Stay in my life - YuWin

Egy kis egyperes az én drága gyermekemnek, csak mert luv ya’!
Remélem tetszeni fog*.*
Jó olvasást!
~Jinie~

*Külső szemszög*

Minden úgy kezdődött, mint ahogy szokott. Véget értek a mézes hetek, eltűnt a kezdeti tűz és jöttek az első viták. Jöttek a titkok, kimaradások a magyarázat nélküli érzelem változások és a hideg. A hideg, ami megfagyasztotta a házat és lassan átveszi a hatalmat Yuta szíve felett is…
Persze, hagyhatnánk, hogy ez így legyen. Hogy vége legyen mindennek és mi talán meg is tennék, de WinWin nem. Szereti Yutát és tudja, ő is hibázott, de helyre hoz fog hozni mindent, vagy ne legyen a neve Dong Shicheng!
- Hm – szusszant nagyot a kínai, ahogy végig nézi a lakást. – Minden a helyén, már csak Yuta hiányzik – mosolyodott el, elképzelve a japán reakcióját, milyen lesz, mikor meglátja mit hozott neki össze a kis „shy boy”.
Persze WinWin még nem is sejtette, hogy nem ez lesz az éjszaka legnagyobb meglepetése.
Yuta épp úton volt haza, izgatottan szorongatva táskáját, mely jelenleg a második legértékesebb dolog volt az életében, persze szigorúan WinWin után. Tudta nagyon jól, hogy merész dologra szánta el magát, de azt is, hogy jól döntött, mert bár az utóbbi időben nem mutatta ki eléggé, de szereti a kínait. Persze foghatnánk a feszültséget a sulira, munkára miegyébre, de Yuta tudta, nem ez volt az oka a viselkedésének. Egyszerűen csak féltékeny volt még a reggeli napfényre is, mely előbb érinthette szerelme arcát, mint ő. Nem is beszélve Taeyongról! De be kellett látnia, ostobaság pont rá féltékenynek lenni, pláne úgy, hogy nagyon jól tudta mi Jaehyun terve a két hét múlva esedékes évfordulójukon.
- Megjöttem! – Kiáltotta az idősebb, mikor belépett a lakásba, de nem érkezett válasz. Yuta izgatottan dobta le a cuccait, hogy megkeresse párját, de amint belépett a nappaliba ledermedt. Illatos gyertyák mutatták az utat a hálószoba felé, melynek résnyire nyitva hagyott ajtaján halvány fény szűrődött ki. A japán döbbenten indult el a kivilágított ösvényen, majd óvatosan lökte beljebb a szoba ajtaját, majd amint a szeme elé került a szoba belseje lesett az álla. A falakon mindenütt a WinWinnel közös képeik voltak kaotikus rendben fellógatva, a padlón hasonló mécsesek voltak lerakva, mint a nappaliban, Shicheng pedig az ágy szélén ült és meleg mosollyal pillantott fel párjára.
- WinWinie, mi ez az egész? – Kérdezte Yuta alig hallhatóan, óvatos léptekkel indulva az ágy felé.
- Csak emlékeztetni szerettem volna magunkat arra, hogy milyen boldogok vagyunk. De ez csak addig lehet így, amíg együtt vagyunk – mondta WinWin és csuklójánál fogva húzta maga mellé az ágyra a meglepett fiút. – Tudom, hogy mostanában nem volt minden rendben köztünk – mondja elhúzva a száját -, de azt is tudom, hogy együtt túl leszünk ezen, mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni – mondja könnyekkel küszködve, de boldog mosollyal az ajkain.
- Istenem kicsim – suttogja Yuta, majd keze közé véve párja arcát nyom egy szerelmes csókot annak édes ajkaira. – Ha tudnád milyen boldoggá tesz az, hogy vagy nekem – mondja Yuta szorosan magához ölelve szerelmét. – Én vagyok a legszerencsésebb ember a világon, hogy olyan párom van, mint te! Tudom, hogy nem voltam fair veled, hogy a legtöbb bajunk abból származik, hogy hülye voltam, hogy… - Ostorozza magát a japán, de WinWin puha ajkai megállítják benne.
- Ez nem számít, csak az, hogy szeretlek és hogy te is szeretsz – mosolyodik el a kínai.
- Igaz is! – Mondja az idősebb, majd váratlanul felpattan párja mellől. – Várj itt! – kéri, majd kirohan a szobából, maga mögött hagyva az értetlenül pislogó fiatalabbat.
- Hoztam neked valamit – mondja Yuta, amint visszatért a szobába. – Az elején aggódtam, hogy mit fogsz szólni hozzá, de… - vesz egy mély lélegzetet majd vissza ülve a fiatalabb mellé ad át neki, egy hosszúkás dobozt. WinWin értetlenül mered egy pillanatig a másikra, majd mikor az mosolyogva bólint egyet kinyitja dobozt, melyben két ezüst karkötő pihen. – Az egyik neked – mondja Yuta ki is kapva egy ékszert a dobozból, fel is csatolva Shicheng csuklójára. – A másik nekem, ezzel fogadva meg neked, hogy melletted leszek, ameddig csak te szeretnéd és ha ez nem életünk végéig szól, akkor kénytelen leszek tovább is veled maradni, mit akarnád, mert nem tudom elképzelni az életem nélküled – mondja, könnyeket csalva a kisebb szemébe. – Szeretlek Dong Shicheng!
- É-én is té-ged – szipogja a kínai, majd összefűzve ujjaikat csodálja a két karkötőt, mely hirdeti szerelmüket.
- YuWin most és mindörökké – suttogja a japán szerelmes csókba vonva párját, tudva, most már minden rendben lesz köztük. Akármit is hozzon a jövő, együtt szembe nézne vele és túl is lesznek rajta.

Bocsi, de ezt muzáj volt.:D
Remélem tetszett, pláne neked lánykám!:D

Last Chance - First Night - ShowKi (14+)

Hali. Meghoztam a harmadik Special egypercest is. Kicsit sokáig tartott, de a lényeg az, hogy itt van!
Jó olvasást!
~Jinie~

- Külső szemszög -

         Fülledt levegő, hangos zene és villódzó fények töltik be a szórakozó helyet, hogy ebben a mámoros világban még mámorosabb állapotban lévő testek simuljanak össze, szemérmetlenül tapadva egymáshoz, mozogva a zene ütemes ritmusára. Szinte mindenki a tánctéren vonaglik, alig néhányan ülnek a fal melletti bokszokban, érdeklődve, vagy épp unottan bámulva a táncoló tömeget. Ezen bokszok egyikében üldögél Hyunwoo, ismertebb nevén Shownu is, de a helyett, hogy inna vagy a tömeget bámulná ő csak egy valakit figyel. A pultnál magányosan álldogáló, törékenynek tűnő srácot. Azt a srácot, aki miatt minden péntek este ebben a bárban ült, de megszólítani nem merte. De a mai este más, a mai este az utolsó esélye, hogy megváltoztassa az életét és tenni is fog érte!
Mély levegőt véve gurította le az utolsó korty italát, majd talpra állva indult a fiú felé, aki megérezhette, hogy figyelik mert csillogó tekintetét a másikra emelte, majd ahogy pillantásuk találkozott a zene elhalkult, a villódzó fények elhalványodtak és nem maradt más, mint a hangos légzésük, ami felkavarta a köztük rekedt levegőt. Amint Shownu az ismeretlen ismerő elé ért, az letette a poharát, majd érdeklődve fordult az érkező felé.
- Heló – mondja mosolyogva a magasabbik, mire a férfi biccent egyet. – Shownu vagyok.
-Örülök, hogy megismerhetek – nyújt kezet az alacsonyabb és lágy hangja tökéletesen illik törékeny megjelenéséhez. – Kihyun vagyok. – Shownu bólintva fogadja el a feléje nyújtott jobbot és ahogy bőrük összeér villámok cikáznak végig mind kettejük testén, hangosan kiáltva: Ő az!
- Uhm, táncolunk?
- Hát, nem vagyok benne valami jó, de a te kedvedért megteszem – kacsint Kihyun, majd megragadva a másik karját vezeti a táncparkettre, hogy oda érve szembe fordulva a colossal kezdjen el a zene ritmusára mozogni. Percek telnek el és a két felhevült fiatal egyre közelebb és közelebb simul a másikhoz, ahogy a zene egyre pörgősebb lesz úgy lesz az ő mozgásuk is egyre vadabb. Kihyun hátat fordít a magasabbiknak majd fenekét ágyékához dörgölve kezd újra mozgásba kiváltva a másikból egy elfúló nyögést.
- Mond csak – kezdi Kihyun fejét a másik vállára döntve – miért csak most szólítottál meg?
- Hm, nem tudom – leheli Hyunwoo az alacsonyabb fülébe, majd a nyakába csókol. – De bánom, hogy nem tettem meg eddig – mondja, előre lökve a csípőjét, mire Kihyun felmorran.
- Ha azt hiszed, hogy csak azért táncolok veled, mert szex kell, akkor tévedsz – nyögi, ahogy a magasabb keze illetlen helyekre kalandozik.
- Még szerencse, hogy nem ez járt a fejemben – morran fel az idősebb, de kezeit nem állítja meg, mi több. Lassan csúsztatja az előtte táncoló ölére, finoman masszírozva annak nemességét.
- Tu-tudod, nem lakom, olyan messze – nyögi a fiatalabb, igyekezve egyre jobban belesimulni az idősebb érintésébe.
- Még szerencse, hogy türelmes ember vagyok – vigyorodik el a magasabb, majd azzal a lendülettel elhagyja a táncparkettet rántva magával a fiatalabbat is. Amint kilépnek a hideg éjszakába Shownu megragadja Kihyun kezét és magához rántva csókolja meg, s bár testükben dübörög a vágy, csókjuk mégis finom marad.
- Ígérd meg – pihegi Kihyun, miután elváltak. – Ígérd meg, hogy reggel melletted kelek.
- Kérned sem kell – suttogja Hyunwoo az édes ajkakra, majd újra birtokba veszi őket.
         A szórakozóhely forró levegője semmi sem volt ahhoz képest, amilyen Kihyun hálójáé most. A fülledt levegőt sóhajok, csókok és szerelme érintések zaja törte meg.
- Kihyun – sóhajtotta az idősebb, ahogy elmerült a fiatalabb teste által nyújtott élvezetekben. Éhesen tapadva a fiatalabb ajkaira sodorta magukat a gyönyör felé, minden egyes pillanattal tovább szítva a kettejük közt pattogó szikrák tüzét, mely robbanásként tért a felszínre, hogy pusztító tűzvészként tombolva égesse el a két fiatal maradék józan eszét.
         Percekkel később egymás karjában pihegve feküdtek, tudva jól, kihasználták az utolsó esélyüket, hogy együtt lehessenek az első éjszakájukon.
         Végül Shownu megtartotta ki nem mondott ígéretét és Kihyun mellett érte  a reggel, ezzel esélyt adva mindkettőjüknek egy jobb életre, együtt.

Call me daddy! - JohnIl (18+)

Halihóó~! Meghoztam a 15K Special második sztoriát, újra az NCT-vel.
Remélem tetszeni fog ez az egyperces is.
Jó olvasást!
~Jinie~

- Külső szemszög -

                Az elmúlt napok feszültsége súlyos teherként nehezedett a két fiatal vállára, a sok tanulás, a vizsgák, a kialvatlanság, minden kijött most rajtuk, de ahelyett, hogy végre kiélveznék a jól megérdemelt pihenést, más módszert választottak a feszültség levezetésére.
                Jóformán még be sem csukódott mögöttük a lakás ajtaja az idősebb háta máris a falapnak nyomódott, ahogy a magasabbik az ajkainak esett. Úgy csókolva az alacsonyabbikat, mintha az élete múlna rajta. A hevességre hasonló hevesség volt a válasz, így nem is csoda, hogy a ruhák hamar a padlóra kerültek, szétszórtan jelezve a két fiatal útját a hálószobáig. A levegő perzselően forróra hevült, de közel sem annyira, mint a szenvedély, ami a két férfit fűtötte. A szoba csendjét szaggatott légvételek és az egymástól lopott csókok zaja törte meg, ahogy a két felhevült test összefonódva érkezett az ágyra. Taeil ajkait halk sóhaj hagyta el, ahogy Johnny ajkai most a nyakát kényeztették és fejét oldalra fordítva túrt a magasabbik fekete tincsei közé.
- Joh-nny – nyöszörögte hallkan, ahogy a fiatalabb merev tagját az övének nyomta, megtépve annak puha haját. – Haladj már – nyögte ösztönzően lökve fel csípőjét, mire Johnny elvigyorodva pillantott a másikra, majd nyomva egy gyors csókot az ajkaira csúszott le annak öléhez. Megvárta míg Taeil lenéz rá, majd pillantását a másikéba mélyesztve vette kezébe annak nemességét és nyalt végig a teljes hosszán, meg nem állva a tövénél, hogy bűnös nyelvét egy másik érzékeny területre vezesse. Az idősebb nyögve ejtette a fejét a párnára egyre lejjebb nyomva a csípőjét, hangosan élvezve az édes kínzást.
- Azt ah, Johnny é-én, nem bírom – nyöszörögte, majd hajánál fogva rántotta fel a másikat. – Csináld már – morogta, csípőjét szorosan a másikéhoz préselve, mire Johnny a bejáratához igazította merev tagját, de csak masszírozta az alatta fekvő érzékeny, nedves, forró bejáratát. - Johnny! – Sírt fel az idősebb egyre lejjebb nyomva a csípőjét, de Johnny csak nem mozdult.
- Mit kell ilyenkor mondani? – Suttogta a másik fülébe.
- Ah, n-ne – motyogta Taeil, mire a fiatalabb kicsit eltávolodott tőle.
- Hát, ha te nem szeretnéd… - Kezdi, de épp csak eltávolodott a másiktól, az máris utána kapott és a fülébe nyöszörgött, megadta magát.
- Jebal… Daddy – nyögte a fiatalabb fülébe, mire az egy határozott lökéssel elmerült az idősebben, kicsalva vele egy fájdalommal és élvezettel kevert sikolyt. Éhes tekintettel figyelte az alatta fekvő kéjes arcát, remegő testét, de az Istenért sem mozdult volna meg. – Daddy please – nyögte Taeil alatta vergődve. – Mozogj! – Kérte, mire Johnny szélesen elmosolyodott és mozgásnak lendült meg sem állva addig, míg mindketten ki nem élvezték a gyönyör minden pillanatát.
                Percek múltával két felhevült test préselődött szorosan egymáshoz eggyé válva egy szerelmes ölelésben, élvezve, hogy végre nyugodtan pihenhetnek.
- Johnny? – Töri meg Taeil még mindig rekedtes hangja a csendet

- Hmm?
- Szeretlek daddy – suttogja, majd nyom egy puszit a másik szívás és harapás nyomokkal tarkított nyakára.
- Én is szeretlek baby – vigyorodott el a fiatalabb, puszit nyomva az idősebb feje bújára, boldogan ölelve őt merülve mély álomba.

Sweet JohnIl*.*

****
Huhuu, ezzel is megvolnék, remélem elnyerte a tetszéseteket!;)

First Date - MarkHyuck

Helló! Meghoztam nektek a 15K Special első történetét.

Mivel összesen négy/:(/ szavazat érkezett, úgy döntöttem minden párossal

írok egy egypercest.

Jó szórakozást!

~Jinie~

Mark Pov.:

                Június 15. Az utolsó nap a suliban és egyben az utolsó esély arra, hogy valóra váltsam azt a célt, amit még szeptember elsején tűztem ki magamnak. Hogy mi is volna az? Nagyon egyszerű. Randira hívni azt a személyt, akiért oda vagyok. Na igen, ha az olyan egyszerű volna! De sajnos nem az, nagyon nem. Nem mondhatom, hogy ne m volt rá lehetőségem, hogy megtegyem, mert az egész évet vele töltöttem, de ez mégsem olyan könnyű, mint gondoltam. De ma megteszem, nincs több kifogás! Mark Lee, kemény leszel oda állsz elé és…
- Szia hyung! – Hallok meg egy vidám hangot a hátam mögül, mire oda kapom a fejem és szemben találom magam „szenvedésem” tárgyával.
- Szia Haechanie – vigyorgok rá, mikor mellém ér.
- Megmondtam, hogy ne hívj így! – Grimaszol.
- De ha egyszer illik rád – mosolygok rá, mire felfújja az arcát. – Cuki vagy – suttogom, mire felém kapja a pillantását és villant felém egy ezer wattos mosolyt. Látva boldog arcát nyelek egyet és szedem össze az összes bátorságom, hogy feltegyem az ominózus kérdést, mikor is valaki félbeszakít.
- Srácok! – Kiált fel Jeno – mivel ez az utolsó nap, mi szólnátok hozzá, ha este összegyűlnénk nálam egy kis évvégi party-ra? – Teszi fel a kérdést.
- Hát, nem is tudom – gondolkodik el Hyuckie, majd rám pillant, mintha azt várná, hogy bele egyezek-e, de látom rajta nagyon menne. Hát, kösz Jeno, még egy esélyem elszállt. Na nem baj, csak hadd legyek vele!
- Én benne vagyok – mondom végül.
- Akkor rám is számíthatsz – vigyorog Haechan, mikor is belép a terembe Taeil, a tanárunk.
- Gyerekek – mondja. – Tudom, hogy ez az utolsó nap és azt is, hogy legszívesebben már valahol máshol lennétek, de. Fontos tudnotok, hogy mivel a jövő évetek lesz az utolsó és egyben a legnehezebb a gimiben, nem tehetitek meg azt, hogy mindent elfelejtetek. Illetve kezdjetek el azon gondolkodni, ki, hova szeretne menni tovább tanulni – mondja szigorútekintettel. – Ha senkinek nincs kérdése, akkor ennyi lenne – néz körbe, de mivel senki sem szólal meg csak bólint, majd felszólít minket, hogy sorakozzunk fel, hogy minél előbb túleshessünk az évzárón.

                Végül az igazgató hamar lezavarja a tanévzárást, így a diákok mind elkezdenek kiözönleni a sportcsarnokból, ahol volt a rendezvény. Donghyuck is elindul kifelé, de még mielőtt eltűnhetne előlem, megragadom a csuklóját és magamhoz rántom. De arra nem számítok, hogy megbotlik, így teljes testével az enyémnek préselődik, alig öt centiről pillantva rám rémült, egyben izgatott tekintetével, de ahogy realizálja ki is vagyok és hogy milyen helyzetben is vagyunk, lesüti pillantását és az arca vörös színt vesz fel.
- Khm, nagyon sietsz haza? – Kérdezem tőle, egy millimétert sem távolodva tőle.
- Hm, n-nem – motyogja, s megpróbál észrevétlenül még közelebb húzódni hozzám, persze nekem azért feltűnik így a szívem egyre gyorsabban kezd verni.
- Akkor, mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahová, kettesben? – mosolygok le rá, mire bólint egyet.
- Um, az nagyon jó lenne – mosolyodik el ő is.
- Akkor akár indulhatunk is – súgom a fülébe, majd elkezdem a hátsó kijárat felé vezetni. Útközben felkapjuk a cuccunkat, majd magunk mögött hagyva az iskolát indulunk el valamerre.
- Hova megyünk – Kérdezi Donghyuck vidáman szökdécselve mellettem, akárcsak egy ötéves, de be kell valljam, ezért szerettem belé. Mert olyan kis cuki, kívülről. De belülről… ’savege af’, de ezért is imádom.
- Hova szeretnél?
- Veled? – Pillant rám. – Bárhova.
- Ez esetben mit szólnál egy randihoz? – Kérdezem felvonva a szemöldököm, mire megtorpan ezzel megállásra késztetve engem is. Egy pillanatra megijedek, mikor nem válaszol, de aztán elém lép és a tenyerét az arcomra simítva húz magához közelebb.
- Ezt – leheli ajkaira, majd hozzá tapad a sajátjával. Egy századmásodpercre lefagyok, de ahogy felfogom, hogy Donghyuck engem csókol én is lehunyom pilláimat, majd kezemet derekára vezetve csókolok vissza, el is mélyítve azt. Boldogan verdeső szívvel húzom magamhoz olyan közel, amennyire csak tudom élvezve a pillanatot. Nem törődve azzal, hogy az utcán vagyunk és bárki megláthat, sőt. Remélem látnak is minket, mert szeretném tudatni az egész világgal, hogy Donghyuck már hozzám tartozik.
Lassan válnak el egymástól az ajkaink, hogy most boldog pillantásunkat fűzhessük össze.
- Ezt vehetem egy igennek?
- Mark Lee, szeptember elseje óta vártam, hogy elhívj – mondja. – Szerinted? – Vonja fel a szemöldökét kicsit durcásan, mire nyomok egy puszit az ajkaira, majd összekulcsolva az ujjainkat, indulok útnak magam után húzva őt is. Igazából fogalmam sincs, mit fogunk csinálni, de nekem bármi megfelel, amíg ő velem van.
                Végül az első randink kitöltötte az egész délutánt, ami azzal végződött, hogy Haechan átjött hozzám, ami azt is jelentette, hogy nem mentünk el Jeno bulijára, de biztosak voltunk benne, hogy megértik.
Azóta eltelt a nyár és mi túl vagyunk jó pár randin, de még mindig olyan, mintha az első lenne. Édes és boldog.

****

Nos, hogy tetszett? Szeretnétek még olvasni velük?

Ha igen, ne tartsátok magatokban és mondjátok csak el!

Ill. Mivel – sajnos – nem volt túl nagy aktivitás, ami a special-t illeti, így ez volt az utolsó. Ha a jövőben lenne egy olyan páros, akivel olvasnátok írjátok meg kommentben – korhatárral együtt - és meglátom mit tehetek az ügy érdekében. / Pl.: ha olvasnátok még MarkHyuckot, akkor írjátok csak meg!/