We just practiced! - Duble B (18+)

Halihóó~! Üdv újra itt. Most egy kis Duble B történettel szórakoztatlak titeket, mert, miért is ne?
 A korhatár – tőlem megszokott módon – 18+, szóval, tudod mi a dolgod;D
Egy kérdés: Az mennyire vicc már, hogy amíg írtam a telefonom random iKon zenéket tolt?:D
~Jinie~

Bobby Pov

      Fáradtan rogytam a földre, miután a tánctanár megkegyelmezett nekünk, és mára beszüntette a gyakorlást. Meg kell mondjam nagyon nem voltam elégedett magammal, szörnyen ment az új koreo, pedig nem szoktam ilyen béna lenni. Az igazat megvallva, tudtam mi a bajom… Vagyis inkább ki. Csak az a baj, hogy más is észre vette, hogy ma nem vagyok a toppon, a mi kis maeknénk, meg is kérdezte mi a baj.
- Bobby-ah, minden oké?
- Igen, Chanwoo – mosolygok rá fáradtan – nem kell miattam aggódni! – Még szerencse, hogy a mosolyom a legrosszabb napjaimon sem hagy cserben. Válaszolom, miközben mindenki pakolni kezd körülöttem. Mosolyogva figyelem, ahogy lassan mindenki indulásra készen áll, míg én még mindig a padlón ülök.
- Te nem jössz? -fordul felém JunHeo.
- Nem, még maradok egy kicsit gyakorolni – válaszolom, mire ő csak bólintva lép ki a teremből a többiek után, így már csak a leader van bent rajtam kívül.
- Csak meg ne erőltesd magad – mondja kifejezéstelen hangon, majd ő is magamra hagy. Ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy épp beszól vagy komolyan aggódik. Bár a kapcsolatunkat elnézve, inkább az előbbi, sajnos. Mély levegőt véve állok fel, és kezdek neki a koreográfiának. Egyedül meglepően jól megy, persze… Nincs itt az a személy, aki mindig elvonja a figyelmem, pusztán azzal, hogy létezik. Miértnem lehetünk olyanok, amilyennek shippelnek minket? Miért romlott meg a kapcsolatunk? Miért távolodtunk el egymástól? Ezekkel a gondolatokkal a fejemben állok meg, szaporán szedve a levegőt. Már épp azon vagyok, hogy elsírjam magam, mikor hangosan vágódik ki a próbaterem ajtaja. Ijedten kapom oda a fejem, hogy hangosan fújam ki a bent rekedt levegőt, mikor meglátom csak B.I. az.
- Hát te? – Találom meg a hangom.
- Csak kíváncsi voltam, mi az, amit egyedül szeretnél gyakorolni – vigyorog rám, majd belépve a terembe zárja be az ajtót.
- Az új koreót, mi mást? – Nézek rá értetlenül. – Miért zártad be az ajtót? – Kérdezem, mire egy perverz vigyor jelenik meg ajkain, amitől kissé megijedek.
- Nekem van egy ötletem mit gyakorolhatnánk – mondja elém érve, minek hatására én hátrálni kezdek, de sajnos a fal az utamat állja, így sarokba szorít.
- HanBin? – Kérdezem bizonytalanul, az ajtó felé pillantgatva.
- Arról ne is álmodj JiWonie – teszi kezeit a fejem mellett a falra, ezzel elzárva az ajtó felé vezető utat. – Most nem szöksz meg – suttogja a fülembe, mire nagyot kell nyelnem.
- M-mit akarsz? – kérdezem elcsukló hangon.
- Téged! – Válaszol egyszerűen a szemeimbe nézve, majd ajkait az enyémekre tapasztja. Döbbenten pillogok pár pillanatig, de mikor nyelvével végig ível alsó ajkamon átadva magam az érzésnek hunyom le szemeim, leejtve államat, hogy elmélyíthessük a csókot. Az idejét sem tudom, mióta vártam erre, de ennek ellenére mégsem tudom felhőtlenül élvezni, az ajkai által nyújtott kényeztetést. Tudnom kell, miért csinálja ezt.
- B.I. – tolom el magamtól, hangosan kapkodva levegő után.
- Hmm?
- Miérth – kezdem – Miérth, csinálod ezth?
- Mert akarom – mondja a szemeimbe pillantva – Akarlak! – Mondja, majd újra ajkaimra tapad és nekem ennyi elég ahhoz, hogy teljesen megadjam magam. Egymást csókolva csúszunk a földre a fal mellett, így hátamat a tükörnek támasztva kulcsolom lábaimat HanBin dereka köré. Hangos nyögés szakad fel belőlem, ahogy megérzem merev tagját a sajátoménak nyomódni. Miért van olyan érzésem, hogy ez a szemtelenül helyes és fiatal srác ma maga alá fog vágni? Valószínűleg azért, mert minden érintésétől remegek, mint a kocsonya.
- JiWon – suttogja a fülembe, mikor egy pillanatra abbahagyja nyakam szadizásást. – Azt akarohm – suttogja, meg-meg puszilva halló szervemet -, hogy ne csak ma este legyél az enyém, Azt akarohm, hogy örökre az enyém legyél, mint… - Csuklik el a hangja.
- Mint? – Kérdezem, és a szívem reménykedve kalimpál a mellkasomban.
- Mint a pasim – vigyorog rám, a szemeimbe nézve. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat és egy pillanatra le kell, hogy hunyjam a szemeim, hogy tudjam, ez most valóban megtörténik. – Szeretlek – szólal meg hírtelen HanBin, mire kipattannak a szemeim. – Amióta először találkoztunk vonzódom hozzád, de azt nem tudom megmondani, mikor szerettem végleg beléd, de ez van – csókol meg újra, ezúttal lágyan, szerelmesen. Én pedig igyekszem minden érzelmem belesűríteni ebbe a csókba, hogy tudja, én is szeretem, sőt!
- Én is szeretlek B.I. – motyogom, amire egy elégedett mosolyt kapok válaszul, majd egyszer csak a földön találom magam, egészen pontosan HanBin alatt.
- Bizonyítd! – Suttogja a fülembe, és ha már ott jár a nyakamat is megharapdálja, minek hatására furcsa, nyüszítés szerű hangot adok ki magamból. Majd felgyorsulnak az események, és már csak azt veszem észre, hogy a pólóm valahol eltűnt a teremben és B.I. épp a nadrágomból hámoz ki. Nem tétlenkedve tovább simítom kezeim a felettem térdelő pólója alá, hogy rövid időn belül meg is szabadítsam tőle.
- Szép – suttogom mellkasát simogatva, majd megemelve fejem nyomok egy csókot kulcscsontjára, majd minden egyes pontra, amit így elérek, elégedetten hallgatva feltörő sóhajait. Lassan megszabadulva az utolsó ruhadaraboktól csókolgatjuk, simogatjuk egymást, majd lassan felhúzva lábaimat emelem meg csípőm, ezzel ágyékomat az övéhez nyomva, mire mindkettőnkből kiszakad egy türelmetlen nyögés. HanBin hírtelen fordít a helyzetünkön, így én csípőjére érkezem ezáltal ágyékomat szorosan öléhez nyomva. Nyögdécselve kezdem el mozgatni a csípőmet, míg meg nem érzem, hogy vészesen megfeszül az alhasam, abban a pillanatban B.I. visszafordít maga alá.
- Lazíts – suttogja ajkaimra, majd megcsókol. Amint elszakad párnáimtól huncut mosollyal ajkain indul el lefelé felső testemen, amit én csak lehunyt szemekkel élvezek. Ám kipattannak a szemeim, mikor megérzem nyelvét végig siklani férfiasságomon. Döbbenten pillantok le HanBinre, aki ravasz mosollyal az ajkán tünteti el szájában teljes hosszomat, mélyen a szemeibe nézve. A hírtelen jött élvezet hatására vissza ejtem a fejemet a padlóra, ami ugyan hangosan koppan, de jelen esetben a legkevésbé sem tudok erre figyelni. Hangosan nyögve élvezem a HanBin szája által nyújtott élvezeteket, de egyszer csak eltűnik a kegyes forróság, így nyüszögve pillantok le, de bár ne tettem volna. Az a látvány, ahogy vágytól ködös tekintettel, mégis szerelmesen pillant fel rám, újra végig nyalva teljes hosszomon, leírhatatlan. De nyelve nem áll meg tövemnél, lejjebb siklik, mire sikkantva egyet ejtem le újra a fejemet. Holnap csúnya fejfájásom lesz, ha ezt így folytatom. És nagyjából ez volt az utolsó értelmes gondolatom, ahogy HanBin tágítani kezd elszáll minden józan eszem. Az első ujját még jól viselem, de a másodiknál, már felszisszenek. B.I felhajolva hozzám nyom egy csókot ajkaimra, amivel némiképp eltereli a figyelmem, így hamarosan csatlakoztathatja harmadik ujját is, amit viszont már megkönnyezek. Óvatos csókokkal szárítja fel könnyeimet, miközben szabad kezével oldalamat és csípőmet cirógatja.
- Lazíts – suttogja, majd újra megcsókol. Ahogy nyelve újra táncba kezd az enyémmel, elfeledkezem az alfelemben lévő kellemetlen érzésről, így könnyen el tudok lazulni. Amint HanBin úgy érzi elég tág vagyok óvatosan kihúzogatja belőlem ujjait, majd bejáratomhoz illesztve makkját pillant szemeibe. Bíztatólag mosolyodom el, majd nyomok egy puszit állkapcsára. B.I. csak összekulcsolja ujjainkat, majd lassan elkezdi magát feltolni bennem. Nem mondom, hogy kifejezetten kellemes, de nem is fáj, így hang nélkül átvészelem, ellenben HanBin. Elégedett sóhaj hagyja el ajkait, amint végig ér bennem és látom az arcán, a menyben érzi magát. Ezért is értékelem annyira, hogy nem kezdett el rögtön mozogni. Egy idő után sikerül megszoknom méretét így fellökve csípőmet jelzem neki mozoghat. Lassan kezd el lökni és az érzés hatására ajakimba kell harapnom. Elképesztően jó érzés, ahogy kitölt. Ahogy HanBin látja, nincs semmi baj gyorsítani kezd csípője mozgásán, amit már nem bírok hang nélkül. Kezét szorongatva kezdek el hangosan nyögni, tudva, ilyenkor már úgy sem jár itt senki, ha meg mégis, az sem érdekel.
- B.I – nyöszörgöm, mire gyorsabban és mélyebben kezd el lökni, ezzel eltalálva azt a pontot, amitől csillagokat látok.
- JiWonie – szuszogja a nyakamba – Azt szeretnéhm, ha… Ha azh eredetih… - liheg, de értem mire gondol.
- HanhBinh – nyögöm az igazi nevét, minek hatására még gyorsabban mozog. – HanBin, HanBin – kezdem el ismételgetni, mint valami mantrát, meg-meg mozdítva a csípőmet, így hajszolva egymást a gyönyör kapuja felé, egyre gyorsabban és gyorsabban. Végül elérve határainkat nyögtük egymás nevét, hogy egy forró csókban forrjunk össze, míg B.I kimozogta az utolsó kis élvezethullámot is belőlünk. Fáradtan zihálok, közelebb bújva az éppen mellém fekvő leaderhez.
- Ezh – kezdem, de nem tudom befejezni.
- Tudom – mosolyog rám a mellettem fekvő, majd ahogy egymásra nézünk hangos nevetésben törünk ki. Nem tudom minek örülünk ennyire, de boldog vagyok, vele.
- Szeretlek – mondjuk egyszerre, még mindig vigyorogva.
      Némi pihenő után végül összekaptuk magunkat és megindultunk a dorm felé. A haza felé vezető úton végig beszélgettünk és ökörködtünk, csak úgy, mint régen, és az a megerőltető nap ellenére is rengeteg energiával és boldogsággal töltött el. Még mindig nevetve léptünk be a dorm ajtaján, egymásba karolva tartva talpon a másikat.
- Ti meg hol voltataok ilyen sokáig? - Kérdezi a maekne.
- Mi, csak…
- Mi csak gyakoroltunk! – mondja B.I, majd kezemet megragadva rángat magával az emeltre, egész pontosan a fürdőbe, ahol – amint becsukódik az ajtó – ajkaimra tapad. Nos, végül mégis csak olyanok lettünk, mint amilyennek shippelnek minket. Talán jobbak is!

Hát nem édesek? :3