Zöldszemű szörny - BaekHan (18+)

Helló - igazából nem tudom, miért köszönök be mindig külön,
ha már egyszerre  rakok fel mindent:D -, itt egy újabb oneshot. Exo
Baekhyun és Luhan szerelme.
Exo, mint banda van jelen. Jó olvasást!
~Jinie~

Baekhyun Pov.

         Idegesen zárom magamra ez egyetlen olyan helyiség ajtaját, ahol nyugtom van. Ez a hely történetesen a fürdő. Mélyeket lélegezve sétáltam a kádhoz, hogy megnyitva a csapot készítsek magamnak egy kellemes fürdőt. Ha feszült vagyok csak két dolog segíthet, Luhan és a fürdő, de mivel most – is- éppen Lu miatt vagyok feszült az első opció kiesett. Nem értem miért kell neki féltékenykednie. Értem én, hogy nem tetszik neki, az ahogy néha Yeollal a rajongókat szórakoztatjuk, higgye el, nekem és a colodnak sem. Miért van az, hogy Chanyeol ezt meg tudta beszélni Chennel és remekül működik a kapcsolatuk, akkor nekünk miért nem megy? Meg ha már Chanban nem bízik meg, akkor legalább bennem bízhatna, merengek. Eszembe jutnak azok a napok amikor megismerkedtünk. 2013 nyara volt életem legszebb időszaka. Igen-igen, persze, hogy tudom, hogy 2012-ben debütáltunk, de abban az évben került közelebb egymáshoz a két csapat, így Luhan és én is. Emlékszem mindig megmosolyogtam, amikor édesen zavarba jött a közelemben, na nem mintha én nem lettem volna pipacs piros. Elmosolyodom az emléken, majd lehunyva szemeimet merülök el jobban a vízben, ahogy újra egy kellemes emlék kerít a hatalmába.

*emlék*

         Elképedve bámulom a colos hátát, ahogy kirángatva a próbateremből rángat végig a folyósón, hogy aztán belökjön a férfi mosdóba, majd miután bezárta az ajtót aggodalomra okot adó mosollyal a búráján forduljon felém.

- Mi a francot rángatsz? – Kérdeztem felvonva a szemöldököm, karbatett kézzel dőlve a mögöttem lévő mosdókagylónak.

- Már nem bírom nézni, ahogy szenvedtek egymással a bambival – kezd el magyarázni. Én meg csak döbbenten pislogok rá. Ennyire látszik? – Szóval nekem Park Géniusz ChanYeolnak van egy remek ötletem!

- Ez mind szép és jó, de milyen ötleted van?

- Hát vacsora!

- Mi? Te most komolyan ezért rángattál ki? A vacsorával kapcsolatos ötleteid miatt? – Nézek rá kicsit dühösen.

- Nem, vagyis de. De ez nem egy sima vacsi! Nekem az első randi-vacsitokkal kapcsolatban van ötletem!

- Tessék?

- Jól hallottad – bólogat, majd mesélni kezd. nem mondta el pontosan mi az ötlete, de nagyon jó terv lehetett, ha még KyungSoo és az akkor már párjaként tevékenykedő Chen is csak mosolyogva segített. És hát remek ötlete is volt. Felejthetetlen vacsora a Han folyó egyik legszebben kivilágított hídján, egy olyan helyen, ahova csak kevesek mehetnek be, egy olyan emberrel, akit a legjobban szeretek. Így nem is csoda, hogy még aznap este szerelmet vallottam neki és bár ő nem mondta ki az sz betűs szót, azóta sem, tudtam, hogy szeret!

*emlék vége*

Mosolyogva és végre lenyugodva mászok ki a már hideg vízből, majd dudorászva szárítkozom meg. El nem hagyva jókedvemet indulok a szobám felé, de félúton neki ütközöm Channak, aki csak arcomba csípve szólít fel, hogy figyeljek jobban, mire én csak mosolyogva bólintok, és folytatom az utamat a szobám felé. De alighogy beléptem az ajtón a dühös szobatársammal találtam magam szemben.

- Ez meg mégis mi volt? – esik nekem.

- Mi volt mi? – Nézek rá értetlenül, majd sóhajtva terítem ki a törölközőmet. Megint kezdődik.

- Ez az előbb ChanYeollal.

- semmi. mi lett volna? Neki mentem, rám szólt, hogy figyeljek és igaza van. Ennyi, itt a történet vége.

- Igazán? Ennyi? – Kezd el hisztizni. Már meg ne haragudjatok, de ez az. Színtiszta hiszti.

- Luhan – fordulok felé, próbálva nem kiabálni, de nehezen megy. – Mi baj van azzal, hogy jóba vagyunk?

- Pont az! Minek alszol egyáltalán velem? Miért nem mész ChanYeolhoz?

- Egy: ez itt az én szobám is, kettő: ChanYeolnak ott van Chen, és nem csak, mint lakótárs. Harmadszor: én veled szeretek aludni – hangsúlyozom a végét.

- Szóval, ha nem lenne Chen, te már rég ott lennél?

- Ennyi jött le? – Veszítem el türelmem és kezdek én is kiabálni. Remek, megint mindenki minket hallgat. – Különben is, hálásnak kéne inkább lenned Chanyeolnak, nem pedig pikkelni rá.

- Mégis miért?

- Mert, ha ő nincs, mi sem mentünk volna el az első randinkra, azóta sem, a kurva életbe is! Igen is meg kéne ezt köszönöd neki, és Chennek is! – Mordulok rá, és látom, hogy már épp mondana valamit, de megelőzöm. – Miért nem bízol bennem? Azért, amit a kamerák előtt csinálunk? Nekem szerinted tetszik az, amit a maknaeval csináltok? Hát tud meg, nem. Kurvára nem. De szeretlek és ezért bízom benned, bízom benne, hogy legalább annyira szeretsz, mint én téged. De te az ellenkezőjét bizonyítod minden egyes ilyen féltékeny hisztiddel – zúdítom rá az összes aggodalmamat. Egyrészről mérhetetlen megkönnyebbülést érzek, mert kimondtam mindezt, másrészről aggódom, hogy Luhan megint csak annyit hall meg, amennyit akar.

- Tényleg ilyen szörnyű vagyok – kérdezi halkan, néhány percnyi hallgatás után.

- Néha igen – felelem őszintén. a szoba két végében állva nézünk egymás szemébe, de Luhan egyszer csak elfordítja tekintetét és a mögöttem lévő ajtóra vezeti azt. Mély levegőt véve hátrálok az ajtóhoz, majd bezárom azt, de nem mozdulok, nehogy véletlen megszökhesen. – Tudod, bosszant az ahogyan viselkedsz, de megértem. Néha nekem is nehéz lenyelnem a féltékenységem, amikor Sehunnal vagy Xiuminnel látlak, de mint mondtam – indulok el felé, hogy elé lépve, mélyen a szemébe nézve fejezhessem be mondandómat. – Szeretlek és ezen nem változtat senki és semmi – suttogom ajkaira, majd meg is csókolom. Az első pillanatban nem reagál semmit, de végül megragadva a derekamat ránt magához közelebb, hogy nyelvét a számba tuszkolva mélyítse el a csókot. Megkönnyebbülten sóhajtok fel és viszonzom az egyre követelődzőbb csókot. Ahogy lassan az ágy felé kezd velem hátrálni, rádöbbenek ma többet akar minden eddiginél. Mert bár az elmúlt lassan fél évben, amióta együtt vagyunk, sok minden történt köztünk a szexig még nem jutottunk el, és nem csakhogy együtt nem, de előtte sem soha.

- Lu-Luhan – dadogom eltolva magamtól, épp az ágy előtt megállva. – Biztos, hogy ezt akarod? Mármint én – mély levegő – félek, egy kicsit – ismerem be.

- Tudom – suttogja, majd vággyal és szerelemmel teli tekintetét az enyémbe fúrja. – Ijesztő ez a helyzet, de sokkal jobban kívánlak annál, minthogy még egyszer visszavonulót fújjak – suttogja az ajkaimra, majd ahogy megcsókol az ágyra dönt, majd elválva ajkaimtól dönti homlokát az enyémnek. –engedd meg hadd bizonyítsam be mennyire fontos vagy nekem, hogy mennyire szeretlek – suttogja és én engedtem. Minden további nélkül karoltam át a nyakát és csókoltam meg, engedve hogy kioldva a köntösöm övét simítson végig immár fedetlen testemen.

- Gyönyörű vagy – motyogja végig pillantva rajtam.

- Ez igy nem fair – durciztam, majd pólója aljához nyúlva mosolyogtam fel rá. – Hadd nézelődjek én is – kuncogom majd lekapom róla a pólóját. – Szép – sóhajtom hasfalát cirógatva. Luhan csak újra hozzám hajol, de ajkaim helyett nyakamat kezdi el szadizni a sminkesek legnagyobb bánatára szép pirosas-lila foltokat hagyva rajta, de nekem tetszik. Egy ideig még elidőzik a nyakamnál, majd végig járja mellkasomat, de csípővonalamnál lejjebb nem megy. Megunva a passzív szerepet rántom fel magamhoz egy csókra és míg a nyelveink elvannak egymással magam alá fordítom a bambit. ahogy a csípőjére ülve pillantok le rá, eljátszok a gondolattal, hogy én leszek a domináns fél, de el is vetem az ötletet. Ez az ő éjszakája, nekem pedig még lesz alkalmam felül lenni. Mondjuk ma este is, mindez csak nézőpont kérdése. Kibámészkodva magam simítottam végig hevesen emelkedő és süllyedő mellkasán, át a hasán egészen a nadrágja korcáig, ahol az anyagba akasztva az ujjaimat kezdtem el lefelé húzni róla a ruhadarabot, megemelkedve toltam a bokájáig az anyagot, majd egyenesen ágyékára ülve ereszkedtem vissza. Hangos nyögés szakadt fel belőlem, ahogy merev tagja az én ugyan csak kemény farkamnak nyomódott, majd minden további nélkül hajoltam mellkasára és kezdtem én is kényeztetni, miközben lassan lökni kezdtem a csípőmmel. Hosszú percekig kényeztettük egymást, fel-felváltva a másikat, átvéve a vezetést. Ahogy egyre forróbb lett a szoba, úgy dobtuk el végleg az én köntösömet és Lu alsóját is. Luhan lassan újra maga alá fordított, és ahogy a hátam a matrachoz ért, már húztam is fel a lábaimat. Lu csak kisebb terpeszbe igazította végtagjaimat, majd rám pillantott.

- Van itthon…? – Kezdi, de nem fejezi be.

- Ah, legalsó fiókban – mutatok az éjjeliszekrényre. Lu előre hajolva veszi ki a kis tubust a fiókól és már épp matatna egy óvszer után, de lefogom a kezét. – Az nem kell. Szeretnélek téged érezni – suttogom és hálás vagyok a félhomályért, ami elrejti piruló arcom.

- De azzal kevésbé lenne kellemetlen – motyogja mélyen a szemembe nézve.

- Tudom, de érted, értünk bármit – suttogok vissza, majd visszahelyezkedem a párnák közé, nagyobb terpeszbe rakva lábaimat, ahogy Lu közéjük fekszik.

- Lazíts – suttogja, majd bekeni három ujját jó alaposan síkosítóval és belső combomra csókolva tolja fel bennem az leső ujját. Össze kell szorítanom a szemeimet a kellemetlen érzésre, de nem érzem, hogy kifejezetten fájna. Pár pillanat, vagy talán perc után Luhan feltolja a második ujját is. Kipattannak a szemeim és egy fájdalmas nyögés hagyja el ajkaimat.

- Fáj… - nyöszörgöm.

- Lazíts, mindjárt jobb lesz.

- Honnan tudod? Még sose élted át – motyogom igyekezve mélyeket lélegezve ellazulni.

- Bízz bennem úgy, ahogy én is bízni fogok benned egész hátralévő életem minden egyes pillanatában. Szeretlek és soha nem tennék olyat, ami fájdalmat okoz neked – suttogja, ahogy elkezdi belső combomat cirógatni, csókolgatni. szavai megnyugtatnak, tettei pedig feltüzelnek így könnyebben el tudok lazulni és Lu fel tudja tolni a harmadik ujját is. Keze, ami eddig a combomat kényeztette most farkamra csúszik és azt kezdi cirógatni, így nem is csoda, hogy hamar elég hely lesz mindhárom ujja számára, így elkezdi keresni azt a pontot, amitől csillagokat látok. Néhány sikertelen kísérlet után végül megtalálja. Pont bele a közepébe, így én hátamat ívbe feszítve sikoltok fel.

- Ott! – Kérem, és Luhan teljesítve kérésem kezdi el azt a pontot ostromolni, de mikor a nyögésem kezdenek nagyon kínlódóak lenni kihúzza belőlem varázslatos ujjait, mire csak csalódottan morranok fel.

- Légy egy kicsit türelmes – suttogta a fülembe, és elkezdte feltolni magát bennem, ajkait az enyémekre tapasztva, úgy nyelve el fájdalmas nyöszörgésem.

- Istenem – motyogta. – Olyan forr és szűk vagy – temeti arcát a nyakhajlatomba. Hát legalább ő élvezi, ha én annyira nem is.

- Mozogjh – löktem fel egy kicsit a csípőmet, amikor az érzés már nem volt olyan fájdalmas. sokkal inkább furcsa, de csodás gyönyöröket ígérő. Nem kellett kétszer kérnem szinte teljesen kihúzódott belőlem, majd egy új szögben lökte magát vissza, elégedetten nyögve. Valahol az ötödik, hatodik lökésénél kezdtem élvezni, amit csinált és én is megmozdítottam a csípőmet és ahogy újra elmerült bennem, eltalálta a prosztatámat. Hátamat ívbe feszítve szorítottam rá farkára, hangosan sikkantva.

- Otth! – Mondtam és ő mozogni kezdett. – Gyorsabbhan! – utasítottam. – Erőssehbbenh! – Sikoltottam az élvezettől, de nem igen érdekel, hogy ki hall meg és ki nem, Luhan pedig nem panaszkodott a hangomra, sőt. Minden egyes sikolyomnál mélyebben és gyorsabban kezdett el mozogni bennem, én pedig készségesen sikoltottam a nevét, vagy könyörögtem éppen többért. Ahogy elhallgattam a felettem mozgó fiú nyögéseit érzékeltem, hogy nemsokára eléri határait, ezzel én sem voltam másként, pláne mikor Luhan egyik kezét a farkam köré kulcsolta és lökéseinkkel megegyező tempóban kezdte el mozgatni.

- Szheretlekh! – nyögtem, ahogy alig két perc elteltével a markába élveztem. Luhan csak hörögve gyorsított be, majd pár lökés után ő is követett engem a gyönyörbe, hogy aztán mellkasomra dőlve kezdjen hangos zihálásba.

- Én is szeretlek – pillantott fel rám, majd egy gyors csók után kicsusszanva belőlem dőlt mellém és ölelt szorosan magához.

- Sajnálom – szólal meg pár perc elteltével, mire én rá emelem érdeklődő tekintetem. – Azt ahogy viselkedtem én csak… Féltem attól, hogy elveszítelek.

- De nem fogsz. Pláne a mai éjszaka után – vigyorogtam rá és nyomtam egy puszit az ajkaira, majd visszahelyezkedve a mellkasára, lassan rendeződő szívverését hallgatva aludtam el, azt az embert ölelve, akit életem végig szeretni fogok.