Naughty game - 2Tae (18+)

Sziasztok! Gondoltam megosztom veletek legújabb rajongásom „tárgyát” és megörvendeztetlek titeket egy újabb OS-el. Tudom, furcsa páros, de miért ne?
* A korhatár nem véletlen, ha nem szereted ne olvasd! *
Jó olvasást!
~Jinie~

*Külső szemszög*

      Ha valakivel több mint három éve élsz együtt, és már lassan öt éve alkottok párt, sokakban felveti a kérdést: Nem lett minden unalmas? Nem szürkültek meg a hétköznapok?
Sajnos sok ember életében helyén valók ezek a kérdések, de nem Moon Taeil életében.
Ő ugyanis mindig gondoskodik róla, hogy az élete értelme ne unjon rá. Na, nem mintha erre belátható időn belül reális esély lenne, de azért nem árt óvatosnak lenni. Így jutott arra az elhatározásra, hogy ma játszik egy kicsit.
- Ébresztő – suttogta, óvatosan cirógatva párja arcát, de ő csak homlokráncolva szusszantott fel, mire Taeil felkuncogott. Újra a puha bőrhöz érinti az ujjait, hogy lágya végig simítson az arcán, de arra nem számít, hogy két erős kar fonódik a dereka köré, majd a párja hirtelen a hátára fordítva őt magasodik fölé.
- Jó reggelt – mondja a fiatalabb rekedtes hangon, mire Taeil megnyalja az ajkait.
- Neked is – búgja, majd karjait a másik nyaka köré fonva húzza közelebb magához egy csókra. De ez a reggeli csók más, mint a többi. Több benne a vágy és az ígéret. – Lassan ki kéne másznunk az ágyból, ha nem akarjuk az egész napot itthon tölteni - suttogja az idősebb elválva szerelmétől, pontosan tudva, hogy a szavai milyen reakciót váltanak ki a másikból.
- Nekem nem lenne ellenemre.
- Na, de Taeyong – kuncogja az alacsonyabb – te is tudod, hogy nemsokára itt a vizsgaidőszak, be kell mennünk az egyetemre – oktatja ki a másikat, lassan kimászva alóla, kifelé indulva a szobából, de a másik hangja megállítja.
- De odakint olyan hideg van – nyafogja a fiatalabb, durcásan bújva vissza a takaró alá és a látvány megmosolyogtatja Taeilt.
- Tudom babe – lép vissza az ágy mellé, majd lerántva a takarót a másik fejéről hajol a füléhez. – Ígérem este felmelegítelek – suttogja, majd nyom egy lágy csókot a másik nyakára és kisétál a szobából. Halvány mosoly jelenik meg az ajkain, amint meghallja a fiatalabb meglepett nyikkanását, de esélyt sem adva a kérdezősködésre csukja be maga mögött az ajtót és indul a konyhába.
Míg lefőzi a kávét és összedob valami reggelit, addig pontosan kigondolja a kis tervét, így mire Taeyong is megjelenik a konyhában már neki is kezdhet a végrehajtásának.
Egész nap félreérthető megjegyzéseket, utalásokat tett, ott és annyiszor ért a másikhoz, ahol és ahányszor csak nem szégyellte. Hol a hátán simított végig, miközben a legjelentéktelenebb kérdést is a fülébe suttogva tette fel, hol a másik combjára helyezve a kezét, cirógatta annak nadrággal fedett lábát, néha vészesen közel kalandozva a legérzékenyebb területekhez. S tette mindezt olyan angyali mosollyal az ajkain, hogy Taeyongon kívül, senki meg nem tudta volna mondani, mit is művel éppen az asztal alatt. Így nem is csoda, hogy a nap végére Taeyongnak elege lett már a kis játékból és úgy gondolta, ideje győztes avatni.
Amint beléptek a közös lakásuk ajtaján a fiatalabb máris ledobálta a cuccait és a konyhába indult. Elővett két bögrét, megtöltötte őket vízzel, s úgy tett, mintha nem tudná eldönteni milyen teát is inna. Kérdő tekintettel fordult az idő közben a konyhába lépő idősebb felé.
- Te mit szeretnél kapni? – tette fel a kétértelmű kérdést, és gyermekies kétségbeesettséget sugárzó szemei, szöges ellentétben álltak az ajkain megjelenő vigyorral.
- Nem is tudom – sétált elé Taeil. – Te mit szeretnél adni? – kérdezte, ártatlanul pislogva a másikra. Ez volt az a pont, ahol Taeyong véget vetett a játszadozásnak és elkezdte az igazi játékot. Megragadva az idősebb csuklóját rántotta magához közelebb, majd ajkait a másik puha párnáira tapasztva kezdte el kicsókolni belőle a szuszt is. Kezei először a másik csípőjét tartották fogva, de ahogy a csók kezdett egyre túlfűtöttebb lenni, úgy csúsztatta őket a másik fenekére, majd finoman megmarkolva azt emelte meg az idősebbet, aki hezitálás nélkül ugrott a csípőjére, még karjait szorosan a nyaka köré fonta. Taeyong ezzel a lendülettel meg is indult a hálójuk felé, egy pillanatra sem szakadva el a másik mézédes ajkaitól, egészen addig, míg le nem dobta őt az ágyra, majd azonnal fölé is mászott.
