Too good to be true - JohnDo (18+)

Sziasztok, itt egy kis OS, mert miért ne :D

Nézzétek el nekem a helyesírást és az elgépelést, mert jelenleg nincs erőm kijavítani, de holnapra az is meg lesz! Remélem így is élvezhető lesz majd! :D

*Ajánlott dal*

~Jinie~

*külső szemszög*

                Egyik fárasztó nap jött a másik után és Doyoung számára nagyon úgy festett, hogy soha nem lesz vége a hétnek. Megbeszélések és tárgyalások sora állt már a főnöke mögött, de még legalább ugyan annyi várt rájuk, tekintve, hogy még csak szerda van, ami még több papírmunkát jelentett a számára.
- Doyoung, be tudnál jönni egy pillanatra – hangzott fel a főnöke ugyancsak fáradt hangja az asztalon pihenő telefonból, mire Doyoung csak hallatott egy fáradt sóhajt, majd megnyújtóztatva fáradt tagjait állt fel a helyéről és indult el az övével szemközti iroda felé. A kései időpontra és az üres épületre való tekintettel nem foglalkozott a kopogással, csak lenyomva a kilincset lépet be az irodába, majd megállva az ajtóban pillantott a hatalmas íróasztal és temérdeknyi papírkupac mögött ülő főnökére.
- Igen? – kérdezte hallkan, mire a másik férfi felé kapta a pillantását.
- Gyere ide – kérte az asztal mögött ülő, halvány mosollyal az ajkain, minek hatására Doyoung ajkai is felfelé mozdultak. halkan becsukva az ajtót indult el a másik felé, majd megkerülve az asztalt állt meg annak széke mellett, hogy amint az hátrébb tolja azt nemes egyszerűséggel az ölébe üljön, majd arcát a nyakába fúrja. – Ah, erre van most szükségem – suttogja az idősebb állát az ölében ülő fején pihentetve.
- Nem, neked alvásra lenne szükséged – dünnyögi Doyoung eltávolodva a másiktól, úgy simítva végig annak fáradt arcán.  – De legalább egy kávére, megyek hozok egyet mondja és már épp kelne fel, de a derekára fonódó erős karok megakadályozzák benne. – Johnny, engedj el – kuncogja, megpróbálva kiszabadulni a másik öleléséből.
- De nem akarom, hogy elmenj – suttogja a másik, arcát ezúttal a másik nyakába temetve.
- Bármennyire is jó ez így most én szeretnék még ma haza menni és ahhoz előbb be kell fejeznünk ezt – int a kezével a papírkupac felé a fiatalabb. – Szóval enged meg, hogy hozzak neked egy kávét, aztán gyorsan befejezzük ezt és utána addig ölelgetsz ameddig akarsz, hmm?
- Jól van – egyezik bele végül Johnny és útjára engedi a fiatalabbat.
Doyoung néhány perc elteltével visszatér az irodába egy csésze kellemesen meleg kávéval a kezében, melyet óvatosan az asztalra tesz, majd menne is vissza a saját helyére, de Johnnynak más elképzelése van a dolgokról.  Karjait a másik dereka köré fonva húzza őt vissza az ölébe, mire a fiatalabb ajkait elhagyja egy meglepett nyögés.
- Maradj még egy kicsit – suttogja a fülébe -, legalább amíg megiszom a kávém.
- Johnny, azt hittem ezt megbesz… - kezd bele a fiatalabb, de a másik belé fojtva a szót tapad az ajkara, s bár Doyoung egy pillanatig hezitál, hamar megadja magát az édes csóknak.
        A fiatalabb már az idejét se tudja már mikor jutott utoljára normálisan idejük egymásra így Johnnynak nem kellett sokáig győzködni. Levegőért kapkodva váltak el egymástól és Doyongnak ideje sem volt felfogni mi történik, Johnny máris újra bírtokba vette az ajkait. Meg nem szakítva a csókot állt fel a székéről, szorosan ölelve a fiatalabbat, majd az asztalra ültetve nyitotta szét a lábaik és közéjük lépve préselte testét a másikénak. Vágytól vezérelve túrt a fiatalabb hajába, csípőjét egyre közelebb tolva a másik ágyékához.
- Joh-nny – nyöszörögte Doyoung, amint a másik a nyakát vette célba és kezdte el apró csókokkal halmozni, majd egy halk nyögés is elhagyta az torkát, amint az idősebb a nyaka puha bőrébe mélyesztve a fogait kezdte el szívni az érzékeny pontot.
- Akarlak – suttogta Johnny a fiatalabb fülébe, mire az megremegett.
- De…de az irodádban vagyunk – suttogta Doyoung, mire John halkan felnevetett.
- Mintha ez lenne az első ilyen eset – kuncogott, miközben elkezdte kihámozni a ruháiból a kisebbet. – Vagy te talán nem akarod baby? – kérdezte hamiskás félmosollyal az ajkain, mélyen a másik tekintetébe fúrva a sajátját.
- De, akarom.
- Mit is?
- Téged… daddy – suttogta a fiatalabb.
- Jó fiú – kuncogott fel újra az idősebb, már az ingjéből hámozva ki Doyoungot.
Percek alatt kerültek le a ruhák, ahogy egyre túlfűtöttebb lett a hangulat, egyre hevesebbek az érintések és csókok.
- Mit szeretnél baba? – kérdezte Johnny két csók között és a becenév kiváltott Doyoungból egy nyögést.
- Téged, a… a számban – motyogta a fiatalabb kipirosodott arccal és egészen ártatlannak hatott, ahogy a nagy, csillogó szemeivel felpillantott a másikra, de Johnny tudta jól, hogy ez csak a látszat, de azt is, hogy ő az egyetlen, aki bemocskolhatja a másikat a lehető leggyönyörűbb módon.
- Ahogy szeretnéd – simogatta meg a másik arcát, majd kényelembe helyezte magát a bőrszékében, aza terpeszben várva, hogy a másik összeszedje magát. Abban a pillanatban, amint Doyoung elé térdelt a másik hajába vezette a kezét, finoman masszírozva annak fejbőrét. A fiatalabb elmosolyodott a kedves érintés hatására, majd mély lélegzetet véve pillantott a másik szemeibe, ezét annak merev tagja köré kulcsolva, majd megnyalva a csókoktól felduzzadt ajkait vette a szájába a másik nemességét. Először csak a makkot kényeztette, de mikor az idősebb jelzés képpen meghúzta a haját vett egy nagy levegőt az orrán keresztül, majd ellazítva a torkát engedte mélyebbre a másikat, amit az egy mélyről jövő sóhajjal díjazott. Doyoung ebben a pillanatban megállt a mozgásban, halkan nyöszörögve a másik tagja körül, mire az megremegett, majd szorosabbra fonva az újait a fiatalabb haja körül kezdte el mozgatni annak a fejét, olyan ütemben, olyan mélyre jutva, ahogy neki tetszett, míg a kisebb csak nyöszörögve, zárta össze a szemeit, hogy benntartsa a kitörni készülő könnyeket. Akármilyen vadnak és szívtelennek tűnt, amit Johnny tett vele, neki tetszett, nagyon is. Szerette, ha a másik így használta őt, szerette, mikor mindét Johnny uralta, mikor minden idegszála, minden sejtje arra koncentrált, hogy a másiknak jólegyen, mert tudta, megkapja a jutalmát érte. Sőt, néha szeretett rossz lenni, mert még a büntetésben is örömét lelte, tudva, Johnny soha nem tenne olyat, ami neki komoly fájdalmat okozna.
Elmerülve az idősebb által kiadott hangokkal mozdította meg az egyik kezét, amely eddig a teste mellett pihent, hogy megérinthesse figyelemért üktető tagját, de Johnny parancsoló hangja megállította.
- Ne érj magadhoz – mondta és a hangjában bujkáló gyönyör ellenére Doyoung tudta, hogy jobb, ha engedelmeskedik, de így sem tudta visszafojtani a csalódott nyöszörgést, amely feltört a torkából. Johnny pedig pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy fellökve a csípőjét minden eddiginél mélyebre kerüljön a másik szájában, ezzel köhögésre készteve a másikat, melyet nyögések sokasága követett, amelyek akkor sem maradtak abba, mikor az idősebb a szájába élvezett, néhány lassú lökéssel élvezve ki a gyönyör minden cseppjét, melyet Doyoung készségesen tüntetett el.
- Ügyes fiú – suttogta Johnny a másik ajkair, majd – nem törődve azzal, hogy a saját ízét érzi a másik szájában – csókolta meg, miközben felsegítette a földről, majd ő is felállva vezette a másikat az asztalhoz, ahol elválva tőle fordította meg, majd tenyerét a másik lapockájára helyezve döntötte a rá őt az asztalra. – Ezért jár a jutalom – mondta végig csókolva a másik hátát. Ahogy csókjaival egyre lejjeb haladt Doyoung gyomra görcsbe rándult, tudta nagyon jól mi következik, de mégis elhagyta az ajkait egy meglepett nyögés, amikor Johnny nyelve végigszántott a bejáratán.
- Oh my… - nyögte angolul, körmeivel a szépen lakkozott asztalt kaparászva, ahogy a játékos nyelv egyre nagyobb területen kényeztette. Johnny, hol végig nyalt a löktető területen, hol pedig szabályosan a nyelvével dugta meg a másikat.  Egyre hangosabb nyögéseket csalt ki a kisebből, mely hírtelen változott sikollyá, ahogy minden előzetes jel nélkül rögtönk két ujját merítette el a másikban, közben egy pillanatra sem állva meg a nyelvével. Doyoung lábai remegtek és alig tudta magát talpon tartani, ahogy az idősebb ujjai egyre mélyebbre kerülte benne, mindig más szögben, egyre közelebb és közelebb kerülve a ponthoz, amelyektől csillagokat lát.
- Johnny – sikoltotta, ahogy a varázslatos ujjak végre megtalálták a prosztatáját és azt kezdték ostromolni. Fejét az asztalra ejtve nyöszörgött és a torka már szinte fájt a hangoskodástól, de nem fojtotta vissza a hangját. Nem mintha tudta volna.
- Da-daddy én…én… - próbált összeszedni annyi erőt, hogy ki tudjon magából préselni egy értelmes mondatot, de nem járt sikerrel. Viszont Johnny ennek ellenére is értette mit szeretne.
- Csak nyugodtan – adta meg az engedélyt a gyönyörtől szenvedő párjának az idősebb, majd újra végig nyalt annak bejáratán. Ez viszont már túl sok volt Doyoungnak, így a másik nevét sikítva élvezett el, de az, ahelyett, hogy egy pillanatra is megállt volna, csak feltolta benne a harmadik ujját.
Doyoung nyöszörögve kaparászta az asztalt egyszerre élvezve a Johnny ujjai által nyújtott gyönyört és a fájdalmat, amelyet az érzékenysége okozott.
- Daddy… - sóhajtotta egyre hátrébb tolva a csípőjét, egyre többet és többet akarva a másikból.
- Igen baba?
- Kérlek.
- Mit szeretnél? – kérdezett vissza az idősebb. Pontosan tudva, mit szeretne a párja, de az ő szájából akarta hallani.
- Kérlek, téged akarlak – könyörgött Doyoung, ködös tekintetét a másikéba fúrva. – Dugj meg úgy, hogy holnap ne tudjak rendesen járni, úgy, hogy csak téged érezzelek – kérte remegő hangon, mire Johnny eddig is sötét tekintete még sötétebbé vált.
- Milyen jó fiú valaki – morogta, majd a másik hajába markolva rántotta magához egy durva csókra. – Daddy’s good doll – suttogta angolul, majd kihúzva az ujjait a kisebbő lépett mögé. – Legyen ahogy akarod, de csak mert ilyen szépen kérted – mondta, majd egy határozott lökéssel elmerült a másikban. Egy pillanatnyi pihenőt sem adva a másiknak kezdett el mozogni, hangos sikolyokat és elcsukló nyögéseket csalva ki a másikból. Kezeit a fiatalabb csípőjére vezetve tartotta meg őt, teljesen uralva Doyoung testét, a ritmust, mindent. Körmeit az asztalon támaszkodó bőrébe mélyesztve mozgott egyre gorabban és gyorsabban, ajkaival ott csókolva a másikat, ahol érte. Itt-ott megharapva a puha, fehér bőrt, minél több nyomot hagyva a másikon, hogy mindenki lássa, hogy Doyoung hozzá tartozik. Teljesen az uralma alá vonta a másikat, csak úgy, mint a fiatalabb őt. Doyoung szíve érte vert, az övé pedig Doyoungért.
- Mit gondolsz baba, el tudsz élvezni még egyszer? – hajolt a másik füléhez Johnny, mire egy bólintást kapott válaszul. – Nem hallom – mondta, minden eddiginél mélyebbre lökve magát, mire Doyoung felsírt az élvezettől.
- Ig-igen – lihegte arcát szorosan az asztal lapjára szorítva.
- Jó fiú – mondta John, majd a hajánál fogva emelte meg a fiatalabb fejét, hogy ajkaikat összetapasztva vonja őt egy mély csókba. Újult erővel kezdett gyorsabb mozgásba, egyre mélyebbeket, erősebbeket lökve.
- Úr Isten – nyögte Doyoung elszakadva a másik ajkaitól. – Daddy kérlek…
- Mindjárt baba – nyögte John, ahogy ő is egyre közelebb került a gyönyörhöz. – Együtt – döntötte a homlokát Doyoungénak.
- Együtt – visszhangozta rekedt hangon a fiatalabb, majd alig pár pillanattal később megremegett a teste, ajkait néma sikoly hagyta el, ahogy Johnny elérte a gyönyört, mélyen belé élvezve, ezzel őt is a mámorító mélységbe taszítva.
                A két fiú csak hosszú percek után tudta rendezni a légzését, ugyan úgy Johnny székében ülve, mint ahonnan indultak. Az iroda levegője még mindig fel volt hevülve és kellemesen perzselte a csendben pihegő pár izzadságtól párásbőrét.
- Fárad vagyok – sóhajtotta Doyoung, állát a másik vállán pihentetve.
- Menjünk haza – mondta Johnny elnyomva egy ásítást.
- Mi lesz a munkával? – kérdezte a fiatalabb, bár jelenleg a legkevésbé sem volt kedve a papírköteggel foglalkozni.
- Ráér holnapig – felelte az idősebb talpra állítva a párját. – Szeretlek – nyomott egy csókot az ajkaira.
- Én jobban – kuncogta Doyoung, elvéve Johntól a felé nyújtott ruhákat.
- Mennyivel jobban? – kérdezte felvont szemöldökkel a másik, nem foglalkozva azzal, hogy az ingjét éppen csak két gomba tartja a helyén, bár a fiatalabb ruházata sem volt jobb állapotban.
- Háromszor jobban – kacsintott rá Doyoung és tudta jól, Johnny érteni fogja a célzást.
- You are too good to be true – morogta a magasabb magához rántva a másikat egy gyors csókra, majd jobb karját a párja dereka köré fonva kezdte el kivezetni a hatalmas épületből. Maguk mögött hagyva az irodát és az asztalon a rengeteg papír társaságát élvező, már kihűlt kávét is.


~~~~~

Daddy's good doll - Apuci "jó" babája.
You are too good to be true - Túl jó vagy, hogy igaz légy.

Sunlight in the storm - 2Tae

Szaisztok!
Így ezerév kiagyás után megosztok veletek egy kis one shotot, remélem tetszeni fog!^^
~Jinie~

"A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat"

*külső szemszög*

Minden egy viharos éjszakán kezdődött…

Viharos szél tépázta a fák ágait és súlyos eső áztatta a földet a késő esti órában, mikor Taeil haza felé vette az irányt a kis antikváriumból, ahol dolgozott és noha szerette ezt a munkát nem ez volt a végcél. Nem ezért töltött az egyetemen kemény éveket, hosszú órákra a könyvtárba zárkózva, hogy büszkévé tehesse a szüleit.
Gondterhelt sóhaj hagyta el az ajkait, ahogy befordult a következő sarkon, szorosabbra húzva magán tavaszi kabátját, gondolatban megdorgálva magát, amiért nem hozott esernyőt. Lépései egyre sietősebbek lettek, ahogy közeledett az útkereszteződéshez nehogy lekésse a zöld lámpát. A kis ikon még zölden villogott, mikor a zebrára lépett, majd hangos fékcsikorgás hallatszott fel. Taeil ijedten kapta fejét a hang irányába, ahol egy fekete autó állt meg, alig centikre a lábától. Kezeit hevesen dobogó szívére szorítva figyelte, ahogy egy ijed férfi pattan ki a vezető ülésről, hevesen hadonászva, valamit magyarázva a rémült fiúnak, de a szavai nem érték őt el, mígnem két erős kéz ragadta meg a vállait, megrázva őt egész testében.
- Hé, jól vagy? – hangzott fel a kérdés, ki tudja hányadszorra, mire Taeil zavartan rázta meg a fejét és emelte tekintetét az ijed, de gyönyörű íriszekre.
- P-persze – köszörülte meg a torkát. – Csak megrémültem – engedi le végül kezeit.
- Ne haragudj, nem állt szándékomban, hogy megijesszelek, az meg pláne nem, hogy elüsselek, csak az esőtől nem láttam, hogy van valaki a zebrán – mondta a másik férfi, miközben meleg tenyerei még mindig Taeil eső áztatta vállain pihentek.
Végül Taeyong, mit kiderült, addig erősködött, míg haza nem vihette az elázott férfit.
Így találkoztak először.

A reggeli levegőt kellemes eső illat töltötte meg és meleg napfény simogatta a nedves tájat, halvány emlékeztetőként a napokig tartó viharra. Az utcák újra zajosak és forgalmasak lettek, munkába igyekvő felnőttek és egymást szórakoztató diákok hada lepte el a járdákat, mit sem törődve a reggeli dugóban araszoló autókkal.
- Egy újabb átlagos nap kezdete – sóhajtja Taeil, ahogy kinyitja a kis bolt ajtaját, várva, hátha ma betéved egy vevő. Végül a déli órákban megcsörrent az ajtó felé szerelt kis csengő, így Taeil felkapva fejét kezdett bele a jól betanult szövegbe.
- Jó napot, Sejong antikv… Taeyong? – kerekedtek el az eladó szemei, ahogy megpillantotta az ismerős alakot.
- Ah, Taeil, csakhogy megtaláltalak! – mosolyodik el a fiatalabb, aminek hatására az idősebb szíve nagyot dobbant. Őt kereste. – Ezt a kocsimban hagytad – nyújtja Taeil felé a már egy hete keresett kabátot.
- Oh, köszönöm – mondja kissé csalódottan a férfi, de mosolyt erőltetve az ajkaira veszi át a felé nyújtott ruhadarabot. Pár pillanatra csend telepedett a kis boltra, melyet Taeyong hangja tört meg.
- Khm, szóval – kezdi tarkóját vakargatva. – Arra gondoltam, ha már majdnem elütöttelek, akkor esetleg vacsorázhatnánk együtt – mondja reménykedően pillantva az idősebbre.
- Arra nincs semmi szükség, mondtam már, hogy ne aggódj a dolog miatt.
- De én szeretnék! – szólal meg a másik, a kelleténél talán kicsit hangosabban. – Szeretnék aggódni miatta – halkul el újra a hangja. – Aggódni azért, hogy megfáztál-e, hogy vajon leközelebb hozol-e magaddal esernyőt, ülni a telefon mellett és várni a hívásod, hogy elfelejtetted azt a vacakot és jöjjek érted… Szeretnék aggódni miattad – mosolyodik el a végén, egyre közelebb lépdelve a meglepetten pislogó eladóhoz. – Tudom, hogy ez hírtelen jött és én magam sem értem miért szeretném mindezt, de… Eljönnél velem vacsorázni ma este?
- Ú-úgy érted, randira? – találja meg a hangját Taeil is, mire Taeyong csak mosolyogva bólint. – Nagyon szívesen – húzza mosolyra az ajkait az idősebb is.
Így találtak egymásra.

Taeil és Taeyong élete tökéletes, legalábbis annak tűnik. A külső szemlélők csak a drága éttermeket, puccos rendezvényeket, értékes ajándékokat és a nagy felhajtást látják, de azt nem, ami a színfalak mögött zajlik. Azt nem, hogy Taeil mosolya nem mindig őszinte, hogy a szerető család nem is olyan támogató, hogy habár Taeyong a mindene, az, ami erőt ad, ő is az, aki elgyengíti. Az a szerelem, törődés és aggodalom, amit iránta érez. Az, amit elmond neki és az, amit fél megmutatni. Fél, mert tudja, hogy az ő hegei sebet ejtenének Taeyong szívén is.
Csend van, még a vihar zajai is elhalkulnak, ahogy Taeil még egyszer, utoljára szerelme homlokához érinti puha ajkait, ahogy még egyszer, utoljára végig simít békés arcán, ahogy még egyszer, utoljára erős lesz s bár a szíve szakad meg maga mögött hagyja a fiatalabbat. A szerelmükért, értük, de leginkább Taeyongért.
Viharos szél tépázza a fák ágait és súlyos eső áztatja a földet a késő esti órában, mikor Taeil elhagyja az otthonát.
Így váltak el egymástól.

A reggeli levegőt kellemes eső illat töltötte meg és meleg napfény simogatta a nedves tájat, halvány emlékeztetőként a hetekig tartó viharra.
A felhők lassan feloszlanak és felszáradnak az esőcseppek, madarak halk dala tölti meg a teret és a szív új reménnyel dobban meg. Tavasz van, az utca újra megtelik zajjal, játszó gyermekekkel, kéz a kézben járó szerelmesekkel.
- Egy újabb átlagos reggel – sóhajtja Taeil, amint kinyitja a már oly jól ismert kisbolt ajtaját, új esélyt adva a reménynek, hátha ma betéved egy vevő.
Sötétedik már és csak az ég alját festi színesre a nap halványodó sugara, amikor megcsendül az ajtó feletti kis csengő.
-  Szép estét – csendül fel egy ismerős hang, mire Taeil szíve nagyot dobban, egyre hevesebben verve, ahogy tekintetét az ismerős alakra emeli.
- Taeyong – suttogja elfúló hangon.
- Taeil, csakhogy megtaláltalak – feleli a másik, majd zsebébe nyúlva egy dobozt vesz elő. – Ezt nálam felejtetted – nyújtja az idősebb felé a kis tárgyat, amit az remegő kezekkel fogad el. – Nyisd ki – kéri a fiatalabb, ajkain halvány mosollyal. Taeil eleget téve a másik kérésének nyitja fel a dobozka fedelét, hogy amint megpillantja a tartalmát útjára engedje visszafojtott könnyeit.
- Mint mondtam, szeretnék aggódni érted, akkor is, ha mások ezt nem szeretnék – mondja a fiatalabb, kivéve a másik kezéből a kis dobozt. – Várni a hívásod, hogy megint elfelejtetted az esernyődet, hogy mi lenne, ha én főznék, mert nem szeretnél kaját rendelni, várni, hogy megcsörrenjen a telefon, mert szeretnél velem beszélni, míg bevásárolsz. A te mosolyodat látni minden reggel, és felszárítani a könnyeid, ha úgy adódik. Elmondani neked mindent és meghallgatni téged. Melletted kelni és veled elaludni – suttogja halkan, óvatosan simítva végig szerelme könnyáztatta arcán.
- Én, én is ezt szeretném – mosolyodik el az idősebb halványan, szorosan bújva párja ölelésébe, újra elveszve ajkai édes ízében, a szerelemben, amit egymás iránt érznek. Erős lesz, még egyszer, utoljára, a szerelmükért, értük, de leginkább Taeyongért.
És végül így lettek egymáséi.

Hey!^^

Hey!^^

Tudom, már ezer éve nem jártam erre, de sajnos záróvizsgám volt és semmire sem volt időm :(
De most már túl vagyok mindenen, így ha minden igaz több időm lesz és visszatérek hozzátok, hogy boldogíthassalak titeket a műveimmel, remélem lesz még érdeklődő.^^
Több történettel is készülök nektek, többnyire NCT-sel, de lesz más is :D

Remélem mindenkinek kellemesen tellik a nyár és hogy örömötöket lelitek majd az új történetekben!^^

~Jinie~

Accidently in love - DoJae

Helló! Száz év kihagyás és némi késés után újra itt vagyok, újra egy fordításal - köszi Dotti!

Remélhetőleg hamarossan a saját történetemmel
is boldgíthatlak majd titeket!^^
Addi is drukkoljatok nekem, hogy minden rendben mnjen! :D
Köszi!^^ <3
*eredeti történet*

~Jinie~

Óvoda

Doyoung valószínűleg a legidegesítőbb gyerek Jaehyun osztályában. Ezt a következtetést Jaehyun röviddel azután vonta le, hogy az anyukája első nap az óvodába vitte.

-  Jaehyun vagyok

- Én Doyoung.

- Kaphatok párat a kék legóból? – kérdezi Jaehyun.

- Nem -  válaszol Doyoung azonnal.

- Miért nem?

 - Mert az enyémek – jelenti ki Doyoung. Jaehyun lenéz a halom kék legóra, amit a csoporttársa felhalmozott, és úgy néz ki, hogy az élete árán is megvéd.

- Ez nem ér -  reklamál hangosan Jaehyun.  - Mrs. Park azt mondta, meg kell rajta osztoznunk.

Doyoung kissé flegmán rápillant. – Szeretem a kéket – mondja -  Az enyémek. A tieid lehetnek a pirossak.

- De már van nálam piros. És zöld. És sárga meg narancssárga. Kéket akarok! -  vitatkozik Jaehyun.

Doyoung egyszerűen csak összeráncolja a szemöldökét, és ignorálva Jaehyunt, visszafordul a rakatnyi kék legó felé és egymásra pakolva egy hatalmas tornyot épít belőlük.

Jaehyun lehajol, felvesz egy használaton kívüli kék legót és hirtelen Doyounghoz vágja, ezzel kiváltva egy sértődött jajveszékelést új ellenségéből.

Egy kissé elfajul a dolog. Egyre több legó repked a levegőben, végül Mrs. Parknak kell szétválasztani a két civakodót.Az, óvónéni a sarokba állítja őket, és egészen a következő hétig el vannak tiltva a legótól, mindketten.

- Utálom az óvodát, - mondja Jaehyun később az anyukájának. - és Doyoungot.

- Ki az a Doyoung? – kérdez vissza az anyukája.

***

4.osztály

- Ez fura. Kérdezd meg tőle, hogy miért - mondja Taeyong. Jaehyun anyukája szerint Taeyong rossz hatással van a fiára, részben azért,mert két osztállyal felette jár. Néha Jaehyun szerint is igaza van.

- Nem, csináld te -  válaszol Jaehyun. – Egyébként is, idősebb vagy, mint ő.

- De magasabb nálam – védekezik Taeyong. – Tőled nem nagyobb. És ez nem egy bunkó kérdés?

- De. Pont ezért nem akarom megkérdezni.

Mindketten elhallgatnak pár pillanatra, és Doyoungot bámulják az ebédlő túl oldaláról, aki agresszívan döfköd egy almát egy műanyag kanállal. Milyen fura kölyök. Jaehyun utálja őt.

- Csak nem mered - mondja Taeyong. Jaehyun anyukájának igaza volt. Taeyong szörnyű.

Jaehyun, azonban feláll és Doyoung felé sétál. Taeyong elenged egy finom sóhajt.

- Hé! – mondja Jaehyun Doyoungnak, amint elé ér.

- Hello! – válaszol Doyoung, miközben még mindig a szétmarcangolt almának szenteli minden figyelmét.

- Miért jársz ugyanabba az osztályba, mint én? - kérdezi Jaehyun.

Doyoung felnéz az almájáról. És pislog. Jaehyun képtelen eldönteni, hogy megsértődött-e vagy sem.

- Mármint…te tizenegy éves vagy, én tíz, -  magyarázza Jaehyun. – Nem ötödikbe kéne járnod?

Doyoung összeráncolja a szemöldökét. Ez ijesztő. Jaehyun fontolgatja, hogy elszalad.

- Talán neked kellene harmadikosnak lenned - vág vissza Doyoung. – Légy szíves menj el. -  Doyoung néhány barátja csak nevet Jaehyunon, de ő nem figyel a válaszra. Doyoung elképed, és Jaehyun végre talál egy kifogást, hogy elmenekülhessen a szituációból…

- Mit mondott? – kérdezi Taeyong hatalmasra nyílt szemekkel, mikor Jaehyun visszaér az asztalukhoz.

- Teljesen megőrült és elküldött-  mondja Jaehyun.

- Ennyi?

Jaehyun csak vállat von és egy Oreot töm a szájába. – Fura. - mondja teli szájjal.

***

Ötödik osztály

Gyorsan történt. Jaehyun valami szánalmas frizbi játékot játszik Tennel és Taeyonggal, mikor hirtelen minden elromlik.

Egy kifejezetten szeles nap volt; pocsék nap a frizbizéshez. Kint voltak a szünetben a focipályán. Jaehyun Taeyongnak dobja a frizbit, amit a szél hirtelen felkap, így az irányt változtat.

Doyoung épp arra sétál Yutával. Jaehyun látja, hogy a frizbi feléjük repül és odakiált egy kétségbeesett figyelmeztetést, de már túl késő.

Yuta úgy tűnik elszaladt, valószínűleg, hogy szóljon a szünetben felügyelő tanárnak. Doyoung ül a fűben, miközben az arca összerándul. Tisztán látszik, hogy megsérült. Tulajdonképpen a frizbi egyenesen az arcába repült, így az lenne a csoda, ha nem sérült volna meg.

Jaehyun és a barátai azonnal odaszaladnak, hogy megnézzék mi történt vele.

- Jól vagy? – kérdezi Jaehyun. Doyoung szemöldöke felszakadt és vére arcán lefolyva a focipályára csöpögött.

- Csodásan vagyok – morogta Doyoung szarkasztikusan. – Ki dobta a frizbit?

Csend szállta meg hirtelen Jaehyunt és barátait. Ten és Taeyong kényelmetlen pillantást váltottak egymással. Mindannyian tudják, hogy Jaehyun hibája.

- É-én sajnálom – dadog Jaehyun, és saját tornacipőjét bámulja, mert Doyoung pillantásától valószínűleg helyben holtan esne össze. – A szél volt.

Doyoung felnéz rá. Jaehyunhoz vágja azt az átkozott frizbit, aki elkapja azt, mielőtt gyomron vághatná, és kissé keserűen kijelenti - Hát, fáj.

Taeyong finoman felkuncog. – Pontosan úgy is néz ki. - Jaehyun Taeyongra néz, aki gyorsan eltűnteti a mosolyát, és csak köhint egyet. – Sajnálom.

Egy felügyelő tanár megérkezik és segít Doyoungnak lemenni a focipályáról. Jaehyun idegesen pillant Doyoung barátjára, Yutára, aki pont úgy néz ki, mint aki fel akarja nyársalni a hátsóját.

Jaehyun az egész hátralévő napot végig aggódja. Doyoung nem megy vissza az osztályba. Ha eddig nem utálta, ezután biztos, hogy fogja

***

Tizedik osztály (az első félév kezdete)

Jaehyunnak soha nem kellett volna feliratkoznia újságírásra. Mikor találkozott a tekintete a pár székkel arrébb helyet foglaló Doyoung pillantásával…mintha kijelölt partnerének ugyanez a gondolat járt volna a fejében, amely tökéletesen kiült az arcára is.

- Tennel akartam lenni - mondja Jaehyun Doyoungnak, mikor leülnek egymás mellé a számítógép teremben. Azóta nem beszéltek egymással, mióta ötödikben Jaehyun véletlenül arcon vágta Doyoungot a frizbivel. Jaehyun leginkább elnyomta magában az emléket. Többnyire.

- Én Yutával – vág vissza Doyoung. – Yuta okos.

- És én nem? – kérdezi Jaehyun.

- Te utálatos vagy – mondja Doyoung úgy, mint ha az utálatosságnak és az intelligenciának bármi köze is lenne egymáshoz.

- Nézd, a tizen-x-edik alkalommal is, sajnálom a frizbis dolgot. Szeles volt az idő. Kiszámíthatatlan volt, hogy merre fog repülni.

- Össze kellett varrni a fejem -  magyarázza dramatikusan Doyoung. – Akár meg is vakulhattam volna.

Jaehyun megforgatta a szemét, és beírta a jelszavát, agresszíven püfölve a billentyűzetet.

- Mit csinálunk? – kérdezi Jaehyun.

- Interjút csinálunk a tánc tagozatosokkal – válaszol Doyoung. – és írunk róla egy cikket – teszi hozzá szükségtelenül.

- Jéé, komolyan?! – csattan fel Jaehyun. – Ez az újságírás szakkör, Einstein. -  Doyoung szemei hatalmasra nyílnak, amit Jaehyun ignorál. – Pénteken van edzésük, iskola után – folytatja Jaehyun. – Akkor meginterjúvolom őket.

Doyoung felnevet. – Veled megyek - mondja. – Partnerek vagyunk.

- Te is utálatos vagy -  mondja hirtelen Jaehyun.

- Mi? – néz rá Doyoung kissé értetlenül.

- Egy perce azt mondtad utálatos vagyok, én meg azt mondom, hogy te is az vagy. Nem adtál egyetlen darab kék legót sem az oviban -  magyaráz Jaehyun savanyú képpel.

- Hat éves voltam -  mutat rá Doyoung.

- Utálatos voltál -  vonja le a következtetést Jaehyun.

Doyoung felnyög és a kezébe temeti az arcát. – Ez egy hosszú félév lesz.

Jaehyun teljesen egyet ért vele, még ha nem is mondja ki.

***

Jaehyunt a telefonja ijesztette fel a délutáni pihenőjéből. 

seggarc(17:07)

beszéltem a tánctanárral, és mondta, hogy a pénteki edzés elmarad

Jaehyun (17:07)

ok

seggarc (17:07)

lesz egy fellépésük szombaton, amire azt mondta, mi is elmehetünk és utána megcsinálhatjuk az interjút

Jaehyun (17:08)

ugh

seggarc(17:08 )

mi?

Jaehyun (17:08)

a fellépésük nem négy várossal arrébb lesz?

seggarc (17:08)

de

Jaehyun (17:09)

uggggghhhhhhhh

seggarc(17:09 )

a tanár azt mondta mehetünk velük busszal

Jaehyun (17:09)

meddig fog tartani?

seggarc(17:10)

valószínűleg egész nap

Jaehyun (17:10)

UUUUUUUGGGGGGGGGHHHHHHHHHHHHHHH

Jaehyun (17:10)

jó

***

Jaehyun nagyon hálás, amiért Ten és Taeyong is a tánccsoport tagjai.

Hasonlóképp, Doyoung is hálát adott, amiért Okos Yuta is a tánccsoport tagja, és nem kell az egész napot Ostoba Jaehyunnal töltenie.

- Sajnálom – motyogja Taeyong a buszon, mikor Jaehyun elmondta neki, hogy a sors, hogy kibabrált vele, és Doyoung lett a párja az újságíró szakkörön.

- Nem értem mi a gond Doyounggal – szúrja közbe Ten. Jaehyun legszívesebben képen nyomná.

Taeyong felsóhajt. – Te ezt nem érted, Ten.

- Meglátásom szerint kifejezetten édes – mondja Ten egy kissé pimasz mosollyal. El is néz az ülések között, hogy jobban szemügyre vegye a kérdéses fiút.

- Úristen -  motyog Jaehyun. – Befejeznéd a riválisom becserkészését?

- Egyébként, te nem épp Johnny ágyát melegíted? – kérdezi Taeyong. Ten mosolya rögtön eltűnik, és duzzogva üt egyet Taeyong vállába.

- Oké, jó. Akkor magyarázzátok el, miért is kéne utálnom Doyoungot – követeli Ten.

Mindhárman elhallgatnak. Taeyong finoman meglöki Jaehyunt. - Doyoung nem osztja meg a legóit, ugye?

Ten feljajdul.

Jaehyun nagyon jó munkát végez, hogy elkerülje Doyoungot a fellépésen. Úgy követi Taeyongot és Tent körbe-körbe, akár egy zavarodott kölyökkutya. Egészen addig ez jól is működik, amíg az ő tánc csoportjuk nem következi, és el kell kezdeniük az előkészületeket.

Jaehyun kissé kínosan foglal helyet az iskola lelátóján. Egyedül. Előveszi a telefonját, és megnyitja a CandyCrusht, hogy valamivel lekösse magát, amíg elkezdődik az előadás. És ekkor valaki leül mellé.

- Komolyan? –kérdezi Jaehyun.

Doyoung belekukucskál Jaehyun telefonjába. - Komolyan? - Doyoung visszahúzódik.

Jaehyun elfordítja a telefonját, hogy Doyoung ne lássa. – Hogy van Okos Yuta? –kérdezi Jaehyun. (Igazából nem nagyon érdekli.)

- Jól van. Miért kerülsz engem?

 Jaehyun gúnyosan felhorkan. - Én? Kerüllek téged?

- Igen, te – válaszol Doyoung nyersen. – Állítólag partnerek vagyunk.

Jaehyun hirtelen borzalmasan érzi magát. Eldönti, hogy témát vált.

- Vannak interjú kérdéseid?

- Mire gondolsz? – kérdezi Doyoung.

Jaehyun felnéz a telefonjából. - Az… interjú kérdések. Nem tudsz interjút csinálni…kérdések nélkül.

- Azt hittem megírtad őket – jegyezi meg Doyoung ártatlanul.

- Szóval nincsennek kérdéseink – sóhajtja Jaehyun.

- Én beszéltem a tanárral! Szerintem neked kellett volna a kérdésekkel foglalkoznod!

Jaehyun elereszt egy beletörődött sóhajt, pont, amikor a műsorvezető bejelenti az első tánccsoportot, valami puccos magániskolából. A tornaterem szurkolás hangjával telik meg.

- El kell mennünk, megírni a kérdéseket – mondja Doyoung. – Ez a hely túl hangos – finoman megérinti Jaehyun karját, magával húzva őt. Jaehyun utálja Doyoungot.

- Kérlek, ne érj hozzám – dünnyögi Jaehyun. De Doyoung nem hallja.

***

Tízedik osztály (az első félév vége)

- Mi a baj? – kérdezi Jaehyun. – Egész héten duzzogtál. Ez vicces. De mégis.

Doyoung csak bámul rá. Jaehyun ezt hozza ki az emberekből.

- Ez a szemeszter vége, és te szomorú vagy, mert hiányozni fogok neked, miután tanulótársat váltunk – találgat Jaehyun.

- Vicces vagy – mondja Doyoung, de nem nevet, így Jaehyun nem hisz neki.

- Megint arra gondolsz, amikor véletlenül arcon találtalak a frizbivel? Csak mert már bocsánatot kértem…úgy ötvenszer.

- Nem arról a rohadt frizbiről van szó. Amúgy meg miért érdekel ennyire? – vág vissza Doyoung.

Jaehyun csak legyőzötten összehúzza a szemöldökét és visszafordul a cikk felé, amit ír.

- Yuta elköltözik – mondja ki végre Doyoung.

- Oh. -  Jaehyun nem tudja mit kérdezzen, nem igazán jó ezekben az érzelmi dolgokban. Tudja milyen közel áll Yuta Doyounghoz. – Oh – mondja újra.

Olyasmit mond Doyoungnak, hogy ebédelhet vele, ha magányosnak érzi magát.

***

- Doyoung? Az a Doyoung? – Ha Ten nagyobbra nyitja a szemét félő, hogy a szemgolyói hátra fordulnak a fejébe.

- Ja.

- Az a Doyoung, akit utálnom kellene, mert nem osztja meg a kék legóit – teszi hozzá Ten az egyértelműség kedvéért.

Jaehyun grimaszol. – Ne mondd ezt így.

- Azt mondtad neki, hogy leülhet hozzánk ebédelni? – kérdezi Ten.

- Nem volt világos, mikor először elmondtam...

- De miért legyünk vele kedvesek? -  ugrik fel Taeyong. – Nem engedhetjük meg, hogy holmi legó felhalmozók üljenek velünk, vagy, hogy az embereknek rossz véleménye legyen rólunk.

- A legjobb barátja elköltözik – mondja Jaehyun. – Magányos lesz. Rosszul éreztem magam. – hevül fel az arca. Baszki.

- Doyoungnak vannak más barátai – mondja Ten.

- Oké, azt hiszem túl nagy hatással voltam rátok, és egy kicsit jobban utáljátok, mint kéne – mondja Jaehyun.

- Jaeeeehyuuuun -  vinnyogja Taeyong, mert Taeyong idegesítő és vinnyogós néha.

- Taeeeeyoooong – folytatja Jaehyun.

- Ten – kapcsolódik be Ten is.

- Csak adjatok neki egy esélyt, oké? – próbálja Jaehyun eltűntetni a kétségbeesést a hangjából.

- De idegesítő és utálatos – ellenkezik Taeyong.

- Igazából még mindig édes – mondja ki Ten. – Szóval nem értem miért is tiltakozom ellene.

- Még mindig Johnny alá fekszel – emlékezteti Taeyong.

- Ó, igen -  mondja Ten. És egyből elhallgat.

- Mi változott?? – kérdezi Taeyong Jaehyuntól.

- Hát…olyan … jó partner volt az újságírásnál. Azt hiszem.

- Elfelejtette kinyomtatni a cikkedet a múlt héten és azt mondtad, képtelen vagy elhinni, hogy Isten hagyja, hogy ilyen használhatatlan emberi lények is létezzenek – mutat rá Taeyong.

- Nem reggeliztem aznap. Morcos voltam.

- Szóval hirtelen megaalakult a Doyoung Védelmi Csoport – mondja Taeyong.

- Kezdjük ott, nem lehet csoport, ha csak egyedül vagy de…

Taeyong csak hangosan felmordul és Jaehyun egyik párnájába fúrja az arcát.

***

Tizenegyedik osztály

- Kérlek, ne ejtsd ki ezt a szót előttem – kéri Doyoung.

- Főiskola? – kérdezi Jaehyun.

Doyoung átnyúl az asztalon és összefirkálja a fiú matek jegyzeteit. Jaehyun felvisít és arrébb taszítja. Házit csinálni Doyoung társaságában néha kifejezetten kihívás.

- Mi a gond a... f-ő-i-s-k-o-l-ával? – kérdezi Jaehyun, mérgesen radírozva Doyoung művét.

- Mi nem gond vele? – válaszol Doyoung. – Csak tanulnivaló és stressz.

- Igazság szerint nem nagyon különbözik attól, mint amit most csinálunk.

- Kivéve, hogy rosszabb- ragaszkodik Doyoung az álláspontjához. – Néha aggódom a bátyámért, amikor visszamegy.

- A bátyád gondolom él – mondja Jaehyun.

- Ma reggel még igen. De most? Ki tudja? A félév bármikor elveheti tőlem.

- Azt hiszem ezt túldramatizálod – mondja Jaehyun.

Doyoung telefonja hirtelen megrezzen, mire a fiú megfordítja.

- Anyukám hív - mondja. – Talán, hogy bejelentse a bátyám halálát.

- Micsoda szörnyűség, hogy elveszít egy olyan csodálatos fiút, mint Gongmyung -  mondja Jaehyun. Doyoung csak lök rajta egyet és fogadja a hívást.

Doyoung kifejezetten tisztességes ember. És megfelelő barát. Jaehyunnak tíz év kellett, és rengeteg együtt tanulás, hogy ezt észre vegye.

***

Tizenkettedik osztály

- A szalagavató hülyeség -  jelenti ki Taeyong. – Miért akarnék pénzt fizetni azért, hogy nézzek egy rakás béna párt, ahogy egymásnak esnek Taio Cruz Dynamite-jének ritmusára?

- Csak azért mondod, mert még nem voltak valódi érzelmeid egy másik ember felé – gúnyolódik Johnny.

- Ten, hol van a kikapcsoló gombja? -  kérdezi Taeyong.

Ten épp Taeyong kanapéján szenderült álomba, és csak egy apró horkantást enged el válaszként.

- Taeyong Rák – szól közbe Doyoung. – Természetesen vannak érzései. Tulajdonképpen túl sok érzése van.

- Jaehyun, hol az ő kikapcsoló gombja? – kérdezi Taeyong.

- Nem a barátom – mondja Jaehyun.

Johnnyból és Taeyongból kitör a nevetés. Ha Jaehyun elkezd most szaladni, még éjfél előtt haza ér. Vagy alternatív megoldásként most megnyílik a föld, hogy elnyelje.

- Nincs kikapcsoló gombom – dünnyögi Doyoung. – És amúgy is, ha lenne, miért Jaehyuntól kéne engedély, hogy használd?

- Jogos. Te sem adtál neki legót – vág vissza Johnny felettébb elégedett fejjel.

Taeyong csak nevet. És elmotyog valamit arról, hogy Johnny mennyire vicces. Jaehyun utálja a barátait.

- Szóval azt mondod, nem kellene mennünk a szalagavatóra – mondja Jaehyun.

- Úgy értem, a mi szalagavatónk béna volt – von vállat Taeyong.

- Nem te voltál a bálkirály? – kérdezi Johnny Taeyongtól.

- Tele vagyok karizmával -  magyarázza Taeyong.

- Nincs senki, akivel elmehetnék – mondja Jaehyun mielőtt Taeyong tovább tudna dicsekedni.

- Itt van Doyoung- állapítja meg Johnny.

- Nem kell úgy mennetek, mint ha randiznátok – tisztázza Taeyong, Johnny bosszantási kísérletét. – Csak menjetek el, és nézzétek meg. Aztán ha gáz, fáradtságra hivatkozva leléptek.

- Meglepően felemelő ötlet Lee Taeyongtól – kommentálja Doyoung.  – Mi a következő? Árvákat fogsz etetni a jövőhéten?

