All I want - 2Won (18+)

Szasztok!
Elsőként hoztam nektek egy Monsta X - 2 Won ficit, remélem tetszeni fog!
A korhatár nem véletlen;) (18+)

Wonho Pov

                Már két éve vagyok fülig szerelmes a padtársamba, aki sajnos észre sem vesz. Pedig igazán próbálkozom, ha esetleg hiányzik a suliból én vagyok az, aki mindig elviszi neki a házit és a tananyagot, mindig veszek neki kaját mert nekem útba esik egy jó kis pékség, de neki mindig a büfében kéne vennie az kaját, ahol pocsék cuccokat adnak. Vele vagyok, ha rossz napja van, és akkor is ha csak úgy lógna valakivel, de a jó barát szintjéről eddig még nem sikerült feljebb lépnem. És most kezdek igazán kétségbe esni, mert amióta megjelent az új srác, azóta HyungWon is másképpen viselkedik. Mindig segíteni akar a felzárkózásban annak a Shownu gyereknek. Félre ne értsetek, kedves a gyerek, de nekem akkor sem tetszik, hogy az én szerelmem ennyit legyeskedik körülötte. Nem említettem volna? Életem szerelme Chae HyungWon a legdögösebb lény a földön, aki pasi. MinHyuk egy közös barátunk, aki tud az érzéseimről, mert egy gyenge, enyhén ittas pillanatomban megosztottam vele, mindig nyugtatgat, hogy nem kell aggódnom az új srác miatt mert, hogy nem HyungWon esete, de nem igazán ér el vele semmit.
- ha nem tűnt volna fel sok hasonlóság van köztem és az új gyerek között – utalok testfelépítésünkre.
- Hya, az más. Mondtam már, hogy ne idegeskedj emiatt. Különben is, biztos forrásból tudom, hogy a srác KiHyunnal kavar.
- Ha te mondod MinHyuk – forgatom meg a szemeim. – Na, mindegy is. Most mennem kell, biosz lesz, és az a banya kinyír, ha nem vagyok ott időben és nem igazán szeretnék a következő boncalany lenni – mondom, majd intve egyet a haveromnak indulok a terem felé, épp abban a pillanatban lépve be, amikor megszólal a csengő. Pont időben, a padtársam – ki nem találnátok ki ő – már a helyén van.

HyungWon Pov

                A mai nap is nagyon unalmasnak ígérkezik, csak az tart vissza attól, hogy lógjak, hogy így láthatom őt. Amióta jónban vagyunk már nem lógok annyit, pedig utálom a sulit. Tudom, ilyenkor mindig jön a maszlag, hogy az én érdekem, hogy bejárjak, de az egyetlen dolog, ami nekem kell a suliból az HoSeok. Most is izgatottan várom, hogy belépjen a terembe. Egyrészt mert biosz lesz, másrészt mert most kaptuk a jóhírt, hogy elmarad az utolsó óránk, így az óra után már léphetünk is. Aminek nagyon örülök, ugyanis ezt az időt WonHoval szándékozom tölteni. amióta az ofő megkért, hogy segítsem ki Shownut a beilleszkedéssel kapcsolatban, azóta mintha kicsit féltékeny lenne, és ez reménnyel tölt el.
- Szia! – köszönök neki mosolyogva, mire ő is villant felém egy dögös mosolyt, mire kislányos zavaromban elfelejtem mit is akartam mondani. – Ohm, az ofő most mondta, hogy elmarad a tesi, így óra után léphetünk, és arra gondoltam, hogy… Mivel úgy is jó idő van elmehetnénk fagyizni – vigyorgok rá, mire ő csak boldog mosollyal az arcán bólint. Jaj, nagyon izgatott vagyok, ugyan is nem csak egy szimpla fagyizást tervezek!
Az óra nagyon lassan halad és ami még kiakasztóbb a tanár közli, mivel holnap sem lesz a tesi tanár ezért biosz lesz tesi helyett és még házit is ad holnapra.
- Mivel ma az emberi test anatómiájával foglalkoztunk, szeretném, ha holnapra mindenki összeraknak egy rajzot az álltala választott párról és leírná, mi az a testén, ami anatómiailag arányos, és mi az, ami nem. Gondolok itt a túl hosszú karokra, rövid lábakra – magyaráz a tanárnő, mire én csak elvigyorodom, azt hiszem tudom ki lesz a társam.
- Wonho, ugye leszünk egy pár? – Kérdezem, és enyhén kipirul az arcom. Olyan mintha azt kértem volna, hogy járjon velem, mondjuk, ha minden jól megy az lesz a vége. Azt hiszem ezért még a fagyiról is lemondanék, úgy is jobb ötletem támadt.
- P-persze – válaszol, majd visszafordul a tanár felé. Amint kicsöngetnek az óráról, már rohanunk is a szekrényeink felé, hogy összeszedve a cuccainkat magunk mögött hagyjuk a gimit.
- Aish, ugye mindkettőnknek kell rajzot készítenie? – Kérdezi HoSeok.
- Nekem úgy jött le – motyogom mellette sétálva. – Nálad vagy nálam?
- Nekem mindegy – von vállat rám mosolyogva.
- Akkor menjünk hozzám. A szüleim most nincsenek otthon, reggel mentek el anyám nővéréhez és ott is lesznek hétfőig, mert megint szült – magyarázom, azzal megindulunk hozzánk. Jobb, ha ehhez a házihoz nem lesz hallgatóság.
- És mi lesz a fagyival? – Torpan meg Wonho.
- Ez a házi így is hosszú lesz és fagyizni nálam is tudunk kacsintok rá – majd tovább indulok, hallva ahogy leesik neki mit is mondtam, majd hallom, hogy amint megvilágosodik utánam fut.

Wonho Pov

                Hogy a mi? Fagyizni? Náluk? Ráncolom a homlokom mélyen elgondolkodva, miközben ez a kis piszok meg itt hagy. Ahogy utána pillantok lassan kezd körvonalazódni bennem egy bizonyos fajta fagyizás képe, de gyorsan megrázva a fejem ürítem ki a gondolatot a fejemből, mondván HyungWon úgy sem arra gondolt. Utána futva érem be, majd néma csöndben tesszük meg az utat hozzájuk. Majd amint belépünk a házba megyünk is a szobája felé. Sokszor jártam már itt és aludtam is már itt egy párszor, volt, hogy HyungWon mellett és olyankor mindig rám mászott éjjel, de reggelre mindig lefejtettem magamról, mert féltem mit szólna hozzá, ha rajtam fekve kelne.
- Min gondolkozol? – Lép mellém gondolataim alanya és lepakol az asztalra pár zacskó rágcsát, két üveg üdítőt meg két poharat.
- Csak a házin – füllentem előkaparva a füzetem. – Ki kezdi? Én rajzoljalak le téged, vagy te engem?
- Szerintem keressünk neten egy jó képet, aztán igazítsuk ki, gyorsabb is meg aztán nekem nem sok dolgom lesz veled – kuncog – tökéletes vagy ahogy vagy – villant felém egy már perverznek mondható mosolyt, majd bekapcsolva a gépét, kezd el nézelődni neten.
- Oh, kösz – motyogom végig őt nézve. – Nekem sem lesz sok dolgom veled – kuncogom, mire felém pillantva mosolyodik el. Imádom a mosolyát, ahogy azt is, mikor koncentrál és kidugja egy kicsit a nyelve hegyét. Olyankor úgy megcsókolnám, de félek megtenni.
- Megvan! Ez a kép jó lesz – nagyítja ki így én a monitorra pillantok. Egy skicc féleség van rajta. Egy arányos férfi testről. – Mivel, ha nyomtatjuk az nagyon látszani fog kénytelenek leszünk átrajzolni – mondja, majd neki is esünk. Viszonylag hamar megvagyunk a folyamat első részével, így már csak ki kell igazítani.
- Azt hiszem ehhez le kéne venni pár ruhadarabot – mondja HyungWon beharapott ajkakkal vezetve végig rajtam tekintetét.
- Ú-úgy érted, a p-pólót? – Kérdezem dadogva. Gáz vagyok.
- Úgy értem majdnem mindent – vigyorog rám, majd hozzám lépve kapja le a felsőmet és dobja el valamerre. Az a tekintet ahogy végig mér, a folyamatos félreérthető gesztusai, a fagyizós megszólalása és az, hogy most ilyen közel van hozzám, elszakit bennem valamit, így a következő pillanatban már az asztalnak lökve tapadok oly régóta kóstolni kívánt ajkaira. De legnagyobb meglepetésemre nem lök el, sőt. Karjait nyakam köré fonva csókol vissza, de még hogy! Ha én ezt előbb tudtam volna, akkor már rég megtettem volna. Elszakadva egymástól pillantok szemeibe.
- HyungWon én… - Mondanék valamit, de megállít. Megragadva a vállaimat fordít át minket, és tapad újra az ajkaimra. Leírhatatlanul jó érzés őt csókolni. Szinte faljuk egymás ajkait, ahogy nyelveink is bekerülnek a játékba, és érzem, ha ez így megy tovább gondok lesznek a gatyámban, de ahogy HyungWon előre löki a csípőjét megérzem, nem vagyok egyedül ezzel a gonddal. Elszakadva finom ajkaitól nézek újra a szemébe, ami már most ködösen csillog a vágytól. Elképesztő látványt nyújt az arca, csillogó szemei, elnyílt, csókjainktól vörös ajkai, de nem akarom, hogy csak pillanatnyi felindulásból feküdjön le velem.
- HyungWon a házi – próbálom elterelni a figyelmét, amit idő közben nyakamnak szentelt.
- Nem fog elfutni – motyogja meg is harapva az érzékeny bőrt, amitől kiráz a hideg és fel is sóhajtok.
- De... Ah – nyögök fel, ahogy elkezdi szívni a nyakam.
- Ne mond, hogy neked még most is az a vacak jár a fejedben – morogja szemeimbe pillantva és már csókolna meg újra, de elfordítom a fejem, mire csalódottan morran fel.
- Erről szó sincs, csak… Nem akarom, hogy hírtelen felindulásból lefeküdj velem és utána meg bánd az egészet és utána rám se néz, mert… Azt nem bírnám elviselni – magyarázom visszapillantva rá, de a következő pillanatban még a levegő is bennem reked nem, hogy a szó.
- Nem hírtelen felindulás – suttogja – ami azt illeti már elég régóta meg akarom tenni – rágcsálja az ajkait. – Mert szeretlek HoSeok! – nem is kell nekem ennél több. Ismerem már annyira, hogy tudjam, komolyan gondolta, amit mondott.
- Én is szeretlek – suttogom ajkaira, majd nem tétlenkedve tovább tapadok is párnácskáira, miközben az ágy felé kezdem terelni. Amint a matracra érkezik a háta, már rántom is fel apólóját, majd meg is szabadítom tőle, hogy gyönyörködhessek hibátlan testében.
- Ne nézz így – fordítja el piruló arcát.
- Miért ne? Az enyém vagy és szeretem tudni, hogy néz ki, ami az enyém – suttogom fülébe, előre lökve a csípőmet, mire hangosan felnyög. – Tetszik a hangod – kuncogom, majd nyakát kezdem szadizni. Miközben én a nyakát kényeztetem ő mindkettőnkről letornázza a nadrágot alsóval együtt.
 - Kis türelmetlen – mosolygok rá. Majd kicsit lejjebb ülve combjaira kezdem el cirógatni belső combjait.
- Neh szórakozzh! – Préseli ki magából, majd hírtelen maga alá fordítva csúszik lejjebb és minden féle óvatoskodás nélkül veszi ajkai közé merev tagomat.
- Istenem – vezetem kezemet hajába, de nem próbálom meg irányítani. Felesleges, tökéletes ahogy csinálja. Pont annyi nyelv és fog van benne, amennyi kell. S bár hol lassan élvezkedik, hol mélyen torkára engedve, gyorsan kényeztet az istenért sem zavarnám meg, de amikor megérzem az ismerős érzést az alhasamban felrántva magamhoz csókolom meg, újra magam alá fordítva.
- Ügyes vagy – suttogom, miközben csókokkal halmozom el a testét, ahol csak érem, itt-ott megszívva a bőrt, hogy megjelölhessem magamnak. – De én nem a szádban szeretnék elmenni – hajolok fel hozzá és suttogok az ajkaira. – Hanem itt – simogatom meg a fenekét. Majd három ujjamat a szájához emelem és míg ő azokat nyálazza be, újra visszacsúszok az öléhez, szabad kezemmel megmarkolva merev tagját, mire felnyög. Végig nyalok a hosszán, de nem állok meg ott, nyelvem tovább siklik járatához, mire sikkant egyet kiengedve ujjaimat ajkai közül. Nem is baj. Még egy párszor végig nyalok nyílásán, mire mindig összerándul, majd lassan feldugom neki első ujjamat, amit hangosan szusszantva fogad. Gyakorolt a kicsike vigyorodom el, és csatlakoztatva második ujjamat kezdek el benne ollózni. Alig pár perc múlva elkezd rámozogni, immár három ujjamra, így hamar meg is találom azt a pontot, amit kerestem.
- Ahh, Wonho! – nyüszít, mire én kihúzogatva az ujjaimat illesztem péniszem a bejáratához.
- Biztos? – pillantok rá, mire ő csak lemosolyodik.
- Igehn, csak csináld már! – löki fel a csípőjét.
- Kis türelmetlen – mondom, majd egy határozott mozdulattal tövig lököm magam benne, csodával határos módon azonnal eltalálva a prosztatáját, mire háta ívbe feszül. – Megvagy! – Vigyorgok rá, majd lehajolva hozzá egy csókért fordítok a felálláson. – És most mozogj! – Markolok formás fenekébe, és nem is kell kétszer mondanom, HyungWon őrült tempóban kezd el mozogni, hol a nevemet nyögve, hol többért könyörögve. Amikor látom, hogy már fárad lassan magam alá fordítom, majd ajkaira tapadva kezdek el lassan, de mélyen mozogni benne, minden lökéssel eltalálva gyönyörközpontját, így nem is csoda, hogy hamar átlépi határait, és ahogy tövig nyomva magam benne szorít rám és is elélvezem, magommal borítva be nedves falait. Kimozogva az élvezetet dőlök mellé, ő pedig azonnal a mellkasomra hajtja fejét.
- Köszönöm – suttogja a bőrömbe. – Szeretlek – nyom egy puszit a mellkasomra.
- Én is szeretlek – puszilok feje búbjára, majd hallgatva halk szuszogását alszom el vele.
Mondanom sem kell, hogy a házit nem csináltuk meg, és jól le is lettünk cseszve érte, de megérte. Azóta mindig együtt írjuk a házikat, főleg a bioszt. Mert mint kiderült, minden, amit akartunk, az a másik szerelme volt.