- Szerinem te már reggel eldöntötted, hogy mit szeretnél tőlem – duruzsolta az alatta fekvő fülébe, csípőjét a másikénak nyomva, mire az kéjesen felsóhajtott. – És ahogy észrevettem, mindent megtettél annak érdekében, hogy meg is kapd – folytatta, végig csókolva az alatta fekvő nyakát itt-ott megszívva, harapva a puha bőrt, hogy mindenki lássa, ő az egyetlen, aki megérintheti ezt a csodát. – Van fogalmad róla, mit tettél ma velem? – teszi fel a kérdést, de válasz gyanánt csak néhány nyögést kap. – Ha esetleg nem lenne, most megmutatom – morogta, majd vetkőztetni kezdte a párját. Ahogy egyre több bőrfelület szabadult fel, ő úgy csókolta végig a másik testét, egyre több nyomot hagyva rajta, míg Taeil nem volt képes másra, csak nyöszörögni, ezzel is az őrületbe kergetve a másikat.
- Tae-yong – nyögte a másik nevét, ahogy az ajkaival elérte a csípője vonalát.
- Mit szeretnél? – kérdezte a másik, ujjait lassan a másik alsója alá bújtatva, mire Taeil teste megremegett.
-Vet-vetkőzz le – kérte, mert bár nagyon szerette volna, ha a másik végre igazán hozzá érne, végre a bőrén szerette volna érezni a másik forró bőrét. Taeyong elvigyorodva teljesítette szerelme kérdését, s szépen, lassan megszabadult a testét fedő összes ruhadarabtól, majd vissza mászva a párja mellé szabadította meg Taeilt is az utolsó ruhadarabjától.
- Imádom, hogy én vagyok az egyetlen, aki így érinthet téged – suttogja a fiatalabb, kezeit végig vezetve a másik testén, igyekezve minél nagyobb területen érintkezni szerelme puha bőrével. – Imádom, ahogy bizseregni kezdenek az ujjaim, amint megérintelek. Azt, ahogy egyetlen csókod feltüzel, ugyanakkor le is nyugtat. Azt a vágyat és szerelmet, ami ilyenkor a tekintetedben csillog. A tudatot, hogy én vagyok az egyetlen, akit így szeretsz és azt is, hogy tudom, életem végéig te leszel, akit így érinteni akarok – suttogja, kezeit a másik belső combjaira simítva, úgy nyitva széjjelebb a lábait.
- Taeyong – sóhajtotta az idősebb, ahogy a másik újra végig csókolta a testét, majd hangos nyögés hagyta el a torkát, ahogy Taeyong az ajkai közé vette a nemességét. Ahogy a fiatalabb kényeztette a párját, az észre sem vette, hogy Taeyong idő közben magához vette a sikosítót, majd meg nem állva merítette el első ujját Taeil forró belsőjében, mire az idősebb egy kéjes nyögést hallatott.
- Még – nyögte alig fél perccel később és Taeyong nem volt rest teljesíteni a kérését.
Percekkel később Taeyong már Taeil feje mellett támaszkodott, úgy figyelve kedvese kéjes arcát, ahogy lassan elmerült benne. Amint végig ért benne, lehajolt az idősebbhez és szenvedélyes csókba fogva ajkait kezdett lassú mozgásba, fokozatosan gyorsítva a tempón, egyre mélyebbeket lökve.
- Tae-yong – nyöszörögte az idősebb, amint elváltak egymástól. Körmeit a felette mozgó hátába mélyesztette, majd a következő lökésnél ő is megmozdította a csípőjét, hogy mikor újra találkozott a testük, hátát ívbe feszítve, karmolja végig a fiatalabb hátát, hangosan nyögve a nevét. – Ott! – kérte, lábait a másik dereka köré kulcsolva, úgy véve fel a fiatalabb ritmusát, közösen hajszolva a gyönyört, amely nem is váratott sokat magára. A két fiatal egymás nevét nyögve élvezett el, azonnal szoros ölelésbe vonva a másikat, amint kiélték minden vágyukat.
- Szeretlek – suttogta Taeil, nyugtatólag cirógatva Taeyong karmolásokkal tarkított hátát.
- Én is téged – felelte a fiatalabb, puszit hintve a másik nyakára. – És ez soha sem fog megváltozni. Pláne, ha ilyen játékokat játszol velem – kuncogta és Taeil csatlakozott hozzá.
- Azt hiszem ezt a kört te nyerted, de… – mondja végül az idősebb, mire Taeyong érdeklődve fordul felé. – Mit szólnál egy visszavágóhoz? – Kérdezte perverz vigyorra húzva az ajkait.
- Legyen, lássuk ki nevet a végén!

X-mas with you - XiuChen

Sziasztok! Így karácsony alkalmából hoztam nektek egy kis XiuChen egypercest, ami egyúttal az én drága lányom ajándéka is. Ezúton szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánni!
Jó olvasást!
~Jinie~

*Külső szemszög*

      Sokaknak az év legszebb időszakának számít a karácsony. A rengeteg szín, az összegyűlő család és sok finomság boldogsággal és szeretettel tölti el az embereket. S míg a szenteste hangos és nyüzsgő, addig a karácsony első reggelje nyugodt és meghitt. És ez volt az, amit Chen igazán szeretett. Forró csokit szürcsölgetve, összebújni élete legfontosabb személyével, valami nyálas karácsonyi filmet nézve, amely mellett átbeszélik, mi a legjobb ajándék ebben az évben, de végül mindig egyet értenek abban, hogy a másik szeretete és törődése a legjobb dolog, ami csak történhetett velük, ez a legjobb ajándék. S nem csak a nyálas közhelyek miatt gondolják így, hiszen pont hat évvel ezelőtt egy fagyos, havas karácsonyi reggelen lettek egy család.
      De ez az év más. Mert bár Jongdae ebben az évben is nagyon várta az ünnepet, most, hogy már csak órák választják el az ajándékozásól mégis aggódik. Remegő lábbakkal, görcsbe rándult gyomorral indul útnak, nagyon remélve, hogy Minseoknak tetszeni fog az ajándéka. Mosolyt varázsolva búcsúzik el a konyhában serénykedő párjától, majd egy gyors csókot nyomva az ajkaira hagyja maga mögött a szeretettel és finom illatokkal megtelt lakást. Kilépve az utcára dideregve húzza össze a kabátját és az arcát is nagy sáljába rejti. Egész testében remegve indul útnak, melynek nem is annyira a hideg, hanem sokkal inkább az izgalom az oka. Nagy lépésre szánta el magát, ami eleinte nagyon jó ötletnek tűnt, de most, hogy ilyen közel cél, kezd egy kicsit aggódni, de úgy érzi helyes, amit tesz. Sokáig gondolkozott azon, vajon mit adhatna a másiknak, hiszen, ahogy Xiumin mondani szokta, ha Chen mellette van megvan mindene. De nem volt így. Titkon vágyott valamire, valami olyanra, amiről Jongdae azt gondolta soha nem adhatja meg neki. De most itt a lehetőség, mégis remeg a keze, amikor lenyomja a kilincset, amely elválasztja attól a csodától, ami megváltoztatja majd az életüket. Izzad a tenyere, ahogy lassan követi a kedves, idős hölgyet, aki elvezeti az ajándékáig, de amint megpillantja, tudja, jól döntött. Boldog mosoly jelenik meg az ajkán és szétárad a forró szeretet a testében, ahogy a karjai közé veszi a törékeny csodát, melyet párjának ajándékozhat. Azt a csodát, ami valóra váltja Minseok legnagyobb vágyát, azt, ami igazán boldoggá teszi mind kettejüket.
Boldog mosoly és néhány csilingelő kacaj kíséri Chent a haza. Már nem remeg a lába, már nem rándul görcsbe a gyomra, s bár még izzad egy kicsit a tenyere, mikor lenyomja a kilincset, a legboldogabb mosollyal az ajkain lép be a házba.
- Megjöttem – mondja boldogan, mire egy lisztes kezű, maszatos arcú Xiumin jelenik meg a nappaliba, hogy üdvözölje a párját, de amint megpillantja a férfit elnémul. Ugyanis Chen nincs egyedül.
- Hát ő? – kérdi és bár meglepettség csendül a hangjában, meleg mosoly játszik ajkain.
- Ő itt Emma – feleli a fiatalabb, megsimogatva a karjában lévő kislány kerekded arcát. – Az ajándékod. Vagyis, ajándékunk.
- Oh – suttogja meghatottan a másik, lassan a párja mellé lépve, átvéve tőle a boldogan kacarászó kislányt. – Hát szervusz.
- Szia – feleli csilingelő hangon a gyermek, ahogy kinyújtva apró kezeit kezdi el törölgetni a Minseok arcara ragadt csokikrémet. – Igaz az, hogy te leszel az apukám? – Kérdezi a kis lány, csillogó tekintettel nézve fel rá, mire Minseok Chenre pillant.
- Sokat gondolkoztam azon, hogy mit is adhatnék neked, hiszen mindig azt mondtad, mindened meg van. De tudtam, hogy mindennél jobban szeretnél egy igazi családot és be kell vallanom rettegtem tőle, hogy én ezt soha nem adhatom meg neked. Egészen addig a napi, amíg egy véletlen folytán meg nem ismertem ezt a kis tündért – meséli, ahogy párját és újdonsült családtagjukat a kanapéhoz vezeti, ahol helyt is foglalnak. – Nagyon nehéz volt, hogy nem mesélhettem róla, de meg akartalak lepni – mosolyog a párjára, aki könnyes tekintettel pislog hol rá, hol pedig a karjaiban lassan elszenderülő gyerekre.
- Hát, sikerült meglepned – kuncogja, majd bal kezével maghoz öleli párját, hogy a fülébe suttoghasson. – Te vagy a legjobb dolog az életemben Kim Jongdae. El sem tudom mondani, mennyire boldoggá teszel azzal, hogy mellettem vagy, hogy figyelsz rám és hogy valóra váltod még a kimondatlan vágyaimat is. Köszönöm neked ezt a csodás ajándékot. Azt, hogy egy igazi családdá varázsoltál minket és külön öröm, hogy ezt veled oszthatom meg – suttogja elérzékenyülten, majd finom csókot nyom szerelme ajkaira, melynek a kislány csilingelő kacaja vet véget.
- Én is kérek puszit apuci – kuncogja, mire Minseok mosolyogva nyom egy cuppanó puszit a pufók pofijára.
- Az én hercegnőmnek bármit – kuncogja, puha puszikkal halmozva a nevető kislány arcát.
Igen, határozottan a karácsony Jongdae kedvenc ünnepe, hiszen boldoggá teheti azt az egy, vagyis már két személyt, aki a legfontosabb a számára és neki ez a legnagyobb ajándék.
- Szeretlek – suttogta Minseok fülébe, mikor már a barátaik szórakoztatták a kislányukat, az ő egyetlen hercegnőjüket, akit saját gyermekükként fognak szeretni és felnevelni, együtt, boldogan.
- Én is téged – fordult  meg a párja karjai között az idősebb, hogy csókot nyomhasson az ajkaira. – Boldog karácsonyt!
- A legboldogabbat!

Mégegyszer nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!
:)

Bedroom warfare - JohnJae (18+)

Sziasztok! Hoztam nektek egy nem tervezett meglepetés OS-t, mert miért ne. A főszerepben a JohnJae párossal, akiket én személy szerint imádok!

A ficcet a One ok Rock – Bedroom Warfare c. dala ihlette. Ha szeretitek a jó zenét katt a címre.;)
*A korhatár nem véletlen, ha nem szereted ne olvasd!*
Jó szórakozást!
~Jinie~

*külső szemszög*

      Az elmúlt hónapok alatt lassan megszokottá vált, hogy Johnny és Jaehyun nyúzzák egymást. A folytonos beszólogatások, amelyek néha túllőttek a célon, másokat talán már zavart volna, de őket nem. Mindig arra fogták, hogy túl sok időt töltenek együtt. De Jae tudta, hogy ez nem teljesen igaz és Johnny is érezte, hogy az elmúlt napokban sok minden megváltozott, de talán nem eléggé. Ezt bizonyítja a még mindig elhangzó csipkelődések sokasága is.
- Jajj, ez aranyos – szólal fel Johnny, miközben vigyorogva fordul a másik felé -, de mindenki tudja, hogy az emberek csak miattam hallgatják a rádióműsort – szúrja oda a másiknak, aki ugyan felnevet, de a tekintete szikrákat szór, mikor a magasabbra pillant.
- Tudod, az emberek jobban kedvelik a szerény személyiséget – kuncogja, majd a menedzser rosszalló pillantásának hatására hátra hagyják a piszkálódást. Legalábbis a show végéig.
Ahogy vége a műsornak és kikapcsolnak a kamerák Jae már fel is pattan a helyéről és meg sem várva a csapattársát indul a kisbuszhoz, magában puffogva, amiért a másik már megint leégette a hallgatóik előtt. Kiélvezve, hogy a másik még nincs a kocsiban mászik be a leghátsó sor, jobb oldali ülésére és előkapva a fülhallgatóját merül el a zenéi megnyugtató világtában, egészen addig, még egy kisebb rántás el nem tűnteti a zene felét. Morcosan pillant fel, hogy szemben találja magát Johnny-val.
- Ugye nem sértődtél meg? – Kérdezi mosolyogva az idősebb, mire Jae csak elfintorodik.
- Tudod, - kezdi – ha nem lennél ekkora pöcs, tudnád hol a határ és nem kéne azzal foglalkoznod, hogy megsértettél-e valakit. Bár azt így sem teszed – morogja, majd kikapja a fülesét a másik kezéből és visszadugja a fülébe.
Johnny csak meglepetten pislog a másikra, majd szemöldök ráncolva dől hátra az ülésében. Még hogy ő lenne egy „pöcs”. Ő, aki igyekszik úgy élni és viselkedni, hogy a mellette élők mindennapjait a lehető legnagyobb mértékben megkönnyítse. Arról nem is beszélve, hogy ezt az egész piszkálódást Jae indította el.
Míg Jaehyun a zenében, Johnny pedig a gondolataiban merült el, lassan haza érkeztek, de ennyi idő pont elég volt arra, hogy Youngho eldöntse, ideje beszélnie a fiatalabbal, de úgy tűnik még várnia kell egy kicsit. Amint beléptek a házba Jaehyun már el is tűnt az egyik fürdőben, így Johnny úgy döntött befoglalja a másikat, majd olyan gyorsan zuhanyozott le, amennyire csak tudott. Dolga végeztével besétált a Jae-vel közös szobájába, majd leülve a fiatalabb ágyára várta, hogy az is a szobába lépjen, amint ez megtörtét bele is kezdett a mondandójába.
- Nem tudom mivel érdemeltem ki, a kedves szavakat, amiket ma kaptam tőled, de jól esne, ha jövőben tartózkodnál az ilyen megszólalásoktól.
- Bagoly mondja – morogja Jaehyun, mire Johnny csak felvonja a szemöldökét. – Ne nézz már így! Ha jól emlékszem te kezdted ezt. Én csak viccelődtem veled, erre elkezdtél velem úgy bánni, mintha az ellenséged lennék – vázolja az álláspontját a fiatalabb, kicsit hangosabban a kelleténél, így Johnny felpattanva az ágyról ragadja meg a karját, annál fogva rántva magához közelebb a másikat, mire az elhallgat.
- Először is ne ilyen hangosan, mert a többiek nem fognak neki örülni, ha felkelted őket – morogja a magasabb még közelebb hajolva a meglepetten pislogó csapattársához. – Másodszor is, nem vagyunk ellenségek – suttogja alig két centire Jaehyun ajkaitól, így nem is csoda, hogy a fiatalabb megrészegül a másik közelségétől és olyan dolgokat tesz, amiket más körülmények között nem tenne. De a másik közelsége, édes illata és ezáltal a tiltott dolog utáni vágyakozás most erősebbnek bizonyult Jaehyun józan eszénél.
- Kár – suttogott vissza oldalra billentett fejjel, úgy nézve a másik sötét íriszeibe.
- Ezt meg mégis, hogy érted?
- Úgy – búgja a fiatalabb a másik füléhez hajolva -, hogy azt szokták mondani, megéri az ellenségeinket közel tartani magunkhoz – mondja, miközben szabad kezét a másik ölére simítja, mire Johnny testén végig fut a borzongás és egy reszketeg sóhaj hagyja el az ajkait.
- Mégis mit csinálsz? – kérdezte hallkan Youngho.
- Kibékítem magunkat – suttogta vissza a fiatalabb, majd feljebb csúsztatva a kezét bújtatta az ujjait a magasabbik pólója alá, mire Johnny újra felsóhajtott, majd nem küzdve tovább a vágyaival tapadt a másik ajkaira.
Egymást csókolva botladoztak el a fiatalabb ágyához, majd amint Johnny lába a bútornak ütközött fordított egyet magukon és rá lökte az alacsonyabbat, azonnal mászva is utána.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte aggódva az idősebb, mire Jae megemelve a csípőjét szorította ágyékát a másikének miközben a fülébe suttogott.
- Felőlem vitatkozhatunk is, de jobban esne, ha legalább az éjszaka erejéig nem lennénk ellenségek – harap a másik fülére, mire az felnyög, majd nem kérdezve többet kezdi el vetkőztetni a másikat és saját magát is.
- Hmm, nem is rossz – morogta Jae végig vezetve a kezét  másik csupasz mellkasán, meg sem állva egészen a csípőjéig.
- Te sem panaszkodhatsz – felelte az idősebb éhes tekintettel méregetve az alatta fekvőt.
- Csak nézel vagy csinálsz is valamit? – szemtelenkedett a fiatalabb, kezét John csípőjéről a merevedésére csúsztatva, amire a másik egy kéjes nyögéssel válaszolt, majd ő is bevetve a kezeit kezdte el kényeztetni a másikat. Hosszú percek után Johnny egyszer csak megállt majd megragadva a mási kezeit szorította őket az alatta fekvő  feje mellé.
- Jut eszembe – suttogja, olyan perverz mosollyal az ajkain, amilyet csak egy ember villantani tud -, még meg sem büntettelek azért, amiért olyan szemtelen voltál velem – mondandója végeztével Jaehyun feje fölé vezeti a fiatalabb kezeit, majd elnyúlva az övéért kötözi őket az ágyhoz. – Ne feledd, ha szeretnél valamit, csak kérned kell – kacsintott az alatta fekvőre, majd lejjebb csúszva kezdte el végig csókolni a másik testét. Jaehyun csak hangosan sóhajtozva élvezte a felette tevékenykedő fiú édes kínzását, meg sem próbálva kiszabadulni, mert, ha őszinte szeretne lenni, nagyon is tetszett neki, hogy mindent Johnny irányít. És Youngho irányított is. Egyre lejjebb csúszva húzta nagyobb terpeszbe az alacsonyabb lábait, majd olyan helyen kezdte kényeztetni, amitől a kezdetben hallkan „szenvedő” Jae egyre hangosabb lett.
- Ah, bassza meg – sziszegte, ahogy Johnny nyelve egyre csak kényeztette a bejáratát. – Jézus… Joh-johnny… halad-hatnál – szenvedte ki nagy nehezen, mire az idősebb nem várva tovább csúsztatta fel az első ujját a másikba. Teltek a percek, nőtt az ujjak száma, megemelkedett a szoba hőmérséklete, és nem utolsó sorban Jaehyun hangereje is és bár Johnny élvezte hallgatni, mégis az ajkaira tapadva csendesítette el, nem akarván, hogy a többiek meghalják őket. Végül mikor elég tágnak érezte a másikat kihúzogatta belőle az ujjait, majd még mindig az ajkaira tapadva merült el benne, elnyelve annak élvezettel és fájdalommal kevert sikolyát. Végül Jae volt az, aki megtörte a csókot, hogy levegőhöz juthasson. Mélyeket lélegezve nyugtatta le magát, majd fellökve a csípőjét jelezte Johnny-nak, hogy mozoghat. Az idősebb kezdetbe lassú tempót diktált, majd ahogy Jaehyun nyögései egyre hangosodtak, ő úgy gyorsított a csípője mozgásán.
- Oh édes Istenem – nyöszörögte a fiatalabb, meg-meg mozdítva a csípőjét. – Ott! – sikoltotta, ahogy a másik eltalálta a prosztatáját és követelőzött volna tovább, ha Johnny nem tapad újra az ajkaira Egészen addig fogva tartva az édes párnácskákat még el nem érték a beteljesedést, de a gyönyör pillanatában elvált az alatta fekvőtől, aki édes hangon nyögve élvezett kettejük közé, anélkül, hogy Johnny egy ujjal is hozzá ért volna.
Hosszú percekbe és mély légvételekbe került, mire lenyugodtak annyira, hogy eltávolodjanak egymástól. Johnny óvatosan a másik mellé dőlt és már ölelte is volna át, de Jaehyun hangja megállította.
- Azért elengedhetnél – szólt a másikra, majd elvigyorodott – vagy félsz, hogy álmodban megfolytalak? – vonta fel a szemöldökét, mire Johnny felkuncogott.
- Ha halállra csókolgatsz az nem zavar – mondta, elengedve a másikat.
- Ez esetben – suttogta Jae, majd ajkait a magasabbik duzzadt párnáira nyomta, addig csókolva őt, még a levegőhiány véget nem vetett neki.
Végül egymást ölelve aludtak el, tudva, hogy a holnap ugyan olyan lesz, mint a tegnap volt. Ugyan úgy piszkálódni fognak, ugyan úgy ugratni fogják a másikat és ugyan úgy megfogadják majd azt a tanácsot, hogy tartsd magadhoz közel az ellenséged, hiszen ki tudja, talán pont ő adja meg azt, amire a legjobban vágysz.

Több figyelmet érdemelne ez a páros is. *.*

Masterpiece - DoJae 18+

Ez a kis egyperces az Art című DoJae Os folytatása, amit azért írtam, mert… Miért ne? Meg mert az én drága lányom és életem egyetlen értele szerette volna!
Remélem ez (is) tetszeni fog!
Jó olvasást!
*A korhatár nem véletlen*
~Jinie~

Doyoung pov.:

         El sem hiszem, ennyi idő után végre el mertem hívni Jaehyunt randira! És ez nem csak az öltözőben történt közjátéknak köszönhető. Ma reggel azzal az elhatározással keltem fel, hogy bármi lesz, elhívom és azt is tudtam, kihez kell fordulnom némi segítségért. Azt kell mondjam megérte kora reggel „zaklatni” Eunjit, mert Jung Jaehyun, most itt ül a kocsimban, úton velem az egyik kedvenc éttermem felé.
- Ohm, Doyoung – szólít meg a gondolataim tárgya – hova megyünk?
- Vacsorázni – mosolygok rá, majd visszafordítom a tekintetem az út felé.
- Azt tudom – kuncog -, de hova?
- Egy nagyon jó helyre. Nem kell aggódni, nem kiöltözős, bár nekem mindegy mit viselsz, mindenben imádlak – mondom, mire felnyüszít és eltakarja pirosodó arcát. Édes.
- Megtennéd, hogy nem mondasz ilyeneket – nyöszörgi, mire elvigyorodom.
- Ami azt illeti, jó lenne, ha hozzá szoknál, még sokszor fogsz ilyesmiket hallani.
- Látom hosszú távra tervezel – kuncog – ez megnyugtató – mondja és mint egy végszóra le is parkolok az úticélunk előtt.
- Örülök, hogy egyezik a véleményünk – kacsintok rá, majd nyomok egy gyors csókot az ajkaira. – Menjünk, együnk valamit, mielőtt még téged fallak fel – suttogom a fülébe.
- Nekem egyik opció ellen sincs kifogásom – suttog vissza, mire felmorranok és egy újabb, ezúttal hosszú és szenvedélyes csókban részesítem, majd még mielőtt a kocsiban esnék neki, kicsatolom a biztonsági övét, majd rá mosolyogva szállok ki a kocsiból.
- Majd vacsora után meglátom mennyire fogom kívánni a desszertet – súgom oda neki, amint ő is kiszállt a kocsiból és mellém lépett, majd összekulcsolva az ujjainkat indultam meg vele az étterem felé. Amint beléptünk jó néhány tekintet ránk szegeződött, mire Jae csak lehajtotta a fejét, de mikor bátorítólag megszorítottam a kezét, rám mosolygott. Elvezettem az étterem hátsó része felé, majd leültettem az egyik eldugott kis asztalhoz, amit már reggel lefoglaltam.
- Látom biztos voltál a dolgodban – mutat mosolyogva a kis „foglalt” táblára.
- Legalábbis nagyon reménykedtem benne, hogy igent mondasz – viszonoztam a mosolyát.
- Jó estét Doyoung – jelent meg mellettünk a pincér, aki egyben régi ismerősöm és a hely tulajának a fia is.
- Szia Taeyong – fordulok a srác felé, majd Jae felé pillantok. – Ő itt Jaehyun a…
- Barátod, végre – vág közbe, kezet nyújtva a meglepett fotós felé. – Örülök, hogy megismerhetlek, már sokat hallottam rólad!
- Részemről a szerencse – fog vele kezet Jae.
- Hozzak egy étlapot vagy ajánlhatom a ma esti specialitást, ami a bibimbap?
- Hm, a bibimbap jól hangzik – mondja Jae, így azt is rendelünk.
Végül a vacsora nagyon jó hangulatban telik. Beszélgetünk, nevetünk, ismerkedünk és etetjük egymást, úgy mint az igazi szerelmesek, bár, ha minden jól alakul, holnap ilyenkor már bőven azok leszünk!
Bő két óra elteltével újra a kocsiban ülünk, ezúttal Jaehyun lakása felé tartva, jót beszélgetve az út alatt is, így meglehetősen csalódott vagyok, amiért hamar hozzá érünk.
- Doyoung? – Pillant rám Jae és attól a tekintettől menten kemény leszek!
- Hmm?
- Van kedved feljönni? – Mutat a házra a válla felett. – Van némi desszertem a számodra – motyogja, kicsit el is pirulva. Istenem, hogy lehet valaki ennyire édes és szexi egyben?!?
- Ami azt illetti – hajolok hozzá közelebb – egy kis desszert jól esne – kacsintok rá, mire ő megragadja az ingem gallérját és magához ránt egy csókra. – Ezt lehet bent kéne folytatni – suttogom az ajkaira elválva tőle.
- Biztos – suttog vissza. Amilyen gyorsan csak tudtunk besiettünk a házba, de én így is túl türelmetlen voltam. Amint becsukódott mögöttünk a lift ajtaja, már neki és préseltem Jaehyunt a falnak és a nyakának estem. Végig csókolva szívtam meg pár helyen a puha bőrt, hogy mindenki lássa rajtam kívül nem érhet hozzá más és szívem szerint még folytattam volna a tevékenységem, de a lift hangosan csilingelve jelezte, hogy megérkeztünk a megfelelő emeletre. Kelletlenül szakadtam el a puha bőrtől, csak azért, hogy alig két perccel később, már belülről préseljem Jae-t a lakás ajtajának, ott folytatva, ahol az előbb abba hagytam.
- D-doyoung – nyöszörögte, mire rá emeltem a tekintetem, de ő csak az ajkaimra tapadva kezdett el tolni valamerre, gyanítom a hálószoba felé. Épp csak beléptünk Jaehyun már az ágyra is lökött, majd fölém mászva kezdett el kihámozni az ingemből. Megvártam még megszabadított a felsőmtől, majd magam alá fordítottam.
- Most én kényeztetlek téged – suttogtam az ajkaira, majd rájuk is tapadtam. Miközben csókoltam elkezdtem megfosztani a ruháitól, így pár perccel később már meztelenül feküdt alattam.
- Gyönyörű vagy – suttogtam, végig simítva a testén, megérintve minden egyes nyomot, amit a délután során hagytam rajta. – Csak magamnak akarlak – suttogtam hozzá hajolva, tekintetemet az övébe fúrva.
- Csak a tiéd vagyok – felelte, majd megcsókolt, de ez más volt, mint a többi, sokkal inkább szerelmes, mint szenvedélyes és ez megdobogtatta a szívem. Ebben a pillanatban, boldog voltam, olyan boldog, amilyen csak Jung Jaehyun mellett lehetek.
- Szeretlek – szaladt ki a számon, ahogy elváltam tőle, mire ő meglepetten pislogott fel rám, majd elmosolyodott.
- Fogalmad sincs, milyen régóta szeretném ezt hallani tőled! – suttogja. – Én is szeretlek – néz a szemembe, majd a fülemhez hajol. – Nagyon boldoggá tettél ezzel, de…
- De?
- Még boldogabbá tennél, ha végre újra a magadévá tennél – kacsint rám, mire elvigyorodom.
- Kérned sem kell – nyomok egy gyors csókot az ajkaira, majd lejjebb csúszok és végig simítva merev tagján markolok rá, mire felnyög. Ah, ez a hang fog a sírba vinni!
- Doyoung – nyöszörgi a nevem, ahogy megmozdítom a kezem, mire elmosolyodva nyalom meg az ajkaimat, majd minden további nélkül veszem a számba, mire felsikkant. Tévedtem, ez a hang fog a sírba vinni! Egy ideig lehunyt szemmel élvezkedem, de mikor megérzem, hogy néz felpillantok rá és ezzel egy pillanatban engedem mélyen a torkomra, mire hátra vetve a fejét nyög fel, fel lökve a csípőjét is, de én ahelyett, hogy folytatnám eddigi tevékenységem, csak kiengedem az ajkaim közül, majd feljebb tolva a lábait igazítom őket kicsit nagyobb terpeszbe, hogy megleljek még egy érzékeny pontot. Amint megtalálom, amit kerestem végig vezetem rajta a nyelvem, mire újra felsikkant.
- Azt a ro-had – szenvedi ki, ahogy tovább kényeztetem a bejáratát. – Istenem Do-young – nyöszörög, egyre lejjebb nyomva a csípőjét.
- Mit szeretnél? – kérdezem felcsúszva hozzá, mire ő az enyének szorítja a csípőjét.
- Téged. Magamban. Most – mondja, megragadva a nadrágom gombját, elkezdve kihámozni a szűkös anyagdarabból.
- Nincs ellenvetésem – vigyorgok rá, majd segítek neki. – Van sikosítód?
- Az… éjjeliszekrényben – nyöszörgi, én pedig elnyúlok az említett bútor felé, hogy megszerezzem a kis tégelyt. Már épp folyatnék belőle az ujjaimra, de Jae megragadja a kezem. – Hagyd a francba, én téged akarlak – nyögi, majd kikapva kezemből keni be vele a nemesség, a kelleténél kicsit tovább masszírozgatva, ami kivált belőlem pár hangosabb nyögést. Már épp rákérdeznék, hogy biztos-e ebben, mikor újra hanyatt dől és a lábait olyan terpeszbe igazítja, hogy bármelyik lány megirigyelné. – Hadd legyek a tiéd, csak a tiéd – suttogja, mire kiszáll a fejemből minden józan gondolat és nem váratva tovább merülök el benne. Hangos nyögés hagyja el az ajkait, ami megállásra késztet. Pille csókokkal kezdem el halmozni az arca minden egyes pontját, nem mozdulva, hogy szokni tudja a helyzetet, ami meglepően könnyen megy neki. – Mozogj – sóhajtja, megmozdítva a csípőjét is én pedig több, mint hajlandó vagyok teljesíteni a kérését. Lassan kezdek mozogni, egyre gyorsítva a tempót, ahogy hangosodnak a nyögései. – Még – követeli én pedig egyre mélyebbeket lökök, minden alkalommal eltalálva a prosztatáját, amitől olyan hangokat ad ki, hogy nehéz nem elélvezni.
Hosszú percek telnek el, mikor is Jae ívbe feszíti a hátát és a nevemet sikoltva élvez kettönk közé, nekem pedig a látvány is elég lenne, hogy kövessem, hát még az érzés, így én is a nevét nyögve követem a gyönyörbe, kiélvezve annak minden egyes cseppjét.
Jó időbe telik, mire lenyugszom annyira, hogy ki tudjak húzódni belőle, majd azonnal mellé dőlve húzom őt magamhoz.
- Amit mondtam – töröm meg végül a csendet. – Komolyan gondoltam. Szerelmes vagyok beléd Jung Jaehyun, azóta, hogy először a szemeidbe pillantottam – suttogom, nyomva egy puszit a homlokára.
- Én is komolyan gondoltam, hogy szeretlek, amióta csak megpillantottalak – néz fel rám, mire elmosolyodom.
- Még jó, hogy mind a ketten hosszú távra tervezünk – kacsintok rá, mire elvigyorodik.
- Tökéletes!

Bocsi a képért, nem bírtam megállni:D