Sziasztok! Így az éjszaka közepén hoztam neketek egy IlJae történetet.
Jó szórakozást hozzá!
~Jinie~
Jó szórakozást hozzá!
~Jinie~
Ilhoon Pov.:
Korán reggel a telefonom csörgése
ébreszt fel. Álmosan dörzsölgetem a szemeimet, óvatosan húzódva messzebb, a még
mindig alvó szerelmemtől, hogy ha eddig nem kelt fel, ne keltsem fel én se.
Gyorsan felkapva a készüléket hallgattatom el azzal, hogy fogadom a hívást.
- Jó reggelt – csendül fel egy a korai óra ellenére is friss hang.
- Reggelt! – Motyogom álomittasan.
- Oh, felkeltettelek?
- Igen, de ha már így alakult, el is mondhatnád miért hívtál – morgom.
- Rendben-rendben – nevet fel a vonal másik végén munkatársam, és egyben legjobb barátom, Peniel. – Az van, hogy Minhyuknak és nekem el kell utaznunk a hétvégére, egészen pontosan egy óra múlva kell indulnunk, és csak vasárnap este jövünk haza.
- Értem – mondom – és ezért hívtál fel szombat reggel hét órakkor? – Kérdezem, miután nem folytatja.
- Nem egészen. Az van, hogy…
- Mond már!
- Kéne valaki, aki vigyáz Minie-re, még mi nem vagyunk otthon. – Ah, Minie. Egy élelmes kis lány, akit egy éve fogadott örökbe a gerlepár. Imádni való kislány, ha szülei közelében van, de amit kap egy kis szabad teret kibújik belőle a kisördög. Mondjuk azokkal kíméletes, akiket szeret és szerencsére minket szeret, mondjuk Sungjaet jobban, meg is értem miért!
- És te rám gondoltál? – Kérdezem felvonva a szemöldököm.
- Ne nevettess! – Kuncog a készülékbe, mire összeszaladnak a szemöldökeim. – Természetesen Sungjaere gondoltam elsősorban, mert tudom, hogy hadilábon állsz a gyerekekkel. De hidd el nekem, ha megismered Minie jó oldalát is, olyan nagy hatással lesz rád, hogy hétfő reggel már az árvaház igazgatójánál fogsz ülni – nevet, majd hírtelen kiált fel, hogy „ezt most miért kaptam?”
- Hallom Minhyuk fegyelmez, ad át neki köszönetem – vigyorodom el, annak ellenére, hogy tudom tökéletesen igaza van, legalábbis a mondat első felének tekintetében.
- Na, de nekem le kell tennem, úgy egy óra múlva leszünk nálatok és köszönjük szépen! – Mondja Peniel és már épp tiltakoznék, hogy nem is mondtam igent, de nincs rá időm, ugyanis leteszi a telefont. Végül is, mind egy, úgy is igent mondtam volna – mosolyodom el, majd kisétálok a konyhába, hogy ha már úgy is fent vagyok, akkor összeüssek valamit az „én drágámnak” meg persze Sungjaenek.
Éppen a tojást töröm fel a reggeli rántottához, mikor két kar fonódik a derekam köré.
- Hm, milyen finom illatok vannak itt – motyogja a nyakamba Sungjae.
- Neked is jó reggelt! – Fordulok felé, hogy nyomhassak az arcára egy puszit.
- Nem szoktál ilyen korán kelni, mi történt? – Csivitel tovább, figyelmen kívül hagyva köszöntésem.
- Peniel felhívott, hogy ma elutaznak Minhyukkal és… - Kezdem, de párom félbeszakít.
- És nálunk szeretnék hagyni Miniet?
- Pontosan – bólintok, mire ő örömében fut egy kört és elmegy megkeresni egy-két régi játékot, amivel elszórakoztatjuk, majd a kislányt. Na, nem mintha – Minhyukot ismerve – nem két hétre elegendő cuccal érkezne meg hozzánk.
Végül, ahogy Peniel ígérte, pontosan egy óra múlva megérkezett a kis család. Minie, ahogy a kicsi talpa talajt ért, már szaladt is Jaejae-hez, ahogy ő hívja, majd nem is törődve a szüleivel, „vonszolta” magával a páromat egy teára.
- Látod, fordul MinHyuk a párjához. – Megmondtam én, észre sem fogja venni, hogy nem vagyunk vele – mosolyodik el, majd a kezembe nyomja a kislány cuccait. – Benne van minden, ami kellhet. Ha lázas lenne, akkor csak és kizárólag a saját gyógyszeréből adj neki, van benne elég ruha, bármilyen is legyen az időjárás, itt a kedvenc macia is, ne feledd anélkül nem alszik el! – Zúdít rám egy valóságos információ áramlatot, és örülök, hogy a felét megjegyzem.
- Rendben – bólogatok, majd egy gyors elköszönés után, meg persze miután megígértem, hogy este felhívom őket, már el is tűntek. Én csak mosolyogva zárom be utánuk az ajtót, majd a két hercegnő keresésére indulok, akiket a nappaliban lelek meg.
- Hölgyeim – hajolok meg feléjük, mire Minie kacarászni kezd. – Csatlakozhatok a szépséges kisasszonyokhoz?
- Igen-igen! – Lelkesedik a kis vendégük, majd felpattanva mutatja meg a helyem, hogy kezdetét vehesse egy hószúnak, ámbár annál mulattatóbbnak tűnő teadélután, vagyis, délelőtt.
Mikor azt gondoltam, ez hosszú lesz, nem gondoltam, hogy több mint három óráig fog tartani.
- Hölgyeim, véget kell most vetnem eme kellemes társalgásnak, azzal a feltevéssel, hogy ideje lenne ebédelnünk – mondom régiesen, mire mindketten felnevetnek. Majd Sungjae talpra állva kapja fel a picúrt, hogy nyomhasson egy cuppanós puszit az arcára. Ahogy így elnézem a páromat ezzel a gyermekkel, nagyot dobban e szívem. Sungjae csodálatos apa lenne, és olykor lelkiismeret furdalásom van, hogy én nem adhatom meg neki azt a boldogságot, amit egy család jelent, mert… Félek. Félek, hogy rossz apa lennék, hogy a gyermekünk soha sem szeretne, hogy emiatt Sungjae is meggyűlölne. S hiába érzem, hogy ez butaság, akkor is így érzem.
- Mi legyen az ebéd? – Rángat vissza a valóságba a párom hangja.
- Nem is tudom, a kis hölgy mit szeretne enni? – Gügyögöm Minienek, mire ő nagy gondolkozásba kezd.
- Pizza, együnk pizzát! – Kiált fel.
- Ahogy a kishölgy óhajtja – mondom, de Sungjae nem tűnik túl lelkesnek.
- Minhyuk megengedte? – Kérdezi aggodalmaskodva, tudván, Minhyuk nagyon óvja a kicsit.
- Amiről MinHyuk nem tud, az neki sem fáj. Igaz Minie? – Kérdezem a kicsit, mire ő csak heves bólogatásba kezd. – Ez maradjon a hármunk kis titka, rendben?
- Oké – bólintanak rá, szinte egyszerre. Öt perc alatt összekapjuk magunkat, majd a zsebembe csúsztatom a tárcámat és már indulhatunk is.
A pizzázás remek ötletnek bizonyult, nagyon jól elvoltunk evés közben és után és most, hogy az autóban ülve tartunk hazafelé, újra elkap az az érzés, ami azóta felbukkan néha-néha, amióta Jae először tartotta a kezében a kis lányt. Lassan nagyon ó barátok leszünk a lelkiismeret furdalással!
Vegyes érzelmekkel figyelem páromat, ahogy mosolyogva simogatja az ölében szuszogó kislány buksiját. Most mindennél erősebben érzem, hogy családot szeretnék neki adni, de nem érzem úgy, hogy én készen állnék erre. Bekanyarodva a házunkhoz tartozó kocsibejáróra állítom le a mosolyt, majd kiszállva kerülöm meg a kocsit, hogy kinyissam a párom ajtaját is, hogy átvéve a kislányt tőle segítsem a kiszállásban.
- Lefektetem – veszi kis a törékeny lánykát a karjaimból, hogy eltűnve a bejárati ajtó mögött vigye a kislányt a száméra kialakított szobába. Én csak gondolataimba mélyedve megyek utána, hogy magamhoz véve egy sört vegyem bírtokba a kanapét. Bekapcsolva a TV-t kezdem el váltogatni a csatornákat, de jelenleg, ha a kedvenc sorozatom menne sem venném észre, annyira elterelik a figyelmem a gondolataim.
- Alszik, mint a bunda – ül le mellém Jae is, majd karjaim közé fészkelve magát dől a mellkasomnak és kezdi ő is a TV-t bámulni. Pár percig csendben ülünk, mikor is a párom megtöri a csendet. – Tudod, meglepődtem ma rajtad.
- Mi? Miért? – Térek vissza a valóságba.
- Ahogy Minie-vel bántál. Meglepett, hogy most, hogy ránk van bízva, milyen közvetlen voltál vele – mosolyog fel rám. – Olyan voltál, mint egy igazi apa, főleg a tea alatt – kuncog, majd nyom egy puszit az arcomra és visszafordul a TV felé. Én csak döbbenten pislogok magam elé. Én, mint egy apa? Lehetséges lenne ez? Hogy alaptalan a félelmem? Esem gondolkodóba, de sajnos nem kapok válaszokat a kérdéseimre.
Minie egy-két óra alvás után ébred fel, ezért úgy döntünk, hogy elmegyünk sétálni, majd meglátogatjuk a közeli játszóteret is.
Nagy mosollyal az arcomon nézem, ahogy a kicsi a többi gyerekkel játszik és akaratlanul, de elképzelem, hogy az én kicsi fiam vagy lányom fogócskázik és csúszdázik a többi kis lurkóval és ettől a képtől, csak még inkább kiszélesedik a mosolyom.
- Min mosolyogsz ilyen jót? – Dől a vállamnak életem szerelme, mire én csak megrázva a fejem motyogok el egy „semmint”, majd tovább figyelem a fel-alá rohangáló gyerkőcöket, míg haza nem indulunk.
- Jó reggelt – csendül fel egy a korai óra ellenére is friss hang.
- Reggelt! – Motyogom álomittasan.
- Oh, felkeltettelek?
- Igen, de ha már így alakult, el is mondhatnád miért hívtál – morgom.
- Rendben-rendben – nevet fel a vonal másik végén munkatársam, és egyben legjobb barátom, Peniel. – Az van, hogy Minhyuknak és nekem el kell utaznunk a hétvégére, egészen pontosan egy óra múlva kell indulnunk, és csak vasárnap este jövünk haza.
- Értem – mondom – és ezért hívtál fel szombat reggel hét órakkor? – Kérdezem, miután nem folytatja.
- Nem egészen. Az van, hogy…
- Mond már!
- Kéne valaki, aki vigyáz Minie-re, még mi nem vagyunk otthon. – Ah, Minie. Egy élelmes kis lány, akit egy éve fogadott örökbe a gerlepár. Imádni való kislány, ha szülei közelében van, de amit kap egy kis szabad teret kibújik belőle a kisördög. Mondjuk azokkal kíméletes, akiket szeret és szerencsére minket szeret, mondjuk Sungjaet jobban, meg is értem miért!
- És te rám gondoltál? – Kérdezem felvonva a szemöldököm.
- Ne nevettess! – Kuncog a készülékbe, mire összeszaladnak a szemöldökeim. – Természetesen Sungjaere gondoltam elsősorban, mert tudom, hogy hadilábon állsz a gyerekekkel. De hidd el nekem, ha megismered Minie jó oldalát is, olyan nagy hatással lesz rád, hogy hétfő reggel már az árvaház igazgatójánál fogsz ülni – nevet, majd hírtelen kiált fel, hogy „ezt most miért kaptam?”
- Hallom Minhyuk fegyelmez, ad át neki köszönetem – vigyorodom el, annak ellenére, hogy tudom tökéletesen igaza van, legalábbis a mondat első felének tekintetében.
- Na, de nekem le kell tennem, úgy egy óra múlva leszünk nálatok és köszönjük szépen! – Mondja Peniel és már épp tiltakoznék, hogy nem is mondtam igent, de nincs rá időm, ugyanis leteszi a telefont. Végül is, mind egy, úgy is igent mondtam volna – mosolyodom el, majd kisétálok a konyhába, hogy ha már úgy is fent vagyok, akkor összeüssek valamit az „én drágámnak” meg persze Sungjaenek.
Éppen a tojást töröm fel a reggeli rántottához, mikor két kar fonódik a derekam köré.
- Hm, milyen finom illatok vannak itt – motyogja a nyakamba Sungjae.
- Neked is jó reggelt! – Fordulok felé, hogy nyomhassak az arcára egy puszit.
- Nem szoktál ilyen korán kelni, mi történt? – Csivitel tovább, figyelmen kívül hagyva köszöntésem.
- Peniel felhívott, hogy ma elutaznak Minhyukkal és… - Kezdem, de párom félbeszakít.
- És nálunk szeretnék hagyni Miniet?
- Pontosan – bólintok, mire ő örömében fut egy kört és elmegy megkeresni egy-két régi játékot, amivel elszórakoztatjuk, majd a kislányt. Na, nem mintha – Minhyukot ismerve – nem két hétre elegendő cuccal érkezne meg hozzánk.
Végül, ahogy Peniel ígérte, pontosan egy óra múlva megérkezett a kis család. Minie, ahogy a kicsi talpa talajt ért, már szaladt is Jaejae-hez, ahogy ő hívja, majd nem is törődve a szüleivel, „vonszolta” magával a páromat egy teára.
- Látod, fordul MinHyuk a párjához. – Megmondtam én, észre sem fogja venni, hogy nem vagyunk vele – mosolyodik el, majd a kezembe nyomja a kislány cuccait. – Benne van minden, ami kellhet. Ha lázas lenne, akkor csak és kizárólag a saját gyógyszeréből adj neki, van benne elég ruha, bármilyen is legyen az időjárás, itt a kedvenc macia is, ne feledd anélkül nem alszik el! – Zúdít rám egy valóságos információ áramlatot, és örülök, hogy a felét megjegyzem.
- Rendben – bólogatok, majd egy gyors elköszönés után, meg persze miután megígértem, hogy este felhívom őket, már el is tűntek. Én csak mosolyogva zárom be utánuk az ajtót, majd a két hercegnő keresésére indulok, akiket a nappaliban lelek meg.
- Hölgyeim – hajolok meg feléjük, mire Minie kacarászni kezd. – Csatlakozhatok a szépséges kisasszonyokhoz?
- Igen-igen! – Lelkesedik a kis vendégük, majd felpattanva mutatja meg a helyem, hogy kezdetét vehesse egy hószúnak, ámbár annál mulattatóbbnak tűnő teadélután, vagyis, délelőtt.
Mikor azt gondoltam, ez hosszú lesz, nem gondoltam, hogy több mint három óráig fog tartani.
- Hölgyeim, véget kell most vetnem eme kellemes társalgásnak, azzal a feltevéssel, hogy ideje lenne ebédelnünk – mondom régiesen, mire mindketten felnevetnek. Majd Sungjae talpra állva kapja fel a picúrt, hogy nyomhasson egy cuppanós puszit az arcára. Ahogy így elnézem a páromat ezzel a gyermekkel, nagyot dobban e szívem. Sungjae csodálatos apa lenne, és olykor lelkiismeret furdalásom van, hogy én nem adhatom meg neki azt a boldogságot, amit egy család jelent, mert… Félek. Félek, hogy rossz apa lennék, hogy a gyermekünk soha sem szeretne, hogy emiatt Sungjae is meggyűlölne. S hiába érzem, hogy ez butaság, akkor is így érzem.
- Mi legyen az ebéd? – Rángat vissza a valóságba a párom hangja.
- Nem is tudom, a kis hölgy mit szeretne enni? – Gügyögöm Minienek, mire ő nagy gondolkozásba kezd.
- Pizza, együnk pizzát! – Kiált fel.
- Ahogy a kishölgy óhajtja – mondom, de Sungjae nem tűnik túl lelkesnek.
- Minhyuk megengedte? – Kérdezi aggodalmaskodva, tudván, Minhyuk nagyon óvja a kicsit.
- Amiről MinHyuk nem tud, az neki sem fáj. Igaz Minie? – Kérdezem a kicsit, mire ő csak heves bólogatásba kezd. – Ez maradjon a hármunk kis titka, rendben?
- Oké – bólintanak rá, szinte egyszerre. Öt perc alatt összekapjuk magunkat, majd a zsebembe csúsztatom a tárcámat és már indulhatunk is.
A pizzázás remek ötletnek bizonyult, nagyon jól elvoltunk evés közben és után és most, hogy az autóban ülve tartunk hazafelé, újra elkap az az érzés, ami azóta felbukkan néha-néha, amióta Jae először tartotta a kezében a kis lányt. Lassan nagyon ó barátok leszünk a lelkiismeret furdalással!
Vegyes érzelmekkel figyelem páromat, ahogy mosolyogva simogatja az ölében szuszogó kislány buksiját. Most mindennél erősebben érzem, hogy családot szeretnék neki adni, de nem érzem úgy, hogy én készen állnék erre. Bekanyarodva a házunkhoz tartozó kocsibejáróra állítom le a mosolyt, majd kiszállva kerülöm meg a kocsit, hogy kinyissam a párom ajtaját is, hogy átvéve a kislányt tőle segítsem a kiszállásban.
- Lefektetem – veszi kis a törékeny lánykát a karjaimból, hogy eltűnve a bejárati ajtó mögött vigye a kislányt a száméra kialakított szobába. Én csak gondolataimba mélyedve megyek utána, hogy magamhoz véve egy sört vegyem bírtokba a kanapét. Bekapcsolva a TV-t kezdem el váltogatni a csatornákat, de jelenleg, ha a kedvenc sorozatom menne sem venném észre, annyira elterelik a figyelmem a gondolataim.
- Alszik, mint a bunda – ül le mellém Jae is, majd karjaim közé fészkelve magát dől a mellkasomnak és kezdi ő is a TV-t bámulni. Pár percig csendben ülünk, mikor is a párom megtöri a csendet. – Tudod, meglepődtem ma rajtad.
- Mi? Miért? – Térek vissza a valóságba.
- Ahogy Minie-vel bántál. Meglepett, hogy most, hogy ránk van bízva, milyen közvetlen voltál vele – mosolyog fel rám. – Olyan voltál, mint egy igazi apa, főleg a tea alatt – kuncog, majd nyom egy puszit az arcomra és visszafordul a TV felé. Én csak döbbenten pislogok magam elé. Én, mint egy apa? Lehetséges lenne ez? Hogy alaptalan a félelmem? Esem gondolkodóba, de sajnos nem kapok válaszokat a kérdéseimre.
Minie egy-két óra alvás után ébred fel, ezért úgy döntünk, hogy elmegyünk sétálni, majd meglátogatjuk a közeli játszóteret is.
Nagy mosollyal az arcomon nézem, ahogy a kicsi a többi gyerekkel játszik és akaratlanul, de elképzelem, hogy az én kicsi fiam vagy lányom fogócskázik és csúszdázik a többi kis lurkóval és ettől a képtől, csak még inkább kiszélesedik a mosolyom.
- Min mosolyogsz ilyen jót? – Dől a vállamnak életem szerelme, mire én csak megrázva a fejem motyogok el egy „semmint”, majd tovább figyelem a fel-alá rohangáló gyerkőcöket, míg haza nem indulunk.
- Na, most, hogy mindenki ilyen
szépen megvacsorázott irány fürdeni aztán aludni! – Adom ki az utasítást, majd
miután Minie és Sungjae eltűnnek a fürdőben nekiállok, hogy lepakoljam az
asztalt, majd elmosogassak. Végezve a konyhai teendőkkel indultam meg a fürdő
felé, ahonnan a nyitva hagyott ajtónak köszönhetően kihallatszott Sungjae
gyönyörű hangja, ahogyan a kislányt egy vidám dalocskával szórakoztatja
fürdőzés közben. Oda érve dőltem neki az ajtófélfának és mosolyogva néztem a
jelenetet, majd hagytam, hogy a gondolataim újra elkalandozzanak. Elképzelve,
ahogy ugyan ezt a dalt énekeli a mi kis gyermekünknek. Egyre többször gondolok
arra, hogy nekünk is kéne egy kicsi, és ez egyre kevésbé tölt el rémülettel,
ugyanakkor egyre erősebb a vágy, hogy én is azt mondhassam magamról, hogy apa
vagyok.
- Amikor mi én fürdök nekem miért nem énekelsz? – Szólalok meg hírtelen, mire Sungjae elhallgatva fordul felém, majd nyelvet ölt rám.
- Mert te nem tudod szépen kérni – világosít fel, majd kikapva a kádból a kislányt teker köré egy túlméretes törölközőt, hogy megszárítgassa. – Így ni – törli át a kislányt, majd adja rá a pizsamáját. – Tisztán, frissen szárazon – mondja, majd átnyújtja nekem a picit. – Minie azt szeretné, ha te mondanál neki esti mesét.
- Igaz ez? – Nézek a karjaimban lévő csöppségre.
- Igen, oppa mondjon nekem mesét! – Lelkesedik, mire én csak magamhoz ölelve ígérem meg neki, hogy élete legjobb meséjét fogja most végig hallgatni, majd a szobába sétálva vele fektetem be az ágyba és kezdek neki a mesének.
- Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy nagy és erős herceg, akinek csak egyetlen félelme volt. Tudni szeretnéd mi az?
- Igen!
- Attól félt, de rettentően, hogy rossz apa lesz, de mivel az ő szépséges szerelme nagyon szeretett volna egy gyermeket, egy nap elhatározta, hogy kimegy a faluba és kideríti, milyen apa is lenne. A faluban aztán találkozott egy kislánnyal, de nem akármilyennel, egy kis tündérrel – cirógatom meg Minie arcát. – Meg kérdezte hát ezt a kis tündért, hogy töltene-e vele egy napot, hogy megtudhass, milyen apuka is lenne.
- Ugye igent mondott a kis tündér?
- Mivel ez a kis tündér, nagyon jó és okos kisgyermek volt, igent mondott a hercegnek, így együtt indultak útnak, hogy kipróbáljanak minden jót a faluban. Először egy kis teaházba látogattak el, ahol együtt reggeliztek meg, majd elmentek ebédelni a királyság legjobb csárdájába, ahol akis tündér nagyon elfáradt, így a herceg haza vitte és lefektette aludni. Míg a pici kis tündérke aludt, a herceg szerelme beosont a szóbába, majd pille csókot nyomott a kis tündér homlokára, hogy annak szép álmai legyenek!
- És azok voltak?
- De még mennyire! Ezért a kislány nagyon boldogan kelt fel, tele energiával, majd azt mondta a hercegnek: Oppa, játszunk egyet! És így is lett, a kis lány egész délután játszott a herceggel, annak gyönyörű szerelmével és a falu összes kis tündérkéjével, de a nagy játékban nagyon elfáradt, így visszatért a herceggel és annak szerelmével a palotába, ahol egy csodás fürdő után nyugovóra tért.
- És a hercegtől is kapott puszit, hogy szép álmai legyenek? – Kérdezi Minie félálomban.
- Szeretnéd?
- Ühüm – hümmög, így felé hajolva nyomok egy cuppanós puszit a homlokára.
- Szép álmokat tündérkém – suttogtam, majd felállva mellőle indultam az ajtó felé.
- Oppa – szólt utánam a kicsi, mire megállva pillantottam rá – Szerintem a herceg nagyon jó apuka lesz – motyogja, majd a maciját szorosan ölelve alszik el.
- Úgy legyen tündérkém – suttogom, majd behajtva az ajtót indulok a szobát szobámba, de alig hogy belépek Sungjae már a nyakamba is veti magát.
- Hogy én mennyire szeretlek téged Jung Ilhoon! – Mondja majd megcsókol, de olyan szerelmesen, hogy a szívem egy pillanatra megszűnik dobogni, de egy pillanattal később már viszonzom is az érzelmes csókot. – Én hercegem – suttogja, mikor elválunk egymástól. – Imádlak!
- Én jobban – kuncogom. – De ideje aludnunk – mondom, majd elkezdem tolni Sungjaet az ágy felé, hogy amikor oda érünk le is döntsem rá, majd szorosan mellé bújva öleljem magamhoz. Édes illatát belélegezve nyom el az álom.
Reggel korán megébredek, és már nem is tudok visszaaludni, így óvatosan kimászva Jae mellől osonok ki a szobából, hogy belessek az édesen szuszogó Minie-hez. Elmosolyodva indulok tovább, hogy előkotorva telefonom írjak egy sms-t Penilnek, hogy tudassam velük, sajnálom, hogy tegnap is csak egy rövid üzenetet kaptak, de este Minie már nagyon fáradt volt, így nem szerettük volna ezzel feltartani, illetve, hogy nyugodjanak meg Minie jól van. Alig, hogy elküldtem az üzenetet jött is a válasz, hogy nem aggódtak túlzottan, tudják, hogy a lányuk jó kezekben van, valamint, hogy a vártnál korábban érkeznek meg, így délben már nálunk is lesznek. Szomorúan vettem tudomásul, hogy már csak alig fél napom maradt ezzel a kis angyallal, majd hírtelen szöget ütött a fejembe egy gondolat, így elmosolyodva hívtam fel az árvaházat, remélve, hogy vasárnap kora reggel is fogadják a hívásomat. Mire elintéztem a telefont Sungjae és Minie is már az asztalnál reggeliztek, így én is csatlakoztam hozzájuk.
- Képzeld Minie, apáék már délben itt lesznek érted – újságoltam el a hírt.
- Olyan korán? – Szontyolodott el a kilány.
- Jaj kicsim – guggoltam azonnal mellé – nem kell így elszomorodni! Megígérem neked, hogy amikor csak lehet átjöhetsz oppáékhoz, ha szeretnél, jó?
- Igen! – Tér vissza a mosoly a kislány arcára, majd meg is ölel.
Sajnos a délelőtt hamarabb véget ér, mint szerettük volna, így már csak azt veszem észre, hogy az ajtóban állva búcsúzunk el Minhyukéktól és a kicsitől.
- Sziasztok – mondom még utoljára, majd becsukom az ajtót. – Hiányozni fog – suttogom Sungjae nyakába, ahogy hátulról ölelve húzom magamhoz, majd csókolok is a nyakába. – Hm, mi lenne, ha megpróbálkoznánk mi is egy kis lurkóval? – Kérdezem szerelmem két nyakra puszi között, mire ő csak sóhajtva dönt vállamra a fejét.
- Ezen az úton haladva nem fog összejönni.
- Egy próbát megér! – Kuncogom, mire Jae csak csúnyán néz rám. – De, nem egészen erre gondoltam – mondom, mielőtt még lecsap.
- Hát? – Kérdezi remegő hangon, tekintetét az enyémbe fúrva. Ha eddig kételyem lett volna afelől, hogy Jae örülni fog-e az ötletemnek, akkor azt most a szeretettől és reménytől csillogó tekintete elüldözte volna.
- Egyelőre legyen elég annyi – hajolok közel mézédes ajkaihoz -, hogy holnap délelőtt fontos találkozónk lesz! – Suttogom, majd megcsókolom. Ahogy leesik neki, mire gondoltam belemosolyog a csókba, majd a nyakamat átkarolva kezd el a hálószobánk felé húzni. Úgy tűnik szerinte is megér egy próbát ez az út! Mosolyogva döntöm hanyatt az ágyon, majd újra ajkaira tapadok, azzal az utolsó tiszta gondolattal a fejemben, hogy Penielnek végül is igaza lett, holnap reggel valóban az árvaház igazgatójának irodájában fogok ülni! Mindezt miattad Yook Sungjae, mert szeretlek!
~Kicsit késő van már, így előfrdulhat benne - a szokásosnál - több helyesírási és elgépelési hiba, amiért elnézéseteket kérem, amint lesz hozzá erőm kijavítom!~
- Amikor mi én fürdök nekem miért nem énekelsz? – Szólalok meg hírtelen, mire Sungjae elhallgatva fordul felém, majd nyelvet ölt rám.
- Mert te nem tudod szépen kérni – világosít fel, majd kikapva a kádból a kislányt teker köré egy túlméretes törölközőt, hogy megszárítgassa. – Így ni – törli át a kislányt, majd adja rá a pizsamáját. – Tisztán, frissen szárazon – mondja, majd átnyújtja nekem a picit. – Minie azt szeretné, ha te mondanál neki esti mesét.
- Igaz ez? – Nézek a karjaimban lévő csöppségre.
- Igen, oppa mondjon nekem mesét! – Lelkesedik, mire én csak magamhoz ölelve ígérem meg neki, hogy élete legjobb meséjét fogja most végig hallgatni, majd a szobába sétálva vele fektetem be az ágyba és kezdek neki a mesének.
- Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy nagy és erős herceg, akinek csak egyetlen félelme volt. Tudni szeretnéd mi az?
- Igen!
- Attól félt, de rettentően, hogy rossz apa lesz, de mivel az ő szépséges szerelme nagyon szeretett volna egy gyermeket, egy nap elhatározta, hogy kimegy a faluba és kideríti, milyen apa is lenne. A faluban aztán találkozott egy kislánnyal, de nem akármilyennel, egy kis tündérrel – cirógatom meg Minie arcát. – Meg kérdezte hát ezt a kis tündért, hogy töltene-e vele egy napot, hogy megtudhass, milyen apuka is lenne.
- Ugye igent mondott a kis tündér?
- Mivel ez a kis tündér, nagyon jó és okos kisgyermek volt, igent mondott a hercegnek, így együtt indultak útnak, hogy kipróbáljanak minden jót a faluban. Először egy kis teaházba látogattak el, ahol együtt reggeliztek meg, majd elmentek ebédelni a királyság legjobb csárdájába, ahol akis tündér nagyon elfáradt, így a herceg haza vitte és lefektette aludni. Míg a pici kis tündérke aludt, a herceg szerelme beosont a szóbába, majd pille csókot nyomott a kis tündér homlokára, hogy annak szép álmai legyenek!
- És azok voltak?
- De még mennyire! Ezért a kislány nagyon boldogan kelt fel, tele energiával, majd azt mondta a hercegnek: Oppa, játszunk egyet! És így is lett, a kis lány egész délután játszott a herceggel, annak gyönyörű szerelmével és a falu összes kis tündérkéjével, de a nagy játékban nagyon elfáradt, így visszatért a herceggel és annak szerelmével a palotába, ahol egy csodás fürdő után nyugovóra tért.
- És a hercegtől is kapott puszit, hogy szép álmai legyenek? – Kérdezi Minie félálomban.
- Szeretnéd?
- Ühüm – hümmög, így felé hajolva nyomok egy cuppanós puszit a homlokára.
- Szép álmokat tündérkém – suttogtam, majd felállva mellőle indultam az ajtó felé.
- Oppa – szólt utánam a kicsi, mire megállva pillantottam rá – Szerintem a herceg nagyon jó apuka lesz – motyogja, majd a maciját szorosan ölelve alszik el.
- Úgy legyen tündérkém – suttogom, majd behajtva az ajtót indulok a szobát szobámba, de alig hogy belépek Sungjae már a nyakamba is veti magát.
- Hogy én mennyire szeretlek téged Jung Ilhoon! – Mondja majd megcsókol, de olyan szerelmesen, hogy a szívem egy pillanatra megszűnik dobogni, de egy pillanattal később már viszonzom is az érzelmes csókot. – Én hercegem – suttogja, mikor elválunk egymástól. – Imádlak!
- Én jobban – kuncogom. – De ideje aludnunk – mondom, majd elkezdem tolni Sungjaet az ágy felé, hogy amikor oda érünk le is döntsem rá, majd szorosan mellé bújva öleljem magamhoz. Édes illatát belélegezve nyom el az álom.
Reggel korán megébredek, és már nem is tudok visszaaludni, így óvatosan kimászva Jae mellől osonok ki a szobából, hogy belessek az édesen szuszogó Minie-hez. Elmosolyodva indulok tovább, hogy előkotorva telefonom írjak egy sms-t Penilnek, hogy tudassam velük, sajnálom, hogy tegnap is csak egy rövid üzenetet kaptak, de este Minie már nagyon fáradt volt, így nem szerettük volna ezzel feltartani, illetve, hogy nyugodjanak meg Minie jól van. Alig, hogy elküldtem az üzenetet jött is a válasz, hogy nem aggódtak túlzottan, tudják, hogy a lányuk jó kezekben van, valamint, hogy a vártnál korábban érkeznek meg, így délben már nálunk is lesznek. Szomorúan vettem tudomásul, hogy már csak alig fél napom maradt ezzel a kis angyallal, majd hírtelen szöget ütött a fejembe egy gondolat, így elmosolyodva hívtam fel az árvaházat, remélve, hogy vasárnap kora reggel is fogadják a hívásomat. Mire elintéztem a telefont Sungjae és Minie is már az asztalnál reggeliztek, így én is csatlakoztam hozzájuk.
- Képzeld Minie, apáék már délben itt lesznek érted – újságoltam el a hírt.
- Olyan korán? – Szontyolodott el a kilány.
- Jaj kicsim – guggoltam azonnal mellé – nem kell így elszomorodni! Megígérem neked, hogy amikor csak lehet átjöhetsz oppáékhoz, ha szeretnél, jó?
- Igen! – Tér vissza a mosoly a kislány arcára, majd meg is ölel.
Sajnos a délelőtt hamarabb véget ér, mint szerettük volna, így már csak azt veszem észre, hogy az ajtóban állva búcsúzunk el Minhyukéktól és a kicsitől.
- Sziasztok – mondom még utoljára, majd becsukom az ajtót. – Hiányozni fog – suttogom Sungjae nyakába, ahogy hátulról ölelve húzom magamhoz, majd csókolok is a nyakába. – Hm, mi lenne, ha megpróbálkoznánk mi is egy kis lurkóval? – Kérdezem szerelmem két nyakra puszi között, mire ő csak sóhajtva dönt vállamra a fejét.
- Ezen az úton haladva nem fog összejönni.
- Egy próbát megér! – Kuncogom, mire Jae csak csúnyán néz rám. – De, nem egészen erre gondoltam – mondom, mielőtt még lecsap.
- Hát? – Kérdezi remegő hangon, tekintetét az enyémbe fúrva. Ha eddig kételyem lett volna afelől, hogy Jae örülni fog-e az ötletemnek, akkor azt most a szeretettől és reménytől csillogó tekintete elüldözte volna.
- Egyelőre legyen elég annyi – hajolok közel mézédes ajkaihoz -, hogy holnap délelőtt fontos találkozónk lesz! – Suttogom, majd megcsókolom. Ahogy leesik neki, mire gondoltam belemosolyog a csókba, majd a nyakamat átkarolva kezd el a hálószobánk felé húzni. Úgy tűnik szerinte is megér egy próbát ez az út! Mosolyogva döntöm hanyatt az ágyon, majd újra ajkaira tapadok, azzal az utolsó tiszta gondolattal a fejemben, hogy Penielnek végül is igaza lett, holnap reggel valóban az árvaház igazgatójának irodájában fogok ülni! Mindezt miattad Yook Sungjae, mert szeretlek!
~Kicsit késő van már, így előfrdulhat benne - a szokásosnál - több helyesírási és elgépelési hiba, amiért elnézéseteket kérem, amint lesz hozzá erőm kijavítom!~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése