Let me take a shower! - ChanHun (18+)

Hellóó~
Itt is van egy kis ChanHun szösszenet, mert miért ne?
A korhatár itt sem véletlen(18+)
Jó olvasást és puszi:3
~Jinie~

Sehun Pov.

         Korán reggel az ébresztőm hangos csipogására kelek és szívem szerint nem csak lenyomnám, de földhöz is vágnám azt a vacakot. Nem csak azért, mert minden tinédzserhez méltóan utálok korán kelni, hanem azért is, mert ma, bár csak négy órámon leszek bent, ami így érettségi előtt tök jó… Na mi mindegy is, szóval kosáredzésem lesz. Szeretek kosarazni, bár a szüleim kikötése volt, hogy sportoljak valamit, csak a csapattal van bajom. Jobban mondva csak egy csapattársammal, Park ChanYeollal. Nyöszörögve mászok ki az ágyból, hogy elhessegetve a, még hozzám képest is, colos gondolatát lássak neki reggeli teendőimnek. egy gyors zuhanyt követően magamra rángatom az iskolai egyenruhát, utálom ezt a vacakot, de kötelező, belövöm a hajam, összeszedem az edzős és sulis cuccomat, majd letrappolok a konyhába.
- Jó reggelt – köszönök anyumnak ledobva magam az asztalhoz, rögtön neki is látva a megszokott reggeli pirítósomnak, mert egy: vigyáznom kell a súlyomra, kettő: szeretem. – Appa?
- Jó reggelt, apád már elment – válaszol anyám, majd folytatja a piríósok gyártását. Reggeli után meg elrakok pár szendvicset majd felvéve a cipőmet és a dzsekimet köszönök el anyámtól, hogy meginduljak a suli felé.
Nem lakok messze a gimitől, alig negyed óra gyalog, de szeretem ezt a kis időt idekint tölteni. Mélyet szippantok a tavaszi levegőből és élvezem, ahogy a nyugalom átjárja a testem.
- Annyeong! – Ennyit a nyugalomról.
- Park, még be sem léptem az iskolába, muszáj máris rajtam lógnod? – Sandítok a vigyorgó fiúra.
- Úgy mondod mintha nem élveznéd – kontrázik, ahogy mellettem lépkedve halad a suli bejárata felé.
- Mert nem is élvezem – morgom az orrom alatt, majd lefordulok a termemhez vezető folyósónál, ahol megállok az első ajtó előtt. – Igen? – Pillantok fel a még mindig mellettem álló csapattársamra.
- Ugye jössz a mai edzésre?
- Hagytam én ki edzést? – Pislogok rá, és már épp venné a levegőt, hogy megszólaljon, de befogom a száját. – Költői kérdés volt – mondom, majd el is rántom a kezem a szája elől, ahogy megérzem, hogy a tenyerembe puszil. Zavartan, enyhén piros arccal fordulok a terem ajtaja felé. – Ott leszek – mondom.
- Remek – vigyorog, majd rám kacsintva indul a saját terme felé. Legalább délelőtt nyugtom lesz tőle, nyugatatom magam, próbálva rendezni indokolatlanul heves szívverésem.
Végül a délelőtt rövidebb lesz, mint amilyenek szeretném, így hamar a kosárpályán találom magamat. A bemelegítés után – mivel az edzőnek akadt egy kis dolga – két csapatra válva kezdünk el játszani. Épp az egyik félresikerült dobás után indulok a labda után és már épp lehajolok érte, mikor valaki mögém lépve markol a fenekembe, meglepetten nyögök fel és kapom hátra a tekintetem, hogy azt lássam a colos épp egy csókot dobva felém menekül a terem másik felébe. Megölöm, csak legyen vége az edzésnek, megölöm!
Kívánságomnak megfelelően az edzésnek hamar vége lesz és mindenki megindul az öltöző felé, kivéve engem, mert az edző magához int, hogy beszélni szeretne velem. A közelgő meccsről magyaráz nekem, arról, hogy aggódik, amit meg is értek, az egyik legjobb csapat ellen játszunk, azt mondja örülne, ha én és a másik center – ki nem találjátok ki ő – kicsit többet gyakorolnánk majd, ha az időnk engedi. Én csak bólintok egyet, majd az öltöző felé veszem az irányt. Hálásan veszem tudomásul, hogy még én az edzővel dumáltam a többiek felszívódtak, így minden további nélkül veszem le a felsőmet, hogy elmehessek zuhanyozni.
- Szép – hallok meg egy hangot a hátam mögül, mire ijedten kapom oda a fejem.
- Park, neked soha nem mondták, hogy nem illek kukkolni?
- De, de ami szép, azt csodálni kell – sétál oda hozzám és áll meg előttem, tőlem alig öt centire. Érzem, hogy az arcom kezd elpirulni ezért elhátrálnék, de Chanyeol hangja megállít.
- Aludj nálam!
- Mi van? Már miért aludnék nálad?
- Mert szeretném.
- Én meg nem! – Ez mi ez most?
- Miért, akkor mit szeretnél, ha nem aludni? – Kérdezi, oldalra döntve a fejét, egy perverz vigyort villantva felém.
- Zuhanyozni – vágom rá és el is indulok a tusolók felé, de a colos követ. – Nem lépné le?
- Ha kimegyek, és ott várlak meg, akkor nálam alszol?
- Nem is tudom…
- A szüleim nincsnek otthon – vigyorodik el megint.
- Perverz! Nem alszom nálad, és most tünés! – Mutatok is a kijárat felé, hátha felfogja, amit mondok, de Chanyeol ahelyett, hogy elindulna kifelé, egy laza mozdulattal nyom a falhoz, majd pár milliméterről suttog az ajkaimra.
- Sehogy sem tudlak meggyőzni?
- Nehm – lehelem, de ezt én sem hiszem el, ahogy ő sem. Mi sem jobb bizonyíték erre, annál, hogy ajkait az enyémekre tapasztja. Nem vad a csók, de kellőképpen izgató ahhoz, hogy amikor végig nyal alsó ajkamon gondolkodás nélkül ejtsem le az állam. Ahogy nyelve találkozik az enyémmel a csók hirtelen kezd el vadulni, de ez egyáltalán nem zavar, sőt! Karjaimat a colos nyaka köré fonva rántom magamhoz közelebb, jóleső sóhajt hallatva, ahogy fedetlen felső testem az ő még pólóval fedett mellkasához ér. Csók közben arra leszek figyelmes, hogy Chanyeol lassan próbálja meg letolni a nadrágomat.
- Ch-chanyeol, mit csinálsz? – Kérdezem elszakadva az ajkaitól.
- Zuhanyozni szerettél volna, nem? – Kérdezi és nem törődve zavarommal tolja le a bikámig a nadrágom, majd nemes egyszerűséggel kezd el vetkőzni. – És most mit csinálsz? – Kérdezem kilépve a nadrágomból, ha már ily segítőkész volt, és levette.
- Zuhanyozni készülök – vigyorog rám.
- Azt hittem – motyogom, de nem tudom befejezni ugyanis Yeol újra elém lép, immár anyaszült meztelenül, majd felkapva ültet az egyik mosdókagyló szélére, hogy lekaphassa az én alsógatyámat is.
- Te csak ne higgy semmit – mar újra ajkaimra, majd megemelve sétál be az egyik zuhanykabinba, hogy a falnak döntve engedjen el fél kézzel. Ösztönösen fonom szorosabbra lábaimat dereka körül, és fel kell nyögnöm az érzésre, amit keményedő farkamnak nyomódó merev tagja vált ki belőlem.
- Csak nem tetszik valami? – Kérdez Yeol a fülemnél suttogva, majd bele is harap. Felsőhajtok, egyrészt az érzéstől, másrészt a lassan ránk zúduló vízcseppektől.
- Pofa be – nyögöm, majd hajába markolva rántom magamhoz egy csókra, azonnal átadva neki az irányítást, amikor nyelve a számba csusszan. Ahogy egymást csókoljuk a colos lassan kezdi el mozgatni csípőjét.
- Ah – szakadok el ajkaitól, behunyt szemekkel élvezve a kényeztetést – Ah, basszameg – csúszik ki a számon, mikor megérzem, hogy Chanyeol egy bizonyára jól látható foltot kreált anyakamra.
- Ejnye, nem illik ilyen csúnyán beszélni – dorgál meg a colos, folytatva a jelek gyártását.
- Ahkorh büntessh megh! – nyögöm, ahogy az érzékeny kulcscsontomat kezdi el kényeztetni ajkaival. Épphogy kinyögöm a mondatot Chanyeol döbbenten pillant rám, majd egy perverz mosolyal az ajkain fordít rajtunk, hátát a hideg csempének döntve, majd talpra állítva kezd el lefelé nyomni a vállaimnál fogva. Értve a célzást ereszkedem térdre vele szemben. Nagyot nyelve szemezek egy pillanatig hatalmas farkával, majd markomba véve kezdem el rajta mozgatni a kezem. Bizonytalanul pillantok fel a hangosan élvezkedő fiúra, aki csak tekintetembe fúrva a sajátját lök egyet csípőjével. Visszafordítom a pillantásom nemessége felé, majd megnyalva ajkaimat fogadom a számba. Soha nem csináltam még ilyet, mert bár már voltam fiúval, sőt majdnem egy évig volt is egy pasim Kai, de mindig csak engem szoptak, nem pedig fordítva. Igyekeztem felidézni, azt, amit én is átéltem és ahogy elhallgatom egész jól megy, mert Yeol csak a nevemet nyögi, mint valami mantrát. Az, hogy ennyire élvezi felbátorít így többször meg is szívom, valamint igyekszem minél mélyebre engedni a torkomban. Az egyik ilyen akciómnál Chanyeol hírtelen markolt a hajamba, majd felrántva magához tapadt az ajkaimra, újra a csempének döntve a hátamat.
- Mikor voltál utoljára valakivel?
- Ohm, így elég régen – vallom be, de nehéz gondolkozni úgy, hogy forró, lüktető merev tagja a combomhoz nyomódik.
- Akkor óvatos leszek – suttogja, majd egy gyors csók után megfordít és mellkasomat dönti a csempének. Én csak nyöszörögve nyitom nagyobb terpeszbe a lábaimat, kicsit ki is tolva a fenekemet. – Gyönyörű vagy – suttogja Chan a hátam bőrébe, majd végig csókolva a gerincemet térdel le mögém. Hátra pillantva lesem mit is csinál, és fel kell nyögnöm a látványtól, ahogy három ujját a szájába véve nyálazza be. – Lazíts – suttogja én pedig mély levegőt véve döntöm a homlokomat a csempének, hangosan nyögve, ahogy megérzem hosszú ujjait a farkam körül. Ahogy mozgatni kezdi a kezét megérzem magamban az első ujját, ami egy hangos szusszantást vált ki belőlem, ahogy igyekszem ellazulni. Pár pillanatig matat bennem az első ujjával, majd gyorsítva keze mozgásán tolja fel a másodikat és szinte azonnal küldi utána a harmadikat is. Bár keze mozgása enyhíti a fájdalmat mégis elhagyja ajkaimat egy hangosabb nyögés. Mélyeket lélegezve próbálok ellazulni, igyekezve az élvezetre koncentrálni, ami hamar sikerül is, hiszen Chanyeol kutakodó ujjai súrolják a prosztatámat.
- Máhr majdnehm! – sóhajtom, így Yeol újra megmozdítva egyenesen megbökve a prosztatámat, amitől megrándul a testem és nem csak az, de a farkam is. Ez persze nem kerüli el a colos figyelmét sem, így kihúzva belőlem ujjait fordít maga felé újra. Meglepetten pillantok rá, mikor a csípőjére emel, majd hangosan sóhajtok fel, ahogy farka a lyukamhoz nyomódik.
- Látni akarom az arcod, miközben beléd hatolok – morogja, majd elkezdi feltolni bennem méretes tagját. Ajkaim hangtalan sikolyra nyílnak, ahogy végig érve bennem épp a prosztatámat nyomja. – Gyönyörű – suttogja, majd fejét a vállamra hajtva kezd el lassan mozogni bennem, minden lökésével súrolva gyönyörközpontomat.
- Gyorsabban! – nyögöm, és nem is kell többször kérnem. Chanyeol gyorsít, mígnem olyan erővel és sebességgel merül el bennem, minden lökésével erősen megdöfve prosztatámat, hogy az ájulás kerülget az élvezettől. Nem is csoda, hogy alig pár perc alatt élvezek kettönk közé lábaimmal szorosan fogva csípőjét, mélyen magamban tartva, a nevét nyögve. Ahogy falaim összeszorulnak körülötte nevemmel az ajkain élvez belém, majd ahogy gyengül szorításom még lök pár lustát, kimozogva mindkettőnk élvezetét.
         Egy gyors zuhanyt követően már tetőtől talpig ruhában baktatunk kifelé a sportcsarnokból. Némán sétáltunk el az iskola kapuja felé, de oda érve, egyikünk sem megy tovább. Felpillantok a felettem álldogáló srácra, aki hol jobbra – amerre én lakom – hol balra – amerre ő lakik – pillantgat, majd elmosolyodva néz rám.
- Még mindig nem akarsz nálam aludni? – Kérdezi.
- Miért is tenném? – Incselkedem vele, és ahogy látom veszi a lapot.
- Ezért – fogja kezei közé arcomat, majd ott, ahol vagyunk, az utca kellős közepén csókol meg.
- Nyomos érv – suttogom elválva tőle. – Miért is ne, holnap úgy is szombat – kacsitok rá, mire ő csak megragadja a kezemet és összekulcsolva az ujjainkat kezd el maga után vonszolni a házuk felé. Hm, azt hiszem jó hétvégem lesz, ha nem több!