- Bár, mehettek randiként is – vonogatja a szemöldökét Johnny célzásképp. - Olcsóbb a jegy, ha együtt veszitek. – Jaehyun legszívesebben megölné.

***

- Akarsz páros jegyet venni?

Jaehyun elejti a ceruzáját.

Doyoung fülei hirtelen vörösre gyúlnak. – Mi a gond? Johnny azt mondta, hogy pénzt spórolhatunk, ha közös jegyet veszünk.

- Ja, nagyjából kétezer wont -  mondja Jaehyun pléhpofával. – Amúgy is, mióta hallgatsz te Johnnyra? Azt mondta a múlt héten, hogy a Myspace menő. És a Myspace nem menő.

- Nos, ez nem olyasmi, hogy együtt kell táncolunk, vagy ilyesmi. Egyszerűen, csak együtt kell érkeznünk. Így is terveztük, nem?

- Talán.

- Oké – mondja Doyoung, és még bólint is mellé. Jaehyun nem érti miért, hisz nem egyezett bele semmibe.

- Komolyan el akarsz menni a szalagavatóra? – kérdezi Jaehyun kissé legyőzött hanggal.

- Ez olyan ’egyszervanazéletedben’ dolog – érvel Doyoung. – Nem akarom megbánni, hogy nem mentem el.

- Gondolkozom rajta – sóhajtja Jaehyun

***

Doyoung nagyon…attraktív. Jaehyunt vidámság önti el, akárhányszor rá néz. Gyorsan elfordítja a tekintetét

- Nem nézel ki túl jól -  mondja Doyoung.

- Örülök, hogy így gondolod.

- Nem, úgy értem…-Doyoung Jaehyun vállára teszi a kezét. Jaehyun sikítani akar az érintésétől. – Úgy nézel ki, mint aki beteg lesz -  mondja Doyoung nevetve.

- Nem szeretek kiöltözni – füllent Jaehyun.

Doyoung újra csak nevet. Bassza meg.

- Remekül nézel ki – folytatja Doyoung.

- Vicces vagy! Tíz másodperce még ennek az ellentétét mondtad.

- Oké, nyugtalannak nézel ki – mondja Doyoung őszintén. – De jó lesz, ígérem.

Jaehyun ránéz Doyoungra. Édesédesédesédes—

- Csak egy kicsit ideges vagyok – hazudik Jaehyun újra.

- Jól leszel? Harmincezer wont fizettünk a jegyekért.

- Jól leszek – mondja Jaehyun, mert egy sorozatos hazudozó.

Jaehyun anyukája készít róluk néhány fotót, miközben kínosan állnak egymás mellett a ház előtt, majd elköszönnek a nőtől. Jaehyun meglepően nyugodtan vezetett, attól függetlenül, hogy rendkívül feszéjezte jóképű barátja.

Ez egyébként borzalmas…de őszintén. Doyoung szépsége már émelyítő. Küldenie kellett volna Jaehyunnak egy figyelmeztetést. Mondjuk, hogy “hej, ma egyébként nagyon jól fogok kinézni, szóval készülj fel” vagy valami ilyesmi. Ezekbe a váratlan érzelem hullámokba bele fog fulladni az este végéig.

A bál roppant kínos. Jaehyun szerint kevésbé lenne kínos, ha egy valódi randi keretében érkezett volna, legalább táncolhatna. A kínosság csak fokozódik, mikor felcsendül az Open Arms.

- Utálom a lassú számokat – motyogja Jaehyun. – Emlékeztet arra, hogy mennyire egyedül vagyok - viccel.

Doyoung mellette áll és csak bólogat. – El kell intéznem valamit.

Jaehyun várakozik, jobb lehetőség híján, de közben a körülötte lézengő mézes-mázas párokat figyeli. Doyoung két pohárral a kezében tér vissza – Egészségedre! – adja Jaehyun kezébe az egyiket.

- Köszi, de ez csak egy piros pohár -  nézegeti Jaehyun. – Ez egyébként mi is?

- Sprite – kuncog Doyoung.

Édesédesédesédes—

Eldöntik, hogy még fél órát maradnak, hátha valamilyen csoda folytán jobb lesz. Nem jobb.

-Mennünk kéne – morogja Doyoung mikor a bál királynő a diák elnök előtt vonaglik mindenki szeme láttára.

- Örülök, hogy egyre gondolunk.

Jaehyun hazaviszi Doyoungot. Doyoung egész úton a táncot kritizálja.

- Itt vagyunk - mondja Jaehyun, ahogy leparkol a járdaszegélynél

 - Köszönöm, a randit - viccel Doyoung. – Bocsi, a bál partnerséget.

- Haha, ez jó. – kacsint Jaehyun. Ránéz Doyoungra. Jézus Isten. Neki vannak a legszebb szemei.

Doyoung megköszörüli a torkát.

- Te…öhm…egész jól nézel ki – vörösödik el Jaehyun. – Szóval nem is volt annyira szörnyű az egész.

- Oh, még mindjárt elpirulok. Köszönöm.

- Ja…

- Most már mennem kell - mondja Doyoung. – Majdnem tíz órája talpon vagyok. Nagyon elfáradtam. Köszönöm a fuvart.

- Ja - mondja Jaehyun újra.

Doyoung az kilincs felé nyúl, Jaehyun pedig pánikba esik.

- VÁRJ, várj, várj, várj -  kiált fel Jaehyun. Véletlenül rátenyerel a dudára, ami felvisítva a frászt hozza rájuk…meg valószínűleg a teljes szomszédságra. – Uhh...hoppá…bocsi – A szíve majd’ kiszakad a mellkasából. Részben Doyoung ráirányuló figyelmétől, részben a hangos dudaszó miatt.

Doyoung összezavarodottan pislog. Jaehyun agyát teljesen elvakítja. Azt vallja, hogy a tettek hangosabbak a szónál. Így előre hajol, és egy gyors csókot nyom Doyoung ajkaira.

- Ó - mondja Doyoung, mikor elválnak egymástól.

- Ja – mondja Jaehyun nagyjából századjára ezen az estén. A kormányra hajtja a fejét, és azon agyal, hogy hogy lehet ilyen hülye, hogy megtette.

- Hé, Jaehyun? - Jaehyun felemeli a fejét és ránéz Doyoungra. - Folytassuk? – kérdezi Doyoung hirtelen.

Jaehyunt olyannyira lesokkolják ezek a szavak, hogy csak bólint egyet. Doyoung áthajolva határozottan Jaehyunéra tapasztja ajkait.

***

Gólya év a főiskolán

- Annyira puha kezeid vannak- állapítja meg Doyoung.

- Te most a kezeimnek hízelegsz?

- Nem, komolyan beszélek - Doyoung meglepően közel emeli Jaehyun kezét az arcához, és onnan vizsgálgatja. – Sehol egy hiba.

- Hátborzongató vagy, Doyoung.

Doyoung csak nevet. Jaehyun ránéz a lila hajú fiúra, aki mellette fekszik a kényelmetlen kollégiumi ágyon. Doyoung saját ágya a szoba túl oldalán fekszik, de meggyőződése, hogy a Jaehyuné kényelmesebb. Minden éjszaka ezt mondja. Jaehyun pedig nem panaszkodik.

- Nem tudom elhinni, hogy sosem nyertél még nekem semmit a vásárokon korábban. -  zúgolódik Doyoung hirtelen. – Milyen pasi vagy te?

- Ügyetlen – állapítja meg Jaehyun. – Ezek a játékok nehezek. És biztos vagyok benne, hogy a nagy része fel van szerelve.

- Egy hatalmas unikornist akartam – mondja Doyoung.

- Tudom.

- Azt, amelyik kancsi és kilóg a nyelve.

- Egyszerűen csak megveszem neked az Amazonról…

Doyoung gúnyosan felhorkan. – Az nem ugyanaz, te seggfej. Csak gyakorolj a jövő évig, ez minden. Ten azt mondta, hogy Johnny mindig nyer neki valamit.

- Johnnyval kéne randiznod - morogja Jaehyun.

- Igazad van! Johnnyban nem kéne így csalódnom.

Jaehyun összehúzza a szemöldökét. – Miért nem próbálsz meg te nyerni nekem valamit a következő alkalommal?

- Csak.

- Szóval mindent nekem kell csinálnom ebben a kapcsolatban.

- Igen – ért egyet Doyoung.

- Nem hangzik túl fairnek velem szemben – világít rá Jaehyun.

- Sajnálom, irodánk mára bezárt. Ha panaszt szeretne emelni, kérjük fáradjon vissza a hivatali időnkben.

- Mindig ezt mondod. 

- Mindig panaszkodsz – vág vissza Doyoung.

- És most ki panaszkodik már egy fél órája?

Doyoung mosolyog, de nem mond semmit. Jaehyun csak gúnyosan felhorkan és szorosabban magához öleli a fiút.

- Te szexeltél már? – kérdezi Doyoung a semmiből, úgy kerülve a szemkontaktust párjával, mint a pestist.

- Ez konkrét volt – állapítja meg Jaehyun.

- A barátom vagy. Válaszolj a kérdésre.

- És a barátodnak nem lehetnek titkai? – érdeklődik Jaehyun.

Doyoung kissé változtat az pozíciójukon, így egyenesen Jaehyun bordáiba könyököl. Jaehyun feljajdul.

- Nem, még nem -  mondja Jaehyun. – Miért? Te igen?

Doyoung a fejét rázza, de olyan semleges arccal, mint ha csak az időjárásról csacsognának.  – Néha ki kéne próbálnunk.

- Én még nem vagyok felkészülve a gyermek vállalásra, Doyoung.

- Hahaha -  válaszolja Doyoung monoton hangon. – Úgy értem, én hajlandó lennék kipróbálni, amikor nem vagy elfoglalt.

- Amikor nem vagyok elfoglalt- ismétli Jaehyun. – Csak időt kellene szakítanom rá. Talán az óráim között. Felhívlak majd, mondjuk ezzel, „Hé Doyoung, merre vagy? Szexeljünk!.”

- Ajj, mindig olyan kínos dolgokat művelsz – vinnyog Doyoung arcát Jaehyun vállába temetve. – Ki nem állhatlak.

- Világos. Biztos ezért akarsz velem szexelni.

- Szakítok veled -  motyogja Doyoung Jaehyun vállába. – Komolyan beszélek. – Nem hangzott túl meggyőzően.

***

Jaehyun le akar feküdni Doyounggal. Egyszerűen csak. Nem tudja hogyan.

Már maga a szex, mint téma. És annak száma, hogy mennyit gondol a szexre, exponenciálisan nőtt azóta, hogy Doyoung felhozta a témát a múlthéten. De neki végeznie kell némi… kutatómunkát. Inkognitó ablakon a laptopján. Szigorúan akkor, amikor Doyoung nincs a szobájukban.

Emellett még vennie is kell pár dolgot. Ezért van most épp a boltban, egy doboz óvszert óvatosan vizsgálgatva. Igazából nincs szükségük rá, hiszen mindketten szüzek, de úgy gondolja nem rossz ötlet a biztonságra gondolni. Gyorsan a kosarába dobja a dobozt, a már benne lévő síkositó mellé. Úgy érzi, mintha egy tudományos kísérlethez vásárolna. Egy igazán kellemes tudományos kísérlethez.

Épp a gabonapelyhek között mászkál, amikor valaki melapogatja a vállát. Kérlek ne olyan valaki legyen, akit ismerek—

- Jaehyun! Olyan régen láttalak!

Ez Taeyong. Jaehyun bárhol felismerné ezt a pink hajkoronát, és most legszívesebben meghalna. Megpróbálja elrejteni a kosarát a háta mögé. A szex nem ciki dolog, de nem akarta, hogy Taeyong tudja, hogy mire készül.

- Oh! Hey! Két hete volt… - mondja Jaehyun.

- Két hét túl sok. Bárcsak ugyan arra az egyetemre mentünk volna. Hogy bírod a fősulit?

Jaehyun nem régiben egy órát sírt a matek könyve felett. – A fősuli remek - mondja.

Taeyong mosolya eltűnik. – Jól vagy? - kérdezi. – Szarul nézel ki.

- Jól vagyok.

Taeyong bandzsit. – Mi a helyzet Doyounggal? Ha megint köcsög lesz, beszélni fogok vele...

- Nem. Nem, nem, nem. Jól van.

- Jól? –ismételi meg Taeyong.

- Ja, jók vagyunk – bizonygatja Jaehyun.

- Ismersz más szót is a „jól”-on kívül?

- Nem – vágja rá Jaehyun gondolkodás nélkül. – A főiskola elhülyített.

- Okééé – mondja Taeyong lassan. – Mit csinálsz itt?

- Vásárolok. Egyértelműen.

Taeyong elhallgat pár pillanatra. - Igen. Természetesen. Te most be vagy szívva?

- Mi a fene?

- Bocsi, bocsi. Csak olyan…bizarul nézel ki.

- Köszi? – mondja Jaehyun. – Jól vagyok, esküszöm.

Taeyong nem nézett ki túl meggyőzötten. – Most már mennem kellene. Írj majd. Komolyan elmehetnénk egy Justin Bieber koncertre a jövő hónapban.

- Utállak.

- Na, most vagy az Jaehyun, akit ismerek – ragyog fel Taeyong arca. – Találkozunk majd.

És ekkor történt. Jaehyun túl gyorsan húzza el a kosarát, amit Taeyong észrevesz. Horkant egyet és tágra nyílnak a szemei.

- Ne – suttogja Jaehyun.

- Ezek óvszerek? – kérdezi Taeyong kuncogva.

- Taeyong. Kérlek.

- Szóval, a dolgok Doyounggal jobban mennek, mint a „jól vagyunk” – mondja önelégülten.

Jaehyun felnyög.

 - Sajnálom. Örülök nektek. De ezt, hogy?

- Ez nem a te dolgod -  morogja Jaehyun, és egy doboz rizses csokoládét bámul. Képtelen a legjobb barátja szemeibe nézni jelenleg.

- Sosem csináltál még ilyet – állapítja meg Taeyong.

- Miért aggódsz te az én szexuális életem miatt?

- Ma este akarjátok? – kérdezi Taeyong. Jaehyun csendben marad. Taeyong a csendet egyértelmű válaszként kezeli. – Ideges vagy?

- Bízom Doyoungban.

- Ideges vagy - mondja Taeyong.

- Mi a—állj—hogy csinálod ezt? Mikor lettél te Sherlock Holmes?

- Hé, ne legyél ideges – jegyezi meg Taeyong. – Biztos vagyok benne, hogy az egész hetedet megmenti – fejezi be egy kacsintással.

Jaehyun csak megforgatja a szemeit. – Egyéb őrjítően személyes kérdés, amit szeretnél feltenni?

- Elmondhatom Tennek? Imádni fogja.

- Istenem. Legyen. De csak mert Ten utálna, hogy neked elmondtam, neki meg nem.

Jaehyun értesítéseket kap a közös chat csoportjukból, mikor másfél órával később visszaér a kollégiumba.

TY (16:35)

ÚRISTEN TEN

TY (16:35)

!!!!!!!!!!!!

TY (16:35)

JAEHYUN MA ESTE FEKSZIK LE ELŐSZÖR DOYOUNGGAL

Ten (16:36)

OH WOOOW OMGGGGG MONDD EL MAJD, HOGY MI VOLT JAEHYUNNNN

Jaehyun (16:37)

teljesen kizárt

***

Másodév a főiskolán

- Mit csinálsz? – kérdezi Doyoung.

Jaehyun erőteljesen rántja be a cipzárt a bőröndjén. - Elmegyek.

- Éretlen vagy.

Jaehyun mélyet sóhajt, hogy még véletlenül se eredjenek el a könnyei. Ez annyira kínos. – Távolságra van szükségem.

- Mitől? A véleményemtől?

- Igen – csattan fel Jaehyun. – Nincs szükségem arra, hogy állandóan kommentáld a döntéseimet.

- Én csak tanácsokat adok. Ha itt akarod hagyni a főiskolát, és élni tovább a saját életedet, nem akadályozhatlak meg benne. De nem egy jó választás. De te nem…nem ezt tervezed.

- Én azt tervezem, hogy lelépek ebből a rohadt lakásból – mondja Jaehyun nyersen. – El tőled. - Doyoung megbántottan néz, de Jaehyun szerint megérdemeli. – Fogalmad sincs, hogy hogy érzek. Azt hiszed, hogy nem gondoltam át, miközben hónapokig gondolkoztam ezen Doyoung. Azt hiszed, ez csak egy séta lesz a parkban… Csak azért akarod, hogy maradjak, hogy a bérletidíjat megosszuk. Egyszerűen csak leszarod ezt az egészet.

- Jaehyun, ez nem igaz - Doyoung próbálja megérinteni a másik karját, de az elhúzódik az érintés elől.

- Kérlek ne érj hozzám, most.

- Azt akarom, ami neked a legjobb. Ez egy hatalmas döntés. Plusz, nincs pénzed arra, hogy ezt tedd. Szeretek együtt élni a barátommal, úgy gondolom ezt nem kell tovább magyarázni. De sok embert ismerek, akik hajlandóak lennének megosztani velem a bérleti költségeket.

- Akkor azt hiszem, ideje felkeresni őket. – lendül ki Jaehyun a nyitott ajtón.

- Jaehyun, várj. Legalább kabátot vegyél. Hideg van kint, és nem akarom, hogy megfázz.

Jaehyun megforgatja a szemeit, de lekap egy esőkabátot, a lakásuk előszobájában lévő fogasról.

- Állj le, Jaehyun. Mennyit ittál? Nem gondolkozol tisztán.

- Nem vagyok részeg - bizonygatja Jaehyun. – Pár felest ittam. Elég józan vagyok ahhoz, hogy tudjam, hogy dühös vagyok rád, és nem akarok most veled lenni.

- Nem kéne mászkálnod már ilyenkor – mondja Doyoung. – Nem így. És nem egyedül.

- Jól leszek – ragaszkodik a maga igazához Jaehyun. Hirtelen neki esik az ajtófélfának. Pár pillanatra megkapaszkodik benne, amíg visszanyerni az egyensúlyát, majd becsapja maga után az ajtót.

***

- Szóval a kanapémon akarod tölteni az év hátralévő részét? – kérdezi Taeyong kínosan. – És komolyan mindennap egy órát akarsz vezetni a campusig és vissza?

- Nem igazán van más lehetőségem -  morogja Jaehyun, miközben a Twittert pörgeti, próbálva semlegesnek tűnni. Ez a harmadik nap, hogy nem beszél Doyounggal. Nagyon is érdekli.

- Beszélni fogok Doyounggal miattad – döntötte el Taeyong.

- Ne.

-Miért ne?

Jaehyun elhallgat. Az agya olykor méreggel telik meg barátja iránt, olykor szomorúság váltja fel a dühöt. Hiányzik neki Doyoung. De azt kívánja, bár ne hiányozna.

Taeyong előhúzza a telefonját a zsebéből. – Most fogok vele beszélni.

- Taeyong. Kérlek ne.

- Akkor mit akarsz, Jaehyun? - Jaehyun összerezzen legjobb barátja hangjára. – Még mindig szereted, ugye?

Jaehyun lefagyott pár pillanatra. - Igen.

- Akkor ezt helyre kell hozni, nyilvánvalóan.

- De nem tiszteli a döntéseimet.

- Csak elmenekülsz előle – mondja Taeyong egy rövid nevetéssel. – Ez csak egy félreértés. Ne hagyd, hogy ez legyen a kapcsolatotok vége.

- Köszi, Dr. Phil.

- Komolyan mondom – mondja Taeyong. – Miért szereted Doyoungot?

Jaehyun belefúrja a fejét Taeyong egyik párnájába. - Muszáj ezt most csinálnunk?

- Csak be akarom neked bizonyítani, hogy az előnyei felülírják a hátrányait.

Jaehyun megbántottan húzza fel az orrát. – Ő egy fiú, nem egy mosógép. Egyébként sem egy mosógép boltban vagyunk.

- Gyerünk, Jaehyun. Miért szereted Doyoungot?

Jaehyun utálja Taeyongot, minden egyes kis darabkáját. Vontatottan emeli fel a fejét a párnáról.

- Nem tudom. Olyan édes -  motyogja Jaehyun a párnába.

- Csak olyan édes?

- Fogd be, Taeyong.

- Oké, bocsi, bocsi. Folytassuk.

Jaehyun hatalmasat sóhajt és a párnába temeti az arcát. – Igazán édes. És pakol nekem kaját, mielőtt elmegyek suliba. Játszik az ujjaimmal, amikor összebújunk, és ez sokszor van, mert szeret ölelgetni, és sokat törődik más emberekkel is. Mármint állandóan önkénteskedik és mindig megpróbálja boldoggá tenni az embereket.

Taeyong elégedetten pillant rá. - Elpirultál - kommentálta.

- Csodás - mondja Jaehyun szenvtelenül. – Csak…kérlek ne hívd fel, oké? Megoldjuk magunk.

- Meg fogjátok? – kérdezi Taeyong.

- Igen.

- Ígéred?

- Miért érdekel ez ennyire? – kérdezi Jaehyun.

- Boldoggá tesz téged, és én azt akarom, hogy boldog legyél.

- Aw – mondja Jaehyun. – Ez édes.

- Emellett el akarlak tűntetni a kanapémról – ismeri be Taeyong.

***

Kopognak a bejárati ajtón. Jaehyun indul is ajtót nyitni, feltételezve, hogy a Domino’s hozza a pizzát, amit Taeyong rendelt, hogy megünnepeljék Jaehyun születésnapját. De ez nem a Domino’s. Ez Doyoung. Jaehyun ösztönösen becsapja az ajtót, mielőtt bármelyikük is megszólalhatott volna. Egy hete nem beszélt Doyounggal.

- Taeyong? -  szólította Jaehyun.

- Csak tedd a konyhapultra! – kiabálta ki Taeyong a szobájából.

Jaehyun Taeyong szóbája felé sétál és megáll a küszöbön. – Nem a pizza. Doyoung.

Taeyong szemei hatalmasra kerekednek és kihúzza füléből a fülhallgatóját. – Doyoung itt? Ne mondd, hogy elküldted.

- Nem tettem – mondja Jaehyun. – Én csak… rázártam az ajtót.

Taeyong idegesen felsikít és kiejti a fülhallgatót a kezéből. - Oké - Jaehyun megfordul és visszamegy az ajtóhoz.

Doyoung még kint van. Vastag télikabátot visel és egy szépen becsomagolt ajándék van a kezében. Az orra kicsit piros a hidegtől. Ez édes. Egyikük sem szól egy szót sem. Doyoung Jaehyun felé nyújtja az ajándékot.

- Mi ez? -  kérdezi Jaehyun.

Doyoung továbbra is csak felé tartja.

Jaehyun kissé kínosan átveszi az ajándékot. Doyoung arcáról semmit sem lehet leolvasni.  – Nyisd ki - mondja.

Jaehyun lassan feltépi a csomagoló papírt, és a tenyerében lévő dobozra pillant. Egy építőkocka készlet, ami semmi másból nem áll, csak kék legókból.

- Honnan vetted? – kérdezi Jaehyun.

- Van egy üzenet. Az alján.

Jaehyun megfordítja a dobozt.

Jaehyunnie. Toys-R-Ust vettem, de csak azért írom, mert tudom, hogy kérdezni fogod. Sajnálom, hogy nem osztottam meg veled a kék legókat 15 évvel ezelőtt. A világ összes kék legóját megérdemled. És azt is sajnálom, hogy nem támogattam a döntésedet az iskolában. Még most sem támogatom, de már értem, hogy ez a te döntésed és nem az enyém. Boldog születésnapot. Hiányzol. Kérlek, haza jössz? Már unok mikrós csirkefalatokat enni minden étkezéskor.

Jaehyun felnéz Doyoungra. Látszik rajta, hogy fél, de reménykedik.

- Uh…- Jaehyun beharapja alsó ajkát, hogy valahogyan elrejtse a mosolyát. - Jó. Haza fogok menni – mondja egy bólintással.

Doyoung mosolyog. - Édes. Én…öhm…megölelhetlek?

Jaehyun vállat von. - Persze.

Doyoung lép egyet felé, és a karjaiba zárja Jaehyunt. Jaehyun viszonozza az ölelést, szinte már el is felejtette milyen csodás érzés Doyoung karjaiban lenni. Így, egymást ölelve maradnak még sokáig.

- Honnan tudtad, hogy hol vagyok? – kérdezi Jaehyun Doyoung vállából.

- Követtelek miután veszekedtünk. Láttam, hogy Taeyong felvett.

- Ez ijesztő – mondja Jaehyun.

- Részeg voltál – magyarázza Doyoung.

- Nem voltam olyan részeg – tiltakozik Jaehyun, mintha nem hányt volna ki mindent aznap Taeyong autójában. De csak arra fogja, hogy nem bírja a kocsikázást.

- Kifejezetten részeg voltál -  válaszol Doyoung. – És két óra volt, szombat hajnalban. Biztos akartam lenni, abban, hogy minden rendben lesz veled.

Jaehyun idegesen nyel egyet. Örül, hogy Doyoung nem látja az arcát most, mert az valószínűleg olyan vörös, mint a paradicsom. - Ó, - mondja Jaehyun. - Köszönöm. Te is hiányoztál nekem.

- Jó - válaszol Doyoung nyersen. Jaehyun csak nevet.

***

Végzős év a főiskolán

- Ideges vagy? – kérdezi Doyoung.

- Nem igazán -  válaszolja Jaehyun őszintén.

- Én igen. Mi van, ha elesek a színpadon? Mi van, ha a bojt a számban köt ki? Mi van, ha leesik a sapkám? Én ezt nem bírom ki.

- Csak vedd át a diplomád és fuss – tanácsolja Jaehyun. - Ez minden, amit tenned kell.

- Az egész családom kint van – mondja Doyoung. – Számítanak rá, hogy nem cseszem el. A nagymama különösen utálná, ha elcseszném, mivel felveszi ezt az egészet és akkor nem tudná posztolni a facebookra, mert égő lenne, hogy én vagyok az unokája.

Jaehyun megszorítja Doyoung vállát. – Minden oké lesz. Esküszöm. Büszkék rád.

- Ugh, remélem is - motyogja Doyoung.

- Taeyong, Ten és Johnny is itt vannak.

Doyoung álla leesik. – Ez nagyon nem jó. Johnny soha többé nem hagyná, hogy elfelejtsem, ha most elesnék…

Jaehyun vállat von. - Majd ne csináld – tanácsolja, mire Doyoung a homlokát ráncolja. – Akkor is büszke lennék rád, ha pofára esnél – biztosítja Jaehyun. – Most is büszke vagyok rád.

- Aww. Én is büszke vagyok rád – gügyög Doyoung.

- Jobban teszed, ha mindig büszke vagy rám.

Doyoung mosolyog. – A legjobb barát címe a tiéd. Mit csinálunk a diplomaosztó után?

- Úgy csinálunk, mintha még középiskolások lennénk, és szexelünk az autómban. Aztán végül körbejárjuk a világot.

- Mehetünk először Franciaországba? - kérdezi Doyoung. – Látni akarom a Eiffel Tornyot.

- Most nem igazán engedhetem meg magamnak Franciaországot - mondja Jaehyun. – Valami kisebb?

- Rendben. Azt hiszem egy összebújós este elég lesz most.

- Csodálatos.

- Hey, emlékszel, mikor utáltál engem?

- Minden nap emlékeztetsz rá- válaszol Jaehyun.

- Még mindig utálsz? - kérdezi Doyoung.

- Igen. Minden egyes alkalommal egyre jobban, amikor felhozod ezt.

 Doyoung duzzog. – De komolyan. Nagyon utáltál, képes voltál az arcomba vágni egy frizbit.

Jaehyun megforgatja a szemeit. - Tudod, hogy nem ez volt a cél.

- Ki kellett volna hívnom a zsarukat, gyilkossági kísérlet miatt.

- És mit kezdenél a barátoddal a börtönben - teszi fel a kérdést Jaehyun.

Doyoung elgondolkodik egy percre. – Ez igaz.

- Köszi, hogy nem hívtad rám a zsarukat.

- Köszi, hogy édes vagy – motyogja Doyoung elnézve Jaehyunról.

- Ez undorítóan nyálas volt, és váratlan –jegyezi meg Jaehyun.

- Fogd be! Tedd vissza a sapkát. Lassan ki kell innen mennünk.

- Ne ess el -  mondja Jaehyun.  – DE ha mégis elesel, csak mosolyogj a kamerába.

- Ha én elesek, ess el te is, oké?

- Megbeszéltük.

50 ok, hogy miért utálom Cha Hakyeont - Neo

Sziasztok! Hoztam nektek egy újabb fordítást, amiért új fent köszönet az éndrága Dottimnak!^^
Remélem tetzeni fog!
*Wattpadon DottieX munkái között találjátok*
*Eredeti történet*

   50 ok, hogy miért utálom Cha Hakyeont

Igen, minden bizonnyal ez csak a kezdet. Egyenesen a probléma forrásától kell indulunk.

Oké, lássuk.

50: Utálom a haját! Nem csak azért, mert állandóan eltakarja a homlokát, de minden szín jól áll neki! Legyen az rikító piros vagy éppen ezüst, tökéletesen illik hozzá, természetesnek tűník és gyönyö… undorító. Cha Hakyeon egy idegesítő, hülye srác, undorító hajjal.

49: Utálom, hogy olyan barna a bőre, akár a csokoládé! És a legrosszabb az egészben, hogy szeretem a csokit. Elég csak rá néznem, és megkívánom…mármint a csokit. Olyan ártatlannak és törékenynek tűnik. Emiatt akarják állandóan bántani. Vajon tudja ezt? Esküszöm, egyszerűen csak buta.

48: Utálom a szemeit!  A csokoládé színű íriszeit, elveszek bennük, akármikor beléjük nézek. Annyira tiszták és kifejezőek. Olyan, mint egy nyitott könyv, szinte beszélnek a szemei, bármikor, amikor mérges, szomorú, házsártos, éhes vagy idegesítő. És ahogy csillognak mindig elcsodálkozom, hogy örülhet ennyire az életnek. Bár semmi különleges nincs benne, ha engem kérdeztek.

47: Utálom azokat a hülyeségetek, amiket azért mond, hogy megtörje az álarcom! "Mióta Taekwoonie itt van, boldog vagyok!" Ki az, aki ilyen hülyeségeket beszél. Ilyeneket mond, anélkül, hogy belegondolna abba, hogy én hogyan fogom érezni magam ezektől… önző!

46: Utálom az idegesítősségét! Ez létező szó egyáltalán? Komolyan! NAAGYON idegesítő, hogy új szavak kitalálására késztet, csak hogy le tudjam írni őt. Esküszöm, valami nagyon nincs rendben ezzel az emberrel!

45: Utálom a cuki dolgos rögeszméjét! Mármint- kinek van szüksége arra, hogy másokat ölelgessen, csak mert szerinte cukik, mikor csak meg kéne néznie magát a tükörban. Csak képtelen betelni magával. Tudom, hogy nárcisztikus, és ez áll minden idegesítő ölelése és puszija mögött.

44: Utálom, hogy sosem veszi észre, mikor hozzávágok valamit, vagy teszek egy megjegyzést! Úgy értem, az Eternity era alatt hozzá rúgtam egy foci labdát, amikor táncolt, de nem érdekelte. És a kommentek… ignorálom őt a nap 24 órájában, de ez sem érdekli. Hogy lehet figyelmen kívül hagyni valakit, akit ez nem érdekel? Egyáltalán, miért nem érdekli?

43: Utálom, hogy ennyi energiája van reggelenként!  Meg a fenébe is, minden egyes nap. Túl sokat rohangál! Idegesítő kis… közveszélyes!

42: Utálom a borzasztó vicceit!  Nevetséges történetei vannak és még nevetségesebbé teszi, az arccal, ahogy meséli, csak, hogy lássa, elnevetem-e magam, és néha csodálkozom, hogy miért próbálkozik. Mit gondol rólam, hogy robot vagyok? Nem ismerek be semmit…csak mondom.

41: Utálom, hogy mindig mindent megkérdez, pedig tudja, hogy nem fogok válaszolni!

40: Utálom, hogy túlságosan őszinte, ami az érzéseit illeti, főleg amikor megosztja a munkával kapcsolatos tapasztalatait, amiket nem akarok tudni! Bár, jó érzés, hogy van valaki, aki megbízik bennem, és rám bízza a gondolatait. Amúgy meg megfizeti a dobhártyám sérüléseit...

39: Utálom, amikor banános tejet iszik! Olyankor, mindig úgy néz ki, mint egy baba. Mármint, melyik felnőtt imádja a banános tejet? Egyszerűen hihetetlen.

38: Utálom, amikor duzzog! A férfiak nem nézhetnek ki cukinak, amikor duzzognak. De ő bizonyítani tudja az ellenkezőjét. És bármikor teszi, a szívroham kerülget. Nem azt mondom, hogy az aranyosságától kapok szívbajt. Csak idegesítően cuki, és én utálom őt ezért.

37: Utálom, amikor táncol! Jó, minden alkalommal, amikor táncol az állam leesik, és csak azt veszem észre, hogy őrült iramban ver a szívem. Szóval utálom!

36: Utálom, amikor anyáskodik! Oké, tudom, hogy én mondtam, hogy én vagyok az apa, ha Hakyeon az anya, de én egy alkalomra értettem, vagy maximum kettőre, esetleg egy kicsit többre, de semmi esetre sem állandóan. De ő ezt természetesnek veszi mindig, és amikor belelendül és úgy zsémbeskedik velem, mintha tényleg anya lenne. Olyankor úgy érzem, mintha valódi házaspár lennénk, még ha ezt sohasem mutatom ki. Igazából élve… utálom ezt! Nem azt mondom, hogy Hakyeonnak át kellene vennie tőlem az apa szerepét, úgy értem, ki más lehetne a fér… apa, ha nem én.... Már azt sem tudom, miket irkálok. Cseszd meg, Hakyeon.

35: Utálom, ahogy óv engem! Nem vagyok gyerek. De még mindig vigyáz rám… állandóan. Mindig megvéd a kameráktól, vagy a felém intézett hülye kérdésektől...azt éreztetve velem, hogy függök tőle. Ja! Látod! Elnyomja az öntudatosságom. Annyira idegesítő!

34: Utálom, ahogy állítja, hozzá tartozom! Szóval…a fanok, a tagok a barátok tudják, hogy értem…

33: Utálom, hogy megmosolyogtat! Még akkor is amikor próbálok érzelem mentes arcot vágni, mindig ő nyer. Írtam már ezelőtt, hogy mennyire idegesítő?

32: Utálom, amikor csókolózik!  Tulajdonképpen gyűlölöm ezt. Hogy tud valaki szenvedélyesen csókolni, miközben csak játszik?  Úgy értem, nem is törődik azzal, hogy én a fanok, hogy éreznek? Már mint, ez csak film! ISTENEM! Melegem van, és ez mind a Hakyeon hibája!

31: Utálom, ahogy Sumni "24 hours" –ára táncol! Bármikor látom, egyszerűen elfeledteti velem, hogy férfi. Tulajdonképpen, már nem is nézem az eredeti MV-t. Csak az ő verzióját. Látod! Ilyen megmagyarázhatatlan dolgokat tesz velem. 

30: Utálom a hosszú nyakát! Tényleg igazán hosszú, ezért is hívják az emberek zsiráfnak. Plusz, bármikor ránézek, csak azt veszem észre, hogy alig tudom visszafogni a vágyaim, hogy megcsókol megharapjam. Még nem haraptam meg sosem. Várjunk! Miért is akarnám én megharapni bárki nyakát? Csak a vámpírok harapdálnak más embereket, és a vérfarkasok amikor... Utálom, hogy Hakyeon hülye gondolatokat hoz elő belőlem.

29: Utálom, amikor sír! Foltos lesz az arca, és könnyesek a szempillái. Sós könnyek folynak le olyankor az arcán és a végére már zokog. Nem mintha ez elfacsarná az én szívemet is, vagy ilyesmi. Ó Istenem…soha. Idegesítő Hakyeon.

28: Utálom, hogy a hangja úgy vágja ketté a levegőt, akár egy kard!  És hogy bárhol felismerhető, még a rajongó óceánok sikításai között is. Plusz utálom, amikor olyan hülye indokokkal, mint például, hogy játszunk együtt valamit, megzavarja a csendespihenőmet és az agyamra megy. Egyszer ő fogja fizetni az orvosi számláimat, mert megőrjít!

27: Utálom az ügyetlenségét! Sokszor bukik fel saját magában, és néha igazán azt érzem, hogy csak azért esik el, hogy segítsek neki felállni. De mikor már neki megy az utcai lámpának, vagy beveri a fejét, amikor belép a szobába…egyszerűen csak…utálom!

26: Utálom, hogy túlságosan gondoskodó! És sosem vár érte cserébe semmit. Senki, úgy értem SENKI!! nem gondol ennyi emberre, és szimpatizál ennyi mindenkivel. UFO-nak kell lennie... Szerintem utána kellene járnom a dolognak.

25. Utálom, hogy ilyen barátságos! Hogy barátkozhat össze minden introvertált emberrel, akivel csak találkozik élete során? Bosszantó Hakyeon és az ő bája. Nem igazán estem hanyatt ettől a dologtól…soha. Egyszerűen csak hihetetlen számomra.

24: Utálom, a hirtelen természetét, ami szemtelenné teszi, ami szörnyű módon kiakaszt mindenkit körülötte. Egyszerűen vadul néz ki, amikor dühös. Úgy értem, a szemei sötétebbek lesznek, mint az enyémek. Esküszöm, a Sátán ivadéka.

23: Utálom, hogy ő az egyetlen ember, aki nem ijedt meg tőlem vagy a szemeimtől az első találkozásunkkor.

22: Utálom, hogy kifogytam az okokból, amiért utálhatom őt, pedig ez még csak a huszonkettedik. Millió okom lehetne, hogy utáljam. Elég lenne csak egy pillantást vetnem rá, hogy újabb ok-hullámot találjak, amiért utálom őt. Na nem mintha olyan sokat bámulnám őt…nem bámulok én senkit.

21: Utálom, hogy a rajongók összeboronálnak ezzel az idegesítő emberrel.  Nos nem ez a lényeg ők csak ... Rajongók.

Ez igazából egész jó érzés.

20: Utálom, ahogy eléri, hogy megosszam vele minden gondolatom. Legyünk őszinték: Nem szívesen osztom meg vele a dolgaim, ettől viszont olyan idegesítővé válik, hogy egyszerűen nem tehetek róla, de mindent elmondok neki.

19: Utálom, hogy ugyanolyan makacs, mint én. Sosem egyezünk, mert mindig azt hiszi, hogy neki van igaza, pedig igazából NEKEM van! Érted, mire gondolok?! Mindig nekem van igazam…nekem.

18: Utálom, hogy jól néz ki mind a két kedvenc színemben. Megjegyzés magadnak- soha ne vegyél neki semmi kéket vagy pirosat, mert abba lehet belehalok.

17: Utálom, hogy hagyja az embereknek, hogy piszkálják. Bezzeg, amikor én teszem akkor duzzog meg visítozik. Annyira idegesítő. Várj, vagy ezt már írtam ezelőtt is? Ah! Utálom, hogy összezavar.

16: Utálom a tudathasadását! Ezt nem kell magyaráznom. Teljesen máshogy viselkedik velem, mint másokkal, utálom ezt.

15: Utálom, hogy ugyanazt a dolgot csináljuk újra és újra, ő mégis olyan izgatott mindig, mint ha az lenne az első alkalom. Esküszöm…micsoda gyerek.

14. Utálom, hogy úgy tesz, mint ha hülye lenne, aztán a semmiből hirtelen mondd valamit, aminek igen is sok értelme van. Majd eltakarja a napsugarakat a kezével miközben kalap van rajta. Néha azt gondolom, hogy hatalmas agya van, néha meg…egyszerűen csak utálom.

13: Utálom, amikor együtt lóg a többiekkel, vagy lány idolokkal, anélkül, hogy belegondolna, hogy ez milyen hatással van rám a fanokra. Igen! A rajongók mindig kicsit belehalnak, ha másokkal lóg. Egyszerűen csak…helyettesíthetőnek érzik magukat miatta. Ah. Utálom, hogy ennyi hibát vétek írás közben.

12: Utálom, hogy mindig itt van, amikor magányos vagyok.  Nem, mint ha mindig magányos lennék vagy ilyesmi. Van egy csomó barátom, de hogy megnyugtassam, mindig szakítok időt a számára, mert jó szamaritánius vagyok, és tudom, hogy hiányzom neki.

11: Utálom, hogy jól néz ki, amikor lánynak öltözik. Annyira jól néz ki, hogy be szavazták a top7 férfi idol közé, akik jobban néznek ki, mint a lányok. Most azon gondolkozom, ki készítette a listát? Úgy értem, ahogy kinéz, simán beférne a top3-ba…csak úgy mondom. A fanok vitatkoztak ezen a neten, én csak épp egy pillantást vetettem a dologra.

10: Utálom, hogy könnyen megbocsát! Na jó, az én esetemben ez nem rossz, de másoknál… Azt hiszem el kéne látnom néhány jó tanáccsal.

 9: Utálom, hogy ennyire naiv és annyira ostoba a rá vonatkozó dolgokban. Hogy nem vette észre, hogy tetszik nekem utálom az első találkozásunk óta. Igen! Utálom azt az idegesítő fejét.

8: Utálom a hangját, ami gyönyörű, amikor énekel, máskor meg olyan, mint egy fuldokló struccé, aki operát akar énekelni. Idegesítő hang.

7: Utálom, amikor őszintén érdeklődik, hogy mi a bajom, vagy a többieknek. Na nem, mint ha tudna segíteni a problémáim problémáikon. De talán mégis csak jó érzés tudni, hogy valaki törődik velem és meghallgatja a problémáim…csak a többiek nevében beszélek.

6: Utálom, hogy ilyen sokat dolgozik. Ezzel csak ezt éri el, hogy segíteni akarjak neki és aggódjak érte. Látod? Túúúúl idegesítő!

5: Utálom, amikor azzal akar feldobni, hogy rám mosolyog. Tudom- e kezelni, azt kérdezed? Amikor rám mosolyog allergiás rohamot kapok…nem viccelek. Felgyorsul a szívem, és úgy kalapál, majd’ kiszakad a mellkasomból, mellette úgy remeg a gyomrom, hogy már majdnem elhányom magam. A karjaim remegnek, lehajtom a fejem, hogy elrejtsem magam, és a legrosszabb az egészben, amikor körülöttem van, én csak meg akarom cs… nem, ezt a mondatot nem fejezem be! MEGŐRÜLÖK! Idegesítő Hakyeon.

4: Utálom, hogy túlságosan is támogat. Úgy értem, mindig ott volt mikor Vixx LR project futott. Próbált minden rajongói eseményen ott lenni. Marhára idegesítő.

 3: Utálom, hogy a vele kapcsolatos emlékeim miatt elfelejtem, hogy milyen okokat írtam le, és milyeneket nem. Na nem mintha álmodoznék róla, vagy élvezném a tényt, hogy a közös emlékeinken gondolkozom, és ezért elfelejtem az okokat. Ez csak…idegesítő.

2: Utálom a mosolyát. Utálom a mosolyát, mert annyira kedves és őszinte. Ragyognak tőle a szemei, és engem is arra késztet, hogy mosolyogjak oh ISTENEM, ez borzalmas. És a legborzasztóbb az egészben, hogy ok nélkül mosolyog. Esküszöm, egyszer néztem, ahogy kifelé bámul az ablakon, aztán hirtelen felém fordult, és rám mosolygott. Elmebajos, én mondom.

1: Utálom, hogy rájöttem ezen okok nem elegek arra, hogy utáljam őt. Nem számít hányszor taszítom el, vagy bánok vele rosszul, visszajön. Átkozottul csodálatos, és az illata is mindig mesés. Gyönyörű pirosban, édes, amikor a banános tejet issza. Szorgalmas, és iszonyú segítőkész. Sikeresen benyomult az apró szívembe, esküszöm, olyan picike, mint a  Grinché, és mindig meglátja a legjobbat bennem. Nagyon figyelmes és optimista, makacs, mint az öszvér, szörnyű a természete és egy kitörni készülő vulkánnal vetekszik, amikor mérges. Eléri, hogy üresnek érezzem magam, amikor nincs körülöttem, és akkor vagyok teljesen egész amikor itt van, nem tehetek róla, basszus!

Megéri, baszottul megéri szeretni őt és én két órát töltöttem azzal, hogy megírjak mindent, amit utálok benne, pedig igazából az egyetlen nyamvadt dolog, ami miatt utálom az az, hogy eléri, hogy úgy gondoljam, engem is megéri szeretni.

Idegesítő Hakyeon.

- Nem gondolod, hogy ez inkább az az 50 ok, amiért szeretsz engem, Leo?

Hátra néztem, és Hakyeont találtam magam mögött, amint épp azt a listát olvasgatja, amin eddig dolgoztam.

- Mióta állsz itt?

- Én? – mosolygott rám, miközben válaszolt, - azóta, mióta elkezdted a 22. pontot.

Igen!! Idegesítő!

Karjaiba zárt, mielőtt újra megszólalt-, ne aggódj, Taekwoonie!! Tudod, hogy én is kedvellek téged.
 

Na jó…

0.5 : Utálom, hogy nem tudom utálni.
 

Idegesítő Hakyeon!