Ez a kis egyperces az Art című DoJae Os folytatása, amit azért írtam, mert…
Miért ne? Meg mert az én drága lányom és életem egyetlen értele szerette volna!
Remélem ez (is) tetszeni fog!
Jó olvasást!
*A korhatár nem véletlen*
~Jinie~
Remélem ez (is) tetszeni fog!
Jó olvasást!
*A korhatár nem véletlen*
~Jinie~
Doyoung pov.:
El
sem hiszem, ennyi idő után végre el mertem hívni Jaehyunt randira! És ez nem
csak az öltözőben történt közjátéknak köszönhető. Ma reggel azzal az elhatározással
keltem fel, hogy bármi lesz, elhívom és azt is tudtam, kihez kell fordulnom
némi segítségért. Azt kell mondjam megérte kora reggel „zaklatni” Eunjit, mert
Jung Jaehyun, most itt ül a kocsimban, úton velem az egyik kedvenc éttermem felé.
- Ohm, Doyoung – szólít meg a gondolataim tárgya – hova megyünk?
- Vacsorázni – mosolygok rá, majd visszafordítom a tekintetem az út felé.
- Azt tudom – kuncog -, de hova?
- Egy nagyon jó helyre. Nem kell aggódni, nem kiöltözős, bár nekem mindegy mit viselsz, mindenben imádlak – mondom, mire felnyüszít és eltakarja pirosodó arcát. Édes.
- Megtennéd, hogy nem mondasz ilyeneket – nyöszörgi, mire elvigyorodom.
- Ami azt illeti, jó lenne, ha hozzá szoknál, még sokszor fogsz ilyesmiket hallani.
- Látom hosszú távra tervezel – kuncog – ez megnyugtató – mondja és mint egy végszóra le is parkolok az úticélunk előtt.
- Örülök, hogy egyezik a véleményünk – kacsintok rá, majd nyomok egy gyors csókot az ajkaira. – Menjünk, együnk valamit, mielőtt még téged fallak fel – suttogom a fülébe.
- Nekem egyik opció ellen sincs kifogásom – suttog vissza, mire felmorranok és egy újabb, ezúttal hosszú és szenvedélyes csókban részesítem, majd még mielőtt a kocsiban esnék neki, kicsatolom a biztonsági övét, majd rá mosolyogva szállok ki a kocsiból.
- Majd vacsora után meglátom mennyire fogom kívánni a desszertet – súgom oda neki, amint ő is kiszállt a kocsiból és mellém lépett, majd összekulcsolva az ujjainkat indultam meg vele az étterem felé. Amint beléptünk jó néhány tekintet ránk szegeződött, mire Jae csak lehajtotta a fejét, de mikor bátorítólag megszorítottam a kezét, rám mosolygott. Elvezettem az étterem hátsó része felé, majd leültettem az egyik eldugott kis asztalhoz, amit már reggel lefoglaltam.
- Látom biztos voltál a dolgodban – mutat mosolyogva a kis „foglalt” táblára.
- Legalábbis nagyon reménykedtem benne, hogy igent mondasz – viszonoztam a mosolyát.
- Jó estét Doyoung – jelent meg mellettünk a pincér, aki egyben régi ismerősöm és a hely tulajának a fia is.
- Szia Taeyong – fordulok a srác felé, majd Jae felé pillantok. – Ő itt Jaehyun a…
- Barátod, végre – vág közbe, kezet nyújtva a meglepett fotós felé. – Örülök, hogy megismerhetlek, már sokat hallottam rólad!
- Részemről a szerencse – fog vele kezet Jae.
- Hozzak egy étlapot vagy ajánlhatom a ma esti specialitást, ami a bibimbap?
- Hm, a bibimbap jól hangzik – mondja Jae, így azt is rendelünk.
Végül a vacsora nagyon jó hangulatban telik. Beszélgetünk, nevetünk, ismerkedünk és etetjük egymást, úgy mint az igazi szerelmesek, bár, ha minden jól alakul, holnap ilyenkor már bőven azok leszünk!
Bő két óra elteltével újra a kocsiban ülünk, ezúttal Jaehyun lakása felé tartva, jót beszélgetve az út alatt is, így meglehetősen csalódott vagyok, amiért hamar hozzá érünk.
- Doyoung? – Pillant rám Jae és attól a tekintettől menten kemény leszek!
- Hmm?
- Van kedved feljönni? – Mutat a házra a válla felett. – Van némi desszertem a számodra – motyogja, kicsit el is pirulva. Istenem, hogy lehet valaki ennyire édes és szexi egyben?!?
- Ami azt illetti – hajolok hozzá közelebb – egy kis desszert jól esne – kacsintok rá, mire ő megragadja az ingem gallérját és magához ránt egy csókra. – Ezt lehet bent kéne folytatni – suttogom az ajkaira elválva tőle.
- Biztos – suttog vissza. Amilyen gyorsan csak tudtunk besiettünk a házba, de én így is túl türelmetlen voltam. Amint becsukódott mögöttünk a lift ajtaja, már neki és préseltem Jaehyunt a falnak és a nyakának estem. Végig csókolva szívtam meg pár helyen a puha bőrt, hogy mindenki lássa rajtam kívül nem érhet hozzá más és szívem szerint még folytattam volna a tevékenységem, de a lift hangosan csilingelve jelezte, hogy megérkeztünk a megfelelő emeletre. Kelletlenül szakadtam el a puha bőrtől, csak azért, hogy alig két perccel később, már belülről préseljem Jae-t a lakás ajtajának, ott folytatva, ahol az előbb abba hagytam.
- D-doyoung – nyöszörögte, mire rá emeltem a tekintetem, de ő csak az ajkaimra tapadva kezdett el tolni valamerre, gyanítom a hálószoba felé. Épp csak beléptünk Jaehyun már az ágyra is lökött, majd fölém mászva kezdett el kihámozni az ingemből. Megvártam még megszabadított a felsőmtől, majd magam alá fordítottam.
- Most én kényeztetlek téged – suttogtam az ajkaira, majd rájuk is tapadtam. Miközben csókoltam elkezdtem megfosztani a ruháitól, így pár perccel később már meztelenül feküdt alattam.
- Gyönyörű vagy – suttogtam, végig simítva a testén, megérintve minden egyes nyomot, amit a délután során hagytam rajta. – Csak magamnak akarlak – suttogtam hozzá hajolva, tekintetemet az övébe fúrva.
- Csak a tiéd vagyok – felelte, majd megcsókolt, de ez más volt, mint a többi, sokkal inkább szerelmes, mint szenvedélyes és ez megdobogtatta a szívem. Ebben a pillanatban, boldog voltam, olyan boldog, amilyen csak Jung Jaehyun mellett lehetek.
- Szeretlek – szaladt ki a számon, ahogy elváltam tőle, mire ő meglepetten pislogott fel rám, majd elmosolyodott.
- Fogalmad sincs, milyen régóta szeretném ezt hallani tőled! – suttogja. – Én is szeretlek – néz a szemembe, majd a fülemhez hajol. – Nagyon boldoggá tettél ezzel, de…
- De?
- Még boldogabbá tennél, ha végre újra a magadévá tennél – kacsint rám, mire elvigyorodom.
- Kérned sem kell – nyomok egy gyors csókot az ajkaira, majd lejjebb csúszok és végig simítva merev tagján markolok rá, mire felnyög. Ah, ez a hang fog a sírba vinni!
- Doyoung – nyöszörgi a nevem, ahogy megmozdítom a kezem, mire elmosolyodva nyalom meg az ajkaimat, majd minden további nélkül veszem a számba, mire felsikkant. Tévedtem, ez a hang fog a sírba vinni! Egy ideig lehunyt szemmel élvezkedem, de mikor megérzem, hogy néz felpillantok rá és ezzel egy pillanatban engedem mélyen a torkomra, mire hátra vetve a fejét nyög fel, fel lökve a csípőjét is, de én ahelyett, hogy folytatnám eddigi tevékenységem, csak kiengedem az ajkaim közül, majd feljebb tolva a lábait igazítom őket kicsit nagyobb terpeszbe, hogy megleljek még egy érzékeny pontot. Amint megtalálom, amit kerestem végig vezetem rajta a nyelvem, mire újra felsikkant.
- Azt a ro-had – szenvedi ki, ahogy tovább kényeztetem a bejáratát. – Istenem Do-young – nyöszörög, egyre lejjebb nyomva a csípőjét.
- Mit szeretnél? – kérdezem felcsúszva hozzá, mire ő az enyének szorítja a csípőjét.
- Téged. Magamban. Most – mondja, megragadva a nadrágom gombját, elkezdve kihámozni a szűkös anyagdarabból.
- Nincs ellenvetésem – vigyorgok rá, majd segítek neki. – Van sikosítód?
- Az… éjjeliszekrényben – nyöszörgi, én pedig elnyúlok az említett bútor felé, hogy megszerezzem a kis tégelyt. Már épp folyatnék belőle az ujjaimra, de Jae megragadja a kezem. – Hagyd a francba, én téged akarlak – nyögi, majd kikapva kezemből keni be vele a nemesség, a kelleténél kicsit tovább masszírozgatva, ami kivált belőlem pár hangosabb nyögést. Már épp rákérdeznék, hogy biztos-e ebben, mikor újra hanyatt dől és a lábait olyan terpeszbe igazítja, hogy bármelyik lány megirigyelné. – Hadd legyek a tiéd, csak a tiéd – suttogja, mire kiszáll a fejemből minden józan gondolat és nem váratva tovább merülök el benne. Hangos nyögés hagyja el az ajkait, ami megállásra késztet. Pille csókokkal kezdem el halmozni az arca minden egyes pontját, nem mozdulva, hogy szokni tudja a helyzetet, ami meglepően könnyen megy neki. – Mozogj – sóhajtja, megmozdítva a csípőjét is én pedig több, mint hajlandó vagyok teljesíteni a kérését. Lassan kezdek mozogni, egyre gyorsítva a tempót, ahogy hangosodnak a nyögései. – Még – követeli én pedig egyre mélyebbeket lökök, minden alkalommal eltalálva a prosztatáját, amitől olyan hangokat ad ki, hogy nehéz nem elélvezni.
Hosszú percek telnek el, mikor is Jae ívbe feszíti a hátát és a nevemet sikoltva élvez kettönk közé, nekem pedig a látvány is elég lenne, hogy kövessem, hát még az érzés, így én is a nevét nyögve követem a gyönyörbe, kiélvezve annak minden egyes cseppjét.
Jó időbe telik, mire lenyugszom annyira, hogy ki tudjak húzódni belőle, majd azonnal mellé dőlve húzom őt magamhoz.
- Amit mondtam – töröm meg végül a csendet. – Komolyan gondoltam. Szerelmes vagyok beléd Jung Jaehyun, azóta, hogy először a szemeidbe pillantottam – suttogom, nyomva egy puszit a homlokára.
- Én is komolyan gondoltam, hogy szeretlek, amióta csak megpillantottalak – néz fel rám, mire elmosolyodom.
- Még jó, hogy mind a ketten hosszú távra tervezünk – kacsintok rá, mire elvigyorodik.
- Tökéletes!
- Ohm, Doyoung – szólít meg a gondolataim tárgya – hova megyünk?
- Vacsorázni – mosolygok rá, majd visszafordítom a tekintetem az út felé.
- Azt tudom – kuncog -, de hova?
- Egy nagyon jó helyre. Nem kell aggódni, nem kiöltözős, bár nekem mindegy mit viselsz, mindenben imádlak – mondom, mire felnyüszít és eltakarja pirosodó arcát. Édes.
- Megtennéd, hogy nem mondasz ilyeneket – nyöszörgi, mire elvigyorodom.
- Ami azt illeti, jó lenne, ha hozzá szoknál, még sokszor fogsz ilyesmiket hallani.
- Látom hosszú távra tervezel – kuncog – ez megnyugtató – mondja és mint egy végszóra le is parkolok az úticélunk előtt.
- Örülök, hogy egyezik a véleményünk – kacsintok rá, majd nyomok egy gyors csókot az ajkaira. – Menjünk, együnk valamit, mielőtt még téged fallak fel – suttogom a fülébe.
- Nekem egyik opció ellen sincs kifogásom – suttog vissza, mire felmorranok és egy újabb, ezúttal hosszú és szenvedélyes csókban részesítem, majd még mielőtt a kocsiban esnék neki, kicsatolom a biztonsági övét, majd rá mosolyogva szállok ki a kocsiból.
- Majd vacsora után meglátom mennyire fogom kívánni a desszertet – súgom oda neki, amint ő is kiszállt a kocsiból és mellém lépett, majd összekulcsolva az ujjainkat indultam meg vele az étterem felé. Amint beléptünk jó néhány tekintet ránk szegeződött, mire Jae csak lehajtotta a fejét, de mikor bátorítólag megszorítottam a kezét, rám mosolygott. Elvezettem az étterem hátsó része felé, majd leültettem az egyik eldugott kis asztalhoz, amit már reggel lefoglaltam.
- Látom biztos voltál a dolgodban – mutat mosolyogva a kis „foglalt” táblára.
- Legalábbis nagyon reménykedtem benne, hogy igent mondasz – viszonoztam a mosolyát.
- Jó estét Doyoung – jelent meg mellettünk a pincér, aki egyben régi ismerősöm és a hely tulajának a fia is.
- Szia Taeyong – fordulok a srác felé, majd Jae felé pillantok. – Ő itt Jaehyun a…
- Barátod, végre – vág közbe, kezet nyújtva a meglepett fotós felé. – Örülök, hogy megismerhetlek, már sokat hallottam rólad!
- Részemről a szerencse – fog vele kezet Jae.
- Hozzak egy étlapot vagy ajánlhatom a ma esti specialitást, ami a bibimbap?
- Hm, a bibimbap jól hangzik – mondja Jae, így azt is rendelünk.
Végül a vacsora nagyon jó hangulatban telik. Beszélgetünk, nevetünk, ismerkedünk és etetjük egymást, úgy mint az igazi szerelmesek, bár, ha minden jól alakul, holnap ilyenkor már bőven azok leszünk!
Bő két óra elteltével újra a kocsiban ülünk, ezúttal Jaehyun lakása felé tartva, jót beszélgetve az út alatt is, így meglehetősen csalódott vagyok, amiért hamar hozzá érünk.
- Doyoung? – Pillant rám Jae és attól a tekintettől menten kemény leszek!
- Hmm?
- Van kedved feljönni? – Mutat a házra a válla felett. – Van némi desszertem a számodra – motyogja, kicsit el is pirulva. Istenem, hogy lehet valaki ennyire édes és szexi egyben?!?
- Ami azt illetti – hajolok hozzá közelebb – egy kis desszert jól esne – kacsintok rá, mire ő megragadja az ingem gallérját és magához ránt egy csókra. – Ezt lehet bent kéne folytatni – suttogom az ajkaira elválva tőle.
- Biztos – suttog vissza. Amilyen gyorsan csak tudtunk besiettünk a házba, de én így is túl türelmetlen voltam. Amint becsukódott mögöttünk a lift ajtaja, már neki és préseltem Jaehyunt a falnak és a nyakának estem. Végig csókolva szívtam meg pár helyen a puha bőrt, hogy mindenki lássa rajtam kívül nem érhet hozzá más és szívem szerint még folytattam volna a tevékenységem, de a lift hangosan csilingelve jelezte, hogy megérkeztünk a megfelelő emeletre. Kelletlenül szakadtam el a puha bőrtől, csak azért, hogy alig két perccel később, már belülről préseljem Jae-t a lakás ajtajának, ott folytatva, ahol az előbb abba hagytam.
- D-doyoung – nyöszörögte, mire rá emeltem a tekintetem, de ő csak az ajkaimra tapadva kezdett el tolni valamerre, gyanítom a hálószoba felé. Épp csak beléptünk Jaehyun már az ágyra is lökött, majd fölém mászva kezdett el kihámozni az ingemből. Megvártam még megszabadított a felsőmtől, majd magam alá fordítottam.
- Most én kényeztetlek téged – suttogtam az ajkaira, majd rájuk is tapadtam. Miközben csókoltam elkezdtem megfosztani a ruháitól, így pár perccel később már meztelenül feküdt alattam.
- Gyönyörű vagy – suttogtam, végig simítva a testén, megérintve minden egyes nyomot, amit a délután során hagytam rajta. – Csak magamnak akarlak – suttogtam hozzá hajolva, tekintetemet az övébe fúrva.
- Csak a tiéd vagyok – felelte, majd megcsókolt, de ez más volt, mint a többi, sokkal inkább szerelmes, mint szenvedélyes és ez megdobogtatta a szívem. Ebben a pillanatban, boldog voltam, olyan boldog, amilyen csak Jung Jaehyun mellett lehetek.
- Szeretlek – szaladt ki a számon, ahogy elváltam tőle, mire ő meglepetten pislogott fel rám, majd elmosolyodott.
- Fogalmad sincs, milyen régóta szeretném ezt hallani tőled! – suttogja. – Én is szeretlek – néz a szemembe, majd a fülemhez hajol. – Nagyon boldoggá tettél ezzel, de…
- De?
- Még boldogabbá tennél, ha végre újra a magadévá tennél – kacsint rám, mire elvigyorodom.
- Kérned sem kell – nyomok egy gyors csókot az ajkaira, majd lejjebb csúszok és végig simítva merev tagján markolok rá, mire felnyög. Ah, ez a hang fog a sírba vinni!
- Doyoung – nyöszörgi a nevem, ahogy megmozdítom a kezem, mire elmosolyodva nyalom meg az ajkaimat, majd minden további nélkül veszem a számba, mire felsikkant. Tévedtem, ez a hang fog a sírba vinni! Egy ideig lehunyt szemmel élvezkedem, de mikor megérzem, hogy néz felpillantok rá és ezzel egy pillanatban engedem mélyen a torkomra, mire hátra vetve a fejét nyög fel, fel lökve a csípőjét is, de én ahelyett, hogy folytatnám eddigi tevékenységem, csak kiengedem az ajkaim közül, majd feljebb tolva a lábait igazítom őket kicsit nagyobb terpeszbe, hogy megleljek még egy érzékeny pontot. Amint megtalálom, amit kerestem végig vezetem rajta a nyelvem, mire újra felsikkant.
- Azt a ro-had – szenvedi ki, ahogy tovább kényeztetem a bejáratát. – Istenem Do-young – nyöszörög, egyre lejjebb nyomva a csípőjét.
- Mit szeretnél? – kérdezem felcsúszva hozzá, mire ő az enyének szorítja a csípőjét.
- Téged. Magamban. Most – mondja, megragadva a nadrágom gombját, elkezdve kihámozni a szűkös anyagdarabból.
- Nincs ellenvetésem – vigyorgok rá, majd segítek neki. – Van sikosítód?
- Az… éjjeliszekrényben – nyöszörgi, én pedig elnyúlok az említett bútor felé, hogy megszerezzem a kis tégelyt. Már épp folyatnék belőle az ujjaimra, de Jae megragadja a kezem. – Hagyd a francba, én téged akarlak – nyögi, majd kikapva kezemből keni be vele a nemesség, a kelleténél kicsit tovább masszírozgatva, ami kivált belőlem pár hangosabb nyögést. Már épp rákérdeznék, hogy biztos-e ebben, mikor újra hanyatt dől és a lábait olyan terpeszbe igazítja, hogy bármelyik lány megirigyelné. – Hadd legyek a tiéd, csak a tiéd – suttogja, mire kiszáll a fejemből minden józan gondolat és nem váratva tovább merülök el benne. Hangos nyögés hagyja el az ajkait, ami megállásra késztet. Pille csókokkal kezdem el halmozni az arca minden egyes pontját, nem mozdulva, hogy szokni tudja a helyzetet, ami meglepően könnyen megy neki. – Mozogj – sóhajtja, megmozdítva a csípőjét is én pedig több, mint hajlandó vagyok teljesíteni a kérését. Lassan kezdek mozogni, egyre gyorsítva a tempót, ahogy hangosodnak a nyögései. – Még – követeli én pedig egyre mélyebbeket lökök, minden alkalommal eltalálva a prosztatáját, amitől olyan hangokat ad ki, hogy nehéz nem elélvezni.
Hosszú percek telnek el, mikor is Jae ívbe feszíti a hátát és a nevemet sikoltva élvez kettönk közé, nekem pedig a látvány is elég lenne, hogy kövessem, hát még az érzés, így én is a nevét nyögve követem a gyönyörbe, kiélvezve annak minden egyes cseppjét.
Jó időbe telik, mire lenyugszom annyira, hogy ki tudjak húzódni belőle, majd azonnal mellé dőlve húzom őt magamhoz.
- Amit mondtam – töröm meg végül a csendet. – Komolyan gondoltam. Szerelmes vagyok beléd Jung Jaehyun, azóta, hogy először a szemeidbe pillantottam – suttogom, nyomva egy puszit a homlokára.
- Én is komolyan gondoltam, hogy szeretlek, amióta csak megpillantottalak – néz fel rám, mire elmosolyodom.
- Még jó, hogy mind a ketten hosszú távra tervezünk – kacsintok rá, mire elvigyorodik.
- Tökéletes!
Bocsi a képért, nem bírtam megállni:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése