X-mas with you - XiuChen

Sziasztok! Így karácsony alkalmából hoztam nektek egy kis XiuChen egypercest, ami egyúttal az én drága lányom ajándéka is. Ezúton szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánni!
Jó olvasást!
~Jinie~

*Külső szemszög*

      Sokaknak az év legszebb időszakának számít a karácsony. A rengeteg szín, az összegyűlő család és sok finomság boldogsággal és szeretettel tölti el az embereket. S míg a szenteste hangos és nyüzsgő, addig a karácsony első reggelje nyugodt és meghitt. És ez volt az, amit Chen igazán szeretett. Forró csokit szürcsölgetve, összebújni élete legfontosabb személyével, valami nyálas karácsonyi filmet nézve, amely mellett átbeszélik, mi a legjobb ajándék ebben az évben, de végül mindig egyet értenek abban, hogy a másik szeretete és törődése a legjobb dolog, ami csak történhetett velük, ez a legjobb ajándék. S nem csak a nyálas közhelyek miatt gondolják így, hiszen pont hat évvel ezelőtt egy fagyos, havas karácsonyi reggelen lettek egy család.
      De ez az év más. Mert bár Jongdae ebben az évben is nagyon várta az ünnepet, most, hogy már csak órák választják el az ajándékozásól mégis aggódik. Remegő lábbakkal, görcsbe rándult gyomorral indul útnak, nagyon remélve, hogy Minseoknak tetszeni fog az ajándéka. Mosolyt varázsolva búcsúzik el a konyhában serénykedő párjától, majd egy gyors csókot nyomva az ajkaira hagyja maga mögött a szeretettel és finom illatokkal megtelt lakást. Kilépve az utcára dideregve húzza össze a kabátját és az arcát is nagy sáljába rejti. Egész testében remegve indul útnak, melynek nem is annyira a hideg, hanem sokkal inkább az izgalom az oka. Nagy lépésre szánta el magát, ami eleinte nagyon jó ötletnek tűnt, de most, hogy ilyen közel cél, kezd egy kicsit aggódni, de úgy érzi helyes, amit tesz. Sokáig gondolkozott azon, vajon mit adhatna a másiknak, hiszen, ahogy Xiumin mondani szokta, ha Chen mellette van megvan mindene. De nem volt így. Titkon vágyott valamire, valami olyanra, amiről Jongdae azt gondolta soha nem adhatja meg neki. De most itt a lehetőség, mégis remeg a keze, amikor lenyomja a kilincset, amely elválasztja attól a csodától, ami megváltoztatja majd az életüket. Izzad a tenyere, ahogy lassan követi a kedves, idős hölgyet, aki elvezeti az ajándékáig, de amint megpillantja, tudja, jól döntött. Boldog mosoly jelenik meg az ajkán és szétárad a forró szeretet a testében, ahogy a karjai közé veszi a törékeny csodát, melyet párjának ajándékozhat. Azt a csodát, ami valóra váltja Minseok legnagyobb vágyát, azt, ami igazán boldoggá teszi mind kettejüket.
Boldog mosoly és néhány csilingelő kacaj kíséri Chent a haza. Már nem remeg a lába, már nem rándul görcsbe a gyomra, s bár még izzad egy kicsit a tenyere, mikor lenyomja a kilincset, a legboldogabb mosollyal az ajkain lép be a házba.
- Megjöttem – mondja boldogan, mire egy lisztes kezű, maszatos arcú Xiumin jelenik meg a nappaliba, hogy üdvözölje a párját, de amint megpillantja a férfit elnémul. Ugyanis Chen nincs egyedül.
- Hát ő? – kérdi és bár meglepettség csendül a hangjában, meleg mosoly játszik ajkain.
- Ő itt Emma – feleli a fiatalabb, megsimogatva a karjában lévő kislány kerekded arcát. – Az ajándékod. Vagyis, ajándékunk.
- Oh – suttogja meghatottan a másik, lassan a párja mellé lépve, átvéve tőle a boldogan kacarászó kislányt. – Hát szervusz.
- Szia – feleli csilingelő hangon a gyermek, ahogy kinyújtva apró kezeit kezdi el törölgetni a Minseok arcara ragadt csokikrémet. – Igaz az, hogy te leszel az apukám? – Kérdezi a kis lány, csillogó tekintettel nézve fel rá, mire Minseok Chenre pillant.
- Sokat gondolkoztam azon, hogy mit is adhatnék neked, hiszen mindig azt mondtad, mindened meg van. De tudtam, hogy mindennél jobban szeretnél egy igazi családot és be kell vallanom rettegtem tőle, hogy én ezt soha nem adhatom meg neked. Egészen addig a napi, amíg egy véletlen folytán meg nem ismertem ezt a kis tündért – meséli, ahogy párját és újdonsült családtagjukat a kanapéhoz vezeti, ahol helyt is foglalnak. – Nagyon nehéz volt, hogy nem mesélhettem róla, de meg akartalak lepni – mosolyog a párjára, aki könnyes tekintettel pislog hol rá, hol pedig a karjaiban lassan elszenderülő gyerekre.
- Hát, sikerült meglepned – kuncogja, majd bal kezével maghoz öleli párját, hogy a fülébe suttoghasson. – Te vagy a legjobb dolog az életemben Kim Jongdae. El sem tudom mondani, mennyire boldoggá teszel azzal, hogy mellettem vagy, hogy figyelsz rám és hogy valóra váltod még a kimondatlan vágyaimat is. Köszönöm neked ezt a csodás ajándékot. Azt, hogy egy igazi családdá varázsoltál minket és külön öröm, hogy ezt veled oszthatom meg – suttogja elérzékenyülten, majd finom csókot nyom szerelme ajkaira, melynek a kislány csilingelő kacaja vet véget.
- Én is kérek puszit apuci – kuncogja, mire Minseok mosolyogva nyom egy cuppanó puszit a pufók pofijára.
- Az én hercegnőmnek bármit – kuncogja, puha puszikkal halmozva a nevető kislány arcát.
Igen, határozottan a karácsony Jongdae kedvenc ünnepe, hiszen boldoggá teheti azt az egy, vagyis már két személyt, aki a legfontosabb a számára és neki ez a legnagyobb ajándék.
- Szeretlek – suttogta Minseok fülébe, mikor már a barátaik szórakoztatták a kislányukat, az ő egyetlen hercegnőjüket, akit saját gyermekükként fognak szeretni és felnevelni, együtt, boldogan.
- Én is téged – fordult  meg a párja karjai között az idősebb, hogy csókot nyomhasson az ajkaira. – Boldog karácsonyt!
- A legboldogabbat!

Mégegyszer nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!
:)