Hali. Meghoztam a harmadik Special
egypercest is. Kicsit sokáig tartott, de a lényeg az, hogy itt van!
Jó olvasást!
~Jinie~
Jó olvasást!
~Jinie~
- Külső szemszög -
Fülledt
levegő, hangos zene és villódzó fények töltik be a szórakozó helyet, hogy ebben
a mámoros világban még mámorosabb állapotban lévő testek simuljanak össze, szemérmetlenül
tapadva egymáshoz, mozogva a zene ütemes ritmusára. Szinte mindenki a tánctéren
vonaglik, alig néhányan ülnek a fal melletti bokszokban, érdeklődve, vagy épp
unottan bámulva a táncoló tömeget. Ezen bokszok egyikében üldögél Hyunwoo,
ismertebb nevén Shownu is, de a helyett, hogy inna vagy a tömeget bámulná ő
csak egy valakit figyel. A pultnál magányosan álldogáló, törékenynek tűnő
srácot. Azt a srácot, aki miatt minden péntek este ebben a bárban ült, de
megszólítani nem merte. De a mai este más, a mai este az utolsó esélye, hogy
megváltoztassa az életét és tenni is fog érte!
Mély levegőt véve gurította le az utolsó korty italát, majd talpra állva indult a fiú felé, aki megérezhette, hogy figyelik mert csillogó tekintetét a másikra emelte, majd ahogy pillantásuk találkozott a zene elhalkult, a villódzó fények elhalványodtak és nem maradt más, mint a hangos légzésük, ami felkavarta a köztük rekedt levegőt. Amint Shownu az ismeretlen ismerő elé ért, az letette a poharát, majd érdeklődve fordult az érkező felé.
- Heló – mondja mosolyogva a magasabbik, mire a férfi biccent egyet. – Shownu vagyok.
-Örülök, hogy megismerhetek – nyújt kezet az alacsonyabb és lágy hangja tökéletesen illik törékeny megjelenéséhez. – Kihyun vagyok. – Shownu bólintva fogadja el a feléje nyújtott jobbot és ahogy bőrük összeér villámok cikáznak végig mind kettejük testén, hangosan kiáltva: Ő az!
- Uhm, táncolunk?
- Hát, nem vagyok benne valami jó, de a te kedvedért megteszem – kacsint Kihyun, majd megragadva a másik karját vezeti a táncparkettre, hogy oda érve szembe fordulva a colossal kezdjen el a zene ritmusára mozogni. Percek telnek el és a két felhevült fiatal egyre közelebb és közelebb simul a másikhoz, ahogy a zene egyre pörgősebb lesz úgy lesz az ő mozgásuk is egyre vadabb. Kihyun hátat fordít a magasabbiknak majd fenekét ágyékához dörgölve kezd újra mozgásba kiváltva a másikból egy elfúló nyögést.
- Mond csak – kezdi Kihyun fejét a másik vállára döntve – miért csak most szólítottál meg?
- Hm, nem tudom – leheli Hyunwoo az alacsonyabb fülébe, majd a nyakába csókol. – De bánom, hogy nem tettem meg eddig – mondja, előre lökve a csípőjét, mire Kihyun felmorran.
- Ha azt hiszed, hogy csak azért táncolok veled, mert szex kell, akkor tévedsz – nyögi, ahogy a magasabb keze illetlen helyekre kalandozik.
- Még szerencse, hogy nem ez járt a fejemben – morran fel az idősebb, de kezeit nem állítja meg, mi több. Lassan csúsztatja az előtte táncoló ölére, finoman masszírozva annak nemességét.
- Tu-tudod, nem lakom, olyan messze – nyögi a fiatalabb, igyekezve egyre jobban belesimulni az idősebb érintésébe.
- Még szerencse, hogy türelmes ember vagyok – vigyorodik el a magasabb, majd azzal a lendülettel elhagyja a táncparkettet rántva magával a fiatalabbat is. Amint kilépnek a hideg éjszakába Shownu megragadja Kihyun kezét és magához rántva csókolja meg, s bár testükben dübörög a vágy, csókjuk mégis finom marad.
- Ígérd meg – pihegi Kihyun, miután elváltak. – Ígérd meg, hogy reggel melletted kelek.
- Kérned sem kell – suttogja Hyunwoo az édes ajkakra, majd újra birtokba veszi őket.
A szórakozóhely forró levegője semmi sem volt ahhoz képest, amilyen Kihyun hálójáé most. A fülledt levegőt sóhajok, csókok és szerelme érintések zaja törte meg.
- Kihyun – sóhajtotta az idősebb, ahogy elmerült a fiatalabb teste által nyújtott élvezetekben. Éhesen tapadva a fiatalabb ajkaira sodorta magukat a gyönyör felé, minden egyes pillanattal tovább szítva a kettejük közt pattogó szikrák tüzét, mely robbanásként tért a felszínre, hogy pusztító tűzvészként tombolva égesse el a két fiatal maradék józan eszét.
Percekkel később egymás karjában pihegve feküdtek, tudva jól, kihasználták az utolsó esélyüket, hogy együtt lehessenek az első éjszakájukon.
Végül Shownu megtartotta ki nem mondott ígéretét és Kihyun mellett érte a reggel, ezzel esélyt adva mindkettőjüknek egy jobb életre, együtt.
Mély levegőt véve gurította le az utolsó korty italát, majd talpra állva indult a fiú felé, aki megérezhette, hogy figyelik mert csillogó tekintetét a másikra emelte, majd ahogy pillantásuk találkozott a zene elhalkult, a villódzó fények elhalványodtak és nem maradt más, mint a hangos légzésük, ami felkavarta a köztük rekedt levegőt. Amint Shownu az ismeretlen ismerő elé ért, az letette a poharát, majd érdeklődve fordult az érkező felé.
- Heló – mondja mosolyogva a magasabbik, mire a férfi biccent egyet. – Shownu vagyok.
-Örülök, hogy megismerhetek – nyújt kezet az alacsonyabb és lágy hangja tökéletesen illik törékeny megjelenéséhez. – Kihyun vagyok. – Shownu bólintva fogadja el a feléje nyújtott jobbot és ahogy bőrük összeér villámok cikáznak végig mind kettejük testén, hangosan kiáltva: Ő az!
- Uhm, táncolunk?
- Hát, nem vagyok benne valami jó, de a te kedvedért megteszem – kacsint Kihyun, majd megragadva a másik karját vezeti a táncparkettre, hogy oda érve szembe fordulva a colossal kezdjen el a zene ritmusára mozogni. Percek telnek el és a két felhevült fiatal egyre közelebb és közelebb simul a másikhoz, ahogy a zene egyre pörgősebb lesz úgy lesz az ő mozgásuk is egyre vadabb. Kihyun hátat fordít a magasabbiknak majd fenekét ágyékához dörgölve kezd újra mozgásba kiváltva a másikból egy elfúló nyögést.
- Mond csak – kezdi Kihyun fejét a másik vállára döntve – miért csak most szólítottál meg?
- Hm, nem tudom – leheli Hyunwoo az alacsonyabb fülébe, majd a nyakába csókol. – De bánom, hogy nem tettem meg eddig – mondja, előre lökve a csípőjét, mire Kihyun felmorran.
- Ha azt hiszed, hogy csak azért táncolok veled, mert szex kell, akkor tévedsz – nyögi, ahogy a magasabb keze illetlen helyekre kalandozik.
- Még szerencse, hogy nem ez járt a fejemben – morran fel az idősebb, de kezeit nem állítja meg, mi több. Lassan csúsztatja az előtte táncoló ölére, finoman masszírozva annak nemességét.
- Tu-tudod, nem lakom, olyan messze – nyögi a fiatalabb, igyekezve egyre jobban belesimulni az idősebb érintésébe.
- Még szerencse, hogy türelmes ember vagyok – vigyorodik el a magasabb, majd azzal a lendülettel elhagyja a táncparkettet rántva magával a fiatalabbat is. Amint kilépnek a hideg éjszakába Shownu megragadja Kihyun kezét és magához rántva csókolja meg, s bár testükben dübörög a vágy, csókjuk mégis finom marad.
- Ígérd meg – pihegi Kihyun, miután elváltak. – Ígérd meg, hogy reggel melletted kelek.
- Kérned sem kell – suttogja Hyunwoo az édes ajkakra, majd újra birtokba veszi őket.
A szórakozóhely forró levegője semmi sem volt ahhoz képest, amilyen Kihyun hálójáé most. A fülledt levegőt sóhajok, csókok és szerelme érintések zaja törte meg.
- Kihyun – sóhajtotta az idősebb, ahogy elmerült a fiatalabb teste által nyújtott élvezetekben. Éhesen tapadva a fiatalabb ajkaira sodorta magukat a gyönyör felé, minden egyes pillanattal tovább szítva a kettejük közt pattogó szikrák tüzét, mely robbanásként tért a felszínre, hogy pusztító tűzvészként tombolva égesse el a két fiatal maradék józan eszét.
Percekkel később egymás karjában pihegve feküdtek, tudva jól, kihasználták az utolsó esélyüket, hogy együtt lehessenek az első éjszakájukon.
Végül Shownu megtartotta ki nem mondott ígéretét és Kihyun mellett érte a reggel, ezzel esélyt adva mindkettőjüknek egy jobb életre, együtt.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése