Sziasztok! Hoztam nektek egy nem tervezett meglepetés
OS-t, mert miért ne. A főszerepben a JohnJae párossal, akiket én személy
szerint imádok!
A ficcet a One ok Rock – Bedroom Warfare c. dala ihlette. Ha szeretitek a jó
zenét katt a címre.;)
*A korhatár nem véletlen, ha nem szereted ne olvasd!*
Jó szórakozást!
~Jinie~
*A korhatár nem véletlen, ha nem szereted ne olvasd!*
Jó szórakozást!
~Jinie~
*külső szemszög*
Az elmúlt hónapok alatt lassan megszokottá
vált, hogy Johnny és Jaehyun nyúzzák egymást. A folytonos beszólogatások,
amelyek néha túllőttek a célon, másokat talán már zavart volna, de őket nem.
Mindig arra fogták, hogy túl sok időt töltenek együtt. De Jae tudta, hogy ez
nem teljesen igaz és Johnny is érezte, hogy az elmúlt napokban sok minden
megváltozott, de talán nem eléggé. Ezt bizonyítja a még mindig elhangzó csipkelődések
sokasága is.
- Jajj, ez aranyos – szólal fel Johnny, miközben vigyorogva fordul a másik felé -, de mindenki tudja, hogy az emberek csak miattam hallgatják a rádióműsort – szúrja oda a másiknak, aki ugyan felnevet, de a tekintete szikrákat szór, mikor a magasabbra pillant.
- Tudod, az emberek jobban kedvelik a szerény személyiséget – kuncogja, majd a menedzser rosszalló pillantásának hatására hátra hagyják a piszkálódást. Legalábbis a show végéig.
Ahogy vége a műsornak és kikapcsolnak a kamerák Jae már fel is pattan a helyéről és meg sem várva a csapattársát indul a kisbuszhoz, magában puffogva, amiért a másik már megint leégette a hallgatóik előtt. Kiélvezve, hogy a másik még nincs a kocsiban mászik be a leghátsó sor, jobb oldali ülésére és előkapva a fülhallgatóját merül el a zenéi megnyugtató világtában, egészen addig, még egy kisebb rántás el nem tűnteti a zene felét. Morcosan pillant fel, hogy szemben találja magát Johnny-val.
- Ugye nem sértődtél meg? – Kérdezi mosolyogva az idősebb, mire Jae csak elfintorodik.
- Tudod, - kezdi – ha nem lennél ekkora pöcs, tudnád hol a határ és nem kéne azzal foglalkoznod, hogy megsértettél-e valakit. Bár azt így sem teszed – morogja, majd kikapja a fülesét a másik kezéből és visszadugja a fülébe.
Johnny csak meglepetten pislog a másikra, majd szemöldök ráncolva dől hátra az ülésében. Még hogy ő lenne egy „pöcs”. Ő, aki igyekszik úgy élni és viselkedni, hogy a mellette élők mindennapjait a lehető legnagyobb mértékben megkönnyítse. Arról nem is beszélve, hogy ezt az egész piszkálódást Jae indította el.
Míg Jaehyun a zenében, Johnny pedig a gondolataiban merült el, lassan haza érkeztek, de ennyi idő pont elég volt arra, hogy Youngho eldöntse, ideje beszélnie a fiatalabbal, de úgy tűnik még várnia kell egy kicsit. Amint beléptek a házba Jaehyun már el is tűnt az egyik fürdőben, így Johnny úgy döntött befoglalja a másikat, majd olyan gyorsan zuhanyozott le, amennyire csak tudott. Dolga végeztével besétált a Jae-vel közös szobájába, majd leülve a fiatalabb ágyára várta, hogy az is a szobába lépjen, amint ez megtörtét bele is kezdett a mondandójába.
- Nem tudom mivel érdemeltem ki, a kedves szavakat, amiket ma kaptam tőled, de jól esne, ha jövőben tartózkodnál az ilyen megszólalásoktól.
- Bagoly mondja – morogja Jaehyun, mire Johnny csak felvonja a szemöldökét. – Ne nézz már így! Ha jól emlékszem te kezdted ezt. Én csak viccelődtem veled, erre elkezdtél velem úgy bánni, mintha az ellenséged lennék – vázolja az álláspontját a fiatalabb, kicsit hangosabban a kelleténél, így Johnny felpattanva az ágyról ragadja meg a karját, annál fogva rántva magához közelebb a másikat, mire az elhallgat.
- Először is ne ilyen hangosan, mert a többiek nem fognak neki örülni, ha felkelted őket – morogja a magasabb még közelebb hajolva a meglepetten pislogó csapattársához. – Másodszor is, nem vagyunk ellenségek – suttogja alig két centire Jaehyun ajkaitól, így nem is csoda, hogy a fiatalabb megrészegül a másik közelségétől és olyan dolgokat tesz, amiket más körülmények között nem tenne. De a másik közelsége, édes illata és ezáltal a tiltott dolog utáni vágyakozás most erősebbnek bizonyult Jaehyun józan eszénél.
- Kár – suttogott vissza oldalra billentett fejjel, úgy nézve a másik sötét íriszeibe.
- Ezt meg mégis, hogy érted?
- Úgy – búgja a fiatalabb a másik füléhez hajolva -, hogy azt szokták mondani, megéri az ellenségeinket közel tartani magunkhoz – mondja, miközben szabad kezét a másik ölére simítja, mire Johnny testén végig fut a borzongás és egy reszketeg sóhaj hagyja el az ajkait.
- Mégis mit csinálsz? – kérdezte hallkan Youngho.
- Kibékítem magunkat – suttogta vissza a fiatalabb, majd feljebb csúsztatva a kezét bújtatta az ujjait a magasabbik pólója alá, mire Johnny újra felsóhajtott, majd nem küzdve tovább a vágyaival tapadt a másik ajkaira.
Egymást csókolva botladoztak el a fiatalabb ágyához, majd amint Johnny lába a bútornak ütközött fordított egyet magukon és rá lökte az alacsonyabbat, azonnal mászva is utána.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte aggódva az idősebb, mire Jae megemelve a csípőjét szorította ágyékát a másikének miközben a fülébe suttogott.
- Felőlem vitatkozhatunk is, de jobban esne, ha legalább az éjszaka erejéig nem lennénk ellenségek – harap a másik fülére, mire az felnyög, majd nem kérdezve többet kezdi el vetkőztetni a másikat és saját magát is.
- Hmm, nem is rossz – morogta Jae végig vezetve a kezét másik csupasz mellkasán, meg sem állva egészen a csípőjéig.
- Te sem panaszkodhatsz – felelte az idősebb éhes tekintettel méregetve az alatta fekvőt.
- Csak nézel vagy csinálsz is valamit? – szemtelenkedett a fiatalabb, kezét John csípőjéről a merevedésére csúsztatva, amire a másik egy kéjes nyögéssel válaszolt, majd ő is bevetve a kezeit kezdte el kényeztetni a másikat. Hosszú percek után Johnny egyszer csak megállt majd megragadva a mási kezeit szorította őket az alatta fekvő feje mellé.
- Jut eszembe – suttogja, olyan perverz mosollyal az ajkain, amilyet csak egy ember villantani tud -, még meg sem büntettelek azért, amiért olyan szemtelen voltál velem – mondandója végeztével Jaehyun feje fölé vezeti a fiatalabb kezeit, majd elnyúlva az övéért kötözi őket az ágyhoz. – Ne feledd, ha szeretnél valamit, csak kérned kell – kacsintott az alatta fekvőre, majd lejjebb csúszva kezdte el végig csókolni a másik testét. Jaehyun csak hangosan sóhajtozva élvezte a felette tevékenykedő fiú édes kínzását, meg sem próbálva kiszabadulni, mert, ha őszinte szeretne lenni, nagyon is tetszett neki, hogy mindent Johnny irányít. És Youngho irányított is. Egyre lejjebb csúszva húzta nagyobb terpeszbe az alacsonyabb lábait, majd olyan helyen kezdte kényeztetni, amitől a kezdetben hallkan „szenvedő” Jae egyre hangosabb lett.
- Ah, bassza meg – sziszegte, ahogy Johnny nyelve egyre csak kényeztette a bejáratát. – Jézus… Joh-johnny… halad-hatnál – szenvedte ki nagy nehezen, mire az idősebb nem várva tovább csúsztatta fel az első ujját a másikba. Teltek a percek, nőtt az ujjak száma, megemelkedett a szoba hőmérséklete, és nem utolsó sorban Jaehyun hangereje is és bár Johnny élvezte hallgatni, mégis az ajkaira tapadva csendesítette el, nem akarván, hogy a többiek meghalják őket. Végül mikor elég tágnak érezte a másikat kihúzogatta belőle az ujjait, majd még mindig az ajkaira tapadva merült el benne, elnyelve annak élvezettel és fájdalommal kevert sikolyát. Végül Jae volt az, aki megtörte a csókot, hogy levegőhöz juthasson. Mélyeket lélegezve nyugtatta le magát, majd fellökve a csípőjét jelezte Johnny-nak, hogy mozoghat. Az idősebb kezdetbe lassú tempót diktált, majd ahogy Jaehyun nyögései egyre hangosodtak, ő úgy gyorsított a csípője mozgásán.
- Oh édes Istenem – nyöszörögte a fiatalabb, meg-meg mozdítva a csípőjét. – Ott! – sikoltotta, ahogy a másik eltalálta a prosztatáját és követelőzött volna tovább, ha Johnny nem tapad újra az ajkaira Egészen addig fogva tartva az édes párnácskákat még el nem érték a beteljesedést, de a gyönyör pillanatában elvált az alatta fekvőtől, aki édes hangon nyögve élvezett kettejük közé, anélkül, hogy Johnny egy ujjal is hozzá ért volna.
Hosszú percekbe és mély légvételekbe került, mire lenyugodtak annyira, hogy eltávolodjanak egymástól. Johnny óvatosan a másik mellé dőlt és már ölelte is volna át, de Jaehyun hangja megállította.
- Azért elengedhetnél – szólt a másikra, majd elvigyorodott – vagy félsz, hogy álmodban megfolytalak? – vonta fel a szemöldökét, mire Johnny felkuncogott.
- Ha halállra csókolgatsz az nem zavar – mondta, elengedve a másikat.
- Ez esetben – suttogta Jae, majd ajkait a magasabbik duzzadt párnáira nyomta, addig csókolva őt, még a levegőhiány véget nem vetett neki.
Végül egymást ölelve aludtak el, tudva, hogy a holnap ugyan olyan lesz, mint a tegnap volt. Ugyan úgy piszkálódni fognak, ugyan úgy ugratni fogják a másikat és ugyan úgy megfogadják majd azt a tanácsot, hogy tartsd magadhoz közel az ellenséged, hiszen ki tudja, talán pont ő adja meg azt, amire a legjobban vágysz.
- Jajj, ez aranyos – szólal fel Johnny, miközben vigyorogva fordul a másik felé -, de mindenki tudja, hogy az emberek csak miattam hallgatják a rádióműsort – szúrja oda a másiknak, aki ugyan felnevet, de a tekintete szikrákat szór, mikor a magasabbra pillant.
- Tudod, az emberek jobban kedvelik a szerény személyiséget – kuncogja, majd a menedzser rosszalló pillantásának hatására hátra hagyják a piszkálódást. Legalábbis a show végéig.
Ahogy vége a műsornak és kikapcsolnak a kamerák Jae már fel is pattan a helyéről és meg sem várva a csapattársát indul a kisbuszhoz, magában puffogva, amiért a másik már megint leégette a hallgatóik előtt. Kiélvezve, hogy a másik még nincs a kocsiban mászik be a leghátsó sor, jobb oldali ülésére és előkapva a fülhallgatóját merül el a zenéi megnyugtató világtában, egészen addig, még egy kisebb rántás el nem tűnteti a zene felét. Morcosan pillant fel, hogy szemben találja magát Johnny-val.
- Ugye nem sértődtél meg? – Kérdezi mosolyogva az idősebb, mire Jae csak elfintorodik.
- Tudod, - kezdi – ha nem lennél ekkora pöcs, tudnád hol a határ és nem kéne azzal foglalkoznod, hogy megsértettél-e valakit. Bár azt így sem teszed – morogja, majd kikapja a fülesét a másik kezéből és visszadugja a fülébe.
Johnny csak meglepetten pislog a másikra, majd szemöldök ráncolva dől hátra az ülésében. Még hogy ő lenne egy „pöcs”. Ő, aki igyekszik úgy élni és viselkedni, hogy a mellette élők mindennapjait a lehető legnagyobb mértékben megkönnyítse. Arról nem is beszélve, hogy ezt az egész piszkálódást Jae indította el.
Míg Jaehyun a zenében, Johnny pedig a gondolataiban merült el, lassan haza érkeztek, de ennyi idő pont elég volt arra, hogy Youngho eldöntse, ideje beszélnie a fiatalabbal, de úgy tűnik még várnia kell egy kicsit. Amint beléptek a házba Jaehyun már el is tűnt az egyik fürdőben, így Johnny úgy döntött befoglalja a másikat, majd olyan gyorsan zuhanyozott le, amennyire csak tudott. Dolga végeztével besétált a Jae-vel közös szobájába, majd leülve a fiatalabb ágyára várta, hogy az is a szobába lépjen, amint ez megtörtét bele is kezdett a mondandójába.
- Nem tudom mivel érdemeltem ki, a kedves szavakat, amiket ma kaptam tőled, de jól esne, ha jövőben tartózkodnál az ilyen megszólalásoktól.
- Bagoly mondja – morogja Jaehyun, mire Johnny csak felvonja a szemöldökét. – Ne nézz már így! Ha jól emlékszem te kezdted ezt. Én csak viccelődtem veled, erre elkezdtél velem úgy bánni, mintha az ellenséged lennék – vázolja az álláspontját a fiatalabb, kicsit hangosabban a kelleténél, így Johnny felpattanva az ágyról ragadja meg a karját, annál fogva rántva magához közelebb a másikat, mire az elhallgat.
- Először is ne ilyen hangosan, mert a többiek nem fognak neki örülni, ha felkelted őket – morogja a magasabb még közelebb hajolva a meglepetten pislogó csapattársához. – Másodszor is, nem vagyunk ellenségek – suttogja alig két centire Jaehyun ajkaitól, így nem is csoda, hogy a fiatalabb megrészegül a másik közelségétől és olyan dolgokat tesz, amiket más körülmények között nem tenne. De a másik közelsége, édes illata és ezáltal a tiltott dolog utáni vágyakozás most erősebbnek bizonyult Jaehyun józan eszénél.
- Kár – suttogott vissza oldalra billentett fejjel, úgy nézve a másik sötét íriszeibe.
- Ezt meg mégis, hogy érted?
- Úgy – búgja a fiatalabb a másik füléhez hajolva -, hogy azt szokták mondani, megéri az ellenségeinket közel tartani magunkhoz – mondja, miközben szabad kezét a másik ölére simítja, mire Johnny testén végig fut a borzongás és egy reszketeg sóhaj hagyja el az ajkait.
- Mégis mit csinálsz? – kérdezte hallkan Youngho.
- Kibékítem magunkat – suttogta vissza a fiatalabb, majd feljebb csúsztatva a kezét bújtatta az ujjait a magasabbik pólója alá, mire Johnny újra felsóhajtott, majd nem küzdve tovább a vágyaival tapadt a másik ajkaira.
Egymást csókolva botladoztak el a fiatalabb ágyához, majd amint Johnny lába a bútornak ütközött fordított egyet magukon és rá lökte az alacsonyabbat, azonnal mászva is utána.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte aggódva az idősebb, mire Jae megemelve a csípőjét szorította ágyékát a másikének miközben a fülébe suttogott.
- Felőlem vitatkozhatunk is, de jobban esne, ha legalább az éjszaka erejéig nem lennénk ellenségek – harap a másik fülére, mire az felnyög, majd nem kérdezve többet kezdi el vetkőztetni a másikat és saját magát is.
- Hmm, nem is rossz – morogta Jae végig vezetve a kezét másik csupasz mellkasán, meg sem állva egészen a csípőjéig.
- Te sem panaszkodhatsz – felelte az idősebb éhes tekintettel méregetve az alatta fekvőt.
- Csak nézel vagy csinálsz is valamit? – szemtelenkedett a fiatalabb, kezét John csípőjéről a merevedésére csúsztatva, amire a másik egy kéjes nyögéssel válaszolt, majd ő is bevetve a kezeit kezdte el kényeztetni a másikat. Hosszú percek után Johnny egyszer csak megállt majd megragadva a mási kezeit szorította őket az alatta fekvő feje mellé.
- Jut eszembe – suttogja, olyan perverz mosollyal az ajkain, amilyet csak egy ember villantani tud -, még meg sem büntettelek azért, amiért olyan szemtelen voltál velem – mondandója végeztével Jaehyun feje fölé vezeti a fiatalabb kezeit, majd elnyúlva az övéért kötözi őket az ágyhoz. – Ne feledd, ha szeretnél valamit, csak kérned kell – kacsintott az alatta fekvőre, majd lejjebb csúszva kezdte el végig csókolni a másik testét. Jaehyun csak hangosan sóhajtozva élvezte a felette tevékenykedő fiú édes kínzását, meg sem próbálva kiszabadulni, mert, ha őszinte szeretne lenni, nagyon is tetszett neki, hogy mindent Johnny irányít. És Youngho irányított is. Egyre lejjebb csúszva húzta nagyobb terpeszbe az alacsonyabb lábait, majd olyan helyen kezdte kényeztetni, amitől a kezdetben hallkan „szenvedő” Jae egyre hangosabb lett.
- Ah, bassza meg – sziszegte, ahogy Johnny nyelve egyre csak kényeztette a bejáratát. – Jézus… Joh-johnny… halad-hatnál – szenvedte ki nagy nehezen, mire az idősebb nem várva tovább csúsztatta fel az első ujját a másikba. Teltek a percek, nőtt az ujjak száma, megemelkedett a szoba hőmérséklete, és nem utolsó sorban Jaehyun hangereje is és bár Johnny élvezte hallgatni, mégis az ajkaira tapadva csendesítette el, nem akarván, hogy a többiek meghalják őket. Végül mikor elég tágnak érezte a másikat kihúzogatta belőle az ujjait, majd még mindig az ajkaira tapadva merült el benne, elnyelve annak élvezettel és fájdalommal kevert sikolyát. Végül Jae volt az, aki megtörte a csókot, hogy levegőhöz juthasson. Mélyeket lélegezve nyugtatta le magát, majd fellökve a csípőjét jelezte Johnny-nak, hogy mozoghat. Az idősebb kezdetbe lassú tempót diktált, majd ahogy Jaehyun nyögései egyre hangosodtak, ő úgy gyorsított a csípője mozgásán.
- Oh édes Istenem – nyöszörögte a fiatalabb, meg-meg mozdítva a csípőjét. – Ott! – sikoltotta, ahogy a másik eltalálta a prosztatáját és követelőzött volna tovább, ha Johnny nem tapad újra az ajkaira Egészen addig fogva tartva az édes párnácskákat még el nem érték a beteljesedést, de a gyönyör pillanatában elvált az alatta fekvőtől, aki édes hangon nyögve élvezett kettejük közé, anélkül, hogy Johnny egy ujjal is hozzá ért volna.
Hosszú percekbe és mély légvételekbe került, mire lenyugodtak annyira, hogy eltávolodjanak egymástól. Johnny óvatosan a másik mellé dőlt és már ölelte is volna át, de Jaehyun hangja megállította.
- Azért elengedhetnél – szólt a másikra, majd elvigyorodott – vagy félsz, hogy álmodban megfolytalak? – vonta fel a szemöldökét, mire Johnny felkuncogott.
- Ha halállra csókolgatsz az nem zavar – mondta, elengedve a másikat.
- Ez esetben – suttogta Jae, majd ajkait a magasabbik duzzadt párnáira nyomta, addig csókolva őt, még a levegőhiány véget nem vetett neki.
Végül egymást ölelve aludtak el, tudva, hogy a holnap ugyan olyan lesz, mint a tegnap volt. Ugyan úgy piszkálódni fognak, ugyan úgy ugratni fogják a másikat és ugyan úgy megfogadják majd azt a tanácsot, hogy tartsd magadhoz közel az ellenséged, hiszen ki tudja, talán pont ő adja meg azt, amire a legjobban vágysz.
Több figyelmet érdemelne ez a páros is. *.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése