Helló! Hoztam neketek egy újabb Monsta X storit, ezúttal a ChangHyun párossal.
Jó szórakozást hozzá!
(18+)
~Jinie~
Kihyun Pov.:
-
Kihyunie hyung – hallom meg a maknae csilingelő hangját és az jut az eszembe,
hogy kezdődik előről. Megint jön az ölelgetés, viccelődés, nyakamba mászás,
persze mindezt csak a rajongók kedvéért, sajnos. Egy pillanatra megfordul a
fejemben, hogy inkább lefutok a színpadról és addig rohanok, ameddig csak
bírok, de rá kell jönnöm, nincs az a távolság, ami megváltoztatná az érzéseimet
Changkyun irányába. Mosolyt erőltetve az arcomra fordulok I.M felé, hogy meghallgassam,
mi is az a kihívás, amit sikerült kihúznia.
- Az lenne a feladatotok – olvassa Minhyuk, a mai MC-nk -, hogy valljatok egymásnak szerelmet, mintha már régóta el akarnátok mondani a másiknak azt, amit éreztek – ismerteti a feladatot vigyorogva, nekem pedig az arcomra fagy a mosoly. Miért pont én? Miért pont vele? Kétségbe esetten kutatok az agyamban, egy kifogás után, hogy miért is nem tehetem ezt meg, de nem jut eszembe semmi. Végső elkeseredésemben Shownu felé fordulok, hogy találjon ki valamit. De ő csak szélesen mosolyogva int a kezével, mintha csak azt mondaná: „Itt a megfelelő alkalom, hajrá!” Igen, Hyunwoo tud az érzéseimről, révén, hogy szobatársak vagyunk, igen közeli barátok lettünk, így elmerjük mondani az ilyesmit a másiknak.
Végül oda sétálok Changkyun elé és hagyom, hogy összekulcsolja az ujjainkat. S bár az érzés leírhatatlanul jó, tudom, hogy csak a feladat kedvéért teszi, így nem is tudom maradéktalanul kiélvezni a pillanatot.
- Khm, melyikünk kezdje? – Kérdezem halkan.
- Csak tessék – biccent, én pedig lehunyom a szemeimet egy mély lélegzetvétel erejéig, majd felnyitva pilláimat nézek mélyen a szemeibe és neki kezdek a mondandómnak.
- Im Changkyun, nem ismerek még egy ilyen, kedves, tiszta személyiséget, mint amilyen te vagy. Szeretném, ha mindig ilyen lelkes és boldog lennél, mint amilyen most vagy. Mint ahogy azt is, hogy mellettem legyél az, mert… Szeretlek! – Mosolyodom el erőltetetten. Bár minden egyes szavamat komolyan gondoltam és valahol boldoggá is tett, ugyanakkor mérhetetlen fájdalmat is okozott, tudva ő soha nem fogja ugyan ezt érezni irántam.
- Huh, nagyon boldoggá tesz, hogy ezt mondod – mosolyog rám, nekem pedig a szívem szakad meg, mert ez csak egy játék. Én csak egy játékszer vagyok a számára. – Kihyun, mióta először megpillantottalak, tudtam, hogy kellesz nekem és mindent meg tettem annak érdekében, hogy most itt állhassunk, együtt. Szeretném, ha ez így is maradna, mert szeretlek – mosolyodik el, és a következő pillanatban, már alig két centiről pillant a szemeimbe. Rémülten pillantok a szemeibe, de ő csak az ajkaimat nézi, majd alig észrevehetően mozdítja előre a fejét, mire a rajongók sikítani kezdenek és ez az a pont, mikor rájövök, ez mind csak játék, semmi más. Fájdalmasan szorul össze a szívem, ahogy I.M még mindig centikre tőlem szemez az ajkaimmal, majd még mielőtt bármi meggondolatlanságot tehetne, hátrébb lépek. Alighogy eltávolodunk egymástól érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, így a fanmeeting kellős közepén lerohanok a színpadról, majd meg sem állok a mosdóig, ahol magamra zárva az ajtót kezdek hangos zokogásba.
- Kihyun, hogy lehetsz ekkora idióta?!
- Az lenne a feladatotok – olvassa Minhyuk, a mai MC-nk -, hogy valljatok egymásnak szerelmet, mintha már régóta el akarnátok mondani a másiknak azt, amit éreztek – ismerteti a feladatot vigyorogva, nekem pedig az arcomra fagy a mosoly. Miért pont én? Miért pont vele? Kétségbe esetten kutatok az agyamban, egy kifogás után, hogy miért is nem tehetem ezt meg, de nem jut eszembe semmi. Végső elkeseredésemben Shownu felé fordulok, hogy találjon ki valamit. De ő csak szélesen mosolyogva int a kezével, mintha csak azt mondaná: „Itt a megfelelő alkalom, hajrá!” Igen, Hyunwoo tud az érzéseimről, révén, hogy szobatársak vagyunk, igen közeli barátok lettünk, így elmerjük mondani az ilyesmit a másiknak.
Végül oda sétálok Changkyun elé és hagyom, hogy összekulcsolja az ujjainkat. S bár az érzés leírhatatlanul jó, tudom, hogy csak a feladat kedvéért teszi, így nem is tudom maradéktalanul kiélvezni a pillanatot.
- Khm, melyikünk kezdje? – Kérdezem halkan.
- Csak tessék – biccent, én pedig lehunyom a szemeimet egy mély lélegzetvétel erejéig, majd felnyitva pilláimat nézek mélyen a szemeibe és neki kezdek a mondandómnak.
- Im Changkyun, nem ismerek még egy ilyen, kedves, tiszta személyiséget, mint amilyen te vagy. Szeretném, ha mindig ilyen lelkes és boldog lennél, mint amilyen most vagy. Mint ahogy azt is, hogy mellettem legyél az, mert… Szeretlek! – Mosolyodom el erőltetetten. Bár minden egyes szavamat komolyan gondoltam és valahol boldoggá is tett, ugyanakkor mérhetetlen fájdalmat is okozott, tudva ő soha nem fogja ugyan ezt érezni irántam.
- Huh, nagyon boldoggá tesz, hogy ezt mondod – mosolyog rám, nekem pedig a szívem szakad meg, mert ez csak egy játék. Én csak egy játékszer vagyok a számára. – Kihyun, mióta először megpillantottalak, tudtam, hogy kellesz nekem és mindent meg tettem annak érdekében, hogy most itt állhassunk, együtt. Szeretném, ha ez így is maradna, mert szeretlek – mosolyodik el, és a következő pillanatban, már alig két centiről pillant a szemeimbe. Rémülten pillantok a szemeibe, de ő csak az ajkaimat nézi, majd alig észrevehetően mozdítja előre a fejét, mire a rajongók sikítani kezdenek és ez az a pont, mikor rájövök, ez mind csak játék, semmi más. Fájdalmasan szorul össze a szívem, ahogy I.M még mindig centikre tőlem szemez az ajkaimmal, majd még mielőtt bármi meggondolatlanságot tehetne, hátrébb lépek. Alighogy eltávolodunk egymástól érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, így a fanmeeting kellős közepén lerohanok a színpadról, majd meg sem állok a mosdóig, ahol magamra zárva az ajtót kezdek hangos zokogásba.
- Kihyun, hogy lehetsz ekkora idióta?!
I.M Pov.:
Meglepetten
pislogok Kihyun után, értetlenül pillantva hol a színpadról levezető lépcső,
hol a többiek felé. Azt hiszem kicsit túllőttem a célon, mert ez az egész
kihívás dolog nem úgy sült el, ahogy terveztem.
A rajongók is meglepetten néznek minket, míg meg nem jelenik a managger hyung, és ki nem magyarázza Kihyunt egy hírtelen rosszulléttel, de meg is nyugtat egyben mindenkit, hogy nem sokára jobban lesz.
Az a nemsokára végül csak a fanmeeting végén jön el. Miután elbúcsúztunk a rajongóktól lesétáltunk a színpadról egyenesen az öltözőbe, ahol ott ült Kihyun a kanapén, sápadtan, vörös szemekkel meredt maga elé és én már épp indultam volna hozzá, hogy megkérdezzem, mi a baj, mikor is a leader karon ragadott és kihúzott a folyósóra.
- Jól figyelj rám – kezdi – Kihyunt egy kicsit érzékenyen érintette, amit csináltál.
- Kicsit? Hyung, sírt. Miattam sírt – motyogom lehajtott fejjel.
- Tudom, mindent tudok – mondja, mire meglepetten nézek rá.
- Mi? Honnan?
- Kihyun a szobatársam, Minhyukkal meg igencsak közel állunk egymáshoz. Ő pedig ugyebár a te szobatársad – magyarázza. – A lényeg az, hogy cuki volt ez az ötlet, és a rajongók el is hitték, hogy így éreztek egymás iránt. Most már csak Kihyunt kéne meggyőznöd az érzéseidről – mondja, majd hátba vereget és visszasétál az öltözőbe. Pár pillanatig még meredek magam elé a hallottakon rágódva, mikor is leesik Shownu szavainak jelentősége. Kihyun szeret, és tulajdonképpen már be is vallotta. Halvány mosollyal az ajkaimon sétálok vissza az öltözőbe, azonnal Minhyukot keresve, hogy vegye rá Shownut, hogy ma nála aludjon. Őt és a praktikáit ismerve, menni is fog neki.
Vacsora után életbe is lép a tervem Shownu már befoglalta az ágyamat Minhyuk melletti, így nekem már csak át kell kéretőznöm Kihyunhoz, onnantól pedig a szerelem elintézi a többit.
- Kihyunie hyung – kopogok be a szobája ajtaján.
- Igen? – Szól ki, én pedig egy széles mosollyal az ajkaimon lépek be hozzá.
- Itt aludhatok, Shownu kitúrt a helyemről – biggyesztem le az ajkaimat, mire ő csak elkapja tekintetét az említett testrészről.
- P-persze – motyogja. – Nyugodtan.
- Köszönöm – lépek elé és nyomok egy puszit az arcára, amitől egy pillanatra megfeszül, majd egy lehetetlenül halk sóhajt hallatva lazul el újra. Nekem pedig elég ez a kósza kis hang is ahhoz, hogy elködösüljön a tudatom. – Kihyun – suttogom, mire rám emeli gyönyörű tekintetét. – Amit a fanmeetingen mondtam, komolyan gondoltam – mondom, mire keserűen elmosolyodva fordítja el a tekintetét.
- Ne játssz velem, most nincsenek kamerák – suttogja.
- De…
- Nincs de Changkyun – néz vissza rám és tekintetében könnyek csillognak. – Én most elmegyek fürödni, addig hozd át a cuccod – motyogja, és már épp ellépne mellettem, mikor megragadom a karját és visszarántom magamhoz, majd amint mellkasa az enyémhez ér rátapadok az ajkaira. Az első pillanatban nem csókol vissza, de mikor szabad kezemet a derekára vezetem, míg másikat a tarkójára csúsztatom és úgy húzom magamhoz közelebb, megtörik a jég és ő is megmozdítja mézédes párnáit.
- Nem játszom veled Kihyun – suttogom elválva tőle – soha sem tettem, csak… Nem igazán tudtam, hogyan mutassam ki az érzéseimet. A mai kihívást is csak azért találtam ki, hogy legyen bátorságom elmondani neked, mit is érzek irántad, de azt csak remélni tudtam, hogy ez az érzés kölcsönös – döntöm a homlokának a sajátomat és várom, mikor esik le neki, amit mondtam.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy ezt az egészet miattam, miattunk… - hebegi, mire elmosolyodom.
- Igen, azt. Így teljesen mindegy volt, hogy mit húzok ki a kosárból, mindenképp ez lett volna a végeredménye – mondom és nyomok egy puszit a szájára, de mikor eltávolodnék, Kihyun az ajkaim után kap és egy újabb csókba hív, amit nem vagyok rest viszonozni.
Hevesen falva Kihyun mézédes ajkait kezdem el őt az ágya felé terelni, majd amint neki ütközik a lába le is döntöm rá, azonnal fölé mászva. Látok a tekintetében egy csöppnyi aggodalmat, mire füléhez hajolva suttogok bele.
- Szeretlek és vigyázni fogok rád! – Ígérem neki.
- Azt ajánlom is! – Mondja, és magához ránt egy csókra.
- Van fogalmad róla, mennyire megőrjítesz? – Kérdezem elválva tőle ágyékomat az övének dörzsölve.
- Van róla sejtésem – nyögi, feljebb lökve a csípőjét. Elvigyorodva hevességén csúsztatom kettönk közé a kezemet, hogy megszabadíthassam a még rajta lévő, felesleges ruháktól. Amint lekerült róla az alsó is máris az öléhez csúszok, hogy minden előzetes jel nélkül fogadjam a számba a teljes hosszát.
– Ah – szakad fel belőle egy hangosabb nyögés, ahogy nyelvemmel kezdem el masszírozgatni nemességét, egyre gyorsabbam mozgatva a fejem. Ahogy néha meg-meg szívom a makkját érzem, hogy egyre jobban lüktetni kezd, de még mielőtt elmehetne kiengedem az ajkaim közül, mire egy csalódott sóhajt hallat.
- Még nem lehet – suttogom ajkaira, majd meg is csókolom. Csók közben a kezét a nadrágom gombjára vezetem és ő érti a célzást, pillanatok alatt bontja ki a farmerem, majd kezdi el lerángatni rólam. Kicsit megemelkedve segítek neki, hogy végre megszabadulhassak a kényelmetlen ruhadarabtól és ha már itt tartunk ledobom magamról az alsómat is. Egy darabig élvezem, ahogy kezei felfedezőútra indulnak a testemen, majd újra ajkaira tapadva nyúlok el az éjjeliszekrény felé, hogy a legfelső fiókot kihúzva szerezhessem meg a síkosítómat. Kezemben a kis tubussal a terpeszbe rakott lábai közé térdelek, majd nyomok a kezembe a síkos anyagból és jó vastagon bekenve vele három ujjamat.
- Lazíts – suttogom a fülébe, majd nyakát csókolgatva tolom fel benne az első ujjamat, amit meglepően jól fogad, így hamar küldhetem utána a másodikat is, mire felszusszant, de ennek ellenére meglepően gyorsan tágul, ám a harmadik ujjamat már kicsit nehezen viseli.
- Mindjárt jobb lesz – suttogom a fülébe apró puszikkal hintve tele a nyakát.
- Tu-tudom, csak ne hagyd abba! – Motyogja én pedig teljesítve kérését mozgatom benne az ujjaimat, keresve azt a pontot, amitől csillagokat lát.
A rajongók is meglepetten néznek minket, míg meg nem jelenik a managger hyung, és ki nem magyarázza Kihyunt egy hírtelen rosszulléttel, de meg is nyugtat egyben mindenkit, hogy nem sokára jobban lesz.
Az a nemsokára végül csak a fanmeeting végén jön el. Miután elbúcsúztunk a rajongóktól lesétáltunk a színpadról egyenesen az öltözőbe, ahol ott ült Kihyun a kanapén, sápadtan, vörös szemekkel meredt maga elé és én már épp indultam volna hozzá, hogy megkérdezzem, mi a baj, mikor is a leader karon ragadott és kihúzott a folyósóra.
- Jól figyelj rám – kezdi – Kihyunt egy kicsit érzékenyen érintette, amit csináltál.
- Kicsit? Hyung, sírt. Miattam sírt – motyogom lehajtott fejjel.
- Tudom, mindent tudok – mondja, mire meglepetten nézek rá.
- Mi? Honnan?
- Kihyun a szobatársam, Minhyukkal meg igencsak közel állunk egymáshoz. Ő pedig ugyebár a te szobatársad – magyarázza. – A lényeg az, hogy cuki volt ez az ötlet, és a rajongók el is hitték, hogy így éreztek egymás iránt. Most már csak Kihyunt kéne meggyőznöd az érzéseidről – mondja, majd hátba vereget és visszasétál az öltözőbe. Pár pillanatig még meredek magam elé a hallottakon rágódva, mikor is leesik Shownu szavainak jelentősége. Kihyun szeret, és tulajdonképpen már be is vallotta. Halvány mosollyal az ajkaimon sétálok vissza az öltözőbe, azonnal Minhyukot keresve, hogy vegye rá Shownut, hogy ma nála aludjon. Őt és a praktikáit ismerve, menni is fog neki.
Vacsora után életbe is lép a tervem Shownu már befoglalta az ágyamat Minhyuk melletti, így nekem már csak át kell kéretőznöm Kihyunhoz, onnantól pedig a szerelem elintézi a többit.
- Kihyunie hyung – kopogok be a szobája ajtaján.
- Igen? – Szól ki, én pedig egy széles mosollyal az ajkaimon lépek be hozzá.
- Itt aludhatok, Shownu kitúrt a helyemről – biggyesztem le az ajkaimat, mire ő csak elkapja tekintetét az említett testrészről.
- P-persze – motyogja. – Nyugodtan.
- Köszönöm – lépek elé és nyomok egy puszit az arcára, amitől egy pillanatra megfeszül, majd egy lehetetlenül halk sóhajt hallatva lazul el újra. Nekem pedig elég ez a kósza kis hang is ahhoz, hogy elködösüljön a tudatom. – Kihyun – suttogom, mire rám emeli gyönyörű tekintetét. – Amit a fanmeetingen mondtam, komolyan gondoltam – mondom, mire keserűen elmosolyodva fordítja el a tekintetét.
- Ne játssz velem, most nincsenek kamerák – suttogja.
- De…
- Nincs de Changkyun – néz vissza rám és tekintetében könnyek csillognak. – Én most elmegyek fürödni, addig hozd át a cuccod – motyogja, és már épp ellépne mellettem, mikor megragadom a karját és visszarántom magamhoz, majd amint mellkasa az enyémhez ér rátapadok az ajkaira. Az első pillanatban nem csókol vissza, de mikor szabad kezemet a derekára vezetem, míg másikat a tarkójára csúsztatom és úgy húzom magamhoz közelebb, megtörik a jég és ő is megmozdítja mézédes párnáit.
- Nem játszom veled Kihyun – suttogom elválva tőle – soha sem tettem, csak… Nem igazán tudtam, hogyan mutassam ki az érzéseimet. A mai kihívást is csak azért találtam ki, hogy legyen bátorságom elmondani neked, mit is érzek irántad, de azt csak remélni tudtam, hogy ez az érzés kölcsönös – döntöm a homlokának a sajátomat és várom, mikor esik le neki, amit mondtam.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy ezt az egészet miattam, miattunk… - hebegi, mire elmosolyodom.
- Igen, azt. Így teljesen mindegy volt, hogy mit húzok ki a kosárból, mindenképp ez lett volna a végeredménye – mondom és nyomok egy puszit a szájára, de mikor eltávolodnék, Kihyun az ajkaim után kap és egy újabb csókba hív, amit nem vagyok rest viszonozni.
Hevesen falva Kihyun mézédes ajkait kezdem el őt az ágya felé terelni, majd amint neki ütközik a lába le is döntöm rá, azonnal fölé mászva. Látok a tekintetében egy csöppnyi aggodalmat, mire füléhez hajolva suttogok bele.
- Szeretlek és vigyázni fogok rád! – Ígérem neki.
- Azt ajánlom is! – Mondja, és magához ránt egy csókra.
- Van fogalmad róla, mennyire megőrjítesz? – Kérdezem elválva tőle ágyékomat az övének dörzsölve.
- Van róla sejtésem – nyögi, feljebb lökve a csípőjét. Elvigyorodva hevességén csúsztatom kettönk közé a kezemet, hogy megszabadíthassam a még rajta lévő, felesleges ruháktól. Amint lekerült róla az alsó is máris az öléhez csúszok, hogy minden előzetes jel nélkül fogadjam a számba a teljes hosszát.
– Ah – szakad fel belőle egy hangosabb nyögés, ahogy nyelvemmel kezdem el masszírozgatni nemességét, egyre gyorsabbam mozgatva a fejem. Ahogy néha meg-meg szívom a makkját érzem, hogy egyre jobban lüktetni kezd, de még mielőtt elmehetne kiengedem az ajkaim közül, mire egy csalódott sóhajt hallat.
- Még nem lehet – suttogom ajkaira, majd meg is csókolom. Csók közben a kezét a nadrágom gombjára vezetem és ő érti a célzást, pillanatok alatt bontja ki a farmerem, majd kezdi el lerángatni rólam. Kicsit megemelkedve segítek neki, hogy végre megszabadulhassak a kényelmetlen ruhadarabtól és ha már itt tartunk ledobom magamról az alsómat is. Egy darabig élvezem, ahogy kezei felfedezőútra indulnak a testemen, majd újra ajkaira tapadva nyúlok el az éjjeliszekrény felé, hogy a legfelső fiókot kihúzva szerezhessem meg a síkosítómat. Kezemben a kis tubussal a terpeszbe rakott lábai közé térdelek, majd nyomok a kezembe a síkos anyagból és jó vastagon bekenve vele három ujjamat.
- Lazíts – suttogom a fülébe, majd nyakát csókolgatva tolom fel benne az első ujjamat, amit meglepően jól fogad, így hamar küldhetem utána a másodikat is, mire felszusszant, de ennek ellenére meglepően gyorsan tágul, ám a harmadik ujjamat már kicsit nehezen viseli.
- Mindjárt jobb lesz – suttogom a fülébe apró puszikkal hintve tele a nyakát.
- Tu-tudom, csak ne hagyd abba! – Motyogja én pedig teljesítve kérését mozgatom benne az ujjaimat, keresve azt a pontot, amitől csillagokat lát.
Kihyun Pov.:
Az elején kicsit kellemetlen az érzés, ami ujjai mozgásával jár, de egy idő után egész elviselhető lesz így én is megmozdítom a csípőmet, minek hatására megérint egy olyan pontot, amitől hangosan nyögök fel.
- Azt a rohadt… - nyöszörgöm, ahogy azt a pontot kezdi masszírozni. – Cha-changkyun én, ah… - fullad nyögésbe a mondatom, ahogy újra megböki azt a pontot. – Én, téged, akarlak! – Szenvedem ki a mondatot, mire I.M kihúzza belőlem az ujjait, és valami nagyobbat nyom a bejáratomhoz.
- Biztos, hogy… - aggodalmaskodik, de félbe szakítom.
- Igen, csak csináld már – hörgöm, majd hangosan nyögni kezdek, ahogy feltolja magát bennem. Kicsit kellemetlen, de nem mondanám, hogy kifejezetten fájna, inkább csak furcsa. – Mozogj - sóhajtom, ahogy teljes hosszával bennem van és nem is kell kétszer kérnem, egy kényelmes tempót diktálva kezd el mozogni bennem, majd ahogy hangosodnak nyögéseim, úgy gyorsít be ő is. Majd egy mélyebb lökésnél eltalálja a prosztatámat.
- Ah, ott – sikoltok fel, megemelve a csípőmet is, de I.M csak villant felém egy huncut mosolyt, majd kihúzódik belőlem. Értetlenül pillantok fel rá és már épp megkérdezném, mi a fenét csinál, mikor, megragadja a derekamat, majd a hasamra fordít. A csípőm alá nyúlva húz magához közelebb, mígnem négy kéz-láb térdelek előtte.
- Nézz rám! –Utasít én pedig a vállam felett pillantok fel rá, hogy szemben találjam magam elégedett vigyorával, majd a következő pillanatban egy hangos sikoly hagyja el ajkaimat, hogy újra megérzem őt magamban. A hírtelen érzéstől a kezeim felmondják a szolgálatot és a mellkasomra esek. Changkyun megragadja a csípőmet és annál fogva segít a mozgásban, minek hatására egyre nagyobbakat és egyre többet nyögök. Szó szerint a matraca döngölve tesz a magáévá, de cseppet sem bánom. Hangosan nyögve és sikoltozva adom a tudtára, hogy tetszik, amit csinál, és szemérmetlenül sóhajtozom többért.
- Ah, mind-járt – nyöszörgöm, meg-meg mozdítva a csípőmet. Pillanatok alatt megérzem I.M ujjait a tagom köré kulcsolódni, így még hangosabban kezdek nyögni.
- Együtt – suttogja a fülembe, majd a vállamba harapva jelöl meg még egy helyen.
- Együtt – hörgöm, ahogy egyre gyorsabban mozog, így alig két perccel később egymás nevét nyögve lépjük át a gyönyör kapuját, szinte teljesen egyszerre. Pár lusta, levezető lökés után fáradtan dőltünk az ágyba, rögtön egymáshoz is bújva.
- Ezt, meg kell ismételnünk – vigyorog rám, mire elfog egy rossz érzés.
- Ezt meg, hogy érted? – Nézek rá kicsit aggodalmasan.
- Úgy értem, az első randink után – mosolyog rám, majd nyugtatólag kezdi el cirógatni a hátam. – Remélem azzal azért tisztában vagy, hogy ezentúl nem szabadulsz meg tőlem?
- Ajánlom is, hogy így legyen – kuncogom, majd nyomok egy puszit az ajkaira. – Szeretlek.
- De nem jobban, mint én téged! – Vigyorog rám, majd meg is csókol. Csók közben akaratlanul is az jut eszembe, hogy végülis a játékszere lettem egy életre, de csak annyira, amennyire ő is az enyém lett.
Az elején kicsit kellemetlen az érzés, ami ujjai mozgásával jár, de egy idő után egész elviselhető lesz így én is megmozdítom a csípőmet, minek hatására megérint egy olyan pontot, amitől hangosan nyögök fel.
- Azt a rohadt… - nyöszörgöm, ahogy azt a pontot kezdi masszírozni. – Cha-changkyun én, ah… - fullad nyögésbe a mondatom, ahogy újra megböki azt a pontot. – Én, téged, akarlak! – Szenvedem ki a mondatot, mire I.M kihúzza belőlem az ujjait, és valami nagyobbat nyom a bejáratomhoz.
- Biztos, hogy… - aggodalmaskodik, de félbe szakítom.
- Igen, csak csináld már – hörgöm, majd hangosan nyögni kezdek, ahogy feltolja magát bennem. Kicsit kellemetlen, de nem mondanám, hogy kifejezetten fájna, inkább csak furcsa. – Mozogj - sóhajtom, ahogy teljes hosszával bennem van és nem is kell kétszer kérnem, egy kényelmes tempót diktálva kezd el mozogni bennem, majd ahogy hangosodnak nyögéseim, úgy gyorsít be ő is. Majd egy mélyebb lökésnél eltalálja a prosztatámat.
- Ah, ott – sikoltok fel, megemelve a csípőmet is, de I.M csak villant felém egy huncut mosolyt, majd kihúzódik belőlem. Értetlenül pillantok fel rá és már épp megkérdezném, mi a fenét csinál, mikor, megragadja a derekamat, majd a hasamra fordít. A csípőm alá nyúlva húz magához közelebb, mígnem négy kéz-láb térdelek előtte.
- Nézz rám! –Utasít én pedig a vállam felett pillantok fel rá, hogy szemben találjam magam elégedett vigyorával, majd a következő pillanatban egy hangos sikoly hagyja el ajkaimat, hogy újra megérzem őt magamban. A hírtelen érzéstől a kezeim felmondják a szolgálatot és a mellkasomra esek. Changkyun megragadja a csípőmet és annál fogva segít a mozgásban, minek hatására egyre nagyobbakat és egyre többet nyögök. Szó szerint a matraca döngölve tesz a magáévá, de cseppet sem bánom. Hangosan nyögve és sikoltozva adom a tudtára, hogy tetszik, amit csinál, és szemérmetlenül sóhajtozom többért.
- Ah, mind-járt – nyöszörgöm, meg-meg mozdítva a csípőmet. Pillanatok alatt megérzem I.M ujjait a tagom köré kulcsolódni, így még hangosabban kezdek nyögni.
- Együtt – suttogja a fülembe, majd a vállamba harapva jelöl meg még egy helyen.
- Együtt – hörgöm, ahogy egyre gyorsabban mozog, így alig két perccel később egymás nevét nyögve lépjük át a gyönyör kapuját, szinte teljesen egyszerre. Pár lusta, levezető lökés után fáradtan dőltünk az ágyba, rögtön egymáshoz is bújva.
- Ezt, meg kell ismételnünk – vigyorog rám, mire elfog egy rossz érzés.
- Ezt meg, hogy érted? – Nézek rá kicsit aggodalmasan.
- Úgy értem, az első randink után – mosolyog rám, majd nyugtatólag kezdi el cirógatni a hátam. – Remélem azzal azért tisztában vagy, hogy ezentúl nem szabadulsz meg tőlem?
- Ajánlom is, hogy így legyen – kuncogom, majd nyomok egy puszit az ajkaira. – Szeretlek.
- De nem jobban, mint én téged! – Vigyorog rám, majd meg is csókol. Csók közben akaratlanul is az jut eszembe, hogy végülis a játékszere lettem egy életre, de csak annyira, amennyire ő is az enyém lett.
Remélem tetszett, mint ahogy a többi bejegyzés is!
Ha szeretnél valami olyat olvasni, ami közel áll a szívedhez, most meg van rá az esélyed,
hogy megtehesd, csak csekkold a 10K special bejegyzést!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés