Sziasztok, újra itt És most hoztam nektek egy laza kis LayHunt.
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást:3
~Jinie~
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást:3
~Jinie~
Sehun Pov
Sóhajtva dőlök a padomra, feladva azt, hogy bármire is tudjak figyelni a matek órából. Egyáltalán miért van erre szükség? Soha az életben nem fogom hasznosítani ezt a szarságot, mondjuk az ofő szerint mást sem. Köztudott, hogy a suli „rossz fiúi” közé tartozom, az embereket ezért is lepi meg az, hogy kivel vagyok együtt. No, nem csak azért, mert ő más – nagyon is – mint én, hanem azért is mert nem csalom meg, pedig nem igen voltam az a hűséges típus, de őt szeretem. Ezért is más a vele való kapcsolatom, már, ha csak rá gondolok, a szemeire, vagy a mosolyára hiányozni kezd. Arról nem is beszélve, hogy az ártatlan, aranyos mégis sexy külső mögött egy igazi dög lapul, akit csak én ismerek, de még mennyire! Újabb sóhaj hagyja el ajkaim, miután ráeszmélek, nem gondolhatok rá ennyit, mert bajok lesznek és nekem ma még túl kell élnem egy elzárást. Jobban mondva ma is.
Végre kicsöngettek a véget nem érőnek tűnő matekóráról is, ami azt jelentette vége a tanidőnek. Irány az elzárás.
- Mr. Oh – szól utánam a matek tanár, aki egyben az osztályfőnök is.
- Igen?
- Ma sajnos nem tudom önt felügyelni az elzáráson – milyen kár – de nem kell aggódnia!
- Meg sem fordult a fejemben – morgom az orrom alat, amit a tanár figyelmen kívül hagy, majd folytatja mondandóját.
- Találtam valakit, aki majd figyel önre, és biztosított róla, hogy letölti a büntetés idejét – vigyorog. Letöltöm? Mi ez, egy börtön? Aish, az hát.
- Ez igazán figyelmes – morgom – akkor indulok is a cellámba – köszönök el a tanártól és indulok is a 10-es terembe, hogy „letöltsem” a büntetésem. De amikor beérek látom, hogy a teremben nincs senki, így azzal a lendülettel fordulnék is meg, hogy lelépjek és inkább a pasimmal legyek, mikor is neki megyek valakinek. Fejemet rázva emelem fel a pillantásom, hogy lássam ki volt az, de mikor megpillantom az illetőt az állam a padlón koppan.
- Lay? Te meg mit keresel itt? – Nézek rá hitetlenkedve, valahogy nem tudom elhinni, hogy rossz fát tett volna a tűzre.
- Elzárásra jöttem – mosolyog rém, és megjelennek az imádott gödröcskéi.
- De miért? – nézek utána értetlenkedve, ahogy besétál a terembe és helyet foglal az egyik padnál így én is utána indulok, az ajtót azért becsukva.
- Az osztályfőnököd kért meg, hogy felügyeljem az elzárást – világosít fel. – Először nem akartam igent mondani – mondja, ahogy kezemet megragadva ültet az ölébe -, de aztán azt mondta, csak egy diák lesz bent – fordítja maga felé az arcom – mégpedig te – suttogja, majd dús ajkait az enyémekre nyomja. Habozás nélkül viszonzom a csókot és mélyítem is el azt, majd pár pillanat után pihegve válok el ajkaitól.
- Szóval – vigyorgok rá – csak azért jöttél, hogy velem legyél?
- Mégis mi mást keresnék én az elzáráson? – Pillog rám mosolyogva.
- Azt hittem rossz voltál, vagy csak tanulni akarsz – vonok vállat.
- Nem is rossz ötlet! – Csillannak meg YiXing szemei, majd felállítva az öléből pattan fel ő is.
- Mi? – Nézek rá döbbenten, ahogy a táblához sétál.
- Tanuljunk – mondja, majd – mivel tudja, hogy nem megy jól és utálom is – utasít, hogy vegyem elő a matekcuccom. Eh, most jöttem ki óráról, az is elég volt.
- Xing, én csak vicceltem – mosolygok rá.
- Én viszont nem – pillant rám komolyan, így tudom, amíg nem matekozunk, addig úgy sem szabadulok innen. Aish, akkor legyen, telepedek le Lay előző helyére és kapom elő a matekcuccom. Végül fél óra matek után nem bírtam tovább és fejemet a padra ejtve kezdtem el morgolódni.
- Inkább lettél volna rossz! – Persze YiXing meghallotta panaszkodásom, így elfordulva a táblától pillantott rám.
- Azt mondod? – Indul meg felém igazi vadász mosollyal az ajkán.
- Azt – mondom, le nem véve a tekintetem a felém közeledő srácról.
- Akkor – lép a padom elé és támaszkodik meg rajta, így én kénytelen vagyok kicsit megemelni a fejem, hogy szemeibe tudjak nézni. – Mi lenne, ha tantárgyat váltanánk – villant egy perverz vigyort. Na, ez kezd érdekes lenni.
- Mire gondolsz? – Kérdezem még feljebb emelve a fejem, így tekintetünk egy vonalba kerül.
- Biológiára, természetesen – mondja, majd ajkait az enyémekre tapasztja és részesít egy olyan csókban, amitől nem csak levegőt felejtek el venni, de a saját nevemet is. Ahogy elválunk egymástól Lay mellém sétál, majd felrántva a székből von magához olyan közel, hogy egy hajszál nem férne el köztünk és újra ajkaimnak esik, szinte marcangolja puha párnácskáimat, de cseppet sem bánom. Ez az a dög, akit csak én ismerek. Az első – és reményeim szerint – az utolsó férfi az életében. Ahogy ajkaimat falja, csípőmre fogva kezd el határozottan terelgetni a tanári asztal felé, hogy felkapva ültessen rá, el nem szakadva tőlem. Belesóhajtok a csókba, ahogy lábaim közé lépve préseli magát hozzám, de el kell szakadnom ajkaitól, mikor ölét nekem nyomja. Hangos nyögés szakad fel a torkomból, ahogy pirulva(!) konstatálom milyen merev.
- Lay, csak nem mégis rossz voltál?
- Nem – suttogja nyakamnak, majd meg is harapdálja azt -, de tervezem.
- Nagyohn helyes! – nyögöm, ahogy megérzem YiXing kezét az övemnél matatni. – Talán – tolom el magamtól, hogy normális hangon tudjak beszélni – ennyire nem kéne – mondom neki. Nem arról van szó, hogy én valaha is nemet mondanék a szexre YiXinggel, mert nem. Csak ezt nem itt, az ő érdekében. Rajtam már nem lepődnének meg, de őt nem akarom bajba keverni.
- De haza sem mehetünk így – mondja, majd merev tagját az enyémhez nyomja. – Szóval, mi lenne, ha csak játszanánk egy kicsit – suttog a fülembe, majd bele is nyal, amitől kiráz a hideg. Hiába, ismer. Olyannyira, hogy teljesen leköti a figyelmem azzal, amit a nyakammal művel, így észre sem veszem, hogy idő közben kibontotta a nadrágom, majd alsómba nyúlva markol rá tagomra. Levegő után kapkodva nyöszörgök, ahogy kezét mozgatni kezdi merevedésemen. Kezeim – amik eddig vállán pihentek – lecsúsznak izmos karjain, ahogy ajkamba harapva próbálom visszatartani a túl hangosnak ígérkező nyögéseim.
- Mi lenne – fogja meg egyik kezem, és teszi az övére – ha te is segítenél egy kicsit, hm? – Billenti oldalra a fejét, én meg észbe kapva, már amennyire egy ilyen helyzetben lehet, kezdem el kibontogatni az övét, majd miután sikerül letolom egy kicsit a nadrágját, az alsójával együtt és veszem kezelésbe nemességét. Ahogy az én kezem is érinti őt, gyorsabban kezdi mozgatni a sajátját, így kicsúszik egy két hangosabb nyögés, így, hogy tompítsam azokat szabad kezemmel a hajába túrok és lerántom magamhoz egy – vagy több – csókra, miközben mindketten tovább gyorsítunk kezünk mozgásán. Pár perc elteltével egymás nevét nyögve élvezünk el, szinte egyszerre. Lay fáradttan dönti fejét a vállamra én meg fonom is rögtön köré a karjaimat.
- Szeretlek – suttogja, majd nyom egy gyengéd puszit a vállamra.
- Én is szeretlek – motyogom még szorosabban vonva magamhoz.
- Nagyon? – Kérdezi eltávolodva tőlem, hogy a szemembe nézhessen.
- Mindennél jobban.
- Akkor mit szólnál hozzá, ha most átmennénk hozzám a koleszba? – Vonja fel a szemöldökét és villant felém, egy csábító, ellenálhatatlan mosolyt.
- És mi lesz az elzárással? – Kérdezem, miközben YiXing talpra állít és megigazgatja a ruháinkat.
- Nem tudja meg senki, hogy leléptünk – vigyorog, de látva tétovázásom újra elém lép. – Ne most legyél jó kisfiú – mondja a mélyen a szemembe nézve. – Mi több, szeretném, ha most nagyon is rossz fiú lennél – hajol olyan közel, hogy ajkaimin érzem leheletét. – Mert nekem, most nem elég a kezed – morogja a fenekembe markolva, úgy rántva magához még közelebb egy forró csókra. Én csak nyikkanva nyugtázom, hogy a kicsi Laynek bizony nem volt elég az előbbi közjáték. Eltolva magamtól a fiút kapom fel a cuccaimat, majd az ajtó felé indulok.
- Akkor mire várunk még? – Kérdezem rá kacsintva, majd ki is lépek az ajtón, tudva, követni fog. nem is kell sokáig várnom, hamar megérzem ahogy összekulcsolja ujjainkat, majd mosolyogva szaporázza meg a lépteit, maga után húzva engem is. Hogy amint belépünk a koleszszobája ajtaján a falapnak passzírozva kezdje el kicsókolni belőlem a lelket is. Hogy mi történt ez után, arról már csak a szétdobált ruhák, a fülledt levegő és heves, mégis egy ütemre verő szívünk árulkodik.
- Szeretlek Zhan YiXing!
Sóhajtva dőlök a padomra, feladva azt, hogy bármire is tudjak figyelni a matek órából. Egyáltalán miért van erre szükség? Soha az életben nem fogom hasznosítani ezt a szarságot, mondjuk az ofő szerint mást sem. Köztudott, hogy a suli „rossz fiúi” közé tartozom, az embereket ezért is lepi meg az, hogy kivel vagyok együtt. No, nem csak azért, mert ő más – nagyon is – mint én, hanem azért is mert nem csalom meg, pedig nem igen voltam az a hűséges típus, de őt szeretem. Ezért is más a vele való kapcsolatom, már, ha csak rá gondolok, a szemeire, vagy a mosolyára hiányozni kezd. Arról nem is beszélve, hogy az ártatlan, aranyos mégis sexy külső mögött egy igazi dög lapul, akit csak én ismerek, de még mennyire! Újabb sóhaj hagyja el ajkaim, miután ráeszmélek, nem gondolhatok rá ennyit, mert bajok lesznek és nekem ma még túl kell élnem egy elzárást. Jobban mondva ma is.
Végre kicsöngettek a véget nem érőnek tűnő matekóráról is, ami azt jelentette vége a tanidőnek. Irány az elzárás.
- Mr. Oh – szól utánam a matek tanár, aki egyben az osztályfőnök is.
- Igen?
- Ma sajnos nem tudom önt felügyelni az elzáráson – milyen kár – de nem kell aggódnia!
- Meg sem fordult a fejemben – morgom az orrom alat, amit a tanár figyelmen kívül hagy, majd folytatja mondandóját.
- Találtam valakit, aki majd figyel önre, és biztosított róla, hogy letölti a büntetés idejét – vigyorog. Letöltöm? Mi ez, egy börtön? Aish, az hát.
- Ez igazán figyelmes – morgom – akkor indulok is a cellámba – köszönök el a tanártól és indulok is a 10-es terembe, hogy „letöltsem” a büntetésem. De amikor beérek látom, hogy a teremben nincs senki, így azzal a lendülettel fordulnék is meg, hogy lelépjek és inkább a pasimmal legyek, mikor is neki megyek valakinek. Fejemet rázva emelem fel a pillantásom, hogy lássam ki volt az, de mikor megpillantom az illetőt az állam a padlón koppan.
- Lay? Te meg mit keresel itt? – Nézek rá hitetlenkedve, valahogy nem tudom elhinni, hogy rossz fát tett volna a tűzre.
- Elzárásra jöttem – mosolyog rém, és megjelennek az imádott gödröcskéi.
- De miért? – nézek utána értetlenkedve, ahogy besétál a terembe és helyet foglal az egyik padnál így én is utána indulok, az ajtót azért becsukva.
- Az osztályfőnököd kért meg, hogy felügyeljem az elzárást – világosít fel. – Először nem akartam igent mondani – mondja, ahogy kezemet megragadva ültet az ölébe -, de aztán azt mondta, csak egy diák lesz bent – fordítja maga felé az arcom – mégpedig te – suttogja, majd dús ajkait az enyémekre nyomja. Habozás nélkül viszonzom a csókot és mélyítem is el azt, majd pár pillanat után pihegve válok el ajkaitól.
- Szóval – vigyorgok rá – csak azért jöttél, hogy velem legyél?
- Mégis mi mást keresnék én az elzáráson? – Pillog rám mosolyogva.
- Azt hittem rossz voltál, vagy csak tanulni akarsz – vonok vállat.
- Nem is rossz ötlet! – Csillannak meg YiXing szemei, majd felállítva az öléből pattan fel ő is.
- Mi? – Nézek rá döbbenten, ahogy a táblához sétál.
- Tanuljunk – mondja, majd – mivel tudja, hogy nem megy jól és utálom is – utasít, hogy vegyem elő a matekcuccom. Eh, most jöttem ki óráról, az is elég volt.
- Xing, én csak vicceltem – mosolygok rá.
- Én viszont nem – pillant rám komolyan, így tudom, amíg nem matekozunk, addig úgy sem szabadulok innen. Aish, akkor legyen, telepedek le Lay előző helyére és kapom elő a matekcuccom. Végül fél óra matek után nem bírtam tovább és fejemet a padra ejtve kezdtem el morgolódni.
- Inkább lettél volna rossz! – Persze YiXing meghallotta panaszkodásom, így elfordulva a táblától pillantott rám.
- Azt mondod? – Indul meg felém igazi vadász mosollyal az ajkán.
- Azt – mondom, le nem véve a tekintetem a felém közeledő srácról.
- Akkor – lép a padom elé és támaszkodik meg rajta, így én kénytelen vagyok kicsit megemelni a fejem, hogy szemeibe tudjak nézni. – Mi lenne, ha tantárgyat váltanánk – villant egy perverz vigyort. Na, ez kezd érdekes lenni.
- Mire gondolsz? – Kérdezem még feljebb emelve a fejem, így tekintetünk egy vonalba kerül.
- Biológiára, természetesen – mondja, majd ajkait az enyémekre tapasztja és részesít egy olyan csókban, amitől nem csak levegőt felejtek el venni, de a saját nevemet is. Ahogy elválunk egymástól Lay mellém sétál, majd felrántva a székből von magához olyan közel, hogy egy hajszál nem férne el köztünk és újra ajkaimnak esik, szinte marcangolja puha párnácskáimat, de cseppet sem bánom. Ez az a dög, akit csak én ismerek. Az első – és reményeim szerint – az utolsó férfi az életében. Ahogy ajkaimat falja, csípőmre fogva kezd el határozottan terelgetni a tanári asztal felé, hogy felkapva ültessen rá, el nem szakadva tőlem. Belesóhajtok a csókba, ahogy lábaim közé lépve préseli magát hozzám, de el kell szakadnom ajkaitól, mikor ölét nekem nyomja. Hangos nyögés szakad fel a torkomból, ahogy pirulva(!) konstatálom milyen merev.
- Lay, csak nem mégis rossz voltál?
- Nem – suttogja nyakamnak, majd meg is harapdálja azt -, de tervezem.
- Nagyohn helyes! – nyögöm, ahogy megérzem YiXing kezét az övemnél matatni. – Talán – tolom el magamtól, hogy normális hangon tudjak beszélni – ennyire nem kéne – mondom neki. Nem arról van szó, hogy én valaha is nemet mondanék a szexre YiXinggel, mert nem. Csak ezt nem itt, az ő érdekében. Rajtam már nem lepődnének meg, de őt nem akarom bajba keverni.
- De haza sem mehetünk így – mondja, majd merev tagját az enyémhez nyomja. – Szóval, mi lenne, ha csak játszanánk egy kicsit – suttog a fülembe, majd bele is nyal, amitől kiráz a hideg. Hiába, ismer. Olyannyira, hogy teljesen leköti a figyelmem azzal, amit a nyakammal művel, így észre sem veszem, hogy idő közben kibontotta a nadrágom, majd alsómba nyúlva markol rá tagomra. Levegő után kapkodva nyöszörgök, ahogy kezét mozgatni kezdi merevedésemen. Kezeim – amik eddig vállán pihentek – lecsúsznak izmos karjain, ahogy ajkamba harapva próbálom visszatartani a túl hangosnak ígérkező nyögéseim.
- Mi lenne – fogja meg egyik kezem, és teszi az övére – ha te is segítenél egy kicsit, hm? – Billenti oldalra a fejét, én meg észbe kapva, már amennyire egy ilyen helyzetben lehet, kezdem el kibontogatni az övét, majd miután sikerül letolom egy kicsit a nadrágját, az alsójával együtt és veszem kezelésbe nemességét. Ahogy az én kezem is érinti őt, gyorsabban kezdi mozgatni a sajátját, így kicsúszik egy két hangosabb nyögés, így, hogy tompítsam azokat szabad kezemmel a hajába túrok és lerántom magamhoz egy – vagy több – csókra, miközben mindketten tovább gyorsítunk kezünk mozgásán. Pár perc elteltével egymás nevét nyögve élvezünk el, szinte egyszerre. Lay fáradttan dönti fejét a vállamra én meg fonom is rögtön köré a karjaimat.
- Szeretlek – suttogja, majd nyom egy gyengéd puszit a vállamra.
- Én is szeretlek – motyogom még szorosabban vonva magamhoz.
- Nagyon? – Kérdezi eltávolodva tőlem, hogy a szemembe nézhessen.
- Mindennél jobban.
- Akkor mit szólnál hozzá, ha most átmennénk hozzám a koleszba? – Vonja fel a szemöldökét és villant felém, egy csábító, ellenálhatatlan mosolyt.
- És mi lesz az elzárással? – Kérdezem, miközben YiXing talpra állít és megigazgatja a ruháinkat.
- Nem tudja meg senki, hogy leléptünk – vigyorog, de látva tétovázásom újra elém lép. – Ne most legyél jó kisfiú – mondja a mélyen a szemembe nézve. – Mi több, szeretném, ha most nagyon is rossz fiú lennél – hajol olyan közel, hogy ajkaimin érzem leheletét. – Mert nekem, most nem elég a kezed – morogja a fenekembe markolva, úgy rántva magához még közelebb egy forró csókra. Én csak nyikkanva nyugtázom, hogy a kicsi Laynek bizony nem volt elég az előbbi közjáték. Eltolva magamtól a fiút kapom fel a cuccaimat, majd az ajtó felé indulok.
- Akkor mire várunk még? – Kérdezem rá kacsintva, majd ki is lépek az ajtón, tudva, követni fog. nem is kell sokáig várnom, hamar megérzem ahogy összekulcsolja ujjainkat, majd mosolyogva szaporázza meg a lépteit, maga után húzva engem is. Hogy amint belépünk a koleszszobája ajtaján a falapnak passzírozva kezdje el kicsókolni belőlem a lelket is. Hogy mi történt ez után, arról már csak a szétdobált ruhák, a fülledt levegő és heves, mégis egy ütemre verő szívünk árulkodik.
- Szeretlek Zhan YiXing!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése