Sziasztok. Meghoztam nektek a DoJae második fejezetét!
Remélem vártátok :3
Jó olvasást hozzá!
Remélem vártátok :3
Jó olvasást hozzá!
Doyoung Pov.:
A felettem támaszkodó csak elmosolyodva nyom egy puszit a homlokomra és mellém dől. Nem értve viselkedését húzom össze a szemöldököm, majd felé fordulok.
- Jaehyun – suttogom halkan a nevét, mire rám emeli tekintetét. – Én…
- Csss, ne mondj semmit – hallgattat el egy puszival. – Tudod, rettentően boldoggá tettél azzal, amit mondtál és tettél. Jelenleg nem is vágyhatok többre – mosolyog rám, de látom a szemében, hogy igen is többre vágyik. Mint ahogy én is.
- De én igen – morgom, majd még mielőtt meggondolhatnám magam fölé mászom és a csípőjére ülök, majd még mielőtt tiltakozhatna ajkaira tapadok kezemet mellkasán futtatva végig, hogy megállapodjanak a vállain. Az első csókunk sem volt rossz, de semmi volt ehhez képest. A finom kóstolgatás hamar váltott át szenvedélyes hevességbe, ahogy nyelvét végig simítva alsó ajkamon kért engedélyt a bejutásra, amit szívesen meg is adtam neki. Ahogy érzékszerveink találkoztak megszűnt körülöttünk a világ, nem létezett más csak ő és én. Hangosan zihálva váltunk el egymástól a másik tekintetét fürkészve. Sok érzelem kavargott most a lelkünkben, melyek mid tükröződtek a tekintetünkben, de mind közül a vágy és a ki nem mondott szerelem volt a legerősebb.
- Doyoung – suttogta halkan, kezét arcomra simítva, mire én belesimultam az érintésébe. - Ezt nem…
- Akarlak Jaehyun – vágok közbe, közelebb hajolva hozzá szinte az ajkaira suttogva a szavakat. – Érezni szeretném, milyen sokat jelentek neked – csókolom meg és abból ahogy csók közben maga alá fordít tudom, nem kell tovább győzködnöm.
- Nem is sejted, mióta várok erre – morogja, majd nyakamnak szenteli minden figyelmét, mire én felnyöszörgök. Hajába túrva élvezem, ahogy minden bizonnyal jól kivehető foltokat kreál a nyakamra és amilyen az én szerencsém, na meg amilyen érzékeny a bőröm, biztosan jó sokáig láthatóak lesznek. De nem bánom, mert így még inkább úgy érzem, hogy hozzá tartozom.
- Jaehyun – sóhajtom a nevét, kezeimet pólója alá csúsztatva – vedd le – rántom meg az anyagot, mire ő csak rám vigyorogva egyenesedik ki, majd kacér mosollyal az ajkain, mélyen a szemembe nézve veszi le magáról a pólóját. Ajkaimba harapva figyelem, ahogy lassan egyre nagyobb területen válik láthatóvá, hibátlan tejfehér bőre, majd amint lekerül az anyag felülve simítom kezeimet a puha bőrre. – El sem tudod képzelni milyen jó érzés ez – suttogom, majd vállát kezdem el csókolgatni, mire felsóhajt.
- Van sejtésem róla – mondja, kezeit a pólóm alá vezetve, majd rövid időn belül le is fejti rólam az anyagot, majd azzal a lendülettel száműzi is a padlóra. – Hm, nem rossz – vigyorig végig simítva felső testemet, majd vállaimnál fogva visszalök a párnára. – Ha nem gond, kicsit felpörgetném a dolgokat – morogja, majd ágyékát az enyémhez nyomja, mire egy meglepetéssel és kéjjel kevert nyögés hagyja el ajkaimat.
- Nem vagyok ellenére a gondolatnak – mondom, majd tarkójánál fogva rántom magamhoz egy csókra, miközben szabad kezemmel a nadrágját kezdem el bontogatni. Amint sikerül megküzdenem a gombbal elkezdem lejjebb tolni a feleslegessé vált ruhadarabot, mire Jae elválva az ajkaimtól mosolyog le rám.
- Milyen sietős lett valaki – nyom egy puszit az orromra, majd lemászva rólam rángatja le magáról a nadrágját és ha már ott van, megszabadul az alsójától is. Meztelen testének látványától fel kell sóhajtanom, de ahogy pillantásom merev tagjára téved, kiszárad a szám. Elvörösödve vezetem vissza a pillantásom a tekintetébe, hogy az ott látott vágy hatására nyeljek egyet.
- Mi ez a pironkodás? – Mászik vissza fölém egy gyors csókra, majd újra kiegyenesedve térdel mellém és szabadít meg engem is a felesleges ruháktól, hogy perzselő tekintetével mérjen végig. – Gyönyörű vagy – suttogja fülembe, majd nyakamra csókol, amitől kiráz a hideg.
- Ne, ne m-mondj ilye-neket – nyöszörgöm, mikor ajkai mellé kezét is beveti, lágyan cirógatva a combjaimat. Megunva a vacakolást hírtelen ragadom meg a vállát és fordítom magam alá, csípőjére ülve, mire mindkettőnk ajkát elhagyja egy jóleső nyögés, ahogy merev tagjaink összenyomódnak. Ajkaira hajolva kezdek ütemes mozgásba, minél jobban hozzá préselve a csípőmet. Az élvetek közepette észre veszem, hogy az éjjeli szekrény felé nyúl, hogy megkaparintva onnan egy kis tubust fordítson újra maga alá.
- És most lazits – sóhajtja, majd végig csókolja a felső testemet, miközben három ujját vastagon bekeni a síkos anyaggal. Szemeimet lehunyva ejtem hátra a fejemet, mély lélegzeteket véve, halkan nyöszörögve, ahogy egyik ujjával bejáratomat kezdi el masszírozni. Ahogy megérzem magamban első ujját, kicsit összerándulnak az izmaim, de szerencsére egy szusszantás kíséretében sikerül ellazítanom magam. Így az elsőhöz hamar csatlakozik a második is, mire már felszisszenek. Az érzés meglehetősen kellemetlen és már kezdenék panaszkodni, de abban a pillanatban, hogy kinyitom a számat, megérzem Jaehyun nyelvét végig szántani merev tagomon, így panasz helyett, csak egy hangos nyögés hagyja el ajkaimat. Jae abba nem hagyva nyelve játékát folytatja tovább a tágításom, ami így is kicsit kellemetlen, de korántsem annyira fájdalmas. Mikor elég tágnak érez kihúzogatja belőlem az ujjait, majd ajkai közé kapva makkomat szív meg, mielőtt még felmászna hozzám és bejáratomhoz igazítana, valami nagyobbat, mint eddigi ujjai.
- Mehet? – Kérdezi, mire csak bólintani tudok, de úgy tűnik ez is elég neki és elkezdi feltolni magát bennem. Ahogy megérzem magamban nemességét hangos sóhaj hagyja el ajkaimat, így hangomat tompítandó marok az ajkaira. Ahogy végig ér bennem belenyög a csókba. Elválva ajkaitól veszek pár mélyebb lélegzetet, igyekezve ellazítani a testem, ami az arcomra, orromra, homlokomra, ajkaimra érkező gondoskodó pusziknak köszönhetően, egész hamar sikerül.
- Mozogj – sóhajtom, pár perc múlva, mire ő szinte teljesen kihúzódva belőlem löki vissza magát egy másik szögben, mire hangos nyögés hagyja el az ajkaimat. Jaehyun a reakcióm hallatán felbátorodik és kicsit erősebbeket kezd lökni én pedig minden egyes lökésére egy hangos nyögéssel reagálok. Ám valahol az ötödik, hatodik lökés környékén nyögésem sikollyá torzul, ahogy eltalálja a prosztatámat. Szemeimet behunyva kulcsolom a derekára a lábaimat, szorosan magamhoz préselve. – Ott!
