Ezúttal egy BaekYeol ficit hoztam nektek, ami az egyik személyes kedvencem.
Egy SHOW 360 rész juttatta eszembe, szóval ezért
legyetek hálássak a műsornak.
Jó olvasást!
~Jinie~
Egy SHOW 360 rész juttatta eszembe, szóval ezért
legyetek hálássak a műsornak.
Jó olvasást!
~Jinie~
ChanYeol POV
Éppen egy variety show forgatására tartunk a bandával és a kocsiban meglehetősen jó a hangulat. Már akinél. Pillantásom Baek felé siklik és megállapodik meggyötört arcán, olyan szívesen megkérdezném tőle, mi bántja, de amióta szakítottunk, nem igen beszéltünk. Halk sóhaj kúszik ki ajkaim közül, mire Chen – a jelenlegi lelki társam – felém kapja a pillantását, majd küld felém egy együtt érző mosolyt. Igen, mostanában JongDae az egyetlen, aki megérti a fájdalmam. Ő az egyetlen, akivel megosztottam a gondjaimat, mert hasonló cipőben jár, mint én, annyi különbséggel, hogy ő el sem mondta MinSeoknak, mit érez iránta. Bár állítása szerint, ma megteszi. Minden nap ezt mondja, már lassan két éve. Épp vállára simítom a kezemet, mikor megáll a kocsi a Show 360 stúdiója elé és meghallom BaekHyun gúnyos hangját.
- Ne kezdjetek nagyon bele a játékba, megjöttünk – kezdi kiszállva. – Vagy maradnátok inkább a kocsiban, kettesben? Jaj, Chanie, neked kéne a legjobban tudnod, milyen kényelmetlen – kacsint rám, majd dühösen villogó szemekkel indul el be. Nem csak mi nézünk utána értetlenül, hiszen ez csak egy vigasztaló gesztus volt, de a többiek is döbbenten pislognak utána, még a menedzser is. De, ami leginkább feltűnik az Xiumin ideges és egyben csalódott pillantása, amivel Chent méregeti. Talán féltékeny lenne? Megeshet, de mi ütött Baekiebe?
Végül nem agyalva sokat a dolgon indulunk meg az öltözők felé, de a hangulat ugyan olyan nyomott marad, mint ahogy az BaekHyun kirohanása után megjelent. MinSeok meg sem szólal, Chen csak szomorúan, lehajtott fejjel üldögél, Baek meg a szoba tőlem legtávolabbi részéről méreget, gyilkos szemekkel. És a többiek? Ők csak értetlenül pislognak, felváltva méregetve négyünket. Végül a műsor kezdetéig nem történik semmi szokatlan. Kisminkelnek, felöltöztetnek bennünket, majd bevezetnek a stúdióba. Leültetnek minket az asztalhoz, engem pont Baekievel szemben, az asztal szélére. Mellém MinSeok kerül, mellé pedig Chen, de ez nem marad így sokáig. Xiumin frusztrált sóhajt hallatva pattan fel közülünk, majd az asztal ball oldalán – ahol mi ülünk – lévő utolsó előtti székre dobja le magát, ami eredetileg Suho helye lett volna, de így nem tud leülni, ezért csak kedvesen mosolyogva kéri meg Daet, hogy üljön közelebb hozzám, így ő kerül MinSeok eredeti helyére. De nincs időm ezzel foglalkozni, mert amíg lezajlott ez kis közjáték, addig én a velem szemben elhelyezkedő, meglehetősen szexi BaekHyunt bámultam, aki csak a száját rágcsálva pillantott vissza rám, incselkedve, vonogatva szemöldökét, egészen addig, míg JongDae le nem ült a mellettem lévő székre, abban a pillanatban sértett düh villant a szemeiben, majd fintorogva fordult el tőlünk. Komolyan nem értem ezt a srácot. Ő szakított velem még annó TaeYeon miatt, mert, hogy már nem szeret, erre most meg itt flörtöl meg féltékenykedik! Hihetetlen.
A forgatás első felében nem történt semmi izgalmas, sokat nevettünk Lay – még mindig érdekes – koreai kiejtésén és a csapattagok furcsa dolgain, amikről mindenki tud, de senki sem beszél. Majd mikor a nekünk szóló üzenetek érkeztek, mindenki meghatódott kicsit és persze az kisiskolások szavazása sem maradt szó nélkül. Olyannyira nem, hogy mikor kiderült hányadik lettem Baekie csak felém fordulva formálta némán ajkaival, hogy számára én vagyok az első, majd egy szexista kacsintással biztosított igazáról. De, ami ez után következett, arra senki sem számított. Mikor az iskolások elmondták, ki illene a tanárnőhöz és felmerült az én nevem is, Baek csak az asztalra csapva kiáltott fel:
- ChanBaek is REAL, jó, ha ezt megjegyezitek! – Kacsintott játékosan vigyorogva, de mikor a szemeimbe nézett, tudtam, komolyan gondolja. Na, nálam itt szakadt el a cérna. Csak érjünk haza Byun BaekHyun, elmagyarázol nekem szépen mindent.
Végül a forgatás nyugiban letelt és már a kocsiban zötykölődtünk hazafelé. Én kivételesen előre ültem Chen mellé, és míg a többiek szundítottak, vagy zenét hallgattak, mi halkan beszélgetni kezdtünk.
- Tudod Chenie – fordultam barátom felé. – Szerintem Uminie hyung féltékeny – kacsintok rá.
- Mi? Ezt meg honnan veszed? – fordul felém kérdő, de egyben reménykedő tekintettettel.
- Jaj, csak rá kell nézni. Miután BaekHyun kifakadt miattunk ő elégé szomorúnak tűnt, és gyanítom nem miattam, hanem amiatt, hogy te nem vele foglalkozol. És aztán mikor a forgatáson közöttünk kellett volna ülnie, inkább az asztal másik felére sétált, hogy ne kelljen közel lennie hozzánk, mert hát… Lényeg, hogy legyen végre tököd, állj elé és mond el, mit érzel iránta – bizatom JongDaet.
- Aish, mondani könnyű. Egyébként meg BaekHyun is érdekesen viselkedik, nektek is beszélnetek kéne.
- Tudom, és fogunk is, de ígérd meg, hogy elmondod MinSeoknak, hogy mit érzel iránta! – szólítom fel Chent, mire ő csak beletörődve sorsába – tudván, hogy addig zaklatom, míg színt nem vall – bólint.
Amint belépünk a dormba biztatólag mosolygok Chenre, majd, a már az emeleten eltűnő BaekHyun után indulok, aki épp abban a pillanatban tűnik el a fürdő ajtó mögött, amikor felérek. Mivel szándékomban áll még ma beszélni vele, míg ő fürdik addig én a szobájába sétálva ülök le az ágya szélére, ott várva rá. Már hosszú percek óta a sötét szobában gubbasztottam, mikor is valaki felkapcsolta a villanyt én így szemeimet összeszorítva szisszentem fel, amit elnyomott Baek lányos sikolya.
- ChanYeol – néz rám szúrós tekintettettel – szarnak ülsz a SZOBÁMBAN – hangsúlyozza ki a szót – ebben a sötétben. Megijesztettél! – szid le, majd ellépve az ajtóból mutat ki rajta, jelezvén igazán távozhatnék.
- Beszélnünk kell – állok fel az ágy széléről, közelebb lépve hozzá.
- Nem, nem kell és ha kéne is, nem most, kibaszott késő van – morogja, majd újra az ajtó felé mutat. El is indulok a kijárat felé, de ahelyett, hogy kisétálnék rajta, csak odébb tolva a szoba gazdáját zárom be azt, majd nemes egyszerűséggel süllyesztem a kulcsot a farzsebembe.
- Nem érdekel, hogy milyen késő van. Beszélni fogunk! – Mondom és még engem is meglep milyen emberi maradt a hangom. – Mégis mi a fasz van veled mostanában? Mi volt az a mai kirohanásod is, mindenki előtt? Mégis mi a franc bajod van velem? – Zúdítom rá kérdéseimet, de mikor csak elfordítja a fejét, jelezvén, hogy nem fog válaszolni, elkap az ideg és – nem épp finoman – megragadva a karját rántom magamhoz. – Válaszolnál – sziszegem, rémült szemeibe fúrva pillantásom.
- Te, te vagy minden bajom! – morogja. – Nem igaz, hogy nem veszed észre! – Ezt most nem értem, mi baja van velem?
- Kifejtenéd?
- Miért nem mész Chenhez és kérdezed meg tőle, mi bajom van? Mostanában úgy is olyan jól megvagytok! – rivall rám, és megpróbálja kirántani a karját, de túl erősen fogom.
- Hogy jön most ide Chen? – kérdezem értetlenül, de mikor csak haragosan szusszant egyet, leesik a tantusz. Széles vigyorra húzódnak ajkaim, ahogy az idősebb füléhez hajolok, hogy bele suttoghassam kérdésemet. – Csak nem féltékeny vagy?
- M-mi? Nem! – Vágja rá, de remegő hangja és rajtakapott pillantása mást mutat.
- Helyes – mondom még mindig vigyorogva. – Elvégre te szakítottál velem – közlöm a tényt.
- Én… - kezdi, de elhallgat.
- Te mi, BaekHyun? – kérdezem, olyan közel hajolva, hogy ajkaimon érzem forró lélegzetét. Istenem, de hiányoznak a csókjai.
- Mi, én… Nem – motyogja, elveszetten pillantva szemeimbe.
- Mit nem? – kérdezem mélyen tekintetébe fúrva enyémet, és legnagyobb döbbenetemre, azt a szerelmet látom benne csillogni, ami még TaeYeon és ez az egész szakítós téma előtt is ott csillogott. Lehetetlen, vagy mégis… Még mindig szeret engem? Úgy mint én őt?
- Nem, akartam csak, TaeYeon… - motyogja.
- Ne, ne beszélj nekem arról a nőről – sziszegem, mire ő csak megrázza a fejét.
- Én, nem szerettem – kezd el pityeregni, és ez meglágyítja, amúgy is reménykedve verdeső szívemet. – De, azt mondta, ha nem – szipog – szakítok veled, elmondja minden pletykalapnak, ami köztünk van, és, és én nem akartam, hogy szenvedj, ezért… - sírdogál, miközben fejét mellkasomba fúrja. Sosem kedveltem, azt a lányt, de ezek után… Jobb, ha nem kerül a szemem elé!
- Ezért inkább szakítottál velem – motyogom, mire ő csak hüppögve bólogat. – Butus, tudod, hogy szenvedtem, amiért őt választottad, pedig elvileg engem szerettél? – kérdezem haját simogatva.
- Én nem szerettelek – emeli fel könnyes tekintetét, az én szívem pedig megáll – Én még mindig szeretlek! – Motyogja, majd szenvedélyesen ajkaimra mar. Abban a pillanatban, ahogy kimondja, szeret még, a szívem eszeveszett iramban lódul meg, és amint ajkait az enyémekre nyomja, már hunyom is be szemem és csókolok vissza, olyan szerelmesen és szenvedélyesen, ahogy csak tudok.
- Énh is szeretlek – motyogom ajkaira, amikor elválunk – de ennyi nem elég ahhoz, hogy kiengesztelj! – Ahogy kiejtem utolsó szavaimat Baek arcán egy perverz vigyor jelenik meg, majd hirtelen lökve egyet rajtam passzíroz a falba.
- Ez estben – kezdi csókolgatni a nyakamat – engedd meg, hogy kiengeszteljelek – hajol újra ajkaimra és részesít egy túlfűtött csókban. Ahogy nyelvem átjut a szájába, izgatott játékot kezd játszani az övével, majd kezeim is útnak indulnak és végig simítva a hátán állapodnak meg a formás fenekén, hogy megmarkolva azt húzhassam már most keményedő farkamhoz.
BaekHyun POV
Ahogy a fenekembe markol és forró ölének nyom, egy elégedett sóhaj hagyja el ajkaimat. Hogy nekem, hogy hiányzott ez! Sóhajtozva élvezem, ahogy ajkaim jután nyakamat is birtokba veszi, de mikor eltolna magától, hogy eltávolodhasson a faltól, kezeimet mellkasának feszítve kényszerítem maradásra.
- Neh siess annyira – sóhajtom, majd nemes egyszerűséggel letépem róla a pólóját, hogy szemérmetlenül simogathassam a már hiányolt izmokat. – Szép. – suttogom vállának, majd megharapva az érzékeny bőrt szívok rá egy kis foltot. – De így szebb – simítok végig mutatóujjammal a folton, majd csókjaimmal egyre lejjebb veszem az irányt, miközben Chan csak a falnak támaszkodva sóhajtozik. Mikor már köldökénél járok csókjaimmal, megszabadítom nadrágjától, majd térdre ereszkedve előtte csókolok rá merev tagjára még bokszeren keresztül, mire nyöszörögve mozdítja előre csípőjét. Mosolyogva szabadítom meg az utolsó ruhadarabjától, majd kezembe véve büszkeségét, kezdem el kínzóan lassan masszírozgatni.
- BaekHyun – hörög – neh szórakozzh! – Ajkaimat megnyalva kegyelmezek meg neki, és fogadom számba teljes méretét, majd jól meg is szívom. A hírtelen inger hatására nagyot lök a csípőjével, így én bekönnyezek, de igyekszem ellazítva magamat még mélyebbre engedni számban. DE a biztonság kedvéért lefogom csípőjét, majd számomra kényelmes, számára őrjítő tempóban kezdek el cuppogni a farkán. Néha bevetve nyelvemet és fogaimat is. Hol mélyen a számba engedve, hol épp csak a makkját nyalogatva, élvezettel hallgatva mélyről jövő sóhajait.
Komolyan mondom, annak is örültem volna, ha így kielégíthetem, azok után, amit tettem vele, de mikor megéreztem, hogy közel a vége Chan egy határozott mozdulattal rántott fel magához, majd olyan mélyen smárolt le, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Hangosan zihálva váltunk el egymástól, majd ChanYeol engem kikerülve terült el az ágyamon, háton fekve, kezeit feje alá helyezve.
- Vetkőzz! – bökött felém fejével, mire én csak pislogtam egyet és elmosolyodva kezdtem el levetni a ruháimat, vetkőzés közben kéjesen sóhajtozva, néha-néha végig simítva saját testemen néztem mélyen a szemeibe, amik percről percre lettek egyre csillogóbbak, ahogy növekedett ChanYeol vágya. Már éppen az alsógatyámat toltam volna le, mikor Yeol hírtelen megragadva a karomat rántott le magához, azonnal maga alá fordítva.
- Azt majd én – suttogta a fülembe, majd végig nyalt cimpámon, amitől jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat. Hiába, ChanYeol már ismerte a testemet, talán jobban, mint én.
- Ah – szakad ki belőlem egy nyögés, amikor a fölöttem térdelő merev farkát az enyémnek dörgölte. – Chanh... – nyöszörögtem alatta, mint valami rossz ribanc, és valóban, ilyenkor mindig az ő rossz ribanca voltam, de egyáltalán nem bántam, csak legyen velem.
- Most nagyon megérdemelnéd, hogy megbüntesselek – suttogja bőrömnek, ahogy végig csókolja felső testemet.
- I-igenh, büntess meg, op-oppah – nyögöm alatta, ahogy lassan végig nyal merev tagomon. ChanYeol csak felmorran a megnevezés hallatán, majd hírtelen szájába veszi a farkamat, és durván, irdatlan tempóban kezd el szopni, cseppet sem finomkodva, bevetve fogait mozgatja rajtam a fejét, én pedig csak hangosan nyögve könyörgök többért. Kéjes sóhajim még akkor sem maradnak abba, mikor két ujját egyszerre tolja fel bennem, csak hangosan szusszantva ejtem a fejem a párnára.
- ChanYeolh – túrok hajába és kezdem felhúzni magamhoz. – Éhn, ahh – szisszenek fel, ahogy hírtelen tolja fel harmadik ujját is, majd amint lecsukódnak pilláim megérzem ajkait az enyémen. Éhesen csókolva egymást nyögünk a másik szájába, egyre többre és többre vágyva.
- BaekHyun – motyogja Chan – Síkositóh – nyöszörgi fülembe, ahogy megmozdítva lábam érek hozzá érintésért lüktető farkához.
- Hagyd, nem kell – kezdenék tiltakozni, de Chan csak csúnyán pillant rám. Értékelem, hogy ebben a helyzetben is vigyázni akar rám, de most a legkevésbé sem érdekel az elővigyázatosság.
- Nehm, akarohm, hogy szétszakadj – motyogja Yoda, miközben én combommal kemény farkát izgatom.
- Nem fogok – nyúlok kettőnk közé, és húzom ki ujjait magamból. – Különben is, azt mondtad megbüntetsz, mert nagyon rossz kisfiú voltam – suttogom fülébe, majd beleharapok a nyakába.
- Bassza meg! – Nyögi Yeol, majd abban a pillanatban tövig löki magát bennem, mire egy kéjes nyögés hagyja el ajkaimat, és értékelem, hogy nem áll meg és rögtön lökni kezd.
- Ah, ez az! Mégh! – sikoltozom Chan alatt, majd minden eddigi high note-omat megszégyenítő sikoly hagyja el ajkaimat, mikor Chan megtalálja a prosztatámat. – Ott! Még, erősebben – követelem jóformán kiabálva, magasról szarva rá, ki hallja ki nem, had tudja csak az egész dorm, ChanYeol hozzám tartozik. – Mégh, egy kicsit – kezdek vergődni Yoda alatt, ahogy megérzem, nem sokára elér a vég. – Éhn, mindjhárt – nyöszörgöm, és én is elkezdem mozgatni a csípőmet. A sikolyim egyre hangosabbak lesznek, ahogy ChanYeol egyik kezét merevedésemre kulcsolva kezdi mozgatni, másikat pedig a párnán heverő kezemre helyezve kulcsolja össze ujjainkat.
- Szerh-szeretlekh – nyöszörgi nyakamba, és ha lehet még gyorsabban és mélyebben kezd el lökni, minek hatására a hátam ívbe feszül és a nevét nyögve élvezek közénk, és ahogy izmaim összeszorulnak Yeol farka körül, rántom őt is magammal a gyönyörbe.
- Szeretlek – suttogom a fülébe, ahogy rám zuhan, majd szorosan magamhoz ölelem.
- Én is – kuncogja, majd a kezeimet kezdi lefejteni magáról. – Hé, engedj el, mert összenyomlak!
- Nyem, azt akarom, hogy most már örökre maradj velem, és ha megint olyan hülyeség jutna eszembe, hogy doblak, vágj jól orrba! – motyogom nyakába.
- Dehogy váglak orrba! – mondja határozottan Yoda, és csak azért is lemászik rólam, de nem megy messzire, szorosan mellém fekve ölel magához. – Egyébként is, mivel most már soha nem szökhetsz meg mellőlem, nem is fogunk még egyszer szakítani, nem kell aggódni. Most már akkor sem vakarsz le, ha akarsz – kuncogja, majd nyom egy puszit a halántékomra. Már épp válaszolnék valamit, amikor egy hangos, éles kiáltás töri meg a csendet.
- MinSeohkh! – halljuk meg Chen kiáltását, majd Xiumin mély hörgését. Először csak elképedve bámulok ChanYeolra, majd a ball oldali falra, ami mögött ott van Chenie szobája, majd ahogy eszembe jut, mi sem voltunk halkabbak, kiszakad belőlem a nevetést, és ChanYeol velem nevet. Igen, most már minden olyan, mint régen!
- Hát – vigyorog Yeol. – Nem csak nekünk volt jó éjszakánk.
- Ya! – Csapom mellkason, majd perverz vigyor ül ki a képemre, ahogy hirtelen a csípőjére ülök. – Mi lenne, ha megmutatnánk nekik – bökök fejemmel Chen szobája felé, ahonnan még mindig pornófilmbe illő hangok jönnek – hogyan is kell ezt?
- Na nézd csak – mosolyog Yeol fellökve csípőjét. – Milyen rossz kisfiú lett itt valaki – vigyorog, majd maga alá teperve kuncog rám, ahogy neki veselkedünk a mai második, de életünk folyamán közel sem utolsó szeretkezésünknek.
Éppen egy variety show forgatására tartunk a bandával és a kocsiban meglehetősen jó a hangulat. Már akinél. Pillantásom Baek felé siklik és megállapodik meggyötört arcán, olyan szívesen megkérdezném tőle, mi bántja, de amióta szakítottunk, nem igen beszéltünk. Halk sóhaj kúszik ki ajkaim közül, mire Chen – a jelenlegi lelki társam – felém kapja a pillantását, majd küld felém egy együtt érző mosolyt. Igen, mostanában JongDae az egyetlen, aki megérti a fájdalmam. Ő az egyetlen, akivel megosztottam a gondjaimat, mert hasonló cipőben jár, mint én, annyi különbséggel, hogy ő el sem mondta MinSeoknak, mit érez iránta. Bár állítása szerint, ma megteszi. Minden nap ezt mondja, már lassan két éve. Épp vállára simítom a kezemet, mikor megáll a kocsi a Show 360 stúdiója elé és meghallom BaekHyun gúnyos hangját.
- Ne kezdjetek nagyon bele a játékba, megjöttünk – kezdi kiszállva. – Vagy maradnátok inkább a kocsiban, kettesben? Jaj, Chanie, neked kéne a legjobban tudnod, milyen kényelmetlen – kacsint rám, majd dühösen villogó szemekkel indul el be. Nem csak mi nézünk utána értetlenül, hiszen ez csak egy vigasztaló gesztus volt, de a többiek is döbbenten pislognak utána, még a menedzser is. De, ami leginkább feltűnik az Xiumin ideges és egyben csalódott pillantása, amivel Chent méregeti. Talán féltékeny lenne? Megeshet, de mi ütött Baekiebe?
Végül nem agyalva sokat a dolgon indulunk meg az öltözők felé, de a hangulat ugyan olyan nyomott marad, mint ahogy az BaekHyun kirohanása után megjelent. MinSeok meg sem szólal, Chen csak szomorúan, lehajtott fejjel üldögél, Baek meg a szoba tőlem legtávolabbi részéről méreget, gyilkos szemekkel. És a többiek? Ők csak értetlenül pislognak, felváltva méregetve négyünket. Végül a műsor kezdetéig nem történik semmi szokatlan. Kisminkelnek, felöltöztetnek bennünket, majd bevezetnek a stúdióba. Leültetnek minket az asztalhoz, engem pont Baekievel szemben, az asztal szélére. Mellém MinSeok kerül, mellé pedig Chen, de ez nem marad így sokáig. Xiumin frusztrált sóhajt hallatva pattan fel közülünk, majd az asztal ball oldalán – ahol mi ülünk – lévő utolsó előtti székre dobja le magát, ami eredetileg Suho helye lett volna, de így nem tud leülni, ezért csak kedvesen mosolyogva kéri meg Daet, hogy üljön közelebb hozzám, így ő kerül MinSeok eredeti helyére. De nincs időm ezzel foglalkozni, mert amíg lezajlott ez kis közjáték, addig én a velem szemben elhelyezkedő, meglehetősen szexi BaekHyunt bámultam, aki csak a száját rágcsálva pillantott vissza rám, incselkedve, vonogatva szemöldökét, egészen addig, míg JongDae le nem ült a mellettem lévő székre, abban a pillanatban sértett düh villant a szemeiben, majd fintorogva fordult el tőlünk. Komolyan nem értem ezt a srácot. Ő szakított velem még annó TaeYeon miatt, mert, hogy már nem szeret, erre most meg itt flörtöl meg féltékenykedik! Hihetetlen.
A forgatás első felében nem történt semmi izgalmas, sokat nevettünk Lay – még mindig érdekes – koreai kiejtésén és a csapattagok furcsa dolgain, amikről mindenki tud, de senki sem beszél. Majd mikor a nekünk szóló üzenetek érkeztek, mindenki meghatódott kicsit és persze az kisiskolások szavazása sem maradt szó nélkül. Olyannyira nem, hogy mikor kiderült hányadik lettem Baekie csak felém fordulva formálta némán ajkaival, hogy számára én vagyok az első, majd egy szexista kacsintással biztosított igazáról. De, ami ez után következett, arra senki sem számított. Mikor az iskolások elmondták, ki illene a tanárnőhöz és felmerült az én nevem is, Baek csak az asztalra csapva kiáltott fel:
- ChanBaek is REAL, jó, ha ezt megjegyezitek! – Kacsintott játékosan vigyorogva, de mikor a szemeimbe nézett, tudtam, komolyan gondolja. Na, nálam itt szakadt el a cérna. Csak érjünk haza Byun BaekHyun, elmagyarázol nekem szépen mindent.
Végül a forgatás nyugiban letelt és már a kocsiban zötykölődtünk hazafelé. Én kivételesen előre ültem Chen mellé, és míg a többiek szundítottak, vagy zenét hallgattak, mi halkan beszélgetni kezdtünk.
- Tudod Chenie – fordultam barátom felé. – Szerintem Uminie hyung féltékeny – kacsintok rá.
- Mi? Ezt meg honnan veszed? – fordul felém kérdő, de egyben reménykedő tekintettettel.
- Jaj, csak rá kell nézni. Miután BaekHyun kifakadt miattunk ő elégé szomorúnak tűnt, és gyanítom nem miattam, hanem amiatt, hogy te nem vele foglalkozol. És aztán mikor a forgatáson közöttünk kellett volna ülnie, inkább az asztal másik felére sétált, hogy ne kelljen közel lennie hozzánk, mert hát… Lényeg, hogy legyen végre tököd, állj elé és mond el, mit érzel iránta – bizatom JongDaet.
- Aish, mondani könnyű. Egyébként meg BaekHyun is érdekesen viselkedik, nektek is beszélnetek kéne.
- Tudom, és fogunk is, de ígérd meg, hogy elmondod MinSeoknak, hogy mit érzel iránta! – szólítom fel Chent, mire ő csak beletörődve sorsába – tudván, hogy addig zaklatom, míg színt nem vall – bólint.
Amint belépünk a dormba biztatólag mosolygok Chenre, majd, a már az emeleten eltűnő BaekHyun után indulok, aki épp abban a pillanatban tűnik el a fürdő ajtó mögött, amikor felérek. Mivel szándékomban áll még ma beszélni vele, míg ő fürdik addig én a szobájába sétálva ülök le az ágya szélére, ott várva rá. Már hosszú percek óta a sötét szobában gubbasztottam, mikor is valaki felkapcsolta a villanyt én így szemeimet összeszorítva szisszentem fel, amit elnyomott Baek lányos sikolya.
- ChanYeol – néz rám szúrós tekintettettel – szarnak ülsz a SZOBÁMBAN – hangsúlyozza ki a szót – ebben a sötétben. Megijesztettél! – szid le, majd ellépve az ajtóból mutat ki rajta, jelezvén igazán távozhatnék.
- Beszélnünk kell – állok fel az ágy széléről, közelebb lépve hozzá.
- Nem, nem kell és ha kéne is, nem most, kibaszott késő van – morogja, majd újra az ajtó felé mutat. El is indulok a kijárat felé, de ahelyett, hogy kisétálnék rajta, csak odébb tolva a szoba gazdáját zárom be azt, majd nemes egyszerűséggel süllyesztem a kulcsot a farzsebembe.
- Nem érdekel, hogy milyen késő van. Beszélni fogunk! – Mondom és még engem is meglep milyen emberi maradt a hangom. – Mégis mi a fasz van veled mostanában? Mi volt az a mai kirohanásod is, mindenki előtt? Mégis mi a franc bajod van velem? – Zúdítom rá kérdéseimet, de mikor csak elfordítja a fejét, jelezvén, hogy nem fog válaszolni, elkap az ideg és – nem épp finoman – megragadva a karját rántom magamhoz. – Válaszolnál – sziszegem, rémült szemeibe fúrva pillantásom.
- Te, te vagy minden bajom! – morogja. – Nem igaz, hogy nem veszed észre! – Ezt most nem értem, mi baja van velem?
- Kifejtenéd?
- Miért nem mész Chenhez és kérdezed meg tőle, mi bajom van? Mostanában úgy is olyan jól megvagytok! – rivall rám, és megpróbálja kirántani a karját, de túl erősen fogom.
- Hogy jön most ide Chen? – kérdezem értetlenül, de mikor csak haragosan szusszant egyet, leesik a tantusz. Széles vigyorra húzódnak ajkaim, ahogy az idősebb füléhez hajolok, hogy bele suttoghassam kérdésemet. – Csak nem féltékeny vagy?
- M-mi? Nem! – Vágja rá, de remegő hangja és rajtakapott pillantása mást mutat.
- Helyes – mondom még mindig vigyorogva. – Elvégre te szakítottál velem – közlöm a tényt.
- Én… - kezdi, de elhallgat.
- Te mi, BaekHyun? – kérdezem, olyan közel hajolva, hogy ajkaimon érzem forró lélegzetét. Istenem, de hiányoznak a csókjai.
- Mi, én… Nem – motyogja, elveszetten pillantva szemeimbe.
- Mit nem? – kérdezem mélyen tekintetébe fúrva enyémet, és legnagyobb döbbenetemre, azt a szerelmet látom benne csillogni, ami még TaeYeon és ez az egész szakítós téma előtt is ott csillogott. Lehetetlen, vagy mégis… Még mindig szeret engem? Úgy mint én őt?
- Nem, akartam csak, TaeYeon… - motyogja.
- Ne, ne beszélj nekem arról a nőről – sziszegem, mire ő csak megrázza a fejét.
- Én, nem szerettem – kezd el pityeregni, és ez meglágyítja, amúgy is reménykedve verdeső szívemet. – De, azt mondta, ha nem – szipog – szakítok veled, elmondja minden pletykalapnak, ami köztünk van, és, és én nem akartam, hogy szenvedj, ezért… - sírdogál, miközben fejét mellkasomba fúrja. Sosem kedveltem, azt a lányt, de ezek után… Jobb, ha nem kerül a szemem elé!
- Ezért inkább szakítottál velem – motyogom, mire ő csak hüppögve bólogat. – Butus, tudod, hogy szenvedtem, amiért őt választottad, pedig elvileg engem szerettél? – kérdezem haját simogatva.
- Én nem szerettelek – emeli fel könnyes tekintetét, az én szívem pedig megáll – Én még mindig szeretlek! – Motyogja, majd szenvedélyesen ajkaimra mar. Abban a pillanatban, ahogy kimondja, szeret még, a szívem eszeveszett iramban lódul meg, és amint ajkait az enyémekre nyomja, már hunyom is be szemem és csókolok vissza, olyan szerelmesen és szenvedélyesen, ahogy csak tudok.
- Énh is szeretlek – motyogom ajkaira, amikor elválunk – de ennyi nem elég ahhoz, hogy kiengesztelj! – Ahogy kiejtem utolsó szavaimat Baek arcán egy perverz vigyor jelenik meg, majd hirtelen lökve egyet rajtam passzíroz a falba.
- Ez estben – kezdi csókolgatni a nyakamat – engedd meg, hogy kiengeszteljelek – hajol újra ajkaimra és részesít egy túlfűtött csókban. Ahogy nyelvem átjut a szájába, izgatott játékot kezd játszani az övével, majd kezeim is útnak indulnak és végig simítva a hátán állapodnak meg a formás fenekén, hogy megmarkolva azt húzhassam már most keményedő farkamhoz.
BaekHyun POV
Ahogy a fenekembe markol és forró ölének nyom, egy elégedett sóhaj hagyja el ajkaimat. Hogy nekem, hogy hiányzott ez! Sóhajtozva élvezem, ahogy ajkaim jután nyakamat is birtokba veszi, de mikor eltolna magától, hogy eltávolodhasson a faltól, kezeimet mellkasának feszítve kényszerítem maradásra.
- Neh siess annyira – sóhajtom, majd nemes egyszerűséggel letépem róla a pólóját, hogy szemérmetlenül simogathassam a már hiányolt izmokat. – Szép. – suttogom vállának, majd megharapva az érzékeny bőrt szívok rá egy kis foltot. – De így szebb – simítok végig mutatóujjammal a folton, majd csókjaimmal egyre lejjebb veszem az irányt, miközben Chan csak a falnak támaszkodva sóhajtozik. Mikor már köldökénél járok csókjaimmal, megszabadítom nadrágjától, majd térdre ereszkedve előtte csókolok rá merev tagjára még bokszeren keresztül, mire nyöszörögve mozdítja előre csípőjét. Mosolyogva szabadítom meg az utolsó ruhadarabjától, majd kezembe véve büszkeségét, kezdem el kínzóan lassan masszírozgatni.
- BaekHyun – hörög – neh szórakozzh! – Ajkaimat megnyalva kegyelmezek meg neki, és fogadom számba teljes méretét, majd jól meg is szívom. A hírtelen inger hatására nagyot lök a csípőjével, így én bekönnyezek, de igyekszem ellazítva magamat még mélyebbre engedni számban. DE a biztonság kedvéért lefogom csípőjét, majd számomra kényelmes, számára őrjítő tempóban kezdek el cuppogni a farkán. Néha bevetve nyelvemet és fogaimat is. Hol mélyen a számba engedve, hol épp csak a makkját nyalogatva, élvezettel hallgatva mélyről jövő sóhajait.
Komolyan mondom, annak is örültem volna, ha így kielégíthetem, azok után, amit tettem vele, de mikor megéreztem, hogy közel a vége Chan egy határozott mozdulattal rántott fel magához, majd olyan mélyen smárolt le, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Hangosan zihálva váltunk el egymástól, majd ChanYeol engem kikerülve terült el az ágyamon, háton fekve, kezeit feje alá helyezve.
- Vetkőzz! – bökött felém fejével, mire én csak pislogtam egyet és elmosolyodva kezdtem el levetni a ruháimat, vetkőzés közben kéjesen sóhajtozva, néha-néha végig simítva saját testemen néztem mélyen a szemeibe, amik percről percre lettek egyre csillogóbbak, ahogy növekedett ChanYeol vágya. Már éppen az alsógatyámat toltam volna le, mikor Yeol hírtelen megragadva a karomat rántott le magához, azonnal maga alá fordítva.
- Azt majd én – suttogta a fülembe, majd végig nyalt cimpámon, amitől jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat. Hiába, ChanYeol már ismerte a testemet, talán jobban, mint én.
- Ah – szakad ki belőlem egy nyögés, amikor a fölöttem térdelő merev farkát az enyémnek dörgölte. – Chanh... – nyöszörögtem alatta, mint valami rossz ribanc, és valóban, ilyenkor mindig az ő rossz ribanca voltam, de egyáltalán nem bántam, csak legyen velem.
- Most nagyon megérdemelnéd, hogy megbüntesselek – suttogja bőrömnek, ahogy végig csókolja felső testemet.
- I-igenh, büntess meg, op-oppah – nyögöm alatta, ahogy lassan végig nyal merev tagomon. ChanYeol csak felmorran a megnevezés hallatán, majd hírtelen szájába veszi a farkamat, és durván, irdatlan tempóban kezd el szopni, cseppet sem finomkodva, bevetve fogait mozgatja rajtam a fejét, én pedig csak hangosan nyögve könyörgök többért. Kéjes sóhajim még akkor sem maradnak abba, mikor két ujját egyszerre tolja fel bennem, csak hangosan szusszantva ejtem a fejem a párnára.
- ChanYeolh – túrok hajába és kezdem felhúzni magamhoz. – Éhn, ahh – szisszenek fel, ahogy hírtelen tolja fel harmadik ujját is, majd amint lecsukódnak pilláim megérzem ajkait az enyémen. Éhesen csókolva egymást nyögünk a másik szájába, egyre többre és többre vágyva.
- BaekHyun – motyogja Chan – Síkositóh – nyöszörgi fülembe, ahogy megmozdítva lábam érek hozzá érintésért lüktető farkához.
- Hagyd, nem kell – kezdenék tiltakozni, de Chan csak csúnyán pillant rám. Értékelem, hogy ebben a helyzetben is vigyázni akar rám, de most a legkevésbé sem érdekel az elővigyázatosság.
- Nehm, akarohm, hogy szétszakadj – motyogja Yoda, miközben én combommal kemény farkát izgatom.
- Nem fogok – nyúlok kettőnk közé, és húzom ki ujjait magamból. – Különben is, azt mondtad megbüntetsz, mert nagyon rossz kisfiú voltam – suttogom fülébe, majd beleharapok a nyakába.
- Bassza meg! – Nyögi Yeol, majd abban a pillanatban tövig löki magát bennem, mire egy kéjes nyögés hagyja el ajkaimat, és értékelem, hogy nem áll meg és rögtön lökni kezd.
- Ah, ez az! Mégh! – sikoltozom Chan alatt, majd minden eddigi high note-omat megszégyenítő sikoly hagyja el ajkaimat, mikor Chan megtalálja a prosztatámat. – Ott! Még, erősebben – követelem jóformán kiabálva, magasról szarva rá, ki hallja ki nem, had tudja csak az egész dorm, ChanYeol hozzám tartozik. – Mégh, egy kicsit – kezdek vergődni Yoda alatt, ahogy megérzem, nem sokára elér a vég. – Éhn, mindjhárt – nyöszörgöm, és én is elkezdem mozgatni a csípőmet. A sikolyim egyre hangosabbak lesznek, ahogy ChanYeol egyik kezét merevedésemre kulcsolva kezdi mozgatni, másikat pedig a párnán heverő kezemre helyezve kulcsolja össze ujjainkat.
- Szerh-szeretlekh – nyöszörgi nyakamba, és ha lehet még gyorsabban és mélyebben kezd el lökni, minek hatására a hátam ívbe feszül és a nevét nyögve élvezek közénk, és ahogy izmaim összeszorulnak Yeol farka körül, rántom őt is magammal a gyönyörbe.
- Szeretlek – suttogom a fülébe, ahogy rám zuhan, majd szorosan magamhoz ölelem.
- Én is – kuncogja, majd a kezeimet kezdi lefejteni magáról. – Hé, engedj el, mert összenyomlak!
- Nyem, azt akarom, hogy most már örökre maradj velem, és ha megint olyan hülyeség jutna eszembe, hogy doblak, vágj jól orrba! – motyogom nyakába.
- Dehogy váglak orrba! – mondja határozottan Yoda, és csak azért is lemászik rólam, de nem megy messzire, szorosan mellém fekve ölel magához. – Egyébként is, mivel most már soha nem szökhetsz meg mellőlem, nem is fogunk még egyszer szakítani, nem kell aggódni. Most már akkor sem vakarsz le, ha akarsz – kuncogja, majd nyom egy puszit a halántékomra. Már épp válaszolnék valamit, amikor egy hangos, éles kiáltás töri meg a csendet.
- MinSeohkh! – halljuk meg Chen kiáltását, majd Xiumin mély hörgését. Először csak elképedve bámulok ChanYeolra, majd a ball oldali falra, ami mögött ott van Chenie szobája, majd ahogy eszembe jut, mi sem voltunk halkabbak, kiszakad belőlem a nevetést, és ChanYeol velem nevet. Igen, most már minden olyan, mint régen!
- Hát – vigyorog Yeol. – Nem csak nekünk volt jó éjszakánk.
- Ya! – Csapom mellkason, majd perverz vigyor ül ki a képemre, ahogy hirtelen a csípőjére ülök. – Mi lenne, ha megmutatnánk nekik – bökök fejemmel Chen szobája felé, ahonnan még mindig pornófilmbe illő hangok jönnek – hogyan is kell ezt?
- Na nézd csak – mosolyog Yeol fellökve csípőjét. – Milyen rossz kisfiú lett itt valaki – vigyorog, majd maga alá teperve kuncog rám, ahogy neki veselkedünk a mai második, de életünk folyamán közel sem utolsó szeretkezésünknek.
Szia! Imádtam a részt csak annyit hogy kétszer másoltad be a storyt😅 Ettől függetlenül ugyan olyan jó a rész💞👍💟
VálaszTörlésHali. Kezdok hibaja😔
TörlésKoszonom, hogy szoltal, maris kijavitom:)
Orulok, jogy tetszett!