Kamerák mögött - ZicoxDean (18+)

Nos, kezdjük ott, hogy szerintem én vagyok az első, akinek ez a páros az eszébe jutott. Legalábbis én még nem láttam őket együtt, de nekem tetszik az ötletxd Szóval még nincs nekik ship nevük, én gondolkodtam, de a ZiN és ZEan-en kívül semmi nem jutott eszembe:DD Szóval ez most egy ZicoxDean sztori lesz. Yaoi – bármily meglepő is – és 18+, ha nem szereted, ne olvasd! A többieknek jó szórakozást!
~Jinie~

Zico POV

         Szeretem a munkámat, a rajongóimat és azt is, hogy idol vagyok, de utálom a klipforgatásokat. Már ezt is itt hagytam volna, ha egy: nem az én zenémről lenne szó, amivel kurva sokat dolgoztam, kettő: nem lenne itt ez a cuki kis újonc gyerek. Nagyon szép magas hangja van, kíváncsi lennék, vajon akkor is ilyen-e, amikor valaki alatt nyög. Egészen pontosan alattam. Hm, ennyire ki lennék éhezve? Ne értsetek félre, nem vetem én meg egyik nemet sem, na de, hogy egy forgatás közepén, ilyen kibaszott hidegben, ahogy egy szál pulcsiban forgatunk kint, itt is azon járjon az agyam, hogyan rakjam magam alá. Na, ez még engem is meglep. Na, de ha egyszer olyan kis édes, csorgatom rá a nyálam, és majdhogynem szó szerint, mert tátva marad a szám, amikor a forgatási helyszín közelében felállított sátorba melegedve egyszer csak elém lépve néz mélyen a szemembe, majd egy laza mozdulattal kapja le magáról a felső testét fedő ruhákat, hogy küldve felém egy mosolyt tűnjön el az öltözőben, hogy átöltözhessen.
- Haver, ne ilyen feltűnően – könyököl oldalba egyik régi ismerősöm, Crush, aki velem és ezzel a kis hörcsög Deannel dolgozik az új dalomon, a Bermuda Triangle-ön.
- Nem értem miről beszélsz? – mordulok rá.

- Ugyan Zico, ismerlek. Tetszik az a kölyök és ez szerintem fordítva is igaz, szóval csak hajrá! – Kacsint rám. Esküszöm, ezért vagyunk barátok. És az előbbi kis vetkőzés után, nem is kell sokat győzködnie.

~*~

         Ma van a forgatás harmadik napja, és a Dean által tett kis megmozdulások, nem hogy ritkultak volna, de még szaporodtak is. Crush szerint nem teljesen szándékos, amit csinál, de én ezt nehezen hiszem. Épp ebédszünetünk van és a menedzser le is pakol elém valami kaját, de nekem jelen esetben máshoz, vagy is inkább más valakihez van étvágyam. Így eldörmögök egy ”bocs”-t és faképnél hagyva a hyungot indulok meg az öltöző felé, hogy ott magamra zárva az ajtót szorítsam sarokba Deant.
- Oh – lepődik meg, amikor meglát. – Hát te?
- Ebédszünet van – lépkedek közelebb hozzá, mire ő hátrálni kezd. Na, hova lett a bátorságod?
- É-értem. És nem eszel?
- Épp azt tervezem – szorítom teljesen sarokba a srácot, aki csak ijedséggel vegyes izgalommal méreget.
- Mit? – Kérdezi, nagyot nyelve, mikor tekintete az ajkamra siklik.
- Inkább kit – morgom, majd ajkaira tapadva préselem olyan közel magam hozzá, ahogy csak tudom. Először – mivel nem csókol vissza – azt hiszem, ellök, de mikor háta a falnak ütközik nyögve ejti le az állát, így nyelvem áttuszkolom az ő szájába, és mikor izmommal megérintem az övét a feje tetejére fordul a világ. Az előbbi bátortalan fiúcska eltűnik, és előbukkan a férfi. Ahogy nyelveink harcolnak a dominanciáért, Dean úgy lök neki a mögöttem lévő smink asztalnak, majd türelmetlenül morranva a csókunkba kezdi el gombolgatni a rajtam lévő inget. Hamar felocsúdok döbbenetemből és én is pólója alá tuszkolom kezemet, hogy izmos hasát kezdjem simogatni, amitől bele-bele sóhajt a csókba, de mikor kezemet levezetem fenekére és ágyékomnak rántom, elszakadva tőlem nyög fel. Kihasználva figyelmetlenségét fordítok az álláson, majd fenekénél fogva emelem meg, és ültetem az asztalra. Nem mondom, tetszett a domináns fele is, de nekem most máshoz van kedvem. Befejezve azt, amit ez a fiúcska elkezdet, kapom le magamról az ingemet, majd az ő pólóját is, és már épp venném le a nadrágomat is, mikor Dean ellöki onnan a kezem, majd az övemnél megfogva ránt vissza magához.
- Ha megengeded – motyogja a mellkasomba, majd nyakamnak esve kezdi el bontogatni az övem, majd amint kigombolta a nadrágom és lehúzta a sliccem, már tuszkolta is be a kezét a gatyámba. Ahogy kényelmesen elfért a keze – a már igen szűkös helyen – megragadta farkamat és masszírozni kezdte, de olyan profin, hogy esküszöm ezt tanították neki. Persze én sem tétlenkedtem, amíg ő a gatyámban matatott addig én lekaptam a sminkasztalról, majd lerángattam róla a nadrágját az alsójával együtt. Kicsit hátrébb léptem, így el kellett engednie, de csak addig voltam távol tőle még magamat is megszabadítottam a maradék ruhámtól. Amint az utolsó rongyok is a földön landoltak szenvedélyesen estünk egymásnak. Ahogy csókoltuk egymást letérdeltem a földre rántva magammal Deant is, mert állva már kezdett kényelmetlen lenni.
- Zi-zico – sóhajtotta, én pedig rá emeltem tekintetem, míg kezemmel igyekeztem bejárni teste minden egyes centi méterét.
- Hmm?
- Nincsh, nálam sik… - Kezdené, de ajkaira marva fojtom belé a szót.
- Megoldjuk – kacsintok rá, majd körbe pillantva akad meg a szemem egy széken. Felrántva a már remegő srácot a földről lépek oda, majd dobom is le magam rá. – Mit szólnál – mondom, miközben nyakát halmozom el csókokkal és kis foltokkal – ha természetesen oldanánk meg a dolgot? – pillantok fel rá, de a várt megszeppent pillantás helyett, egy perverz mosollyal találom magam szemben. Még levegőt venni sincs időm, már is térdel előttem és profikat megszégyenítő technikával kezd el szopni. Olyan nyelvtechnikája van a srácnak, hogy komoly önuralom kell hozzá, hogy ne lövelljek azonnal a szájába, hát még, amikor meg is szív, vagy a fogait is beveti. Mintha csak tudná, hogy nem szeretek finomkodni. Kezemet a hajába vezetve rántom fel magamhoz, majd smárolom is le mélyen.
- Nagyon ügyes vagy – morgom ajkaira két csók között. – De ennél kicsit tovább mennék – mondom, mire elszakadva tőlem hátrál egy kicsit.
- Akhkorh, csak figyeljh – pihegi, majd ajaki közé veszi három ujját és úgy kezd rajta nyalakodni, ahogy az előbb az én tagomon tette. Majd mikor elég nedvesnek érezte ujjait, hátat fordított nekem, majd tiszta kezét a padlóra helyezve tolta ki felém, formás fenekét. Én csak kikerekedett szemekkel néztem, ahogy magába vezeti első ujját és mintha meg sem érezte volna, alig egy pillanattal később, már nyomja is utána a következőt.
- Ahm – nyöszörög, ahogy néha a csípőjét is meg-megmozdítja, én meg nem bírva véremmel vezetem kezem az ölemhez, de nem kezdem masszírozni tagomat, csak néha-néha simítok végig rajta, mert esküszöm, hogy nem akartam magamhoz nyúlni, de ez a látvány és ezek a hangok, leírhatatlanul szexisek.
- Zicoh, op-oppah – nyög fel hangosan, ahogy a harmadik ujját is magába vezeti – Ehz az, mégh egy kicsit Zico oppa – na, ez volt az a pont, amikor elszakadt az a bizonyos cérna és mögé térdelve rántottam ki belőle az ujjait.
- Most én jövök – suttogtam a fülébe, majd a vállába harapva kezdetem el feltolni benne makkomat. – Ah, istentelen szűk vagy – motyogtam vállnak, majd egy mélyről jövő morgást hallattam, ahogy végig értem benne. De Deannek ez sem volt elég, épp, hogy csak belé hatoltam, már tolta is hátra a fenekét. – Kis türelmetlen – kuncogtam, de eszem ágában sem volt megmozdulni. Egyrészt mert tuti az első pillanatban elsültem volna, másrészt mert van bennem egy kis szadista hajlam.
- Zi-zico – suttogta elfúló hangon.
- Mi az cica? Mit szeretnél?
- Mohzogjh.
- Hogyan kell szépen kérni? – Húztam az agyát, miközben kezeimmel előre nyúlva kezdem el belső combját cirógatni.
- Jebal… Kérlek – nyöszörgött egyre közelebb tolva formás kis popóját.
- Mond szépen, kérlek oppa – húzom tovább, pedig már én is remegek, annyira mozdulni szeretnék.
- Khérlek Oppahh – nyögi ki végül.
- Ügyes fiú vagy – mondom, majd szinte teljesen kihúzódom belőle, hogy aztán gyorsan és erősen visszalökhessem magam, amitől már-már sikoltásszerű hangot hallatott. Tudom, hogy szép magas hangjai vannak, lássuk, meddig tud felmenni! Gyorsan és mélyeket lökve hajszoltam magunkat a beteljesedés felé, miközben ez a fiúcska itt előttem, csak nőket megszégyenítő magas hangon nyögött és sikoltozott minden egyes alkalommal, amikor elértem prosztatáját. Az egyik ilyen lökésemnél elgyengült karjai feladták a szolgálatot és a padlóra zuhant. Mivel nem szerettem volna, hogy ennek a jó kis ebédszünetnek csúnya vége legyen, kicsusszantam belőle, amiért egy dühös morranást kaptam, ami mosolygásra késztetett. Felkanalaztam a srácot a földről, majd visszaülve a székbe ültettem falkamra, majd fenekébe markolva morogtam a fülébe.
- Mozogj cica! – Nem kellett kétszer mondanom, máris irgalmatlan tempóban kezdett el mozogni rajtam, szégyentelenül nyögve és a nevemet ismételgetve.
- Oh, igehn, ott Zico oppa! – nyöszörgött, ahogy egyik lökésénél én is felfelé mozdítottam csípőmet. Én pedig meg adtam, amit kért, csípőjére fogva segítettem mozgásában, míg én vele ellentétes irányban löktem, majd ahogy éreztem, nem sokára itt a vége, egyik kezemmel elengedtem csípőjét és a farkára kulcsolva ujjaimat kezdtem el mozgásunkkal megegyező tempóban pumpálni.
- Éhn mindjhárt – nyöszörög, de a mondatot már nem tudja befejezni, mert eléri a határait. Háta ívbe feszül, kezei lecsúsznak vállamról, és ahogy izmai összerándulnak körülöttem szemeimet összeszorítva, mély hangon nyögve nyomom őt ölembe és élvezek el benne. Még lökök pár lustát, hogy minden élvezetet kimozogjunk magunkból, majd fáradtan lihegve szorítom magamhoz a vállamra dőlt fiút, nehogy a földre csússzon. Kár lenne érte, nyomok egy puszit a halántékára, majd hagyom, had pihenje ki magát.
          Már az öltöző ajtajában álltunk, a következő jelenethez szánt ruhákban.
- Dean – fordulok a sráchoz.
- Tudom-tudom, ez a mi kis titkunk marad – mondja bólogatva, és mintha kicsit szomorú lenne.
- Igazából – rántom magamhoz – azt akartam mondani, ezt még megismételhetnénk, egy jó párszor – morgom ajkaira, majd meg is csókolom.
- Nos, ha jól tudom, holnap szabadok vagyunk és nekem szabad az estém – kacsint rám, majd nyom egy gyors puszit a számra és már ki is libben az ajtón, szándékosan riszálva előttem a formás kis fenekét.

- Miért van olyan érzésem, hogy egy falatot sem ettél, de még is jól laktál? – Lép mellém vigyorogva Crush, Dean után nézve.
- Nem is értem – vigyorgok rá, majd újra a kis cicus felé fordulok, aki csak „véletlenül” végig simít ölén, „véletlenül” mélyen a szemembe nézve. – De van egy olyan érzésem, hogy vacsira pont megéhezem. – Kacsintok rá Deanre, majd a helyemre sétálok és neki kezdünk a forgatás második felének, csak hogy én minél hamarabb megnézhessem, hogy mutat ez a hófehér cicafiú a fekete szatén ágyneműmön, hm, azt hiszem, kezdek éhes lenni!