jaehyun, és saját tornacipőjét
bámulja, mert Doyoung pillantásától valószínűleg helyben holtan esne össze. – A
szél volt.
Doyoung felnéz rá. Jaehyunhoz vágja azt az átkozott frizbit,
aki elkapja azt, mielőtt gyomron vághatná, és kissé keserűen kijelenti - Hát,
fáj.
Taeyong finoman felkuncog. – Pontosan úgy is néz ki. -
Jaehyun Taeyongra néz, aki gyorsan eltűnteti a mosolyát, és csak köhint egyet. –
Sajnálom.
Egy felügyelő tanár megérkezik és segít Doyoungnak lemenni a
focipályáról. Jaehyun idegesen pillant Doyoung barátjára, Yutára, aki pont úgy
néz ki, mint aki fel akarja nyársalni a hátsóját.
Jaehyun az egész hátralévő napot végig aggódja. Doyoung nem
megy vissza az osztályba. Ha eddig nem utálta, ezután biztos, hogy fogja
***
Tizedik osztály
(az első félév kezdete)
Jaehyunnak soha nem kellett volna feliratkoznia újságírásra.
Mikor találkozott a tekintete a pár székkel arrébb helyet foglaló Doyoung
pillantásával…mintha kijelölt partnerének ugyanez a gondolat járt volna a
fejében, amely tökéletesen kiült az arcára is.
- Tennel akartam lenni - mondja Jaehyun Doyoungnak, mikor
leülnek egymás mellé a számítógép teremben. Azóta nem beszéltek egymással,
mióta ötödikben Jaehyun véletlenül arcon vágta Doyoungot a frizbivel. Jaehyun
leginkább elnyomta magában az emléket. Többnyire.
- Én Yutával – vág vissza Doyoung. – Yuta okos.
- És én nem? – kérdezi Jaehyun.
- Te utálatos vagy – mondja Doyoung úgy, mint ha az
utálatosságnak és az intelligenciának bármi köze is lenne egymáshoz.
- Nézd, a tizen-x-edik alkalommal is, sajnálom a frizbis
dolgot. Szeles volt az idő. Kiszámíthatatlan volt, hogy merre fog repülni.
- Össze kellett varrni a fejem - magyarázza dramatikusan Doyoung. – Akár meg
is vakulhattam volna.
Jaehyun megforgatta a szemét, és beírta a jelszavát,
agresszíven püfölve a billentyűzetet.
- Mit csinálunk? – kérdezi Jaehyun.
- Interjút csinálunk a tánc tagozatosokkal – válaszol
Doyoung. – és írunk róla egy cikket – teszi hozzá szükségtelenül.
- Jéé, komolyan?! – csattan fel Jaehyun. – Ez az újságírás
szakkör, Einstein. - Doyoung szemei
hatalmasra nyílnak, amit Jaehyun ignorál. – Pénteken van edzésük, iskola után –
folytatja Jaehyun. – Akkor meginterjúvolom őket.
Doyoung felnevet. – Veled megyek - mondja. – Partnerek
vagyunk.
- Te is utálatos vagy -
mondja hirtelen Jaehyun.
- Mi? – néz rá Doyoung kissé értetlenül.
- Egy perce azt mondtad utálatos vagyok, én meg azt mondom,
hogy te is az vagy. Nem adtál egyetlen darab kék legót sem az oviban - magyaráz Jaehyun savanyú képpel.
- Hat éves voltam -
mutat rá Doyoung.
- Utálatos voltál -
vonja le a következtetést Jaehyun.
Doyoung felnyög és a kezébe temeti az arcát. – Ez egy hosszú
félév lesz.
Jaehyun teljesen egyet ért vele, még ha nem is mondja ki.
***
Jaehyunt a telefonja ijesztette fel a délutáni
pihenőjéből.
seggarc(17:07)
beszéltem a tánctanárral, és mondta, hogy a pénteki edzés
elmarad
Jaehyun (17:07)
ok
seggarc (17:07)
lesz egy fellépésük szombaton, amire azt mondta, mi is
elmehetünk és utána megcsinálhatjuk az interjút
Jaehyun (17:08)
ugh
seggarc(17:08 )
mi?
Jaehyun (17:08)
a fellépésük nem négy várossal arrébb lesz?
seggarc (17:08)
de
Jaehyun (17:09)
uggggghhhhhhhh
seggarc(17:09 )
a tanár azt mondta mehetünk velük busszal
Jaehyun (17:09)
meddig fog tartani?
seggarc(17:10)
valószínűleg egész nap
Jaehyun (17:10)
UUUUUUUGGGGGGGGGHHHHHHHHHHHHHHH
Jaehyun (17:10)
jó
***
Jaehyun nagyon hálás, amiért Ten és Taeyong is a tánccsoport
tagjai.
Hasonlóképp, Doyoung is hálát adott, amiért Okos Yuta is a
tánccsoport tagja, és nem kell az egész napot Ostoba Jaehyunnal töltenie.
- Sajnálom – motyogja Taeyong a buszon, mikor Jaehyun
elmondta neki, hogy a sors, hogy kibabrált vele, és Doyoung lett a párja az
újságíró szakkörön.
- Nem értem mi a gond Doyounggal – szúrja közbe Ten. Jaehyun
legszívesebben képen nyomná.
Taeyong felsóhajt. – Te ezt nem érted, Ten.
- Meglátásom szerint kifejezetten édes – mondja Ten egy
kissé pimasz mosollyal. El is néz az ülések között, hogy jobban szemügyre vegye
a kérdéses fiút.
- Úristen - motyog
Jaehyun. – Befejeznéd a riválisom becserkészését?
- Egyébként, te nem épp Johnny ágyát melegíted? – kérdezi
Taeyong. Ten mosolya rögtön eltűnik, és duzzogva üt egyet Taeyong vállába.
- Oké, jó. Akkor magyarázzátok el, miért is kéne utálnom
Doyoungot – követeli Ten.
Mindhárman elhallgatnak. Taeyong finoman meglöki Jaehyunt. -
Doyoung nem osztja meg a legóit, ugye?
Ten feljajdul.
Jaehyun nagyon jó munkát végez, hogy elkerülje Doyoungot a
fellépésen. Úgy követi Taeyongot és Tent körbe-körbe, akár egy zavarodott
kölyökkutya. Egészen addig ez jól is működik, amíg az ő tánc csoportjuk nem
következi, és el kell kezdeniük az előkészületeket.
Jaehyun kissé kínosan foglal helyet az iskola lelátóján.
Egyedül. Előveszi a telefonját, és megnyitja a CandyCrusht, hogy valamivel lekösse
magát, amíg elkezdődik az előadás. És ekkor valaki leül mellé.
- Komolyan? –kérdezi Jaehyun.
Doyoung belekukucskál Jaehyun telefonjába. - Komolyan? -
Doyoung visszahúzódik.
Jaehyun elfordítja a telefonját, hogy Doyoung ne lássa. –
Hogy van Okos Yuta? –kérdezi Jaehyun. (Igazából nem nagyon érdekli.)
- Jól van. Miért kerülsz engem?
Jaehyun gúnyosan
felhorkan. - Én? Kerüllek téged?
- Igen, te – válaszol Doyoung nyersen. – Állítólag partnerek
vagyunk.
Jaehyun hirtelen borzalmasan érzi magát. Eldönti, hogy témát
vált.
- Vannak interjú kérdéseid?
- Mire gondolsz? – kérdezi Doyoung.
Jaehyun felnéz a telefonjából. - Az… interjú kérdések. Nem
tudsz interjút csinálni…kérdések nélkül.
- Azt hittem megírtad őket – jegyezi meg Doyoung ártatlanul.
- Szóval nincsennek kérdéseink – sóhajtja Jaehyun.
- Én beszéltem a tanárral! Szerintem neked kellett volna a
kérdésekkel foglalkoznod!
Jaehyun elereszt egy beletörődött sóhajt, pont, amikor a
műsorvezető bejelenti az első tánccsoportot, valami puccos magániskolából. A
tornaterem szurkolás hangjával telik meg.
- El kell mennünk, megírni a kérdéseket – mondja Doyoung. –
Ez a hely túl hangos – finoman megérinti Jaehyun karját, magával húzva őt.
Jaehyun utálja Doyoungot.
- Kérlek, ne érj hozzám – dünnyögi Jaehyun. De Doyoung nem
hallja.
***
Tízedik osztály (az
első félév vége)
- Mi a baj? – kérdezi Jaehyun. – Egész héten duzzogtál. Ez
vicces. De mégis.
Doyoung csak bámul rá. Jaehyun ezt hozza ki az emberekből.
- Ez a szemeszter vége, és te szomorú vagy, mert hiányozni
fogok neked, miután tanulótársat váltunk – találgat Jaehyun.
- Vicces vagy – mondja Doyoung, de nem nevet, így Jaehyun
nem hisz neki.
- Megint arra gondolsz, amikor véletlenül arcon találtalak a
frizbivel? Csak mert már bocsánatot kértem…úgy ötvenszer.
- Nem arról a rohadt frizbiről van szó. Amúgy meg miért
érdekel ennyire? – vág vissza Doyoung.
Jaehyun csak legyőzötten összehúzza a szemöldökét és
visszafordul a cikk felé, amit ír.
- Yuta elköltözik – mondja ki végre Doyoung.
- Oh. - Jaehyun nem
tudja mit kérdezzen, nem igazán jó ezekben az érzelmi dolgokban. Tudja milyen
közel áll Yuta Doyounghoz. – Oh – mondja újra.
Olyasmit mond Doyoungnak, hogy ebédelhet vele, ha
magányosnak érzi magát.
***
- Doyoung? Az a Doyoung? – Ha Ten nagyobbra nyitja
a szemét félő, hogy a szemgolyói hátra fordulnak a fejébe.
- Ja.
- Az a Doyoung, akit utálnom kellene, mert nem osztja meg a
kék legóit – teszi hozzá Ten az egyértelműség kedvéért.
Jaehyun grimaszol. – Ne mondd ezt így.
- Azt mondtad neki, hogy leülhet hozzánk ebédelni? –
kérdezi Ten.
- Nem volt világos, mikor először elmondtam...
- De miért legyünk vele kedvesek? - ugrik fel Taeyong. – Nem engedhetjük meg,
hogy holmi legó felhalmozók üljenek velünk, vagy, hogy az embereknek rossz
véleménye legyen rólunk.
- A legjobb barátja elköltözik – mondja Jaehyun. – Magányos
lesz. Rosszul éreztem magam. – hevül fel az arca. Baszki.
- Doyoungnak vannak más barátai – mondja Ten.
- Oké, azt hiszem túl nagy hatással voltam rátok, és egy
kicsit jobban utáljátok, mint kéne – mondja Jaehyun.
- Jaeeeehyuuuun -
vinnyogja Taeyong, mert Taeyong idegesítő és vinnyogós néha.
- Taeeeeyoooong – folytatja Jaehyun.
- Ten – kapcsolódik be Ten is.
- Csak adjatok neki egy esélyt, oké? – próbálja Jaehyun
eltűntetni a kétségbeesést a hangjából.
- De idegesítő és utálatos – ellenkezik Taeyong.
- Igazából még mindig édes – mondja ki Ten. – Szóval nem
értem miért is tiltakozom ellene.
- Még mindig Johnny alá fekszel – emlékezteti Taeyong.
- Ó, igen - mondja
Ten. És egyből elhallgat.
- Mi változott?? – kérdezi Taeyong Jaehyuntól.
- Hát…olyan … jó partner volt az újságírásnál. Azt hiszem.
- Elfelejtette kinyomtatni a cikkedet a múlt héten és azt
mondtad, képtelen vagy elhinni, hogy Isten hagyja, hogy ilyen használhatatlan
emberi lények is létezzenek – mutat rá Taeyong.
- Nem reggeliztem aznap. Morcos voltam.
- Szóval hirtelen megaalakult a Doyoung Védelmi Csoport –
mondja Taeyong.
- Kezdjük ott, nem lehet csoport, ha csak egyedül vagy de…
Taeyong csak hangosan felmordul és Jaehyun egyik párnájába
fúrja az arcát.
***
Tizenegyedik
osztály
- Kérlek, ne ejtsd ki ezt a szót előttem – kéri Doyoung.
- Főiskola? – kérdezi Jaehyun.
Doyoung átnyúl az asztalon és összefirkálja a fiú matek
jegyzeteit. Jaehyun felvisít és arrébb taszítja. Házit csinálni Doyoung
társaságában néha kifejezetten kihívás.
- Mi a gond a... f-ő-i-s-k-o-l-ával? – kérdezi Jaehyun,
mérgesen radírozva Doyoung művét.
- Mi nem gond vele? – válaszol Doyoung. – Csak tanulnivaló
és stressz.
- Igazság szerint nem nagyon különbözik attól, mint amit
most csinálunk.
- Kivéve, hogy rosszabb- ragaszkodik Doyoung az
álláspontjához. – Néha aggódom a bátyámért, amikor visszamegy.
- A bátyád gondolom él – mondja Jaehyun.
- Ma reggel még igen. De most? Ki tudja? A félév bármikor
elveheti tőlem.
- Azt hiszem ezt túldramatizálod – mondja Jaehyun.
Doyoung telefonja hirtelen megrezzen, mire a fiú
megfordítja.
- Anyukám hív - mondja. – Talán, hogy bejelentse a bátyám
halálát.
- Micsoda szörnyűség, hogy elveszít egy olyan csodálatos
fiút, mint Gongmyung - mondja Jaehyun.
Doyoung csak lök rajta egyet és fogadja a hívást.
Doyoung kifejezetten tisztességes ember. És megfelelő barát.
Jaehyunnak tíz év kellett, és rengeteg együtt tanulás, hogy ezt észre vegye.
***
Tizenkettedik
osztály
- A szalagavató hülyeség -
jelenti ki Taeyong. – Miért akarnék pénzt fizetni azért, hogy nézzek egy
rakás béna párt, ahogy egymásnak esnek Taio Cruz Dynamite-jének ritmusára?
- Csak azért mondod, mert még nem voltak valódi érzelmeid
egy másik ember felé – gúnyolódik Johnny.
- Ten, hol van a kikapcsoló gombja? - kérdezi Taeyong.
Ten épp Taeyong kanapéján szenderült álomba, és csak egy
apró horkantást enged el válaszként.
- Taeyong Rák – szól közbe Doyoung. – Természetesen vannak
érzései. Tulajdonképpen túl sok érzése van.
- Jaehyun, hol az ő kikapcsoló gombja? – kérdezi Taeyong.
- Nem a barátom – mondja Jaehyun.
Johnnyból és Taeyongból kitör a nevetés. Ha Jaehyun elkezd
most szaladni, még éjfél előtt haza ér. Vagy alternatív megoldásként most
megnyílik a föld, hogy elnyelje.
- Nincs kikapcsoló gombom – dünnyögi Doyoung. – És amúgy is,
ha lenne, miért Jaehyuntól kéne engedély, hogy használd?
- Jogos. Te sem adtál neki legót – vág vissza Johnny felettébb
elégedett fejjel.
Taeyong csak nevet. És elmotyog valamit arról, hogy Johnny
mennyire vicces. Jaehyun utálja a barátait.
- Szóval azt mondod, nem kellene mennünk a szalagavatóra –
mondja Jaehyun.
- Úgy értem, a mi szalagavatónk béna volt – von vállat
Taeyong.
- Nem te voltál a bálkirály? – kérdezi Johnny Taeyongtól.
- Tele vagyok karizmával -
magyarázza Taeyong.
- Nincs senki, akivel elmehetnék – mondja Jaehyun mielőtt
Taeyong tovább tudna dicsekedni.
- Itt van Doyoung- állapítja meg Johnny.
- Nem kell úgy mennetek, mint ha randiznátok – tisztázza
Taeyong, Johnny bosszantási kísérletét. – Csak menjetek el, és nézzétek meg.
Aztán ha gáz, fáradtságra hivatkozva leléptek.
- Meglepően felemelő ötlet Lee Taeyongtól – kommentálja
Doyoung. – Mi a következő? Árvákat fogsz
etetni a jövőhéten?
- Bár, mehettek randiként is – vonogatja a szemöldökét Johnny
célzásképp. - Olcsóbb a jegy, ha együtt veszitek. – Jaehyun legszívesebben
megölné.
***
- Akarsz páros jegyet venni?
Jaehyun elejti a ceruzáját.
Doyoung fülei hirtelen vörösre gyúlnak. – Mi a gond? Johnny
azt mondta, hogy pénzt spórolhatunk, ha közös jegyet veszünk.
- Ja, nagyjából kétezer wont - mondja Jaehyun pléhpofával. – Amúgy is, mióta
hallgatsz te Johnnyra? Azt mondta a múlt héten, hogy a Myspace menő. És a
Myspace nem menő.
- Nos, ez nem olyasmi, hogy együtt kell táncolunk, vagy
ilyesmi. Egyszerűen, csak együtt kell érkeznünk. Így is terveztük, nem?
- Talán.
- Oké – mondja Doyoung, és még bólint is mellé. Jaehyun nem
érti miért, hisz nem egyezett bele semmibe.
- Komolyan el akarsz menni a szalagavatóra? – kérdezi
Jaehyun kissé legyőzött hanggal.
- Ez olyan ’egyszervanazéletedben’ dolog – érvel Doyoung. –
Nem akarom megbánni, hogy nem mentem el.
- Gondolkozom rajta – sóhajtja Jaehyun
***
Doyoung nagyon…attraktív. Jaehyunt vidámság önti el,
akárhányszor rá néz. Gyorsan elfordítja a tekintetét
- Nem nézel ki túl jól -
mondja Doyoung.
- Örülök, hogy így gondolod.
- Nem, úgy értem…-Doyoung Jaehyun vállára teszi a kezét.
Jaehyun sikítani akar az érintésétől. – Úgy nézel ki, mint aki beteg lesz
- mondja Doyoung nevetve.
- Nem szeretek kiöltözni – füllent Jaehyun.
Doyoung újra csak nevet. Bassza meg.
- Remekül nézel ki – folytatja Doyoung.
- Vicces vagy! Tíz másodperce még ennek az ellentétét
mondtad.
- Oké, nyugtalannak nézel ki – mondja Doyoung őszintén. – De
jó lesz, ígérem.
Jaehyun ránéz Doyoungra. Édesédesédesédes—
- Csak egy kicsit ideges vagyok – hazudik Jaehyun újra.
- Jól leszel? Harmincezer wont fizettünk a jegyekért.
- Jól leszek – mondja Jaehyun, mert egy sorozatos hazudozó.
Jaehyun anyukája készít róluk néhány fotót, miközben kínosan
állnak egymás mellett a ház előtt, majd elköszönnek a nőtől. Jaehyun meglepően
nyugodtan vezetett, attól függetlenül, hogy rendkívül feszéjezte jóképű
barátja.
Ez egyébként borzalmas…de őszintén. Doyoung szépsége már
émelyítő. Küldenie kellett volna Jaehyunnak egy figyelmeztetést. Mondjuk, hogy “hej,
ma egyébként nagyon jól fogok kinézni, szóval készülj fel” vagy valami ilyesmi.
Ezekbe a váratlan érzelem hullámokba bele fog fulladni az este végéig.
A bál roppant kínos. Jaehyun szerint kevésbé lenne kínos, ha
egy valódi randi keretében érkezett volna, legalább táncolhatna. A kínosság
csak fokozódik, mikor felcsendül az Open Arms.
- Utálom a lassú számokat – motyogja Jaehyun. – Emlékeztet
arra, hogy mennyire egyedül vagyok - viccel.
Doyoung mellette áll és csak bólogat. – El kell intéznem
valamit.
Jaehyun várakozik, jobb lehetőség híján, de közben a
körülötte lézengő mézes-mázas párokat figyeli. Doyoung két pohárral a kezében
tér vissza – Egészségedre! – adja Jaehyun kezébe az egyiket.
- Köszi, de ez csak egy piros pohár - nézegeti Jaehyun. – Ez egyébként mi is?
- Sprite – kuncog Doyoung.
Édesédesédesédes—
Eldöntik, hogy még fél órát maradnak, hátha valamilyen csoda
folytán jobb lesz. Nem jobb.
-Mennünk kéne – morogja Doyoung mikor a bál királynő a diák
elnök előtt vonaglik mindenki szeme láttára.
- Örülök, hogy egyre gondolunk.
Jaehyun hazaviszi Doyoungot. Doyoung egész úton a táncot
kritizálja.
- Itt vagyunk - mondja Jaehyun, ahogy leparkol a
járdaszegélynél
- Köszönöm, a randit
- viccel Doyoung. – Bocsi, a bál partnerséget.
- Haha, ez jó. – kacsint Jaehyun. Ránéz Doyoungra. Jézus
Isten. Neki vannak a legszebb szemei.
Doyoung megköszörüli a torkát.
- Te…öhm…egész jól nézel ki – vörösödik el Jaehyun. – Szóval
nem is volt annyira szörnyű az egész.
- Oh, még mindjárt elpirulok. Köszönöm.
- Ja…
- Most már mennem kell - mondja Doyoung. – Majdnem tíz órája
talpon vagyok. Nagyon elfáradtam. Köszönöm a fuvart.
- Ja - mondja Jaehyun újra.
Doyoung az kilincs felé nyúl, Jaehyun pedig pánikba esik.
- VÁRJ, várj, várj, várj -
kiált fel Jaehyun. Véletlenül rátenyerel a dudára, ami felvisítva a
frászt hozza rájuk…meg valószínűleg a teljes szomszédságra. – Uhh...hoppá…bocsi
– A szíve majd’ kiszakad a mellkasából. Részben Doyoung ráirányuló figyelmétől,
részben a hangos dudaszó miatt.
Doyoung összezavarodottan pislog. Jaehyun agyát teljesen
elvakítja. Azt vallja, hogy a tettek hangosabbak a szónál. Így előre hajol, és
egy gyors csókot nyom Doyoung ajkaira.
- Ó - mondja Doyoung, mikor elválnak egymástól.
- Ja – mondja Jaehyun nagyjából századjára ezen az estén. A
kormányra hajtja a fejét, és azon agyal, hogy hogy lehet ilyen hülye, hogy
megtette.
- Hé, Jaehyun? - Jaehyun felemeli a fejét és ránéz
Doyoungra. - Folytassuk? – kérdezi Doyoung hirtelen.
Jaehyunt olyannyira lesokkolják ezek a szavak, hogy csak
bólint egyet. Doyoung áthajolva határozottan Jaehyunéra tapasztja ajkait.
***
Gólya év a
főiskolán
- Annyira puha kezeid vannak- állapítja meg Doyoung.
- Te most a kezeimnek hízelegsz?
- Nem, komolyan beszélek - Doyoung meglepően közel emeli
Jaehyun kezét az arcához, és onnan vizsgálgatja. – Sehol egy hiba.
- Hátborzongató vagy, Doyoung.
Doyoung csak nevet. Jaehyun ránéz a lila hajú fiúra, aki
mellette fekszik a kényelmetlen kollégiumi ágyon. Doyoung saját ágya a szoba
túl oldalán fekszik, de meggyőződése, hogy a Jaehyuné kényelmesebb. Minden
éjszaka ezt mondja. Jaehyun pedig nem panaszkodik.
- Nem tudom elhinni, hogy sosem nyertél még nekem semmit a
vásárokon korábban. - zúgolódik Doyoung
hirtelen. – Milyen pasi vagy te?
- Ügyetlen – állapítja meg Jaehyun. – Ezek a játékok
nehezek. És biztos vagyok benne, hogy a nagy része fel van szerelve.
- Egy hatalmas unikornist akartam – mondja Doyoung.
- Tudom.
- Azt, amelyik kancsi és kilóg a nyelve.
- Egyszerűen csak megveszem neked az Amazonról…
Doyoung gúnyosan felhorkan. – Az nem ugyanaz, te seggfej.
Csak gyakorolj a jövő évig, ez minden. Ten azt mondta, hogy Johnny mindig nyer
neki valamit.
- Johnnyval kéne randiznod - morogja Jaehyun.
- Igazad van! Johnnyban nem kéne így csalódnom.
Jaehyun összehúzza a szemöldökét. – Miért nem próbálsz meg
te nyerni nekem valamit a következő alkalommal?
- Csak.
- Szóval mindent nekem kell csinálnom ebben a kapcsolatban.
- Igen – ért egyet Doyoung.
- Nem hangzik túl fairnek velem szemben – világít rá
Jaehyun.
- Sajnálom, irodánk mára bezárt. Ha panaszt szeretne emelni,
kérjük fáradjon vissza a hivatali időnkben.
- Mindig ezt mondod.
- Mindig panaszkodsz – vág vissza Doyoung.
- És most ki panaszkodik már egy fél órája?
Doyoung mosolyog, de nem mond semmit. Jaehyun csak gúnyosan
felhorkan és szorosabban magához öleli a fiút.
- Te szexeltél már? – kérdezi Doyoung a semmiből, úgy
kerülve a szemkontaktust párjával, mint a pestist.
- Ez konkrét volt – állapítja meg Jaehyun.
- A barátom vagy. Válaszolj a kérdésre.
- És a barátodnak nem lehetnek titkai? – érdeklődik Jaehyun.
Doyoung kissé változtat az pozíciójukon, így egyenesen
Jaehyun bordáiba könyököl. Jaehyun feljajdul.
- Nem, még nem -
mondja Jaehyun. – Miért? Te igen?
Doyoung a fejét rázza, de olyan semleges arccal, mint ha
csak az időjárásról csacsognának. – Néha
ki kéne próbálnunk.
- Én még nem vagyok felkészülve a gyermek vállalásra,
Doyoung.
- Hahaha - válaszolja
Doyoung monoton hangon. – Úgy értem, én hajlandó lennék kipróbálni, amikor nem
vagy elfoglalt.
- Amikor nem vagyok elfoglalt- ismétli Jaehyun. – Csak időt
kellene szakítanom rá. Talán az óráim között. Felhívlak majd, mondjuk ezzel, „Hé
Doyoung, merre vagy? Szexeljünk!.”
- Ajj, mindig olyan kínos dolgokat művelsz – vinnyog Doyoung
arcát Jaehyun vállába temetve. – Ki nem állhatlak.
- Világos. Biztos ezért akarsz velem szexelni.
- Szakítok veled -
motyogja Doyoung Jaehyun vállába. – Komolyan beszélek. – Nem hangzott
túl meggyőzően.
***
Jaehyun le akar feküdni Doyounggal. Egyszerűen csak. Nem
tudja hogyan.
Már maga a szex, mint téma. És annak száma, hogy mennyit
gondol a szexre, exponenciálisan nőtt azóta, hogy Doyoung felhozta a témát a
múlthéten. De neki végeznie kell némi… kutatómunkát. Inkognitó ablakon a
laptopján. Szigorúan akkor, amikor Doyoung nincs a szobájukban.
Emellett még vennie is kell pár dolgot. Ezért van most épp a
boltban, egy doboz óvszert óvatosan vizsgálgatva. Igazából nincs szükségük rá,
hiszen mindketten szüzek, de úgy gondolja nem rossz ötlet a biztonságra
gondolni. Gyorsan a kosarába dobja a dobozt, a már benne lévő síkositó mellé.
Úgy érzi, mintha egy tudományos kísérlethez vásárolna. Egy igazán kellemes
tudományos kísérlethez.
Épp a gabonapelyhek között mászkál, amikor valaki melapogatja
a vállát. Kérlek ne olyan valaki legyen, akit ismerek—
- Jaehyun! Olyan régen láttalak!
Ez Taeyong. Jaehyun bárhol felismerné ezt a pink hajkoronát,
és most legszívesebben meghalna. Megpróbálja elrejteni a kosarát a háta mögé. A
szex nem ciki dolog, de nem akarta, hogy Taeyong tudja, hogy mire készül.
- Oh! Hey! Két hete volt… - mondja Jaehyun.
- Két hét túl sok. Bárcsak ugyan arra az egyetemre mentünk
volna. Hogy bírod a fősulit?
Jaehyun nem régiben egy órát sírt a matek könyve felett. – A
fősuli remek - mondja.
Taeyong mosolya eltűnik. – Jól vagy? - kérdezi. – Szarul
nézel ki.
- Jól vagyok.
Taeyong bandzsit. – Mi a helyzet Doyounggal? Ha megint
köcsög lesz, beszélni fogok vele...
- Nem. Nem, nem, nem. Jól van.
- Jól? –ismételi meg Taeyong.
- Ja, jók vagyunk – bizonygatja Jaehyun.
- Ismersz más szót is a „jól”-on kívül?
- Nem – vágja rá Jaehyun gondolkodás nélkül. – A főiskola
elhülyített.
- Okééé – mondja Taeyong lassan. – Mit csinálsz itt?
- Vásárolok. Egyértelműen.
Taeyong elhallgat pár pillanatra. - Igen. Természetesen. Te
most be vagy szívva?
- Mi a fene?
- Bocsi, bocsi. Csak olyan…bizarul nézel ki.
- Köszi? – mondja Jaehyun. – Jól vagyok, esküszöm.
Taeyong nem nézett ki túl meggyőzötten. – Most már mennem
kellene. Írj majd. Komolyan elmehetnénk egy Justin Bieber koncertre a jövő
hónapban.
- Utállak.
- Na, most vagy az Jaehyun, akit ismerek – ragyog fel
Taeyong arca. – Találkozunk majd.
És ekkor történt. Jaehyun túl gyorsan húzza el a kosarát,
amit Taeyong észrevesz. Horkant egyet és tágra nyílnak a szemei.
- Ne – suttogja Jaehyun.
- Ezek óvszerek? – kérdezi Taeyong kuncogva.
- Taeyong. Kérlek.
- Szóval, a dolgok Doyounggal jobban mennek, mint a „jól
vagyunk” – mondja önelégülten.
Jaehyun felnyög.
- Sajnálom. Örülök
nektek. De ezt, hogy?
- Ez nem a te dolgod -
morogja Jaehyun, és egy doboz rizses csokoládét bámul. Képtelen a
legjobb barátja szemeibe nézni jelenleg.
- Sosem csináltál még ilyet – állapítja meg Taeyong.
- Miért aggódsz te az én szexuális életem miatt?
- Ma este akarjátok? – kérdezi Taeyong. Jaehyun csendben
marad. Taeyong a csendet egyértelmű válaszként kezeli. – Ideges vagy?
- Bízom Doyoungban.
- Ideges vagy - mondja Taeyong.
- Mi a—állj—hogy csinálod ezt? Mikor lettél te Sherlock
Holmes?
- Hé, ne legyél ideges – jegyezi meg Taeyong. – Biztos
vagyok benne, hogy az egész hetedet megmenti – fejezi be egy kacsintással.
Jaehyun csak megforgatja a szemeit. – Egyéb őrjítően
személyes kérdés, amit szeretnél feltenni?
- Elmondhatom Tennek? Imádni fogja.
- Istenem. Legyen. De csak mert Ten utálna, hogy neked
elmondtam, neki meg nem.
Jaehyun értesítéseket kap a közös chat csoportjukból, mikor
másfél órával később visszaér a kollégiumba.
TY (16:35)
ÚRISTEN TEN
TY (16:35)
!!!!!!!!!!!!
TY (16:35)
JAEHYUN MA ESTE FEKSZIK LE ELŐSZÖR DOYOUNGGAL
Ten (16:36)
OH WOOOW OMGGGGG MONDD EL MAJD, HOGY MI VOLT JAEHYUNNNN
Jaehyun (16:37)
teljesen kizárt
***
Másodév a
főiskolán
- Mit csinálsz? – kérdezi Doyoung.
Jaehyun erőteljesen rántja be a cipzárt a bőröndjén. -
Elmegyek.
- Éretlen vagy.
Jaehyun mélyet sóhajt, hogy még véletlenül se eredjenek el a
könnyei. Ez annyira kínos. – Távolságra van szükségem.
- Mitől? A véleményemtől?
- Igen – csattan fel Jaehyun. – Nincs szükségem arra, hogy
állandóan kommentáld a döntéseimet.
- Én csak tanácsokat adok. Ha itt akarod hagyni a főiskolát,
és élni tovább a saját életedet, nem akadályozhatlak meg benne. De nem egy jó
választás. De te nem…nem ezt tervezed.
- Én azt tervezem, hogy lelépek ebből a rohadt lakásból –
mondja Jaehyun nyersen. – El tőled. - Doyoung megbántottan néz, de Jaehyun
szerint megérdemeli. – Fogalmad sincs, hogy hogy érzek. Azt hiszed, hogy nem
gondoltam át, miközben hónapokig gondolkoztam ezen Doyoung. Azt hiszed, ez csak
egy séta lesz a parkban… Csak azért akarod, hogy maradjak, hogy a bérletidíjat
megosszuk. Egyszerűen csak leszarod ezt az egészet.
- Jaehyun, ez nem igaz - Doyoung próbálja megérinteni a
másik karját, de az elhúzódik az érintés elől.
- Kérlek ne érj hozzám, most.
- Azt akarom, ami neked a legjobb. Ez egy hatalmas döntés.
Plusz, nincs pénzed arra, hogy ezt tedd. Szeretek együtt élni a barátommal, úgy
gondolom ezt nem kell tovább magyarázni. De sok embert ismerek, akik hajlandóak
lennének megosztani velem a bérleti költségeket.
- Akkor azt hiszem, ideje felkeresni őket. – lendül ki
Jaehyun a nyitott ajtón.
- Jaehyun, várj. Legalább kabátot vegyél. Hideg van kint, és
nem akarom, hogy megfázz.
Jaehyun megforgatja a szemeit, de lekap egy esőkabátot, a
lakásuk előszobájában lévő fogasról.
- Állj le, Jaehyun. Mennyit ittál? Nem gondolkozol tisztán.
- Nem vagyok részeg - bizonygatja Jaehyun. – Pár felest
ittam. Elég józan vagyok ahhoz, hogy tudjam, hogy dühös vagyok rád, és nem
akarok most veled lenni.
- Nem kéne mászkálnod már ilyenkor – mondja Doyoung. – Nem
így. És nem egyedül.
- Jól leszek – ragaszkodik a maga igazához Jaehyun. Hirtelen
neki esik az ajtófélfának. Pár pillanatra megkapaszkodik benne, amíg
visszanyerni az egyensúlyát, majd becsapja maga után az ajtót.
***
- Szóval a kanapémon akarod tölteni az év hátralévő részét?
– kérdezi Taeyong kínosan. – És komolyan mindennap egy órát akarsz vezetni a
campusig és vissza?
- Nem igazán van más lehetőségem - morogja Jaehyun, miközben a Twittert pörgeti,
próbálva semlegesnek tűnni. Ez a harmadik nap, hogy nem beszél
Doyounggal. Nagyon is érdekli.
- Beszélni fogok Doyounggal miattad – döntötte el Taeyong.
- Ne.
-Miért ne?
Jaehyun elhallgat. Az agya olykor méreggel telik meg barátja
iránt, olykor szomorúság váltja fel a dühöt. Hiányzik neki Doyoung. De azt
kívánja, bár ne hiányozna.
Taeyong előhúzza a telefonját a zsebéből. – Most fogok vele
beszélni.
- Taeyong. Kérlek ne.
- Akkor mit akarsz, Jaehyun? - Jaehyun összerezzen legjobb
barátja hangjára. – Még mindig szereted, ugye?
Jaehyun lefagyott pár pillanatra. - Igen.
- Akkor ezt helyre kell hozni, nyilvánvalóan.
- De nem tiszteli a döntéseimet.
- Csak elmenekülsz előle – mondja Taeyong egy rövid
nevetéssel. – Ez csak egy félreértés. Ne hagyd, hogy ez legyen a kapcsolatotok
vége.
- Köszi, Dr. Phil.
- Komolyan mondom – mondja Taeyong. – Miért szereted
Doyoungot?
Jaehyun belefúrja a fejét Taeyong egyik párnájába. - Muszáj
ezt most csinálnunk?
- Csak be akarom neked bizonyítani, hogy az előnyei
felülírják a hátrányait.
Jaehyun megbántottan húzza fel az orrát. – Ő egy fiú, nem
egy mosógép. Egyébként sem egy mosógép boltban vagyunk.
- Gyerünk, Jaehyun. Miért szereted Doyoungot?
Jaehyun utálja Taeyongot, minden egyes kis darabkáját.
Vontatottan emeli fel a fejét a párnáról.
- Nem tudom. Olyan édes -
motyogja Jaehyun a párnába.
- Csak olyan édes?
- Fogd be, Taeyong.
- Oké, bocsi, bocsi. Folytassuk.
Jaehyun hatalmasat sóhajt és a párnába temeti az arcát. –
Igazán édes. És pakol nekem kaját, mielőtt elmegyek suliba. Játszik az
ujjaimmal, amikor összebújunk, és ez sokszor van, mert szeret ölelgetni, és
sokat törődik más emberekkel is. Mármint állandóan önkénteskedik és mindig
megpróbálja boldoggá tenni az embereket.
Taeyong elégedetten pillant rá. - Elpirultál - kommentálta.
- Csodás - mondja Jaehyun szenvtelenül. – Csak…kérlek ne
hívd fel, oké? Megoldjuk magunk.
- Meg fogjátok? – kérdezi Taeyong.
- Igen.
- Ígéred?
- Miért érdekel ez ennyire? – kérdezi Jaehyun.
- Boldoggá tesz téged, és én azt akarom, hogy boldog legyél.
- Aw – mondja Jaehyun. – Ez édes.
- Emellett el akarlak tűntetni a kanapémról – ismeri be
Taeyong.
***
Kopognak a bejárati ajtón. Jaehyun indul is ajtót nyitni,
feltételezve, hogy a Domino’s hozza a pizzát, amit Taeyong rendelt, hogy
megünnepeljék Jaehyun születésnapját. De ez nem a Domino’s. Ez Doyoung. Jaehyun
ösztönösen becsapja az ajtót, mielőtt bármelyikük is megszólalhatott volna. Egy
hete nem beszélt Doyounggal.
- Taeyong? -
szólította Jaehyun.
- Csak tedd a konyhapultra! – kiabálta ki Taeyong a
szobájából.
Jaehyun Taeyong szóbája felé sétál és megáll a küszöbön. –
Nem a pizza. Doyoung.
Taeyong szemei hatalmasra kerekednek és kihúzza füléből a
fülhallgatóját. – Doyoung itt? Ne mondd, hogy elküldted.
- Nem tettem – mondja Jaehyun. – Én csak… rázártam az ajtót.
Taeyong idegesen felsikít és kiejti a fülhallgatót a kezéből.
- Oké - Jaehyun megfordul és visszamegy az ajtóhoz.
Doyoung még kint van. Vastag télikabátot visel és egy szépen
becsomagolt ajándék van a kezében. Az orra kicsit piros a hidegtől. Ez édes.
Egyikük sem szól egy szót sem. Doyoung Jaehyun felé nyújtja az ajándékot.
- Mi ez? - kérdezi
Jaehyun.
Doyoung továbbra is csak felé tartja.
Jaehyun kissé kínosan átveszi az ajándékot. Doyoung arcáról
semmit sem lehet leolvasni. – Nyisd ki -
mondja.
Jaehyun lassan feltépi a csomagoló papírt, és a tenyerében
lévő dobozra pillant. Egy építőkocka készlet, ami semmi másból nem áll, csak
kék legókból.
- Honnan vetted? – kérdezi Jaehyun.
- Van egy üzenet. Az alján.
Jaehyun megfordítja a dobozt.
Jaehyunnie. Toys-R-Ust vettem, de csak azért írom, mert
tudom, hogy kérdezni fogod. Sajnálom, hogy nem osztottam meg veled a kék
legókat 15 évvel ezelőtt. A világ összes kék legóját megérdemled. És azt is
sajnálom, hogy nem támogattam a döntésedet az iskolában. Még most sem
támogatom, de már értem, hogy ez a te döntésed és nem az enyém. Boldog
születésnapot. Hiányzol. Kérlek, haza jössz? Már unok mikrós csirkefalatokat
enni minden étkezéskor.
Jaehyun felnéz Doyoungra. Látszik rajta, hogy fél, de
reménykedik.
- Uh…- Jaehyun beharapja alsó ajkát, hogy valahogyan
elrejtse a mosolyát. - Jó. Haza fogok menni – mondja egy bólintással.
Doyoung mosolyog. - Édes. Én…öhm…megölelhetlek?
Jaehyun vállat von. - Persze.
Doyoung lép egyet felé, és a karjaiba zárja Jaehyunt.
Jaehyun viszonozza az ölelést, szinte már el is felejtette milyen csodás érzés
Doyoung karjaiban lenni. Így, egymást ölelve maradnak még sokáig.
- Honnan tudtad, hogy hol vagyok? – kérdezi Jaehyun Doyoung
vállából.
- Követtelek miután veszekedtünk. Láttam, hogy Taeyong
felvett.
- Ez ijesztő – mondja Jaehyun.
- Részeg voltál – magyarázza Doyoung.
- Nem voltam olyan részeg – tiltakozik Jaehyun, mintha nem
hányt volna ki mindent aznap Taeyong autójában. De csak arra fogja, hogy nem
bírja a kocsikázást.
- Kifejezetten részeg voltál - válaszol Doyoung. – És két óra volt, szombat
hajnalban. Biztos akartam lenni, abban, hogy minden rendben lesz veled.
Jaehyun idegesen nyel egyet. Örül, hogy Doyoung nem látja az
arcát most, mert az valószínűleg olyan vörös, mint a paradicsom. - Ó, - mondja
Jaehyun. - Köszönöm. Te is hiányoztál nekem.
- Jó - válaszol Doyoung nyersen. Jaehyun csak nevet.
***
Végzős év a
főiskolán
- Ideges vagy? – kérdezi Doyoung.
- Nem igazán -
válaszolja Jaehyun őszintén.
- Én igen. Mi van, ha elesek a színpadon? Mi van, ha a bojt
a számban köt ki? Mi van, ha leesik a sapkám? Én ezt nem bírom ki.
- Csak vedd át a diplomád és fuss – tanácsolja Jaehyun. - Ez
minden, amit tenned kell.
- Az egész családom kint van – mondja Doyoung. – Számítanak
rá, hogy nem cseszem el. A nagymama különösen utálná, ha elcseszném, mivel
felveszi ezt az egészet és akkor nem tudná posztolni a facebookra, mert égő
lenne, hogy én vagyok az unokája.
Jaehyun megszorítja Doyoung vállát. – Minden oké lesz.
Esküszöm. Büszkék rád.
- Ugh, remélem is - motyogja Doyoung.
- Taeyong, Ten és Johnny is itt vannak.
Doyoung álla leesik. – Ez nagyon nem jó. Johnny soha többé
nem hagyná, hogy elfelejtsem, ha most elesnék…
Jaehyun vállat von. - Majd ne csináld – tanácsolja, mire
Doyoung a homlokát ráncolja. – Akkor is büszke lennék rád, ha pofára esnél –
biztosítja Jaehyun. – Most is büszke vagyok rád.
- Aww. Én is büszke vagyok rád – gügyög Doyoung.
- Jobban teszed, ha mindig büszke vagy rám.
Doyoung mosolyog. – A legjobb barát címe a tiéd. Mit
csinálunk a diplomaosztó után?
- Úgy csinálunk, mintha még középiskolások lennénk, és
szexelünk az autómban. Aztán végül körbejárjuk a világot.
- Mehetünk először Franciaországba? - kérdezi Doyoung. –
Látni akarom a Eiffel Tornyot.
- Most nem igazán engedhetem meg magamnak Franciaországot -
mondja Jaehyun. – Valami kisebb?
- Rendben. Azt hiszem egy összebújós este elég lesz most.
- Csodálatos.
- Hey, emlékszel, mikor utáltál engem?
- Minden nap emlékeztetsz rá- válaszol Jaehyun.
- Még mindig utálsz? - kérdezi Doyoung.
- Igen. Minden egyes alkalommal egyre jobban, amikor
felhozod ezt.
Doyoung duzzog. – De
komolyan. Nagyon utáltál, képes voltál az arcomba vágni egy frizbit.
Jaehyun megforgatja a szemeit. - Tudod, hogy nem ez volt a
cél.
- Ki kellett volna hívnom a zsarukat, gyilkossági kísérlet
miatt.
- És mit kezdenél a barátoddal a börtönben - teszi fel a
kérdést Jaehyun.
Doyoung elgondolkodik egy percre. – Ez igaz.
- Köszi, hogy nem hívtad rám a zsarukat.
- Köszi, hogy édes vagy – motyogja Doyoung elnézve
Jaehyunról.
- Fogd be! Tedd vissza a sapkát. Lassan ki kell innen
mennünk.
- Ne ess el - mondja
Jaehyun. – DE ha mégis elesel, csak mosolyogj a kamerába.
- Ha én elesek, ess el te is, oké?
- Megbeszéltük.