- Azt mondod ott? – Lendíti meg újra a csípőjét, erősen eltalálva azt a pontot, amitől sikítanom kell.
- A-azt. Kicsit gy-gyorsabban! – Nyöszörgök, ő pedig szélesen mosolyogva teljesíti a kérésem, minek hatására nem csak az én – igen csak hangos – sikolyaim szaporodnak meg, de az ő élvezettel teli nyögései is. – Ah, Jae-hyun, kérlek… - Nyöszörgöm alatta vergődve, mire, ha lehet, még gyorsabb tempóra kapcsol, jobb kezét kettőnk közé vezetve, fog rá nemességemre, mire a hangom egy eddig számomra is ismeretlen oktávba szökik és össze kell szorítanom a szemeimet, hogy ne lássam a csillagokat, amik előttem táncolnak.
- Do-doyoung, nézz… rám – nyögi, mire én rá emelem a tekintetem és ahogy a pillantásom találkozik az ő szerelmes pillantásával elmosolyodom. Kezemet vállára vezetve húzom magamhoz közelebb, hogy megcsókolhassam, miközben ő egyre csak gyorsabban és gyorsabban mozog, így a harmadik mély lökése után, elszakadva ajkaitól, nevét sikoltva élvezek kettőnk közé. Jaenek még kell pár lökés, majd hangosan felmorranva követ a gyönyörbe, pár lusta lökéssel levezeti az előbbi élvezeteket, majd fáradtan borul rám.
Hangosan szuszogva, fekszünk egymásba gabalyodva, ott cirógatva a másikat, ahol csak érjük. Néhány perc pihenő után Jaehyun végül kihúzódott belőlem, amit egy kisebb sóhajjal nyugtáztam. Amint mellém dőlt, már másztam is rá a mellkasára téve a fejem, úgy hallgatva lassan csillapodó szívverését.
- Doyoung – szólít meg, mire rá emelem a pillantásom. – Szeretlek.
- Hm, mondj olyat, amit még nem tudok – motyogom, majd feljebb mászva nyomok egy csókot mosolygós ajkaira. – Szerintem az én válaszom egyértelmű – mondom elpirulva, mire csak kiszélesedik a mosolya, majd hírtelen fordít maga alá, kezeimet a fejem mellett szorítva a matrachoz.
- Annyira azért nem az – incselkedik, majd a nyakamba harap.
- Ah, hülye! Hagyd abba, így is egy csomó nyomot hagytál már rajtam – kezdek el ficeregni alatta, de nem sokat használ.
- Abba hagyom, ha végre hajlandó leszel kinyögni azt a szót, amit hallani szeretnék – mondja, majd újra az érzékeny bőrömre tapad, így nekem nem marad más választásom.
- Sze-szeretlek – nyögöm ki, szó szerint, amit hallani szeretett volna, mire kapok egy édes csókot az ajkaimra és újra mellém dőlve húz magához.
A percek óta tartó csendet végül az én hangom töri meg.
- Mond csak Jaehyun, a Shichenggel közös tervetek az volt, hogy féltékennyé tesztek minket? – Kérdezem, mire bólint. – Akkor azt kell mondanom sikerült is és ez igaz Taeilre is.
- Hm, az nem volt szándékos, csak kellett valaki, aki tanácsot tud adni – mosolyodik el.
- Lényegtelen – vigyorgok rá. – Az már más kérdés, hogy hogyan fogjuk elmondani a többieknek, hogy együtt vagyunk.
- Miért, együtt vagyunk? – Kezdi, pimaszul vigyorogva, mire mellkason csapom.
- Ya, nem vagy vicces – morgom és elhúzódnék tőle, de derekamra fonódó karjai megakadályoznak benne.
- Szeretlek, te butus – nyom egy puszit a fejem búbjára. – A többiek miatt ne aggódj, szerintem tudják, hogy mi van köztünk és ha eddig nem lettek volna benne biztosak, a sikolyaid biztos meggyőzte őket – kuncog.
- Ya! Utállak Jung Jaehyun!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése