Melegíts fel! - KyungJeong (18+)

Sziasztok. Ma hoztam nektek (még) egy History-s sztorit, újra a KyungJeong párossal.
Jó szórakozást hozzá!
(18+)
~Jinie~

YiJeong Pov.:

      Február közepe van, de még mindig olyan hideg, hogy majd befagy a seggem, de persze a nagyságos Song Kyungilnek ilyenkor kell a városban mászkálni, persze az éjszaka közepén.
- Igazán nem értem, hogy miért most kell sétálni menni – morgom belebújva a hatalmas sálamba.
- Tényleg nem jut eszedbe? – Néz rám kérdő tekintettel, mire csak megrázom a fejem, közelebb bújva hozzá. Akárhogy törtem a fejem, nem jutott eszembe semmi. Oké, február van, mi lehet ilyenkor? Nem az év fordulónk, nem az első randink év fordulója, mert az nyáron volt, szülinapja sincs, mint ahogy nekem sincs. Amióta csak eljöttünk otthonról azon agyalok, mi lehet ma, de nem jut eszembe semmi.
- Még szerencse, hogy nem a memóriádért szeretlek – kuncog fel Kyung.
- Nem vagy vicces – kezdek el duzzogni. – Amúgy, hova is megyünk? – Kérdezem a páromat, mert eléggé ismeretlen ez a környék a számomra, bár nincs messze a szüleim házától. Igen, hiába vagyunk már egy jó ideje együtt ezzel az „Adonisszal”, még nem költöztünk össze. Nem azért, mert nem szeretnék, csak… Én nagyon család centrikus vagyok, vagy hogy mondják, Kyungil pedig, bár egyedül él egy csinos kis házban és simán hozzá költözhetnék, túl messze lakik.
- Az meglepetés – vigyorog rám, majd hírtelen irányt váltva kezd el húzni egy barátságosan kivilágított utca felé. Ahogy lépdelünk a házak között, nézem az ablakokban lévő virágokat, a rendezett udvarokat, az itt-ott elfekvő gyerekjátékokat.
- Kedves kis környék ez – jegyzem meg – szívesen élnék ilyen helyen – sóhajtom, a fejemet Kyungil vállára hajtva. – Még a szüleimtől sincs mesze.
- Ezt örömmel hallom – mosolyog le rám a párom, ahogy megáll egy fehérre festett, alacsony kis kapu előtt. – Ugyanis itt fogunk lakni!
- Tessék? – Nézek rá kikerekedett szemekkel és döbbenetemben még követni is elfelejtem, így megfogva a kezemet húz el az ajtóig, amit pillanatok múlva ki is tár előttem, majd félre állva enged előre. Épphogy csak belépek az ajtón, máris kattan a villanykapcsoló és meleg fény árasztja el a lakást. Ámulva nézem a kis előteret, ahol a fogas mellett a kedvenc közös képeink találhatóak, van egy kis cipőtároló, mellette egy két személyes kis pad, hogy cipőt tudjunk húzni.
- Menj csak beljebb – mondja Kung, miután lesegítette a kabátomat. Szót fogadva neki lépkedek a nappaliba, ahol a barna és a fehér árnyalatai alkotnak gyönyörű kontrasztot a fal, a padló, a szőnyeg, a bútorok, mind letisztultak és modernek. Ha balra fordulok belátok a konyhába, amit egy pult választ el a nappalitól. A konyha egyben van az étkezővel és hasolló színekben pompázik, mint a nappali.
- Ez, gyönyörű – suttogom a könnyeimmel küszködve.
- És még nem láttad a halószobánkat – suttog a fülembe életem szerelme, akibe az elmúlt öt percben, vagy még százszor újra beleszerettem.
- Azt mondod tetszene? – Kérdezem felé fordulva, incselkedve, felvonva a szemöldököm.
- Biztos vagyok benne – mondja, majd maga után húz az említett helyiségbe. A falak homokszínűek és vörösek, a berendezési tárgyak fenyőből vannak és remekül passzolnak a szoba színeihez. Itt-ott egy kis fehér töri meg eme két színt, illetve a személyes tárgyink, fotóink színes kis világa.
-  Nos, hogy tetszik? – Kérdezi Kyung hátulról ölelve át.
- Igazad volt, nagyon tetszik – mondom, megfordulva a karjaiban. – Főleg a hatalmas franci ágy – suttogom az ajkaira, majd megcsókolom.  Ahogy a csók közben egyik kezét a tarkómra csúsztatja és hideg ujjait a hajamba futtatja kiráz a hideg. – Fázol?
- Csak egy kicsit – mosolyodom el.
- Ami azt illetti nekem sincs melegem – mondja és hallom kicsendülni a hangjából a vágyat. Nem hiába, már lassan egy hónapja nem voltunk együtt. – Most mit tegyünk? – Dönti a homlokát az enyémnek.
- Melegíts fel és cserében én is felmelegítelek téged! – suttogom az ajkaira, majd végig simítok a nadrágja elején, mire megremeg.
- Ahogy óhajtod – harap a fülembe, majd magával ránt az ágyra. Jóformán még hozzá sem értünk az ágyhoz, de az én pulcsim és pólóm máris a padlón landolt.
- Hova sietsz ennyire? – Kérdezem kuncogva, mire Kyung csak a fenekembe markolva nyomja össze a csípőinket, minek hatására felnyüszítek. Ez válasz volt minden kérdésemre. Oly annyira, hogy máris a felsője alá vezetem a kezemet és azzal a lendülettel le is kapom róla, majd fogaimat a nyakába mélyesztve kezdem el szívni az érzékeny területet, mire felnyög. Miután elég szépnek és láthatónak ítélem a foltot abba hagyom a nyaka szadizását és elindulok lefelé a mellkasán, végig csókolva minden egyes négyzet millimétert, amit csak érek. Belecsókolok a köldökébe, amitől kirázza a hideg, majd lejjebb haladva kezdem el kibontani a nadrágját, de még mielőtt lehúzhatnám hírtelen felránt magához, majd az ajkaimra tapadva fordít maga alá. Azt hiszem eddig a pontig élvezhettem ki a vezető szerepet, nem mintha bánnám.

Kyungil Pov.:

      Ajkaira tapadva fordítom magam alá Yijeongot, mert ma én szeretném őt kényeztetni.
- Hova sietsz ennyire? – Idézem fel az iménti szavait, csak hogy húzzam az agyát, de mikor válaszra nyitja az ajkait rámarkolok merevedésére így csak egy hangos nyögés hagyja el a száját. Elvigyorodva hajolok a nyakához és kezdem el lila foltokkal tarkítani azt, lassan egyre lejjebb haladva a csókjaimmal. Elérve nadrágját csókolom végig a csípőjét, miközben lehámozom róla a kényelmes melegítőt és áldom az eget, hogy ezt vette fel, már kezdek türelmetlen lenni. Ahogy megszabadultam a nadrágjától, már nyúltam is be az alsójába és lágyan masszírozni kezdtem merev tagját, élvezettel hallgatva egyre hangosodó sóhajait. Végül lekapom róla a szürke anyagdarabot.
- E-ez így nem fair, ne-kem miért nem...Ah – Kezdene el panaszkodni, de a mondata nyögésbe fullad, ahogy bekapom a makkját. Körül járom egy párszor a nyelvemmel, majd megszívva kiengedem a számból. – Kyung, n-ne szórakozz ve-lem – nyöszörgi, feljebb lökve a csípőjét. Mivel már én is eléggé fel vagyok húzva, nem vacakolok tovább. Újra a számba fogadom, ezúttal nem csak játszadozva vele. Néha mélyen a torkomra engedve, szívogatva kemény tagját kényeztetem őt és a hangoktól, amiket kiad képes lennék elmenni.
- Kyung-il, állj m-meg – nyöszörgi, mire én kiengedve a számból csúszok fel hozzá és csókolom meg, amit készségesen viszonoz. Miközben csókoljuk egymást Yijeong egyszer csak maga alá fordít, majd csípömre ülve kezd el mozogni rajtam.
- Azt hiszem ma megérdemled, hogy megjutalmazzalak – nyöszörgi. – Szóval most csak nézz és élvezd! – Mondja, majd megemelkedve rángatja le rólam a nadrágomat alsóval együtt elhajítva valamerre. Az én ruháimat hamar követi az ő alsója is, majd mellém térdelve nekem háttal dől előre. Az egyik karját behajlítva helyezi az ágyra, hogy támaszkodni tudjon, a lábait kisebb terpeszbe igazítja, a fenekét kicsit kitolja, míg másik kezét először ajkaihoz emeli, majd miután három ujját benyálazta a hasa alatt átnyúlva vezeti bejáratához, hogy azonnal fel is tolja magában az első ujját, minek hatására egyszerre nyögünk fel. Én a látványtól, ő a hírtelen jött, kissé kellemetlen érzéstől.
      Mikor már a harmadik ujját is magába vezeti és hangosan nyöszörögi, hol a nevemet, hol pedig többért könyörög, elszakad nálam az a bizonyos cérna. Mögé térdelve ragadom meg a csuklóját és segítek neki az ujjai kihúzogatásában, majd mellkasára döntve ragadom meg a csípőjét és merülök el benne tövig egy határozott lökéssel, mire felsikít, de hála az égnek nem a fájdalomtól.
- Mo-zogj! – Zihálja, megmozdítva a csípőjét. Teljesítve kérését húzódom ki belőle szinte teljesen, majd újra tövig lököm magam benne, keresve a prosztatáját. – Ah, Kyung-il! – Nyüszít alattam vergődve, ahogy újra és újra mélyen elmerülök benne, keresve a megfelelő szöget. – Ott – sikít fel hírtelen, hátrébb tolva a csípőjét, miközben rám szorít, kikényszerítve belőlem egy hangosabb nyögést.
- Azt mondod ott? – Kérdezem és újra mélyen belé lököm magam, mire arcát a matracba nyomja, de még így is tökéletesen hallom sikolyát.
- I-igen, ott, egy kicsit gyor-sabban – nyögi, én pedig teljesítem a kérését és egyre gyorsítva a tempómon lököm belé magam, mélyebben és mélyebben, minden lökésnél eltalálva a prosztatáját, amitől azon a gyönyörű hangján sikít.
- Én mindjárt… – nyögi, de már nem tudja befejezni a mondatot, mert egy jólirányzott lökéssel átlököm az orgazmus kapuján. Nekem még kell pár lökés, de hamar követem őt a kielégültség tengerébe, majd pár lusta levezető lökés után kicsusszanva belőle dőlök mellé, rögtön magamra is húzva őt.
- Sikerült felmelegedned? – Kérdezem pár perc pihegés után.
- Ühüm.
- Ennek örülök – mosolyodom el, a haját birizgálva. – És még mindig nem tudod milyen nap van ma?
- Február 14-e – néz fel rám, de látom, még nem esett le neki a tantusz.
- Azaz? – Kérdezem, de mikor már tíz másodperce csak pislog rám elkuncogom magam. – Boldog Valentin napot kis butus – nyomok egy puszit elnyíló ajkaira, ahogy leesik neki, mit is mondtam.
- Basszus, teljesen kiment a fejemből! Nem is vettem ajándékot neked – szontyolodik el, lehajtva a fejét.
- Drágám – nyúlok az álla alá, hogy újra rám emelje gyönyörű tekintetét. – Nekem az a legtökéletesebb ajándék, ha igen mondasz arra, hogy itt élj velem, örökre – suttogom ajkaira, majd meg is csókolom.
- Még szép, hogy igent mondok! – Vigyorog rám, miután elváltunk egymástól, majd visszafekszik a mellkasomra. – Egyébként, hogy tudtad kivitelezni ezt a tervet, anélkül, hogy észre vettem volna, mire is készülsz?
- Igazából, már fél éve elkezdtem lakást keresni kettőnknek, de sehol sem volt az igazi. Aztán megtaláltam ezt a kis házat, ami jó környéken van, közel a szüleidhez, a munkahelyeinkhez és a barátainkhoz. Lassan elkezdtem berendezni, figyelve arra, hogy a te tetszésedet is elnyerje. Anyukád segített felszerelni a konyhát, Jaeho és Dokyun pedig a nappali és a hálószoba bútorainak kiválasztásában segítettek – mesélek neki.
- Köszönöm – mosolyog fel rám. – Köszönök mindent, azt, hogy figyelsz rám, hogy elviseled a hisztijeimet, hogy vigyázol rám, de legfőképp azt, hogy már több mint öt éve megtűrsz magad mellett és hogy szeretsz! – Mondja, majd megcsókol, amit nem vagyok rest viszonozni, belesűrítve minden szeretetemet a csókba.
- Boldog Valentin napot kicsi Yijeongom! – ölelem magamhoz életem szerelmét, hogy érezze, soha nem engedem el.
- Neked is Kyungil maci! – bújik a mellkasomba, majd pár pillanat múlva már alszik is, így én is lehunyom a szememet, hogy kövessem az álmok birodalmába.

Hát nem édessek? :3