We just practiced! - Duble B (18+)

Halihóó~! Üdv újra itt. Most egy kis Duble B történettel szórakoztatlak titeket, mert, miért is ne?
 A korhatár – tőlem megszokott módon – 18+, szóval, tudod mi a dolgod;D
Egy kérdés: Az mennyire vicc már, hogy amíg írtam a telefonom random iKon zenéket tolt?:D
~Jinie~

Bobby Pov

      Fáradtan rogytam a földre, miután a tánctanár megkegyelmezett nekünk, és mára beszüntette a gyakorlást. Meg kell mondjam nagyon nem voltam elégedett magammal, szörnyen ment az új koreo, pedig nem szoktam ilyen béna lenni. Az igazat megvallva, tudtam mi a bajom… Vagyis inkább ki. Csak az a baj, hogy más is észre vette, hogy ma nem vagyok a toppon, a mi kis maeknénk, meg is kérdezte mi a baj.
- Bobby-ah, minden oké?
- Igen, Chanwoo – mosolygok rá fáradtan – nem kell miattam aggódni! – Még szerencse, hogy a mosolyom a legrosszabb napjaimon sem hagy cserben. Válaszolom, miközben mindenki pakolni kezd körülöttem. Mosolyogva figyelem, ahogy lassan mindenki indulásra készen áll, míg én még mindig a padlón ülök.
- Te nem jössz? -fordul felém JunHeo.
- Nem, még maradok egy kicsit gyakorolni – válaszolom, mire ő csak bólintva lép ki a teremből a többiek után, így már csak a leader van bent rajtam kívül.
- Csak meg ne erőltesd magad – mondja kifejezéstelen hangon, majd ő is magamra hagy. Ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy épp beszól vagy komolyan aggódik. Bár a kapcsolatunkat elnézve, inkább az előbbi, sajnos. Mély levegőt véve állok fel, és kezdek neki a koreográfiának. Egyedül meglepően jól megy, persze… Nincs itt az a személy, aki mindig elvonja a figyelmem, pusztán azzal, hogy létezik. Miértnem lehetünk olyanok, amilyennek shippelnek minket? Miért romlott meg a kapcsolatunk? Miért távolodtunk el egymástól? Ezekkel a gondolatokkal a fejemben állok meg, szaporán szedve a levegőt. Már épp azon vagyok, hogy elsírjam magam, mikor hangosan vágódik ki a próbaterem ajtaja. Ijedten kapom oda a fejem, hogy hangosan fújam ki a bent rekedt levegőt, mikor meglátom csak B.I. az.
- Hát te? – Találom meg a hangom.
- Csak kíváncsi voltam, mi az, amit egyedül szeretnél gyakorolni – vigyorog rám, majd belépve a terembe zárja be az ajtót.
- Az új koreót, mi mást? – Nézek rá értetlenül. – Miért zártad be az ajtót? – Kérdezem, mire egy perverz vigyor jelenik meg ajkain, amitől kissé megijedek.
- Nekem van egy ötletem mit gyakorolhatnánk – mondja elém érve, minek hatására én hátrálni kezdek, de sajnos a fal az utamat állja, így sarokba szorít.
- HanBin? – Kérdezem bizonytalanul, az ajtó felé pillantgatva.
- Arról ne is álmodj JiWonie – teszi kezeit a fejem mellett a falra, ezzel elzárva az ajtó felé vezető utat. – Most nem szöksz meg – suttogja a fülembe, mire nagyot kell nyelnem.
- M-mit akarsz? – kérdezem elcsukló hangon.
- Téged! – Válaszol egyszerűen a szemeimbe nézve, majd ajkait az enyémekre tapasztja. Döbbenten pillogok pár pillanatig, de mikor nyelvével végig ível alsó ajkamon átadva magam az érzésnek hunyom le szemeim, leejtve államat, hogy elmélyíthessük a csókot. Az idejét sem tudom, mióta vártam erre, de ennek ellenére mégsem tudom felhőtlenül élvezni, az ajkai által nyújtott kényeztetést. Tudnom kell, miért csinálja ezt.
- B.I. – tolom el magamtól, hangosan kapkodva levegő után.
- Hmm?
- Miérth – kezdem – Miérth, csinálod ezth?
- Mert akarom – mondja a szemeimbe pillantva – Akarlak! – Mondja, majd újra ajkaimra tapad és nekem ennyi elég ahhoz, hogy teljesen megadjam magam. Egymást csókolva csúszunk a földre a fal mellett, így hátamat a tükörnek támasztva kulcsolom lábaimat HanBin dereka köré. Hangos nyögés szakad fel belőlem, ahogy megérzem merev tagját a sajátoménak nyomódni. Miért van olyan érzésem, hogy ez a szemtelenül helyes és fiatal srác ma maga alá fog vágni? Valószínűleg azért, mert minden érintésétől remegek, mint a kocsonya.
- JiWon – suttogja a fülembe, mikor egy pillanatra abbahagyja nyakam szadizásást. – Azt akarohm – suttogja, meg-meg puszilva halló szervemet -, hogy ne csak ma este legyél az enyém, Azt akarohm, hogy örökre az enyém legyél, mint… - Csuklik el a hangja.
- Mint? – Kérdezem, és a szívem reménykedve kalimpál a mellkasomban.
- Mint a pasim – vigyorog rám, a szemeimbe nézve. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat és egy pillanatra le kell, hogy hunyjam a szemeim, hogy tudjam, ez most valóban megtörténik. – Szeretlek – szólal meg hírtelen HanBin, mire kipattannak a szemeim. – Amióta először találkoztunk vonzódom hozzád, de azt nem tudom megmondani, mikor szerettem végleg beléd, de ez van – csókol meg újra, ezúttal lágyan, szerelmesen. Én pedig igyekszem minden érzelmem belesűríteni ebbe a csókba, hogy tudja, én is szeretem, sőt!
- Én is szeretlek B.I. – motyogom, amire egy elégedett mosolyt kapok válaszul, majd egyszer csak a földön találom magam, egészen pontosan HanBin alatt.
- Bizonyítd! – Suttogja a fülembe, és ha már ott jár a nyakamat is megharapdálja, minek hatására furcsa, nyüszítés szerű hangot adok ki magamból. Majd felgyorsulnak az események, és már csak azt veszem észre, hogy a pólóm valahol eltűnt a teremben és B.I. épp a nadrágomból hámoz ki. Nem tétlenkedve tovább simítom kezeim a felettem térdelő pólója alá, hogy rövid időn belül meg is szabadítsam tőle.
- Szép – suttogom mellkasát simogatva, majd megemelve fejem nyomok egy csókot kulcscsontjára, majd minden egyes pontra, amit így elérek, elégedetten hallgatva feltörő sóhajait. Lassan megszabadulva az utolsó ruhadaraboktól csókolgatjuk, simogatjuk egymást, majd lassan felhúzva lábaimat emelem meg csípőm, ezzel ágyékomat az övéhez nyomva, mire mindkettőnkből kiszakad egy türelmetlen nyögés. HanBin hírtelen fordít a helyzetünkön, így én csípőjére érkezem ezáltal ágyékomat szorosan öléhez nyomva. Nyögdécselve kezdem el mozgatni a csípőmet, míg meg nem érzem, hogy vészesen megfeszül az alhasam, abban a pillanatban B.I. visszafordít maga alá.
- Lazíts – suttogja ajkaimra, majd megcsókol. Amint elszakad párnáimtól huncut mosollyal ajkain indul el lefelé felső testemen, amit én csak lehunyt szemekkel élvezek. Ám kipattannak a szemeim, mikor megérzem nyelvét végig siklani férfiasságomon. Döbbenten pillantok le HanBinre, aki ravasz mosollyal az ajkán tünteti el szájában teljes hosszomat, mélyen a szemeibe nézve. A hírtelen jött élvezet hatására vissza ejtem a fejemet a padlóra, ami ugyan hangosan koppan, de jelen esetben a legkevésbé sem tudok erre figyelni. Hangosan nyögve élvezem a HanBin szája által nyújtott élvezeteket, de egyszer csak eltűnik a kegyes forróság, így nyüszögve pillantok le, de bár ne tettem volna. Az a látvány, ahogy vágytól ködös tekintettel, mégis szerelmesen pillant fel rám, újra végig nyalva teljes hosszomon, leírhatatlan. De nyelve nem áll meg tövemnél, lejjebb siklik, mire sikkantva egyet ejtem le újra a fejemet. Holnap csúnya fejfájásom lesz, ha ezt így folytatom. És nagyjából ez volt az utolsó értelmes gondolatom, ahogy HanBin tágítani kezd elszáll minden józan eszem. Az első ujját még jól viselem, de a másodiknál, már felszisszenek. B.I felhajolva hozzám nyom egy csókot ajkaimra, amivel némiképp eltereli a figyelmem, így hamarosan csatlakoztathatja harmadik ujját is, amit viszont már megkönnyezek. Óvatos csókokkal szárítja fel könnyeimet, miközben szabad kezével oldalamat és csípőmet cirógatja.
- Lazíts – suttogja, majd újra megcsókol. Ahogy nyelve újra táncba kezd az enyémmel, elfeledkezem az alfelemben lévő kellemetlen érzésről, így könnyen el tudok lazulni. Amint HanBin úgy érzi elég tág vagyok óvatosan kihúzogatja belőlem ujjait, majd bejáratomhoz illesztve makkját pillant szemeibe. Bíztatólag mosolyodom el, majd nyomok egy puszit állkapcsára. B.I. csak összekulcsolja ujjainkat, majd lassan elkezdi magát feltolni bennem. Nem mondom, hogy kifejezetten kellemes, de nem is fáj, így hang nélkül átvészelem, ellenben HanBin. Elégedett sóhaj hagyja el ajkait, amint végig ér bennem és látom az arcán, a menyben érzi magát. Ezért is értékelem annyira, hogy nem kezdett el rögtön mozogni. Egy idő után sikerül megszoknom méretét így fellökve csípőmet jelzem neki mozoghat. Lassan kezd el lökni és az érzés hatására ajakimba kell harapnom. Elképesztően jó érzés, ahogy kitölt. Ahogy HanBin látja, nincs semmi baj gyorsítani kezd csípője mozgásán, amit már nem bírok hang nélkül. Kezét szorongatva kezdek el hangosan nyögni, tudva, ilyenkor már úgy sem jár itt senki, ha meg mégis, az sem érdekel.
- B.I – nyöszörgöm, mire gyorsabban és mélyebben kezd el lökni, ezzel eltalálva azt a pontot, amitől csillagokat látok.
- JiWonie – szuszogja a nyakamba – Azt szeretnéhm, ha… Ha azh eredetih… - liheg, de értem mire gondol.
- HanhBinh – nyögöm az igazi nevét, minek hatására még gyorsabban mozog. – HanBin, HanBin – kezdem el ismételgetni, mint valami mantrát, meg-meg mozdítva a csípőmet, így hajszolva egymást a gyönyör kapuja felé, egyre gyorsabban és gyorsabban. Végül elérve határainkat nyögtük egymás nevét, hogy egy forró csókban forrjunk össze, míg B.I kimozogta az utolsó kis élvezethullámot is belőlünk. Fáradtan zihálok, közelebb bújva az éppen mellém fekvő leaderhez.
- Ezh – kezdem, de nem tudom befejezni.
- Tudom – mosolyog rám a mellettem fekvő, majd ahogy egymásra nézünk hangos nevetésben törünk ki. Nem tudom minek örülünk ennyire, de boldog vagyok, vele.
- Szeretlek – mondjuk egyszerre, még mindig vigyorogva.
      Némi pihenő után végül összekaptuk magunkat és megindultunk a dorm felé. A haza felé vezető úton végig beszélgettünk és ökörködtünk, csak úgy, mint régen, és az a megerőltető nap ellenére is rengeteg energiával és boldogsággal töltött el. Még mindig nevetve léptünk be a dorm ajtaján, egymásba karolva tartva talpon a másikat.
- Ti meg hol voltataok ilyen sokáig? - Kérdezi a maekne.
- Mi, csak…
- Mi csak gyakoroltunk! – mondja B.I, majd kezemet megragadva rángat magával az emeltre, egész pontosan a fürdőbe, ahol – amint becsukódik az ajtó – ajkaimra tapad. Nos, végül mégis csak olyanok lettünk, mint amilyennek shippelnek minket. Talán jobbak is!

Hát nem édesek? :3

Kamerák mögött - ZicoxDean (18+)

Nos, kezdjük ott, hogy szerintem én vagyok az első, akinek ez a páros az eszébe jutott. Legalábbis én még nem láttam őket együtt, de nekem tetszik az ötletxd Szóval még nincs nekik ship nevük, én gondolkodtam, de a ZiN és ZEan-en kívül semmi nem jutott eszembe:DD Szóval ez most egy ZicoxDean sztori lesz. Yaoi – bármily meglepő is – és 18+, ha nem szereted, ne olvasd! A többieknek jó szórakozást!
~Jinie~

Zico POV

         Szeretem a munkámat, a rajongóimat és azt is, hogy idol vagyok, de utálom a klipforgatásokat. Már ezt is itt hagytam volna, ha egy: nem az én zenémről lenne szó, amivel kurva sokat dolgoztam, kettő: nem lenne itt ez a cuki kis újonc gyerek. Nagyon szép magas hangja van, kíváncsi lennék, vajon akkor is ilyen-e, amikor valaki alatt nyög. Egészen pontosan alattam. Hm, ennyire ki lennék éhezve? Ne értsetek félre, nem vetem én meg egyik nemet sem, na de, hogy egy forgatás közepén, ilyen kibaszott hidegben, ahogy egy szál pulcsiban forgatunk kint, itt is azon járjon az agyam, hogyan rakjam magam alá. Na, ez még engem is meglep. Na, de ha egyszer olyan kis édes, csorgatom rá a nyálam, és majdhogynem szó szerint, mert tátva marad a szám, amikor a forgatási helyszín közelében felállított sátorba melegedve egyszer csak elém lépve néz mélyen a szemembe, majd egy laza mozdulattal kapja le magáról a felső testét fedő ruhákat, hogy küldve felém egy mosolyt tűnjön el az öltözőben, hogy átöltözhessen.
- Haver, ne ilyen feltűnően – könyököl oldalba egyik régi ismerősöm, Crush, aki velem és ezzel a kis hörcsög Deannel dolgozik az új dalomon, a Bermuda Triangle-ön.
- Nem értem miről beszélsz? – mordulok rá.

- Ugyan Zico, ismerlek. Tetszik az a kölyök és ez szerintem fordítva is igaz, szóval csak hajrá! – Kacsint rám. Esküszöm, ezért vagyunk barátok. És az előbbi kis vetkőzés után, nem is kell sokat győzködnie.

~*~

         Ma van a forgatás harmadik napja, és a Dean által tett kis megmozdulások, nem hogy ritkultak volna, de még szaporodtak is. Crush szerint nem teljesen szándékos, amit csinál, de én ezt nehezen hiszem. Épp ebédszünetünk van és a menedzser le is pakol elém valami kaját, de nekem jelen esetben máshoz, vagy is inkább más valakihez van étvágyam. Így eldörmögök egy ”bocs”-t és faképnél hagyva a hyungot indulok meg az öltöző felé, hogy ott magamra zárva az ajtót szorítsam sarokba Deant.
- Oh – lepődik meg, amikor meglát. – Hát te?
- Ebédszünet van – lépkedek közelebb hozzá, mire ő hátrálni kezd. Na, hova lett a bátorságod?
- É-értem. És nem eszel?
- Épp azt tervezem – szorítom teljesen sarokba a srácot, aki csak ijedséggel vegyes izgalommal méreget.
- Mit? – Kérdezi, nagyot nyelve, mikor tekintete az ajkamra siklik.
- Inkább kit – morgom, majd ajkaira tapadva préselem olyan közel magam hozzá, ahogy csak tudom. Először – mivel nem csókol vissza – azt hiszem, ellök, de mikor háta a falnak ütközik nyögve ejti le az állát, így nyelvem áttuszkolom az ő szájába, és mikor izmommal megérintem az övét a feje tetejére fordul a világ. Az előbbi bátortalan fiúcska eltűnik, és előbukkan a férfi. Ahogy nyelveink harcolnak a dominanciáért, Dean úgy lök neki a mögöttem lévő smink asztalnak, majd türelmetlenül morranva a csókunkba kezdi el gombolgatni a rajtam lévő inget. Hamar felocsúdok döbbenetemből és én is pólója alá tuszkolom kezemet, hogy izmos hasát kezdjem simogatni, amitől bele-bele sóhajt a csókba, de mikor kezemet levezetem fenekére és ágyékomnak rántom, elszakadva tőlem nyög fel. Kihasználva figyelmetlenségét fordítok az álláson, majd fenekénél fogva emelem meg, és ültetem az asztalra. Nem mondom, tetszett a domináns fele is, de nekem most máshoz van kedvem. Befejezve azt, amit ez a fiúcska elkezdet, kapom le magamról az ingemet, majd az ő pólóját is, és már épp venném le a nadrágomat is, mikor Dean ellöki onnan a kezem, majd az övemnél megfogva ránt vissza magához.
- Ha megengeded – motyogja a mellkasomba, majd nyakamnak esve kezdi el bontogatni az övem, majd amint kigombolta a nadrágom és lehúzta a sliccem, már tuszkolta is be a kezét a gatyámba. Ahogy kényelmesen elfért a keze – a már igen szűkös helyen – megragadta farkamat és masszírozni kezdte, de olyan profin, hogy esküszöm ezt tanították neki. Persze én sem tétlenkedtem, amíg ő a gatyámban matatott addig én lekaptam a sminkasztalról, majd lerángattam róla a nadrágját az alsójával együtt. Kicsit hátrébb léptem, így el kellett engednie, de csak addig voltam távol tőle még magamat is megszabadítottam a maradék ruhámtól. Amint az utolsó rongyok is a földön landoltak szenvedélyesen estünk egymásnak. Ahogy csókoltuk egymást letérdeltem a földre rántva magammal Deant is, mert állva már kezdett kényelmetlen lenni.
- Zi-zico – sóhajtotta, én pedig rá emeltem tekintetem, míg kezemmel igyekeztem bejárni teste minden egyes centi méterét.
- Hmm?
- Nincsh, nálam sik… - Kezdené, de ajkaira marva fojtom belé a szót.
- Megoldjuk – kacsintok rá, majd körbe pillantva akad meg a szemem egy széken. Felrántva a már remegő srácot a földről lépek oda, majd dobom is le magam rá. – Mit szólnál – mondom, miközben nyakát halmozom el csókokkal és kis foltokkal – ha természetesen oldanánk meg a dolgot? – pillantok fel rá, de a várt megszeppent pillantás helyett, egy perverz mosollyal találom magam szemben. Még levegőt venni sincs időm, már is térdel előttem és profikat megszégyenítő technikával kezd el szopni. Olyan nyelvtechnikája van a srácnak, hogy komoly önuralom kell hozzá, hogy ne lövelljek azonnal a szájába, hát még, amikor meg is szív, vagy a fogait is beveti. Mintha csak tudná, hogy nem szeretek finomkodni. Kezemet a hajába vezetve rántom fel magamhoz, majd smárolom is le mélyen.
- Nagyon ügyes vagy – morgom ajkaira két csók között. – De ennél kicsit tovább mennék – mondom, mire elszakadva tőlem hátrál egy kicsit.
- Akhkorh, csak figyeljh – pihegi, majd ajaki közé veszi három ujját és úgy kezd rajta nyalakodni, ahogy az előbb az én tagomon tette. Majd mikor elég nedvesnek érezte ujjait, hátat fordított nekem, majd tiszta kezét a padlóra helyezve tolta ki felém, formás fenekét. Én csak kikerekedett szemekkel néztem, ahogy magába vezeti első ujját és mintha meg sem érezte volna, alig egy pillanattal később, már nyomja is utána a következőt.
- Ahm – nyöszörög, ahogy néha a csípőjét is meg-megmozdítja, én meg nem bírva véremmel vezetem kezem az ölemhez, de nem kezdem masszírozni tagomat, csak néha-néha simítok végig rajta, mert esküszöm, hogy nem akartam magamhoz nyúlni, de ez a látvány és ezek a hangok, leírhatatlanul szexisek.
- Zicoh, op-oppah – nyög fel hangosan, ahogy a harmadik ujját is magába vezeti – Ehz az, mégh egy kicsit Zico oppa – na, ez volt az a pont, amikor elszakadt az a bizonyos cérna és mögé térdelve rántottam ki belőle az ujjait.
- Most én jövök – suttogtam a fülébe, majd a vállába harapva kezdetem el feltolni benne makkomat. – Ah, istentelen szűk vagy – motyogtam vállnak, majd egy mélyről jövő morgást hallattam, ahogy végig értem benne. De Deannek ez sem volt elég, épp, hogy csak belé hatoltam, már tolta is hátra a fenekét. – Kis türelmetlen – kuncogtam, de eszem ágában sem volt megmozdulni. Egyrészt mert tuti az első pillanatban elsültem volna, másrészt mert van bennem egy kis szadista hajlam.
- Zi-zico – suttogta elfúló hangon.
- Mi az cica? Mit szeretnél?
- Mohzogjh.
- Hogyan kell szépen kérni? – Húztam az agyát, miközben kezeimmel előre nyúlva kezdem el belső combját cirógatni.
- Jebal… Kérlek – nyöszörgött egyre közelebb tolva formás kis popóját.
- Mond szépen, kérlek oppa – húzom tovább, pedig már én is remegek, annyira mozdulni szeretnék.
- Khérlek Oppahh – nyögi ki végül.
- Ügyes fiú vagy – mondom, majd szinte teljesen kihúzódom belőle, hogy aztán gyorsan és erősen visszalökhessem magam, amitől már-már sikoltásszerű hangot hallatott. Tudom, hogy szép magas hangjai vannak, lássuk, meddig tud felmenni! Gyorsan és mélyeket lökve hajszoltam magunkat a beteljesedés felé, miközben ez a fiúcska itt előttem, csak nőket megszégyenítő magas hangon nyögött és sikoltozott minden egyes alkalommal, amikor elértem prosztatáját. Az egyik ilyen lökésemnél elgyengült karjai feladták a szolgálatot és a padlóra zuhant. Mivel nem szerettem volna, hogy ennek a jó kis ebédszünetnek csúnya vége legyen, kicsusszantam belőle, amiért egy dühös morranást kaptam, ami mosolygásra késztetett. Felkanalaztam a srácot a földről, majd visszaülve a székbe ültettem falkamra, majd fenekébe markolva morogtam a fülébe.
- Mozogj cica! – Nem kellett kétszer mondanom, máris irgalmatlan tempóban kezdett el mozogni rajtam, szégyentelenül nyögve és a nevemet ismételgetve.
- Oh, igehn, ott Zico oppa! – nyöszörgött, ahogy egyik lökésénél én is felfelé mozdítottam csípőmet. Én pedig meg adtam, amit kért, csípőjére fogva segítettem mozgásában, míg én vele ellentétes irányban löktem, majd ahogy éreztem, nem sokára itt a vége, egyik kezemmel elengedtem csípőjét és a farkára kulcsolva ujjaimat kezdtem el mozgásunkkal megegyező tempóban pumpálni.
- Éhn mindjhárt – nyöszörög, de a mondatot már nem tudja befejezni, mert eléri a határait. Háta ívbe feszül, kezei lecsúsznak vállamról, és ahogy izmai összerándulnak körülöttem szemeimet összeszorítva, mély hangon nyögve nyomom őt ölembe és élvezek el benne. Még lökök pár lustát, hogy minden élvezetet kimozogjunk magunkból, majd fáradtan lihegve szorítom magamhoz a vállamra dőlt fiút, nehogy a földre csússzon. Kár lenne érte, nyomok egy puszit a halántékára, majd hagyom, had pihenje ki magát.
          Már az öltöző ajtajában álltunk, a következő jelenethez szánt ruhákban.
- Dean – fordulok a sráchoz.
- Tudom-tudom, ez a mi kis titkunk marad – mondja bólogatva, és mintha kicsit szomorú lenne.
- Igazából – rántom magamhoz – azt akartam mondani, ezt még megismételhetnénk, egy jó párszor – morgom ajkaira, majd meg is csókolom.
- Nos, ha jól tudom, holnap szabadok vagyunk és nekem szabad az estém – kacsint rám, majd nyom egy gyors puszit a számra és már ki is libben az ajtón, szándékosan riszálva előttem a formás kis fenekét.

- Miért van olyan érzésem, hogy egy falatot sem ettél, de még is jól laktál? – Lép mellém vigyorogva Crush, Dean után nézve.
- Nem is értem – vigyorgok rá, majd újra a kis cicus felé fordulok, aki csak „véletlenül” végig simít ölén, „véletlenül” mélyen a szemembe nézve. – De van egy olyan érzésem, hogy vacsira pont megéhezem. – Kacsintok rá Deanre, majd a helyemre sétálok és neki kezdünk a forgatás második felének, csak hogy én minél hamarabb megnézhessem, hogy mutat ez a hófehér cicafiú a fekete szatén ágyneműmön, hm, azt hiszem, kezdek éhes lenni!

Let me take a shower! - ChanHun (18+)

Hellóó~
Itt is van egy kis ChanHun szösszenet, mert miért ne?
A korhatár itt sem véletlen(18+)
Jó olvasást és puszi:3
~Jinie~

Sehun Pov.

         Korán reggel az ébresztőm hangos csipogására kelek és szívem szerint nem csak lenyomnám, de földhöz is vágnám azt a vacakot. Nem csak azért, mert minden tinédzserhez méltóan utálok korán kelni, hanem azért is, mert ma, bár csak négy órámon leszek bent, ami így érettségi előtt tök jó… Na mi mindegy is, szóval kosáredzésem lesz. Szeretek kosarazni, bár a szüleim kikötése volt, hogy sportoljak valamit, csak a csapattal van bajom. Jobban mondva csak egy csapattársammal, Park ChanYeollal. Nyöszörögve mászok ki az ágyból, hogy elhessegetve a, még hozzám képest is, colos gondolatát lássak neki reggeli teendőimnek. egy gyors zuhanyt követően magamra rángatom az iskolai egyenruhát, utálom ezt a vacakot, de kötelező, belövöm a hajam, összeszedem az edzős és sulis cuccomat, majd letrappolok a konyhába.
- Jó reggelt – köszönök anyumnak ledobva magam az asztalhoz, rögtön neki is látva a megszokott reggeli pirítósomnak, mert egy: vigyáznom kell a súlyomra, kettő: szeretem. – Appa?
- Jó reggelt, apád már elment – válaszol anyám, majd folytatja a piríósok gyártását. Reggeli után meg elrakok pár szendvicset majd felvéve a cipőmet és a dzsekimet köszönök el anyámtól, hogy meginduljak a suli felé.
Nem lakok messze a gimitől, alig negyed óra gyalog, de szeretem ezt a kis időt idekint tölteni. Mélyet szippantok a tavaszi levegőből és élvezem, ahogy a nyugalom átjárja a testem.
- Annyeong! – Ennyit a nyugalomról.
- Park, még be sem léptem az iskolába, muszáj máris rajtam lógnod? – Sandítok a vigyorgó fiúra.
- Úgy mondod mintha nem élveznéd – kontrázik, ahogy mellettem lépkedve halad a suli bejárata felé.
- Mert nem is élvezem – morgom az orrom alatt, majd lefordulok a termemhez vezető folyósónál, ahol megállok az első ajtó előtt. – Igen? – Pillantok fel a még mindig mellettem álló csapattársamra.
- Ugye jössz a mai edzésre?
- Hagytam én ki edzést? – Pislogok rá, és már épp venné a levegőt, hogy megszólaljon, de befogom a száját. – Költői kérdés volt – mondom, majd el is rántom a kezem a szája elől, ahogy megérzem, hogy a tenyerembe puszil. Zavartan, enyhén piros arccal fordulok a terem ajtaja felé. – Ott leszek – mondom.
- Remek – vigyorog, majd rám kacsintva indul a saját terme felé. Legalább délelőtt nyugtom lesz tőle, nyugatatom magam, próbálva rendezni indokolatlanul heves szívverésem.
Végül a délelőtt rövidebb lesz, mint amilyenek szeretném, így hamar a kosárpályán találom magamat. A bemelegítés után – mivel az edzőnek akadt egy kis dolga – két csapatra válva kezdünk el játszani. Épp az egyik félresikerült dobás után indulok a labda után és már épp lehajolok érte, mikor valaki mögém lépve markol a fenekembe, meglepetten nyögök fel és kapom hátra a tekintetem, hogy azt lássam a colos épp egy csókot dobva felém menekül a terem másik felébe. Megölöm, csak legyen vége az edzésnek, megölöm!
Kívánságomnak megfelelően az edzésnek hamar vége lesz és mindenki megindul az öltöző felé, kivéve engem, mert az edző magához int, hogy beszélni szeretne velem. A közelgő meccsről magyaráz nekem, arról, hogy aggódik, amit meg is értek, az egyik legjobb csapat ellen játszunk, azt mondja örülne, ha én és a másik center – ki nem találjátok ki ő – kicsit többet gyakorolnánk majd, ha az időnk engedi. Én csak bólintok egyet, majd az öltöző felé veszem az irányt. Hálásan veszem tudomásul, hogy még én az edzővel dumáltam a többiek felszívódtak, így minden további nélkül veszem le a felsőmet, hogy elmehessek zuhanyozni.
- Szép – hallok meg egy hangot a hátam mögül, mire ijedten kapom oda a fejem.
- Park, neked soha nem mondták, hogy nem illek kukkolni?
- De, de ami szép, azt csodálni kell – sétál oda hozzám és áll meg előttem, tőlem alig öt centire. Érzem, hogy az arcom kezd elpirulni ezért elhátrálnék, de Chanyeol hangja megállít.
- Aludj nálam!
- Mi van? Már miért aludnék nálad?
- Mert szeretném.
- Én meg nem! – Ez mi ez most?
- Miért, akkor mit szeretnél, ha nem aludni? – Kérdezi, oldalra döntve a fejét, egy perverz vigyort villantva felém.
- Zuhanyozni – vágom rá és el is indulok a tusolók felé, de a colos követ. – Nem lépné le?
- Ha kimegyek, és ott várlak meg, akkor nálam alszol?
- Nem is tudom…
- A szüleim nincsnek otthon – vigyorodik el megint.
- Perverz! Nem alszom nálad, és most tünés! – Mutatok is a kijárat felé, hátha felfogja, amit mondok, de Chanyeol ahelyett, hogy elindulna kifelé, egy laza mozdulattal nyom a falhoz, majd pár milliméterről suttog az ajkaimra.
- Sehogy sem tudlak meggyőzni?
- Nehm – lehelem, de ezt én sem hiszem el, ahogy ő sem. Mi sem jobb bizonyíték erre, annál, hogy ajkait az enyémekre tapasztja. Nem vad a csók, de kellőképpen izgató ahhoz, hogy amikor végig nyal alsó ajkamon gondolkodás nélkül ejtsem le az állam. Ahogy nyelve találkozik az enyémmel a csók hirtelen kezd el vadulni, de ez egyáltalán nem zavar, sőt! Karjaimat a colos nyaka köré fonva rántom magamhoz közelebb, jóleső sóhajt hallatva, ahogy fedetlen felső testem az ő még pólóval fedett mellkasához ér. Csók közben arra leszek figyelmes, hogy Chanyeol lassan próbálja meg letolni a nadrágomat.
- Ch-chanyeol, mit csinálsz? – Kérdezem elszakadva az ajkaitól.
- Zuhanyozni szerettél volna, nem? – Kérdezi és nem törődve zavarommal tolja le a bikámig a nadrágom, majd nemes egyszerűséggel kezd el vetkőzni. – És most mit csinálsz? – Kérdezem kilépve a nadrágomból, ha már ily segítőkész volt, és levette.
- Zuhanyozni készülök – vigyorog rám.
- Azt hittem – motyogom, de nem tudom befejezni ugyanis Yeol újra elém lép, immár anyaszült meztelenül, majd felkapva ültet az egyik mosdókagyló szélére, hogy lekaphassa az én alsógatyámat is.
- Te csak ne higgy semmit – mar újra ajkaimra, majd megemelve sétál be az egyik zuhanykabinba, hogy a falnak döntve engedjen el fél kézzel. Ösztönösen fonom szorosabbra lábaimat dereka körül, és fel kell nyögnöm az érzésre, amit keményedő farkamnak nyomódó merev tagja vált ki belőlem.
- Csak nem tetszik valami? – Kérdez Yeol a fülemnél suttogva, majd bele is harap. Felsőhajtok, egyrészt az érzéstől, másrészt a lassan ránk zúduló vízcseppektől.
- Pofa be – nyögöm, majd hajába markolva rántom magamhoz egy csókra, azonnal átadva neki az irányítást, amikor nyelve a számba csusszan. Ahogy egymást csókoljuk a colos lassan kezdi el mozgatni csípőjét.
- Ah – szakadok el ajkaitól, behunyt szemekkel élvezve a kényeztetést – Ah, basszameg – csúszik ki a számon, mikor megérzem, hogy Chanyeol egy bizonyára jól látható foltot kreált anyakamra.
- Ejnye, nem illik ilyen csúnyán beszélni – dorgál meg a colos, folytatva a jelek gyártását.
- Ahkorh büntessh megh! – nyögöm, ahogy az érzékeny kulcscsontomat kezdi el kényeztetni ajkaival. Épphogy kinyögöm a mondatot Chanyeol döbbenten pillant rám, majd egy perverz mosolyal az ajkain fordít rajtunk, hátát a hideg csempének döntve, majd talpra állítva kezd el lefelé nyomni a vállaimnál fogva. Értve a célzást ereszkedem térdre vele szemben. Nagyot nyelve szemezek egy pillanatig hatalmas farkával, majd markomba véve kezdem el rajta mozgatni a kezem. Bizonytalanul pillantok fel a hangosan élvezkedő fiúra, aki csak tekintetembe fúrva a sajátját lök egyet csípőjével. Visszafordítom a pillantásom nemessége felé, majd megnyalva ajkaimat fogadom a számba. Soha nem csináltam még ilyet, mert bár már voltam fiúval, sőt majdnem egy évig volt is egy pasim Kai, de mindig csak engem szoptak, nem pedig fordítva. Igyekeztem felidézni, azt, amit én is átéltem és ahogy elhallgatom egész jól megy, mert Yeol csak a nevemet nyögi, mint valami mantrát. Az, hogy ennyire élvezi felbátorít így többször meg is szívom, valamint igyekszem minél mélyebre engedni a torkomban. Az egyik ilyen akciómnál Chanyeol hírtelen markolt a hajamba, majd felrántva magához tapadt az ajkaimra, újra a csempének döntve a hátamat.
- Mikor voltál utoljára valakivel?
- Ohm, így elég régen – vallom be, de nehéz gondolkozni úgy, hogy forró, lüktető merev tagja a combomhoz nyomódik.
- Akkor óvatos leszek – suttogja, majd egy gyors csók után megfordít és mellkasomat dönti a csempének. Én csak nyöszörögve nyitom nagyobb terpeszbe a lábaimat, kicsit ki is tolva a fenekemet. – Gyönyörű vagy – suttogja Chan a hátam bőrébe, majd végig csókolva a gerincemet térdel le mögém. Hátra pillantva lesem mit is csinál, és fel kell nyögnöm a látványtól, ahogy három ujját a szájába véve nyálazza be. – Lazíts – suttogja én pedig mély levegőt véve döntöm a homlokomat a csempének, hangosan nyögve, ahogy megérzem hosszú ujjait a farkam körül. Ahogy mozgatni kezdi a kezét megérzem magamban az első ujját, ami egy hangos szusszantást vált ki belőlem, ahogy igyekszem ellazulni. Pár pillanatig matat bennem az első ujjával, majd gyorsítva keze mozgásán tolja fel a másodikat és szinte azonnal küldi utána a harmadikat is. Bár keze mozgása enyhíti a fájdalmat mégis elhagyja ajkaimat egy hangosabb nyögés. Mélyeket lélegezve próbálok ellazulni, igyekezve az élvezetre koncentrálni, ami hamar sikerül is, hiszen Chanyeol kutakodó ujjai súrolják a prosztatámat.
- Máhr majdnehm! – sóhajtom, így Yeol újra megmozdítva egyenesen megbökve a prosztatámat, amitől megrándul a testem és nem csak az, de a farkam is. Ez persze nem kerüli el a colos figyelmét sem, így kihúzva belőlem ujjait fordít maga felé újra. Meglepetten pillantok rá, mikor a csípőjére emel, majd hangosan sóhajtok fel, ahogy farka a lyukamhoz nyomódik.
- Látni akarom az arcod, miközben beléd hatolok – morogja, majd elkezdi feltolni bennem méretes tagját. Ajkaim hangtalan sikolyra nyílnak, ahogy végig érve bennem épp a prosztatámat nyomja. – Gyönyörű – suttogja, majd fejét a vállamra hajtva kezd el lassan mozogni bennem, minden lökésével súrolva gyönyörközpontomat.
- Gyorsabban! – nyögöm, és nem is kell többször kérnem. Chanyeol gyorsít, mígnem olyan erővel és sebességgel merül el bennem, minden lökésével erősen megdöfve prosztatámat, hogy az ájulás kerülget az élvezettől. Nem is csoda, hogy alig pár perc alatt élvezek kettönk közé lábaimmal szorosan fogva csípőjét, mélyen magamban tartva, a nevét nyögve. Ahogy falaim összeszorulnak körülötte nevemmel az ajkain élvez belém, majd ahogy gyengül szorításom még lök pár lustát, kimozogva mindkettőnk élvezetét.
         Egy gyors zuhanyt követően már tetőtől talpig ruhában baktatunk kifelé a sportcsarnokból. Némán sétáltunk el az iskola kapuja felé, de oda érve, egyikünk sem megy tovább. Felpillantok a felettem álldogáló srácra, aki hol jobbra – amerre én lakom – hol balra – amerre ő lakik – pillantgat, majd elmosolyodva néz rám.
- Még mindig nem akarsz nálam aludni? – Kérdezi.
- Miért is tenném? – Incselkedem vele, és ahogy látom veszi a lapot.
- Ezért – fogja kezei közé arcomat, majd ott, ahol vagyunk, az utca kellős közepén csókol meg.
- Nyomos érv – suttogom elválva tőle. – Miért is ne, holnap úgy is szombat – kacsitok rá, mire ő csak megragadja a kezemet és összekulcsolva az ujjainkat kezd el maga után vonszolni a házuk felé. Hm, azt hiszem jó hétvégem lesz, ha nem több!

Zöldszemű szörny - BaekHan (18+)

Helló - igazából nem tudom, miért köszönök be mindig külön,
ha már egyszerre  rakok fel mindent:D -, itt egy újabb oneshot. Exo
Baekhyun és Luhan szerelme.
Exo, mint banda van jelen. Jó olvasást!
~Jinie~

Baekhyun Pov.

         Idegesen zárom magamra ez egyetlen olyan helyiség ajtaját, ahol nyugtom van. Ez a hely történetesen a fürdő. Mélyeket lélegezve sétáltam a kádhoz, hogy megnyitva a csapot készítsek magamnak egy kellemes fürdőt. Ha feszült vagyok csak két dolog segíthet, Luhan és a fürdő, de mivel most – is- éppen Lu miatt vagyok feszült az első opció kiesett. Nem értem miért kell neki féltékenykednie. Értem én, hogy nem tetszik neki, az ahogy néha Yeollal a rajongókat szórakoztatjuk, higgye el, nekem és a colodnak sem. Miért van az, hogy Chanyeol ezt meg tudta beszélni Chennel és remekül működik a kapcsolatuk, akkor nekünk miért nem megy? Meg ha már Chanban nem bízik meg, akkor legalább bennem bízhatna, merengek. Eszembe jutnak azok a napok amikor megismerkedtünk. 2013 nyara volt életem legszebb időszaka. Igen-igen, persze, hogy tudom, hogy 2012-ben debütáltunk, de abban az évben került közelebb egymáshoz a két csapat, így Luhan és én is. Emlékszem mindig megmosolyogtam, amikor édesen zavarba jött a közelemben, na nem mintha én nem lettem volna pipacs piros. Elmosolyodom az emléken, majd lehunyva szemeimet merülök el jobban a vízben, ahogy újra egy kellemes emlék kerít a hatalmába.

*emlék*

         Elképedve bámulom a colos hátát, ahogy kirángatva a próbateremből rángat végig a folyósón, hogy aztán belökjön a férfi mosdóba, majd miután bezárta az ajtót aggodalomra okot adó mosollyal a búráján forduljon felém.

- Mi a francot rángatsz? – Kérdeztem felvonva a szemöldököm, karbatett kézzel dőlve a mögöttem lévő mosdókagylónak.

- Már nem bírom nézni, ahogy szenvedtek egymással a bambival – kezd el magyarázni. Én meg csak döbbenten pislogok rá. Ennyire látszik? – Szóval nekem Park Géniusz ChanYeolnak van egy remek ötletem!

- Ez mind szép és jó, de milyen ötleted van?

- Hát vacsora!

- Mi? Te most komolyan ezért rángattál ki? A vacsorával kapcsolatos ötleteid miatt? – Nézek rá kicsit dühösen.

- Nem, vagyis de. De ez nem egy sima vacsi! Nekem az első randi-vacsitokkal kapcsolatban van ötletem!

- Tessék?

- Jól hallottad – bólogat, majd mesélni kezd. nem mondta el pontosan mi az ötlete, de nagyon jó terv lehetett, ha még KyungSoo és az akkor már párjaként tevékenykedő Chen is csak mosolyogva segített. És hát remek ötlete is volt. Felejthetetlen vacsora a Han folyó egyik legszebben kivilágított hídján, egy olyan helyen, ahova csak kevesek mehetnek be, egy olyan emberrel, akit a legjobban szeretek. Így nem is csoda, hogy még aznap este szerelmet vallottam neki és bár ő nem mondta ki az sz betűs szót, azóta sem, tudtam, hogy szeret!

*emlék vége*

Mosolyogva és végre lenyugodva mászok ki a már hideg vízből, majd dudorászva szárítkozom meg. El nem hagyva jókedvemet indulok a szobám felé, de félúton neki ütközöm Channak, aki csak arcomba csípve szólít fel, hogy figyeljek jobban, mire én csak mosolyogva bólintok, és folytatom az utamat a szobám felé. De alighogy beléptem az ajtón a dühös szobatársammal találtam magam szemben.

- Ez meg mégis mi volt? – esik nekem.

- Mi volt mi? – Nézek rá értetlenül, majd sóhajtva terítem ki a törölközőmet. Megint kezdődik.

- Ez az előbb ChanYeollal.

- semmi. mi lett volna? Neki mentem, rám szólt, hogy figyeljek és igaza van. Ennyi, itt a történet vége.

- Igazán? Ennyi? – Kezd el hisztizni. Már meg ne haragudjatok, de ez az. Színtiszta hiszti.

- Luhan – fordulok felé, próbálva nem kiabálni, de nehezen megy. – Mi baj van azzal, hogy jóba vagyunk?

- Pont az! Minek alszol egyáltalán velem? Miért nem mész ChanYeolhoz?

- Egy: ez itt az én szobám is, kettő: ChanYeolnak ott van Chen, és nem csak, mint lakótárs. Harmadszor: én veled szeretek aludni – hangsúlyozom a végét.

- Szóval, ha nem lenne Chen, te már rég ott lennél?

- Ennyi jött le? – Veszítem el türelmem és kezdek én is kiabálni. Remek, megint mindenki minket hallgat. – Különben is, hálásnak kéne inkább lenned Chanyeolnak, nem pedig pikkelni rá.

- Mégis miért?

- Mert, ha ő nincs, mi sem mentünk volna el az első randinkra, azóta sem, a kurva életbe is! Igen is meg kéne ezt köszönöd neki, és Chennek is! – Mordulok rá, és látom, hogy már épp mondana valamit, de megelőzöm. – Miért nem bízol bennem? Azért, amit a kamerák előtt csinálunk? Nekem szerinted tetszik az, amit a maknaeval csináltok? Hát tud meg, nem. Kurvára nem. De szeretlek és ezért bízom benned, bízom benne, hogy legalább annyira szeretsz, mint én téged. De te az ellenkezőjét bizonyítod minden egyes ilyen féltékeny hisztiddel – zúdítom rá az összes aggodalmamat. Egyrészről mérhetetlen megkönnyebbülést érzek, mert kimondtam mindezt, másrészről aggódom, hogy Luhan megint csak annyit hall meg, amennyit akar.

- Tényleg ilyen szörnyű vagyok – kérdezi halkan, néhány percnyi hallgatás után.

- Néha igen – felelem őszintén. a szoba két végében állva nézünk egymás szemébe, de Luhan egyszer csak elfordítja tekintetét és a mögöttem lévő ajtóra vezeti azt. Mély levegőt véve hátrálok az ajtóhoz, majd bezárom azt, de nem mozdulok, nehogy véletlen megszökhesen. – Tudod, bosszant az ahogyan viselkedsz, de megértem. Néha nekem is nehéz lenyelnem a féltékenységem, amikor Sehunnal vagy Xiuminnel látlak, de mint mondtam – indulok el felé, hogy elé lépve, mélyen a szemébe nézve fejezhessem be mondandómat. – Szeretlek és ezen nem változtat senki és semmi – suttogom ajkaira, majd meg is csókolom. Az első pillanatban nem reagál semmit, de végül megragadva a derekamat ránt magához közelebb, hogy nyelvét a számba tuszkolva mélyítse el a csókot. Megkönnyebbülten sóhajtok fel és viszonzom az egyre követelődzőbb csókot. Ahogy lassan az ágy felé kezd velem hátrálni, rádöbbenek ma többet akar minden eddiginél. Mert bár az elmúlt lassan fél évben, amióta együtt vagyunk, sok minden történt köztünk a szexig még nem jutottunk el, és nem csakhogy együtt nem, de előtte sem soha.

- Lu-Luhan – dadogom eltolva magamtól, épp az ágy előtt megállva. – Biztos, hogy ezt akarod? Mármint én – mély levegő – félek, egy kicsit – ismerem be.

- Tudom – suttogja, majd vággyal és szerelemmel teli tekintetét az enyémbe fúrja. – Ijesztő ez a helyzet, de sokkal jobban kívánlak annál, minthogy még egyszer visszavonulót fújjak – suttogja az ajkaimra, majd ahogy megcsókol az ágyra dönt, majd elválva ajkaimtól dönti homlokát az enyémnek. –engedd meg hadd bizonyítsam be mennyire fontos vagy nekem, hogy mennyire szeretlek – suttogja és én engedtem. Minden további nélkül karoltam át a nyakát és csókoltam meg, engedve hogy kioldva a köntösöm övét simítson végig immár fedetlen testemen.

- Gyönyörű vagy – motyogja végig pillantva rajtam.

- Ez igy nem fair – durciztam, majd pólója aljához nyúlva mosolyogtam fel rá. – Hadd nézelődjek én is – kuncogom majd lekapom róla a pólóját. – Szép – sóhajtom hasfalát cirógatva. Luhan csak újra hozzám hajol, de ajkaim helyett nyakamat kezdi el szadizni a sminkesek legnagyobb bánatára szép pirosas-lila foltokat hagyva rajta, de nekem tetszik. Egy ideig még elidőzik a nyakamnál, majd végig járja mellkasomat, de csípővonalamnál lejjebb nem megy. Megunva a passzív szerepet rántom fel magamhoz egy csókra és míg a nyelveink elvannak egymással magam alá fordítom a bambit. ahogy a csípőjére ülve pillantok le rá, eljátszok a gondolattal, hogy én leszek a domináns fél, de el is vetem az ötletet. Ez az ő éjszakája, nekem pedig még lesz alkalmam felül lenni. Mondjuk ma este is, mindez csak nézőpont kérdése. Kibámészkodva magam simítottam végig hevesen emelkedő és süllyedő mellkasán, át a hasán egészen a nadrágja korcáig, ahol az anyagba akasztva az ujjaimat kezdtem el lefelé húzni róla a ruhadarabot, megemelkedve toltam a bokájáig az anyagot, majd egyenesen ágyékára ülve ereszkedtem vissza. Hangos nyögés szakadt fel belőlem, ahogy merev tagja az én ugyan csak kemény farkamnak nyomódott, majd minden további nélkül hajoltam mellkasára és kezdtem én is kényeztetni, miközben lassan lökni kezdtem a csípőmmel. Hosszú percekig kényeztettük egymást, fel-felváltva a másikat, átvéve a vezetést. Ahogy egyre forróbb lett a szoba, úgy dobtuk el végleg az én köntösömet és Lu alsóját is. Luhan lassan újra maga alá fordított, és ahogy a hátam a matrachoz ért, már húztam is fel a lábaimat. Lu csak kisebb terpeszbe igazította végtagjaimat, majd rám pillantott.

- Van itthon…? – Kezdi, de nem fejezi be.

- Ah, legalsó fiókban – mutatok az éjjeliszekrényre. Lu előre hajolva veszi ki a kis tubust a fiókól és már épp matatna egy óvszer után, de lefogom a kezét. – Az nem kell. Szeretnélek téged érezni – suttogom és hálás vagyok a félhomályért, ami elrejti piruló arcom.

- De azzal kevésbé lenne kellemetlen – motyogja mélyen a szemembe nézve.

- Tudom, de érted, értünk bármit – suttogok vissza, majd visszahelyezkedem a párnák közé, nagyobb terpeszbe rakva lábaimat, ahogy Lu közéjük fekszik.

- Lazíts – suttogja, majd bekeni három ujját jó alaposan síkosítóval és belső combomra csókolva tolja fel bennem az leső ujját. Össze kell szorítanom a szemeimet a kellemetlen érzésre, de nem érzem, hogy kifejezetten fájna. Pár pillanat, vagy talán perc után Luhan feltolja a második ujját is. Kipattannak a szemeim és egy fájdalmas nyögés hagyja el ajkaimat.

- Fáj… - nyöszörgöm.

- Lazíts, mindjárt jobb lesz.

- Honnan tudod? Még sose élted át – motyogom igyekezve mélyeket lélegezve ellazulni.

- Bízz bennem úgy, ahogy én is bízni fogok benned egész hátralévő életem minden egyes pillanatában. Szeretlek és soha nem tennék olyat, ami fájdalmat okoz neked – suttogja, ahogy elkezdi belső combomat cirógatni, csókolgatni. szavai megnyugtatnak, tettei pedig feltüzelnek így könnyebben el tudok lazulni és Lu fel tudja tolni a harmadik ujját is. Keze, ami eddig a combomat kényeztette most farkamra csúszik és azt kezdi cirógatni, így nem is csoda, hogy hamar elég hely lesz mindhárom ujja számára, így elkezdi keresni azt a pontot, amitől csillagokat látok. Néhány sikertelen kísérlet után végül megtalálja. Pont bele a közepébe, így én hátamat ívbe feszítve sikoltok fel.

- Ott! – Kérem, és Luhan teljesítve kérésem kezdi el azt a pontot ostromolni, de mikor a nyögésem kezdenek nagyon kínlódóak lenni kihúzza belőlem varázslatos ujjait, mire csak csalódottan morranok fel.

- Légy egy kicsit türelmes – suttogta a fülembe, és elkezdte feltolni magát bennem, ajkait az enyémekre tapasztva, úgy nyelve el fájdalmas nyöszörgésem.

- Istenem – motyogta. – Olyan forr és szűk vagy – temeti arcát a nyakhajlatomba. Hát legalább ő élvezi, ha én annyira nem is.

- Mozogjh – löktem fel egy kicsit a csípőmet, amikor az érzés már nem volt olyan fájdalmas. sokkal inkább furcsa, de csodás gyönyöröket ígérő. Nem kellett kétszer kérnem szinte teljesen kihúzódott belőlem, majd egy új szögben lökte magát vissza, elégedetten nyögve. Valahol az ötödik, hatodik lökésénél kezdtem élvezni, amit csinált és én is megmozdítottam a csípőmet és ahogy újra elmerült bennem, eltalálta a prosztatámat. Hátamat ívbe feszítve szorítottam rá farkára, hangosan sikkantva.

- Otth! – Mondtam és ő mozogni kezdett. – Gyorsabbhan! – utasítottam. – Erőssehbbenh! – Sikoltottam az élvezettől, de nem igen érdekel, hogy ki hall meg és ki nem, Luhan pedig nem panaszkodott a hangomra, sőt. Minden egyes sikolyomnál mélyebben és gyorsabban kezdett el mozogni bennem, én pedig készségesen sikoltottam a nevét, vagy könyörögtem éppen többért. Ahogy elhallgattam a felettem mozgó fiú nyögéseit érzékeltem, hogy nemsokára eléri határait, ezzel én sem voltam másként, pláne mikor Luhan egyik kezét a farkam köré kulcsolta és lökéseinkkel megegyező tempóban kezdte el mozgatni.

- Szheretlekh! – nyögtem, ahogy alig két perc elteltével a markába élveztem. Luhan csak hörögve gyorsított be, majd pár lökés után ő is követett engem a gyönyörbe, hogy aztán mellkasomra dőlve kezdjen hangos zihálásba.

- Én is szeretlek – pillantott fel rám, majd egy gyors csók után kicsusszanva belőlem dőlt mellém és ölelt szorosan magához.

- Sajnálom – szólal meg pár perc elteltével, mire én rá emelem érdeklődő tekintetem. – Azt ahogy viselkedtem én csak… Féltem attól, hogy elveszítelek.

- De nem fogsz. Pláne a mai éjszaka után – vigyorogtam rá és nyomtam egy puszit az ajkaira, majd visszahelyezkedve a mellkasára, lassan rendeződő szívverését hallgatva aludtam el, azt az embert ölelve, akit életem végig szeretni fogok.

Elzárás - LayHun(16+)

Sziasztok, újra itt És most hoztam nektek egy laza kis LayHunt.
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást:3
~Jinie~

Sehun Pov

 Sóhajtva dőlök a padomra, feladva azt, hogy bármire is tudjak figyelni a matek órából. Egyáltalán miért van erre szükség? Soha az életben nem fogom hasznosítani ezt a szarságot, mondjuk az ofő szerint mást sem. Köztudott, hogy a suli „rossz fiúi” közé tartozom, az embereket ezért is lepi meg az, hogy kivel vagyok együtt. No, nem csak azért, mert ő más – nagyon is – mint én, hanem azért is mert nem csalom meg, pedig nem igen voltam az a hűséges típus, de őt szeretem. Ezért is más a vele való kapcsolatom, már, ha csak rá gondolok, a szemeire, vagy a mosolyára hiányozni kezd. Arról nem is beszélve, hogy az ártatlan, aranyos mégis sexy külső mögött egy igazi dög lapul, akit csak én ismerek, de még mennyire! Újabb sóhaj hagyja el ajkaim, miután ráeszmélek, nem gondolhatok rá ennyit, mert bajok lesznek és nekem ma még túl kell élnem egy elzárást. Jobban mondva ma is.
         Végre kicsöngettek a véget nem érőnek tűnő matekóráról is, ami azt jelentette vége a tanidőnek. Irány az elzárás.
- Mr. Oh – szól utánam a matek tanár, aki egyben az osztályfőnök is.
- Igen?
- Ma sajnos nem tudom önt felügyelni az elzáráson – milyen kár – de nem kell aggódnia!
- Meg sem fordult a fejemben – morgom az orrom alat, amit a tanár figyelmen kívül hagy, majd folytatja mondandóját.
- Találtam valakit, aki majd figyel önre, és biztosított róla, hogy letölti a büntetés idejét – vigyorog. Letöltöm? Mi ez, egy börtön? Aish, az hát.
- Ez igazán figyelmes – morgom – akkor indulok is a cellámba – köszönök el a tanártól és indulok is a 10-es terembe, hogy „letöltsem” a büntetésem. De amikor beérek látom, hogy a teremben nincs senki, így azzal a lendülettel fordulnék is meg, hogy lelépjek és inkább a pasimmal legyek, mikor is neki megyek valakinek. Fejemet rázva emelem fel a pillantásom, hogy lássam ki volt az, de mikor megpillantom az illetőt az állam a padlón koppan.
- Lay? Te meg mit keresel itt? – Nézek rá hitetlenkedve, valahogy nem tudom elhinni, hogy rossz fát tett volna a tűzre.
- Elzárásra jöttem – mosolyog rém, és megjelennek az imádott gödröcskéi.
- De miért? – nézek utána értetlenkedve, ahogy besétál a terembe és helyet foglal az egyik padnál így én is utána indulok, az ajtót azért becsukva.
- Az osztályfőnököd kért meg, hogy felügyeljem az elzárást – világosít fel. – Először nem akartam igent mondani – mondja, ahogy kezemet megragadva ültet az ölébe -, de aztán azt mondta, csak egy diák lesz bent – fordítja maga felé az arcom – mégpedig te – suttogja, majd dús ajkait az enyémekre nyomja. Habozás nélkül viszonzom a csókot és mélyítem is el azt, majd pár pillanat után pihegve válok el ajkaitól.
- Szóval – vigyorgok rá – csak azért jöttél, hogy velem legyél?
- Mégis mi mást keresnék én az elzáráson? – Pillog rám mosolyogva.
- Azt hittem rossz voltál, vagy csak tanulni akarsz – vonok vállat.
- Nem is rossz ötlet! – Csillannak meg YiXing szemei, majd felállítva az öléből pattan fel ő is.
- Mi? – Nézek rá döbbenten, ahogy a táblához sétál.
- Tanuljunk – mondja, majd – mivel tudja, hogy nem megy jól és utálom is – utasít, hogy vegyem elő a matekcuccom. Eh, most jöttem ki óráról, az is elég volt.
- Xing, én csak vicceltem – mosolygok rá.
- Én viszont nem – pillant rám komolyan, így tudom, amíg nem matekozunk, addig úgy sem szabadulok innen. Aish, akkor legyen, telepedek le Lay előző helyére és kapom elő a matekcuccom. Végül fél óra matek után nem bírtam tovább és fejemet a padra ejtve kezdtem el morgolódni.
- Inkább lettél volna rossz! – Persze YiXing meghallotta panaszkodásom, így elfordulva a táblától pillantott rám.
- Azt mondod? – Indul meg felém igazi vadász mosollyal az ajkán.
- Azt – mondom, le nem véve a tekintetem a felém közeledő srácról.
- Akkor – lép a padom elé és támaszkodik meg rajta, így én kénytelen vagyok kicsit megemelni a fejem, hogy szemeibe tudjak nézni. – Mi lenne, ha tantárgyat váltanánk – villant egy perverz vigyort. Na, ez kezd érdekes lenni.
- Mire gondolsz? – Kérdezem még feljebb emelve a fejem, így tekintetünk egy vonalba kerül.
- Biológiára, természetesen – mondja, majd ajkait az enyémekre tapasztja és részesít egy olyan csókban, amitől nem csak levegőt felejtek el venni, de a saját nevemet is. Ahogy elválunk egymástól Lay mellém sétál, majd felrántva a székből von magához olyan közel, hogy egy hajszál nem férne el köztünk és újra ajkaimnak esik, szinte marcangolja puha párnácskáimat, de cseppet sem bánom. Ez az a dög, akit csak én ismerek. Az első – és reményeim szerint – az utolsó férfi az életében. Ahogy ajkaimat falja, csípőmre fogva kezd el határozottan terelgetni a tanári asztal felé, hogy felkapva ültessen rá, el nem szakadva tőlem. Belesóhajtok a csókba, ahogy lábaim közé lépve préseli magát hozzám, de el kell szakadnom ajkaitól, mikor ölét nekem nyomja. Hangos nyögés szakad fel a torkomból, ahogy pirulva(!) konstatálom milyen merev.
- Lay, csak nem mégis rossz voltál?
- Nem – suttogja nyakamnak, majd meg is harapdálja azt -, de tervezem.
- Nagyohn helyes! – nyögöm, ahogy megérzem YiXing kezét az övemnél matatni. – Talán – tolom el magamtól, hogy normális hangon tudjak beszélni – ennyire nem kéne – mondom neki. Nem arról van szó, hogy én valaha is nemet mondanék a szexre YiXinggel, mert nem. Csak ezt nem itt, az ő érdekében. Rajtam már nem lepődnének meg, de őt nem akarom bajba keverni.
- De haza sem mehetünk így – mondja, majd merev tagját az enyémhez nyomja. – Szóval, mi lenne, ha csak játszanánk egy kicsit – suttog a fülembe, majd bele is nyal, amitől kiráz a hideg. Hiába, ismer. Olyannyira, hogy teljesen leköti a figyelmem azzal, amit a nyakammal művel, így észre sem veszem, hogy idő közben kibontotta a nadrágom, majd alsómba nyúlva markol rá tagomra. Levegő után kapkodva nyöszörgök, ahogy kezét mozgatni kezdi merevedésemen. Kezeim – amik eddig vállán pihentek – lecsúsznak izmos karjain, ahogy ajkamba harapva próbálom visszatartani a túl hangosnak ígérkező nyögéseim.
- Mi lenne – fogja meg egyik kezem, és teszi az övére – ha te is segítenél egy kicsit, hm? – Billenti oldalra a fejét, én meg észbe kapva, már amennyire egy ilyen helyzetben lehet, kezdem el kibontogatni az övét, majd miután sikerül letolom egy kicsit a nadrágját, az alsójával együtt és veszem kezelésbe nemességét. Ahogy az én kezem is érinti őt, gyorsabban kezdi mozgatni a sajátját, így kicsúszik egy két hangosabb nyögés, így, hogy tompítsam azokat szabad kezemmel a hajába túrok és lerántom magamhoz egy – vagy több – csókra, miközben mindketten tovább gyorsítunk kezünk mozgásán. Pár perc elteltével egymás nevét nyögve élvezünk el, szinte egyszerre. Lay fáradttan dönti fejét a vállamra én meg fonom is rögtön köré a karjaimat.
- Szeretlek – suttogja, majd nyom egy gyengéd puszit a vállamra.
- Én is szeretlek – motyogom még szorosabban vonva magamhoz.
- Nagyon? – Kérdezi eltávolodva tőlem, hogy a szemembe nézhessen.
- Mindennél jobban.
- Akkor mit szólnál hozzá, ha most átmennénk hozzám a koleszba? – Vonja fel a szemöldökét és villant felém, egy csábító, ellenálhatatlan mosolyt.
- És mi lesz az elzárással? – Kérdezem, miközben YiXing talpra állít és megigazgatja a ruháinkat.
- Nem tudja meg senki, hogy leléptünk – vigyorog, de látva tétovázásom újra elém lép. – Ne most legyél jó kisfiú – mondja a mélyen a szemembe nézve. – Mi több, szeretném, ha most nagyon is rossz fiú lennél – hajol olyan közel, hogy ajkaimin érzem leheletét. – Mert nekem, most nem elég a kezed – morogja a fenekembe markolva, úgy rántva magához még közelebb egy forró csókra. Én csak nyikkanva nyugtázom, hogy a kicsi Laynek bizony nem volt elég az előbbi közjáték. Eltolva magamtól a fiút kapom fel a cuccaimat, majd az ajtó felé indulok.
- Akkor mire várunk még? – Kérdezem rá kacsintva, majd ki is lépek az ajtón, tudva, követni fog. nem is kell sokáig várnom, hamar megérzem ahogy összekulcsolja ujjainkat, majd mosolyogva szaporázza meg a lépteit, maga után húzva engem is. Hogy amint belépünk a koleszszobája ajtaján a falapnak passzírozva kezdje el kicsókolni belőlem a lelket is. Hogy mi történt ez után, arról már csak a szétdobált ruhák, a fülledt levegő és heves, mégis egy ütemre verő szívünk árulkodik.
- Szeretlek Zhan YiXing!

ChanBaek is REAL!~

Ezúttal egy BaekYeol ficit hoztam nektek, ami az egyik személyes kedvencem.
Egy SHOW 360 rész juttatta eszembe, szóval ezért
legyetek hálássak a műsornak.
Jó olvasást!
~Jinie~

ChanYeol POV

Éppen egy variety show forgatására tartunk a bandával és a kocsiban meglehetősen jó a hangulat. Már akinél. Pillantásom Baek felé siklik és megállapodik meggyötört arcán, olyan szívesen megkérdezném tőle, mi bántja, de amióta szakítottunk, nem igen beszéltünk. Halk sóhaj kúszik ki ajkaim közül, mire Chen – a jelenlegi lelki társam – felém kapja a pillantását, majd küld felém egy együtt érző mosolyt. Igen, mostanában JongDae az egyetlen, aki megérti a fájdalmam. Ő az egyetlen, akivel megosztottam a gondjaimat, mert hasonló cipőben jár, mint én, annyi különbséggel, hogy ő el sem mondta MinSeoknak, mit érez iránta. Bár állítása szerint, ma megteszi. Minden nap ezt mondja, már lassan két éve. Épp vállára simítom a kezemet, mikor megáll a kocsi a Show 360­ stúdiója elé és meghallom BaekHyun gúnyos hangját.
- Ne kezdjetek nagyon bele a játékba, megjöttünk – kezdi kiszállva. – Vagy maradnátok inkább a kocsiban, kettesben? Jaj, Chanie, neked kéne a legjobban tudnod, milyen kényelmetlen – kacsint rám, majd dühösen villogó szemekkel indul el be. Nem csak mi nézünk utána értetlenül, hiszen ez csak egy vigasztaló gesztus volt, de a többiek is döbbenten pislognak utána, még a menedzser is. De, ami leginkább feltűnik az Xiumin ideges és egyben csalódott pillantása, amivel Chent méregeti. Talán féltékeny lenne? Megeshet, de mi ütött Baekiebe?
         Végül nem agyalva sokat a dolgon indulunk meg az öltözők felé, de a hangulat ugyan olyan nyomott marad, mint ahogy az BaekHyun kirohanása után megjelent. MinSeok meg sem szólal, Chen csak szomorúan, lehajtott fejjel üldögél, Baek meg a szoba tőlem legtávolabbi részéről méreget, gyilkos szemekkel. És a többiek? Ők csak értetlenül pislognak, felváltva méregetve négyünket. Végül a műsor kezdetéig nem történik semmi szokatlan. Kisminkelnek, felöltöztetnek bennünket, majd bevezetnek a stúdióba. Leültetnek minket az asztalhoz, engem pont Baekievel szemben, az asztal szélére. Mellém MinSeok kerül, mellé pedig Chen, de ez nem marad így sokáig. Xiumin frusztrált sóhajt hallatva pattan fel közülünk, majd az asztal ball oldalán – ahol mi ülünk – lévő utolsó előtti székre dobja le magát, ami eredetileg Suho helye lett volna, de így nem tud leülni, ezért csak kedvesen mosolyogva kéri meg Daet, hogy üljön közelebb hozzám, így ő kerül MinSeok eredeti helyére. De nincs időm ezzel foglalkozni, mert amíg lezajlott ez kis közjáték, addig én a velem szemben elhelyezkedő, meglehetősen szexi BaekHyunt bámultam, aki csak a száját rágcsálva pillantott vissza rám, incselkedve, vonogatva szemöldökét, egészen addig, míg JongDae le nem ült a mellettem lévő székre, abban a pillanatban sértett düh villant a szemeiben, majd fintorogva fordult el tőlünk. Komolyan nem értem ezt a srácot. Ő szakított velem még annó TaeYeon miatt, mert, hogy már nem szeret, erre most meg itt flörtöl meg féltékenykedik! Hihetetlen.
         A forgatás első felében nem történt semmi izgalmas, sokat nevettünk Lay – még mindig érdekes – koreai kiejtésén és a csapattagok furcsa dolgain, amikről mindenki tud, de senki sem beszél. Majd mikor a nekünk szóló üzenetek érkeztek, mindenki meghatódott kicsit és persze az kisiskolások szavazása sem maradt szó nélkül. Olyannyira nem, hogy mikor kiderült hányadik lettem Baekie csak felém fordulva formálta némán ajkaival, hogy számára én vagyok az első, majd egy szexista kacsintással biztosított igazáról. De, ami ez után következett, arra senki sem számított. Mikor az iskolások elmondták, ki illene a tanárnőhöz és felmerült az én nevem is, Baek csak az asztalra csapva kiáltott fel:
- ChanBaek is REAL, jó, ha ezt megjegyezitek! – Kacsintott játékosan vigyorogva, de mikor a szemeimbe nézett, tudtam, komolyan gondolja. Na, nálam itt szakadt el a cérna. Csak érjünk haza Byun BaekHyun, elmagyarázol nekem szépen mindent.
Végül a forgatás nyugiban letelt és már a kocsiban zötykölődtünk hazafelé. Én kivételesen előre ültem Chen mellé, és míg a többiek szundítottak, vagy zenét hallgattak, mi halkan beszélgetni kezdtünk.
- Tudod Chenie – fordultam barátom felé. – Szerintem Uminie hyung féltékeny – kacsintok rá.
- Mi? Ezt meg honnan veszed? – fordul felém kérdő, de egyben reménykedő tekintettettel.
- Jaj, csak rá kell nézni. Miután BaekHyun kifakadt miattunk ő elégé szomorúnak tűnt, és gyanítom nem miattam, hanem amiatt, hogy te nem vele foglalkozol. És aztán mikor a forgatáson közöttünk kellett volna ülnie, inkább az asztal másik felére sétált, hogy ne kelljen közel lennie hozzánk, mert hát… Lényeg, hogy legyen végre tököd, állj elé és mond el, mit érzel iránta – bizatom JongDaet.
- Aish, mondani könnyű. Egyébként meg BaekHyun is érdekesen viselkedik, nektek is beszélnetek kéne.
- Tudom, és fogunk is, de ígérd meg, hogy elmondod MinSeoknak, hogy mit érzel iránta! – szólítom fel Chent, mire ő csak beletörődve sorsába – tudván, hogy addig zaklatom, míg színt nem vall – bólint.
         Amint belépünk a dormba biztatólag mosolygok Chenre, majd, a már az emeleten eltűnő BaekHyun után indulok, aki épp abban a pillanatban tűnik el a fürdő ajtó mögött, amikor felérek. Mivel szándékomban áll még ma beszélni vele, míg ő fürdik addig én a szobájába sétálva ülök le az ágya szélére, ott várva rá. Már hosszú percek óta a sötét szobában gubbasztottam, mikor is valaki felkapcsolta a villanyt én így szemeimet összeszorítva szisszentem fel, amit elnyomott Baek lányos sikolya.
- ChanYeol – néz rám szúrós tekintettettel – szarnak ülsz a SZOBÁMBAN – hangsúlyozza ki a szót – ebben a sötétben. Megijesztettél! – szid le, majd ellépve az ajtóból mutat ki rajta, jelezvén igazán távozhatnék.
- Beszélnünk kell – állok fel az ágy széléről, közelebb lépve hozzá.
- Nem, nem kell és ha kéne is, nem most, kibaszott késő van – morogja, majd újra az ajtó felé mutat. El is indulok a kijárat felé, de ahelyett, hogy kisétálnék rajta, csak odébb tolva a szoba gazdáját zárom be azt, majd nemes egyszerűséggel süllyesztem a kulcsot a farzsebembe.
- Nem érdekel, hogy milyen késő van. Beszélni fogunk! – Mondom és még engem is meglep milyen emberi maradt a hangom. – Mégis mi a fasz van veled mostanában? Mi volt az a mai kirohanásod is, mindenki előtt? Mégis mi a franc bajod van velem? – Zúdítom rá kérdéseimet, de mikor csak elfordítja a fejét, jelezvén, hogy nem fog válaszolni, elkap az ideg és – nem épp finoman – megragadva a karját rántom magamhoz. – Válaszolnál – sziszegem, rémült szemeibe fúrva pillantásom.
- Te, te vagy minden bajom! – morogja. – Nem igaz, hogy nem veszed észre! – Ezt most nem értem, mi baja van velem?
- Kifejtenéd?
- Miért nem mész Chenhez és kérdezed meg tőle, mi bajom van? Mostanában úgy is olyan jól megvagytok! – rivall rám, és megpróbálja kirántani a karját, de túl erősen fogom.
- Hogy jön most ide Chen? – kérdezem értetlenül, de mikor csak haragosan szusszant egyet, leesik a tantusz. Széles vigyorra húzódnak ajkaim, ahogy az idősebb füléhez hajolok, hogy bele suttoghassam kérdésemet. – Csak nem féltékeny vagy?
- M-mi? Nem! – Vágja rá, de remegő hangja és rajtakapott pillantása mást mutat.
- Helyes – mondom még mindig vigyorogva. – Elvégre te szakítottál velem – közlöm a tényt.
- Én… - kezdi, de elhallgat.
- Te mi, BaekHyun? – kérdezem, olyan közel hajolva, hogy ajkaimon érzem forró lélegzetét. Istenem, de hiányoznak a csókjai.
- Mi, én… Nem – motyogja, elveszetten pillantva szemeimbe.
- Mit nem? – kérdezem mélyen tekintetébe fúrva enyémet, és legnagyobb döbbenetemre, azt a szerelmet látom benne csillogni, ami még TaeYeon és ez az egész szakítós téma előtt is ott csillogott. Lehetetlen, vagy mégis… Még mindig szeret engem? Úgy mint én őt?
- Nem, akartam csak, TaeYeon… - motyogja.
- Ne, ne beszélj nekem arról a nőről – sziszegem, mire ő csak megrázza a fejét.
- Én, nem szerettem – kezd el pityeregni, és ez meglágyítja, amúgy is reménykedve verdeső szívemet. – De, azt mondta, ha nem – szipog – szakítok veled, elmondja minden pletykalapnak, ami köztünk van, és, és én nem akartam, hogy szenvedj, ezért… - sírdogál, miközben fejét mellkasomba fúrja.  Sosem kedveltem, azt a lányt, de ezek után… Jobb, ha nem kerül a szemem elé!
- Ezért inkább szakítottál velem – motyogom, mire ő csak hüppögve bólogat. – Butus, tudod, hogy szenvedtem, amiért őt választottad, pedig elvileg engem szerettél? – kérdezem haját simogatva.
- Én nem szerettelek – emeli fel könnyes tekintetét, az én szívem pedig megáll – Én még mindig szeretlek! – Motyogja, majd szenvedélyesen ajkaimra mar. Abban a pillanatban, ahogy kimondja, szeret még, a szívem eszeveszett iramban lódul meg, és amint ajkait az enyémekre nyomja, már hunyom is be szemem és csókolok vissza, olyan szerelmesen és szenvedélyesen, ahogy csak tudok.
- Énh is szeretlek – motyogom ajkaira, amikor elválunk – de ennyi nem elég ahhoz, hogy kiengesztelj! – Ahogy kiejtem utolsó szavaimat Baek arcán egy perverz vigyor jelenik meg, majd hirtelen lökve egyet rajtam passzíroz a falba.
- Ez estben – kezdi csókolgatni a nyakamat – engedd meg, hogy kiengeszteljelek – hajol újra ajkaimra és részesít egy túlfűtött csókban. Ahogy nyelvem átjut a szájába, izgatott játékot kezd játszani az övével, majd kezeim is útnak indulnak és végig simítva a hátán állapodnak meg a formás fenekén, hogy megmarkolva azt húzhassam már most keményedő farkamhoz.

BaekHyun POV

         Ahogy a fenekembe markol és forró ölének nyom, egy elégedett sóhaj hagyja el ajkaimat. Hogy nekem, hogy hiányzott ez! Sóhajtozva élvezem, ahogy ajkaim jután nyakamat is birtokba veszi, de mikor eltolna magától, hogy eltávolodhasson a faltól, kezeimet mellkasának feszítve kényszerítem maradásra.
- Neh siess annyira – sóhajtom, majd nemes egyszerűséggel letépem róla a pólóját, hogy szemérmetlenül simogathassam a már hiányolt izmokat. – Szép. – suttogom vállának, majd megharapva az érzékeny bőrt szívok rá egy kis foltot. – De így szebb – simítok végig mutatóujjammal a folton, majd csókjaimmal egyre lejjebb veszem az irányt, miközben Chan csak a falnak támaszkodva sóhajtozik. Mikor már köldökénél járok csókjaimmal, megszabadítom nadrágjától, majd térdre ereszkedve előtte csókolok rá merev tagjára még bokszeren keresztül, mire nyöszörögve mozdítja előre csípőjét. Mosolyogva szabadítom meg az utolsó ruhadarabjától, majd kezembe véve büszkeségét, kezdem el kínzóan lassan masszírozgatni.
- BaekHyun – hörög – neh szórakozzh! – Ajkaimat megnyalva kegyelmezek meg neki, és fogadom számba teljes méretét, majd jól meg is szívom. A hírtelen inger hatására nagyot lök a csípőjével, így én bekönnyezek, de igyekszem ellazítva magamat még mélyebbre engedni számban. DE a biztonság kedvéért lefogom csípőjét, majd számomra kényelmes, számára őrjítő tempóban kezdek el cuppogni a farkán. Néha bevetve nyelvemet és fogaimat is. Hol mélyen a számba engedve, hol épp csak a makkját nyalogatva, élvezettel hallgatva mélyről jövő sóhajait.
         Komolyan mondom, annak is örültem volna, ha így kielégíthetem, azok után, amit tettem vele, de mikor megéreztem, hogy közel a vége Chan egy határozott mozdulattal rántott fel magához, majd olyan mélyen smárolt le, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Hangosan zihálva váltunk el egymástól, majd ChanYeol engem kikerülve terült el az ágyamon, háton fekve, kezeit feje alá helyezve.
-  Vetkőzz! – bökött felém fejével, mire én csak pislogtam egyet és elmosolyodva kezdtem el levetni a ruháimat, vetkőzés közben kéjesen sóhajtozva, néha-néha végig simítva saját testemen néztem mélyen a szemeibe, amik percről percre lettek egyre csillogóbbak, ahogy növekedett ChanYeol vágya. Már éppen az alsógatyámat toltam volna le, mikor Yeol hírtelen megragadva a karomat rántott le magához, azonnal maga alá fordítva.
- Azt majd én – suttogta a fülembe, majd végig nyalt cimpámon, amitől jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat. Hiába, ChanYeol már ismerte a testemet, talán jobban, mint én.
- Ah – szakad ki belőlem egy nyögés, amikor a fölöttem térdelő merev farkát az enyémnek dörgölte. – Chanh... – nyöszörögtem alatta, mint valami rossz ribanc, és valóban, ilyenkor mindig az ő rossz ribanca voltam, de egyáltalán nem bántam, csak legyen velem.
- Most nagyon megérdemelnéd, hogy megbüntesselek – suttogja bőrömnek, ahogy végig csókolja felső testemet.
- I-igenh, büntess meg, op-oppah – nyögöm alatta, ahogy lassan végig nyal merev tagomon. ChanYeol csak felmorran a megnevezés hallatán, majd hírtelen szájába veszi a farkamat, és durván, irdatlan tempóban kezd el szopni, cseppet sem finomkodva, bevetve fogait mozgatja rajtam a fejét, én pedig csak hangosan nyögve könyörgök többért. Kéjes sóhajim még akkor sem maradnak abba, mikor két ujját egyszerre tolja fel bennem, csak hangosan szusszantva ejtem a fejem a párnára.
- ChanYeolh – túrok hajába és kezdem felhúzni magamhoz. – Éhn, ahh – szisszenek fel, ahogy hírtelen tolja fel harmadik ujját is, majd amint lecsukódnak pilláim megérzem ajkait az enyémen. Éhesen csókolva egymást nyögünk a másik szájába, egyre többre és többre vágyva.
- BaekHyun – motyogja Chan – Síkositóh – nyöszörgi fülembe, ahogy megmozdítva lábam érek hozzá érintésért lüktető farkához.
- Hagyd, nem kell – kezdenék tiltakozni, de Chan csak csúnyán pillant rám. Értékelem, hogy ebben a helyzetben is vigyázni akar rám, de most a legkevésbé sem érdekel az elővigyázatosság.
- Nehm, akarohm, hogy szétszakadj – motyogja Yoda, miközben én combommal kemény farkát izgatom.
- Nem fogok – nyúlok kettőnk közé, és húzom ki ujjait magamból. – Különben is, azt mondtad megbüntetsz, mert nagyon rossz kisfiú voltam – suttogom fülébe, majd beleharapok a nyakába.
- Bassza meg! – Nyögi Yeol, majd abban a pillanatban tövig löki magát bennem, mire egy kéjes nyögés hagyja el ajkaimat, és értékelem, hogy nem áll meg és rögtön lökni kezd.
- Ah, ez az! Mégh! – sikoltozom Chan alatt, majd minden eddigi high note-omat megszégyenítő sikoly hagyja el ajkaimat, mikor Chan megtalálja a prosztatámat. – Ott! Még, erősebben – követelem jóformán kiabálva, magasról szarva rá, ki hallja ki nem, had tudja csak az egész dorm, ChanYeol hozzám tartozik. – Mégh, egy kicsit – kezdek vergődni Yoda alatt, ahogy megérzem, nem sokára elér a vég. – Éhn, mindjhárt – nyöszörgöm, és én is elkezdem mozgatni a csípőmet. A sikolyim egyre hangosabbak lesznek, ahogy ChanYeol egyik kezét merevedésemre kulcsolva kezdi mozgatni, másikat pedig a párnán heverő kezemre helyezve kulcsolja össze ujjainkat.
- Szerh-szeretlekh – nyöszörgi nyakamba, és ha lehet még gyorsabban és mélyebben kezd el lökni, minek hatására a hátam ívbe feszül és a nevét nyögve élvezek közénk, és ahogy izmaim összeszorulnak Yeol farka körül, rántom őt is magammal a gyönyörbe.
- Szeretlek – suttogom a fülébe, ahogy rám zuhan, majd szorosan magamhoz ölelem.
- Én is – kuncogja, majd a kezeimet kezdi lefejteni magáról. – Hé, engedj el, mert összenyomlak!
- Nyem, azt akarom, hogy most már örökre maradj velem, és ha megint olyan hülyeség jutna eszembe, hogy doblak, vágj jól orrba! – motyogom nyakába.
- Dehogy váglak orrba! – mondja határozottan Yoda, és csak azért is lemászik rólam, de nem megy messzire, szorosan mellém fekve ölel magához. – Egyébként is, mivel most már soha nem szökhetsz meg mellőlem, nem is fogunk még egyszer szakítani, nem kell aggódni. Most már akkor sem vakarsz le, ha akarsz – kuncogja, majd nyom egy puszit a halántékomra. Már épp válaszolnék valamit, amikor egy hangos, éles kiáltás töri meg a csendet.
- MinSeohkh! – halljuk meg Chen kiáltását, majd Xiumin mély hörgését. Először csak elképedve bámulok ChanYeolra, majd a ball oldali falra, ami mögött ott van Chenie szobája, majd ahogy eszembe jut, mi sem voltunk halkabbak, kiszakad belőlem a nevetést, és ChanYeol velem nevet. Igen, most már minden olyan, mint régen!
- Hát – vigyorog Yeol. – Nem csak nekünk volt jó éjszakánk.
- Ya! – Csapom mellkason, majd perverz vigyor ül ki a képemre, ahogy hirtelen a csípőjére ülök. – Mi lenne, ha megmutatnánk nekik – bökök fejemmel Chen szobája felé, ahonnan még mindig pornófilmbe illő hangok jönnek – hogyan is kell ezt?
- Na nézd csak – mosolyog Yeol fellökve csípőjét. – Milyen rossz kisfiú lett itt valaki – vigyorog, majd maga alá teperve kuncog rám, ahogy neki veselkedünk a mai második, de életünk folyamán közel sem utolsó szeretkezésünknek.

All I want - 2Won (18+)

Szasztok!
Elsőként hoztam nektek egy Monsta X - 2 Won ficit, remélem tetszeni fog!
A korhatár nem véletlen;) (18+)

Wonho Pov

                Már két éve vagyok fülig szerelmes a padtársamba, aki sajnos észre sem vesz. Pedig igazán próbálkozom, ha esetleg hiányzik a suliból én vagyok az, aki mindig elviszi neki a házit és a tananyagot, mindig veszek neki kaját mert nekem útba esik egy jó kis pékség, de neki mindig a büfében kéne vennie az kaját, ahol pocsék cuccokat adnak. Vele vagyok, ha rossz napja van, és akkor is ha csak úgy lógna valakivel, de a jó barát szintjéről eddig még nem sikerült feljebb lépnem. És most kezdek igazán kétségbe esni, mert amióta megjelent az új srác, azóta HyungWon is másképpen viselkedik. Mindig segíteni akar a felzárkózásban annak a Shownu gyereknek. Félre ne értsetek, kedves a gyerek, de nekem akkor sem tetszik, hogy az én szerelmem ennyit legyeskedik körülötte. Nem említettem volna? Életem szerelme Chae HyungWon a legdögösebb lény a földön, aki pasi. MinHyuk egy közös barátunk, aki tud az érzéseimről, mert egy gyenge, enyhén ittas pillanatomban megosztottam vele, mindig nyugtatgat, hogy nem kell aggódnom az új srác miatt mert, hogy nem HyungWon esete, de nem igazán ér el vele semmit.
- ha nem tűnt volna fel sok hasonlóság van köztem és az új gyerek között – utalok testfelépítésünkre.
- Hya, az más. Mondtam már, hogy ne idegeskedj emiatt. Különben is, biztos forrásból tudom, hogy a srác KiHyunnal kavar.
- Ha te mondod MinHyuk – forgatom meg a szemeim. – Na, mindegy is. Most mennem kell, biosz lesz, és az a banya kinyír, ha nem vagyok ott időben és nem igazán szeretnék a következő boncalany lenni – mondom, majd intve egyet a haveromnak indulok a terem felé, épp abban a pillanatban lépve be, amikor megszólal a csengő. Pont időben, a padtársam – ki nem találnátok ki ő – már a helyén van.

HyungWon Pov

                A mai nap is nagyon unalmasnak ígérkezik, csak az tart vissza attól, hogy lógjak, hogy így láthatom őt. Amióta jónban vagyunk már nem lógok annyit, pedig utálom a sulit. Tudom, ilyenkor mindig jön a maszlag, hogy az én érdekem, hogy bejárjak, de az egyetlen dolog, ami nekem kell a suliból az HoSeok. Most is izgatottan várom, hogy belépjen a terembe. Egyrészt mert biosz lesz, másrészt mert most kaptuk a jóhírt, hogy elmarad az utolsó óránk, így az óra után már léphetünk is. Aminek nagyon örülök, ugyanis ezt az időt WonHoval szándékozom tölteni. amióta az ofő megkért, hogy segítsem ki Shownut a beilleszkedéssel kapcsolatban, azóta mintha kicsit féltékeny lenne, és ez reménnyel tölt el.
- Szia! – köszönök neki mosolyogva, mire ő is villant felém egy dögös mosolyt, mire kislányos zavaromban elfelejtem mit is akartam mondani. – Ohm, az ofő most mondta, hogy elmarad a tesi, így óra után léphetünk, és arra gondoltam, hogy… Mivel úgy is jó idő van elmehetnénk fagyizni – vigyorgok rá, mire ő csak boldog mosollyal az arcán bólint. Jaj, nagyon izgatott vagyok, ugyan is nem csak egy szimpla fagyizást tervezek!
Az óra nagyon lassan halad és ami még kiakasztóbb a tanár közli, mivel holnap sem lesz a tesi tanár ezért biosz lesz tesi helyett és még házit is ad holnapra.
- Mivel ma az emberi test anatómiájával foglalkoztunk, szeretném, ha holnapra mindenki összeraknak egy rajzot az álltala választott párról és leírná, mi az a testén, ami anatómiailag arányos, és mi az, ami nem. Gondolok itt a túl hosszú karokra, rövid lábakra – magyaráz a tanárnő, mire én csak elvigyorodom, azt hiszem tudom ki lesz a társam.
- Wonho, ugye leszünk egy pár? – Kérdezem, és enyhén kipirul az arcom. Olyan mintha azt kértem volna, hogy járjon velem, mondjuk, ha minden jól megy az lesz a vége. Azt hiszem ezért még a fagyiról is lemondanék, úgy is jobb ötletem támadt.
- P-persze – válaszol, majd visszafordul a tanár felé. Amint kicsöngetnek az óráról, már rohanunk is a szekrényeink felé, hogy összeszedve a cuccainkat magunk mögött hagyjuk a gimit.
- Aish, ugye mindkettőnknek kell rajzot készítenie? – Kérdezi HoSeok.
- Nekem úgy jött le – motyogom mellette sétálva. – Nálad vagy nálam?
- Nekem mindegy – von vállat rám mosolyogva.
- Akkor menjünk hozzám. A szüleim most nincsenek otthon, reggel mentek el anyám nővéréhez és ott is lesznek hétfőig, mert megint szült – magyarázom, azzal megindulunk hozzánk. Jobb, ha ehhez a házihoz nem lesz hallgatóság.
- És mi lesz a fagyival? – Torpan meg Wonho.
- Ez a házi így is hosszú lesz és fagyizni nálam is tudunk kacsintok rá – majd tovább indulok, hallva ahogy leesik neki mit is mondtam, majd hallom, hogy amint megvilágosodik utánam fut.

Wonho Pov

                Hogy a mi? Fagyizni? Náluk? Ráncolom a homlokom mélyen elgondolkodva, miközben ez a kis piszok meg itt hagy. Ahogy utána pillantok lassan kezd körvonalazódni bennem egy bizonyos fajta fagyizás képe, de gyorsan megrázva a fejem ürítem ki a gondolatot a fejemből, mondván HyungWon úgy sem arra gondolt. Utána futva érem be, majd néma csöndben tesszük meg az utat hozzájuk. Majd amint belépünk a házba megyünk is a szobája felé. Sokszor jártam már itt és aludtam is már itt egy párszor, volt, hogy HyungWon mellett és olyankor mindig rám mászott éjjel, de reggelre mindig lefejtettem magamról, mert féltem mit szólna hozzá, ha rajtam fekve kelne.
- Min gondolkozol? – Lép mellém gondolataim alanya és lepakol az asztalra pár zacskó rágcsát, két üveg üdítőt meg két poharat.
- Csak a házin – füllentem előkaparva a füzetem. – Ki kezdi? Én rajzoljalak le téged, vagy te engem?
- Szerintem keressünk neten egy jó képet, aztán igazítsuk ki, gyorsabb is meg aztán nekem nem sok dolgom lesz veled – kuncog – tökéletes vagy ahogy vagy – villant felém egy már perverznek mondható mosolyt, majd bekapcsolva a gépét, kezd el nézelődni neten.
- Oh, kösz – motyogom végig őt nézve. – Nekem sem lesz sok dolgom veled – kuncogom, mire felém pillantva mosolyodik el. Imádom a mosolyát, ahogy azt is, mikor koncentrál és kidugja egy kicsit a nyelve hegyét. Olyankor úgy megcsókolnám, de félek megtenni.
- Megvan! Ez a kép jó lesz – nagyítja ki így én a monitorra pillantok. Egy skicc féleség van rajta. Egy arányos férfi testről. – Mivel, ha nyomtatjuk az nagyon látszani fog kénytelenek leszünk átrajzolni – mondja, majd neki is esünk. Viszonylag hamar megvagyunk a folyamat első részével, így már csak ki kell igazítani.
- Azt hiszem ehhez le kéne venni pár ruhadarabot – mondja HyungWon beharapott ajkakkal vezetve végig rajtam tekintetét.
- Ú-úgy érted, a p-pólót? – Kérdezem dadogva. Gáz vagyok.
- Úgy értem majdnem mindent – vigyorog rám, majd hozzám lépve kapja le a felsőmet és dobja el valamerre. Az a tekintet ahogy végig mér, a folyamatos félreérthető gesztusai, a fagyizós megszólalása és az, hogy most ilyen közel van hozzám, elszakit bennem valamit, így a következő pillanatban már az asztalnak lökve tapadok oly régóta kóstolni kívánt ajkaira. De legnagyobb meglepetésemre nem lök el, sőt. Karjait nyakam köré fonva csókol vissza, de még hogy! Ha én ezt előbb tudtam volna, akkor már rég megtettem volna. Elszakadva egymástól pillantok szemeibe.
- HyungWon én… - Mondanék valamit, de megállít. Megragadva a vállaimat fordít át minket, és tapad újra az ajkaimra. Leírhatatlanul jó érzés őt csókolni. Szinte faljuk egymás ajkait, ahogy nyelveink is bekerülnek a játékba, és érzem, ha ez így megy tovább gondok lesznek a gatyámban, de ahogy HyungWon előre löki a csípőjét megérzem, nem vagyok egyedül ezzel a gonddal. Elszakadva finom ajkaitól nézek újra a szemébe, ami már most ködösen csillog a vágytól. Elképesztő látványt nyújt az arca, csillogó szemei, elnyílt, csókjainktól vörös ajkai, de nem akarom, hogy csak pillanatnyi felindulásból feküdjön le velem.
- HyungWon a házi – próbálom elterelni a figyelmét, amit idő közben nyakamnak szentelt.
- Nem fog elfutni – motyogja meg is harapva az érzékeny bőrt, amitől kiráz a hideg és fel is sóhajtok.
- De... Ah – nyögök fel, ahogy elkezdi szívni a nyakam.
- Ne mond, hogy neked még most is az a vacak jár a fejedben – morogja szemeimbe pillantva és már csókolna meg újra, de elfordítom a fejem, mire csalódottan morran fel.
- Erről szó sincs, csak… Nem akarom, hogy hírtelen felindulásból lefeküdj velem és utána meg bánd az egészet és utána rám se néz, mert… Azt nem bírnám elviselni – magyarázom visszapillantva rá, de a következő pillanatban még a levegő is bennem reked nem, hogy a szó.
- Nem hírtelen felindulás – suttogja – ami azt illeti már elég régóta meg akarom tenni – rágcsálja az ajkait. – Mert szeretlek HoSeok! – nem is kell nekem ennél több. Ismerem már annyira, hogy tudjam, komolyan gondolta, amit mondott.
- Én is szeretlek – suttogom ajkaira, majd nem tétlenkedve tovább tapadok is párnácskáira, miközben az ágy felé kezdem terelni. Amint a matracra érkezik a háta, már rántom is fel apólóját, majd meg is szabadítom tőle, hogy gyönyörködhessek hibátlan testében.
- Ne nézz így – fordítja el piruló arcát.
- Miért ne? Az enyém vagy és szeretem tudni, hogy néz ki, ami az enyém – suttogom fülébe, előre lökve a csípőmet, mire hangosan felnyög. – Tetszik a hangod – kuncogom, majd nyakát kezdem szadizni. Miközben én a nyakát kényeztetem ő mindkettőnkről letornázza a nadrágot alsóval együtt.
 - Kis türelmetlen – mosolygok rá. Majd kicsit lejjebb ülve combjaira kezdem el cirógatni belső combjait.
- Neh szórakozzh! – Préseli ki magából, majd hírtelen maga alá fordítva csúszik lejjebb és minden féle óvatoskodás nélkül veszi ajkai közé merev tagomat.
- Istenem – vezetem kezemet hajába, de nem próbálom meg irányítani. Felesleges, tökéletes ahogy csinálja. Pont annyi nyelv és fog van benne, amennyi kell. S bár hol lassan élvezkedik, hol mélyen torkára engedve, gyorsan kényeztet az istenért sem zavarnám meg, de amikor megérzem az ismerős érzést az alhasamban felrántva magamhoz csókolom meg, újra magam alá fordítva.
- Ügyes vagy – suttogom, miközben csókokkal halmozom el a testét, ahol csak érem, itt-ott megszívva a bőrt, hogy megjelölhessem magamnak. – De én nem a szádban szeretnék elmenni – hajolok fel hozzá és suttogok az ajkaira. – Hanem itt – simogatom meg a fenekét. Majd három ujjamat a szájához emelem és míg ő azokat nyálazza be, újra visszacsúszok az öléhez, szabad kezemmel megmarkolva merev tagját, mire felnyög. Végig nyalok a hosszán, de nem állok meg ott, nyelvem tovább siklik járatához, mire sikkant egyet kiengedve ujjaimat ajkai közül. Nem is baj. Még egy párszor végig nyalok nyílásán, mire mindig összerándul, majd lassan feldugom neki első ujjamat, amit hangosan szusszantva fogad. Gyakorolt a kicsike vigyorodom el, és csatlakoztatva második ujjamat kezdek el benne ollózni. Alig pár perc múlva elkezd rámozogni, immár három ujjamra, így hamar meg is találom azt a pontot, amit kerestem.
- Ahh, Wonho! – nyüszít, mire én kihúzogatva az ujjaimat illesztem péniszem a bejáratához.
- Biztos? – pillantok rá, mire ő csak lemosolyodik.
- Igehn, csak csináld már! – löki fel a csípőjét.
- Kis türelmetlen – mondom, majd egy határozott mozdulattal tövig lököm magam benne, csodával határos módon azonnal eltalálva a prosztatáját, mire háta ívbe feszül. – Megvagy! – Vigyorgok rá, majd lehajolva hozzá egy csókért fordítok a felálláson. – És most mozogj! – Markolok formás fenekébe, és nem is kell kétszer mondanom, HyungWon őrült tempóban kezd el mozogni, hol a nevemet nyögve, hol többért könyörögve. Amikor látom, hogy már fárad lassan magam alá fordítom, majd ajkaira tapadva kezdek el lassan, de mélyen mozogni benne, minden lökéssel eltalálva gyönyörközpontját, így nem is csoda, hogy hamar átlépi határait, és ahogy tövig nyomva magam benne szorít rám és is elélvezem, magommal borítva be nedves falait. Kimozogva az élvezetet dőlök mellé, ő pedig azonnal a mellkasomra hajtja fejét.
- Köszönöm – suttogja a bőrömbe. – Szeretlek – nyom egy puszit a mellkasomra.
- Én is szeretlek – puszilok feje búbjára, majd hallgatva halk szuszogását alszom el vele.
Mondanom sem kell, hogy a házit nem csináltuk meg, és jól le is lettünk cseszve érte, de megérte. Azóta mindig együtt írjuk a házikat, főleg a bioszt. Mert mint kiderült, minden, amit akartunk, az a másik szerelme volt.

Üdvözlet!

Sziasztok olvasók!

Kezdő bloggerként csatlakozom most, ehhez a nagy birodalomhoz, hogy bemutassam nektek álmaim országát. Ebben a kis birodalom darabban YAOI-kat fogok megosztani, amik az én kis fantáziámból pattantak ki. Remélem, élvezni fogjátok, és ha már itt jártok és tetszik, amit csinálok akkor hagyjátok itt a kéznyomotokat egy két kedves szó vagy építőjellegű kritika formájában. És, ha NAGYON tetszik, amit csinálok, akkor kérjetek One Shotot nyugodtan és meglátom, mit tehetek az ügy érdekében:3
Illetve elérhető vagyok Wattpadon OhMyXiuChen9921 néven, de minden, ami ott van elérhető itt is.:D
Örülök, hogy rátaláltatok az én kis birodalmamra. Remélem, tetszeni fognak az itt lévő álmok és nektek is hasonlóan gyönyörű álmokat festenek majd.