Stay in my life - YuWin

Egy kis egyperes az én drága gyermekemnek, csak mert luv ya’!
Remélem tetszeni fog*.*
Jó olvasást!
~Jinie~

*Külső szemszög*

Minden úgy kezdődött, mint ahogy szokott. Véget értek a mézes hetek, eltűnt a kezdeti tűz és jöttek az első viták. Jöttek a titkok, kimaradások a magyarázat nélküli érzelem változások és a hideg. A hideg, ami megfagyasztotta a házat és lassan átveszi a hatalmat Yuta szíve felett is…
Persze, hagyhatnánk, hogy ez így legyen. Hogy vége legyen mindennek és mi talán meg is tennék, de WinWin nem. Szereti Yutát és tudja, ő is hibázott, de helyre hoz fog hozni mindent, vagy ne legyen a neve Dong Shicheng!
- Hm – szusszant nagyot a kínai, ahogy végig nézi a lakást. – Minden a helyén, már csak Yuta hiányzik – mosolyodott el, elképzelve a japán reakcióját, milyen lesz, mikor meglátja mit hozott neki össze a kis „shy boy”.
Persze WinWin még nem is sejtette, hogy nem ez lesz az éjszaka legnagyobb meglepetése.
Yuta épp úton volt haza, izgatottan szorongatva táskáját, mely jelenleg a második legértékesebb dolog volt az életében, persze szigorúan WinWin után. Tudta nagyon jól, hogy merész dologra szánta el magát, de azt is, hogy jól döntött, mert bár az utóbbi időben nem mutatta ki eléggé, de szereti a kínait. Persze foghatnánk a feszültséget a sulira, munkára miegyébre, de Yuta tudta, nem ez volt az oka a viselkedésének. Egyszerűen csak féltékeny volt még a reggeli napfényre is, mely előbb érinthette szerelme arcát, mint ő. Nem is beszélve Taeyongról! De be kellett látnia, ostobaság pont rá féltékenynek lenni, pláne úgy, hogy nagyon jól tudta mi Jaehyun terve a két hét múlva esedékes évfordulójukon.
- Megjöttem! – Kiáltotta az idősebb, mikor belépett a lakásba, de nem érkezett válasz. Yuta izgatottan dobta le a cuccait, hogy megkeresse párját, de amint belépett a nappaliba ledermedt. Illatos gyertyák mutatták az utat a hálószoba felé, melynek résnyire nyitva hagyott ajtaján halvány fény szűrődött ki. A japán döbbenten indult el a kivilágított ösvényen, majd óvatosan lökte beljebb a szoba ajtaját, majd amint a szeme elé került a szoba belseje lesett az álla. A falakon mindenütt a WinWinnel közös képeik voltak kaotikus rendben fellógatva, a padlón hasonló mécsesek voltak lerakva, mint a nappaliban, Shicheng pedig az ágy szélén ült és meleg mosollyal pillantott fel párjára.
- WinWinie, mi ez az egész? – Kérdezte Yuta alig hallhatóan, óvatos léptekkel indulva az ágy felé.
- Csak emlékeztetni szerettem volna magunkat arra, hogy milyen boldogok vagyunk. De ez csak addig lehet így, amíg együtt vagyunk – mondta WinWin és csuklójánál fogva húzta maga mellé az ágyra a meglepett fiút. – Tudom, hogy mostanában nem volt minden rendben köztünk – mondja elhúzva a száját -, de azt is tudom, hogy együtt túl leszünk ezen, mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni – mondja könnyekkel küszködve, de boldog mosollyal az ajkain.
- Istenem kicsim – suttogja Yuta, majd keze közé véve párja arcát nyom egy szerelmes csókot annak édes ajkaira. – Ha tudnád milyen boldoggá tesz az, hogy vagy nekem – mondja Yuta szorosan magához ölelve szerelmét. – Én vagyok a legszerencsésebb ember a világon, hogy olyan párom van, mint te! Tudom, hogy nem voltam fair veled, hogy a legtöbb bajunk abból származik, hogy hülye voltam, hogy… - Ostorozza magát a japán, de WinWin puha ajkai megállítják benne.
- Ez nem számít, csak az, hogy szeretlek és hogy te is szeretsz – mosolyodik el a kínai.
- Igaz is! – Mondja az idősebb, majd váratlanul felpattan párja mellől. – Várj itt! – kéri, majd kirohan a szobából, maga mögött hagyva az értetlenül pislogó fiatalabbat.
- Hoztam neked valamit – mondja Yuta, amint visszatért a szobába. – Az elején aggódtam, hogy mit fogsz szólni hozzá, de… - vesz egy mély lélegzetet majd vissza ülve a fiatalabb mellé ad át neki, egy hosszúkás dobozt. WinWin értetlenül mered egy pillanatig a másikra, majd mikor az mosolyogva bólint egyet kinyitja dobozt, melyben két ezüst karkötő pihen. – Az egyik neked – mondja Yuta ki is kapva egy ékszert a dobozból, fel is csatolva Shicheng csuklójára. – A másik nekem, ezzel fogadva meg neked, hogy melletted leszek, ameddig csak te szeretnéd és ha ez nem életünk végéig szól, akkor kénytelen leszek tovább is veled maradni, mit akarnád, mert nem tudom elképzelni az életem nélküled – mondja, könnyeket csalva a kisebb szemébe. – Szeretlek Dong Shicheng!
- É-én is té-ged – szipogja a kínai, majd összefűzve ujjaikat csodálja a két karkötőt, mely hirdeti szerelmüket.
- YuWin most és mindörökké – suttogja a japán szerelmes csókba vonva párját, tudva, most már minden rendben lesz köztük. Akármit is hozzon a jövő, együtt szembe nézne vele és túl is lesznek rajta.

Bocsi, de ezt muzáj volt.:D
Remélem tetszett, pláne neked lánykám!:D