Hot summer - ChaBin/HakBin (18+)

 Visszatértem! Ugyan ez még nem a Moonlight új fejezete,

de már az is készülőben van!

Addig is fogadjátok szeretettel ezt a kis VIXX OS-t N-el és Binievel.

(18+)

~Jinie~

Hongbin Pov.:

      Csenden ülök az N-nel közös szobánkban, az ágy végéből figyelve, ahogy telefonál. Arca komoly ábrázatot vesz fel, ahogy maga elé révedve hallgatja a managgert. Néha hümmögve egyet mered maga elé, majd néhány tömör válasz után bontja a vonalat és nagyot sóhajtva dobja maga mellé a telefont.
- Rossz hír? – Kérdezem felmászva hozzá, mellkasára hajtva a fejemet.
- Nem mondanám – feleli állát a fejemre helyezve, lassan simogatva a hátam. – Kaptunk egy hírtelen szabadnapot, azzal a feltétellel, hogy nem megyünk olyan helyre, ahol nagy a tömeg.
- Ez egy jó hír, ránk fér a lazítás – mondom. – Főleg rád, mostanában nagyon feszült vagy.
- Még szerencse, hogy itt vagy nekem és meg tudsz nyugtatni – kuncog, majd maga felé fordítva nyom egy csókot az ajkaimra, ami ugyan nem volt hosszú, de annál jobban esett, mostanában a comeback miatt nem igen volt időnk egymásra, remélem ez holnap másként lesz.
- Srácok vacsora – nyit be Leo a szobába.
- Megyünk – felelünk egyszerre, majd egy gyors szájra puszi után kimászunk az ágyból és követjük Taekwoont. Mire a konyhába érünk a többiek már az asztalnál ülve beszélgetnek. Mi is gyorsan helyet foglalunk, majd neki állunk az étkezésnek.
- Mielőtt még bárki eltűnne várjatok egy percet – mondja Hakyeon a vacsora után, mire mindenki érdeklődve néz rá. – Nemrég beszéltem a managger-el és azt a hírt kaptam, hogy holnap valami, hogy őt idézzem „izé” lesz, ezért kapunk egy szabadnapot azzal a feltétellel, hogy nem megyünk nagy tömegbe és nem keltünk feltűnést. Nos, ki mit szeretne holnap csinálni?
- Nekünk Leoval be kell mennünk a stúdióba az LR comeback miatt – válaszol Ravi és látom én, hogy Taekwoonnak lenne némi ellenvetése, de hamar elfelejti, ahogy Ravi keze az asztal alatt a combjára simul. Persze, a stúdióba, csak és kizárólag a comeback miatt, forgatom meg a szemeimet gondolatban.
- Oké. Ken?
- Én szerintem meglátogatom a szüleimet.
- Oh, ez egy jó ötlet – lelkesül fel a maekne is – Elvinnél engem is haza, ha már úgy is arra mész? – Fordul Ken felé, aki rábólint a dologra.
- Én szerintem itt maradok – mosolygok Hakyeonra.
- Remek, akkor ezt megbeszéltük – csapja össze a tenyerét az említett és tudom, ez sokkal inkább nekem szólt, mint a többieknek. – Na, menjünk is aludni, hogy a holnap minél előbb itt legyen – mondja felállva az asztaltól, el is indulva a szobánk felé.
Hamar elvégezve az esti rutinunk fekszünk is le aludni, szorosan egymáshoz bújva és bár mindketten izgatottak vagyunk a holnap miatt viszonylag gyorsan el tudunk aludni.

      Korán reggel térek magamhoz a nappaliból beszűrődő halk motoszkálás hangjára. Óvatosan mászok ki a még mindig alvó leader mellől, hogy megnézzem, ki kelt ilyen korán.
- Jó reggelt – köszönök rá a konyhában kávézó Kenre.
- Oh, jó reggelt. Felkeltettelek? – Kérdezi, mire legyintek egyet.
- Csak te vagy fent?
- Nem, most keltettem Hyukot is, hogy minél előbb elindulhassunk – feleli, amit egy bólintással reagálok le, majd felteszek egy újabb adag kávét. A kávé kesernyés, mégis kellemes illata lassan előcsalogatja többi tagot is, köztük Hakyeont is a szobájából.
 - Jó reggelt! – Lép mellém, gyors csókot nyomva ajkaimra.
- Neked is! – Viszonzom gesztusát.
Alig egy órával ébredés után a csapat többi tagja elhagyja a házat így kettesben maradunk a párommal.
- Mit csináljunk? – Kérdezem lehuppanva a kanapéra.
-  Nézzünk filmet – veti fel az ötletet, ami ellen nincs ellenvetésem így keresve valami izgalmasnak ígérkező filmet vackoljuk el magunkat a kanapén. Míg N a lábait kinyújtva kis terpeszben, félig ülve dől a karfának, addig n lábai közt helyezkedve el, dőlök a mellkasának úgy nézve a kiválasztott művet.
Végül két film után úgy döntünk ideje felállni a Tv elől és más elfoglaltságot keresni.
 Épp a teraszon állva szívtam be egy kis friss levegőt, mikor is valami hideg ér a nyakamhoz. Ilyedtemben ugrok egyet, hátra kapva a fejem, hogy szemben találjam magam Hakyeon mosolygós arcával.
- A frászt hoztad rám – morgom durcásan, mire kinevet. – Nem vicces!
- Ne haragudj, csak gondoltam jól esne valami hideg, ebben a nagy melegben – mondja a kezembe nyomva egy tölcséres jégrémet.
- Ez meg honnan van?
- Leotól – feleli ki is bontva a sajátját. Fejemet ingatva nézem, ahogy enni kezdi a csokis finomságot, majd én is nekilátok a sajátomnak.
- Ugye tudod, hogy ezért még kapni fogsz? – Kérdezem mosolyogva élvezve az elcsent finomságot. Hakyeon csak hümmög egyet, mire felé fordítom pillantásom, de amit látok igen nagy hatással van rám. N úgy cuppog azon a nyamvadt fagyin, mintha csak éppen a hálószobában lennénk és velem tenné ugyan ezt. Megérezheti, hogy nézem, mit nézem, leejtett állal ámulom őt, mert felpillant, majd huncut mosolyra húzva ajkait folytatja tevékenységét. Nyelve hegyét éppen csak hozzá érintve az olvadozó édességhez köröz rajta, majd ahogy észre veszi, hogy egy huncut csepp lefolyt a tölcsér oldalán azonnal követve a szökevény cseppet nyalja végig a tölcsért. Ez volt az a pont, ahol szarva a világra és a jégrémre is felpattantam a helyemről, majd elkapva Hakyeon pólójának a nyakát rántottam magamhoz, hogy azonnal az ajkaira tapadhassak. Nyelvemmel erőszakosan törtem utat édes szájába, melynek jellegzetes íze mellé most vegyült némi csoki is, még édessé téve ezzel páromat. Ahogy mélyen csókoltam őt éreztem, hogy belemosolyog a csókba egyre közelebb és közelebb simulva hozzám. Hát erre ment ki a játék, na nem mintha bánnám! Zihálva szakadtam el édes ajkaitól mélyen a szemeibe pillantva.
- Te. Én. Ágy. Most – tagolom lassan el is kezdve a lakás belseje felé tolni őt. De ahelyett, hogy szófogadóan az emelet felé indulna csak megragadja a karom és a nappaliba ránt. Felvont szemöldökkel pillantok rá, ahogy a kanapéra dönt, majd minden előjel nélkül lerántja a nadrágomat az alsómmal együtt.
- Kicsit türelmetlen vagyok – kacsint rám.
- Csak egy ki-csit? – fejezembe nyögve a mondatot, ahogy rámarkolt már most félmerev tagomra. Hakyeon csak megvonja a vállát, majd felmászva hozzám tapad újra az ajkaimra. Miközben egymást csókoljuk kezeimmel végig simítok testén. Elérve nadrágja szélét simítom kezeimet az anyag alá, hogy ott az alsója alá nyúlva markolhassak fenekébe, minek hatására előre lökve a csípőjét nyög fel. Elszakadva ajkaimtól vezeti kezét a pólóm alá és kezdi el lefejteni rólam, miközben csípőjével őrjítő mozgásba kezd. Amint megszabadulok a felsőmtől már nyúlok is az övé után, hogy lekapva róla azt szemlélhessem meg szexi felsőtestét. De úgy tűnik Hakyeonnak nem tetszik a vacakolásom, egy pillanata alatt pattan le rólam, hogy amint megszabadult a felesleges ruháitól a lábaim közé helyezkedjen és ugyan azt a nyelvjátékot alkalmazza merev tagomon, amit az előbb azon a szerencsétlen, vagy sokkal inkább szerencsés jégrémen is használt. Nem bírva magammal vezettem kezeimet a hajába, hogy nekem jóleső tempóra ösztönözzem, amit minden ellenállás nélkül teljesített is. Néha mélyen a torkára engedett, máskor meg épp csak a makkomat szívogatta, közben egy pillanatra sem állva le nyelvével.
- Ha-kyeon – nyögtem megtépve a haját, amikor megéreztem az alhasam feszülését. Szerelmem értve a célzást engedett ki ajkai közül, majd felcsúszva hozzám csókolt meg, hagyva, hogy magam alá fordítsam. Amíg az ajkait faltam levezettem jobb kezem kettőnk közé, hogy neki kezdhessek a tágításának, de ő csak elkapja a kezem, majd összekulcsolva a sajátjával nyújtja azt feje fölé.
- Hagyd, nem szükséges – mosolyog rám, ösztönzés képpen fel is lökve a csípőjét.
- Rendben, de ha fáj, azonnal szólj – suttogom ajkaira, majd egy lassú, szerelmes csókot kezdeményezve kezdem el feltolni magam benne. Meglepően könnyen fel tudok csusszanni benne és N-en sem éppen azt láttam, hogy fájna neki. Mi több, fejét hátra vetve nyögött fel kéjesen.
- M-mozogj! – Utasít és én eleget téve kérésének kezdek egy ütemes, egyelőre inkább lassú mozgásba, melynek tempóját egyre gyorsítom, ahogy a hangja kezd egyre kéjesebb lenni. Alig két perc után Hakyeon egyszer csak felsikítva feszíti ívbe a hátát és forró belseje lüktetve szorul rám.
- Megvagy! – Vigyorodom el ész veszejtő tempóra kapcsolva, egyre mélyebeket lökve találva el azt a pontot újra és újra. Hamar megérzem alhasamban a menet végének közeledtét, de ahogy elnézem N sincs ezzel másként. Hírtelen lassítva le csípőm mozgását lökök egyre mélyebre benne és a negyedik lökés után egymás nevét nyögve élvezünk el. Hangosan pihegve öleljük egymást, igyekezve lenyugtatni a szívünket. Pár perc pihenő után kihúzódtam Hakyeonból, majd felkapva őt sétáltam vele a fürdőbe, hogy a kádba ülve pihenhessük ki magunkat, szorosan egymáshoz bújva élvezve a melegvíz kellemes cirógatását.
- Tudod – töröm meg a beállt csendet – azért a jégrémet megehettük volna – kuncogom el magam, mire az ő ajkai is felfelé görbülnek.
- Van még a hűtőben – kuncogja, majd nyom egy puszit a halántékomra. – Szeretem mikor előbújik belőled a kisgyerek.
- Én pedig téged szeretlek hyung – ölelem át szorosan.

Egyórával és még egy, most rendesen elfogyasztott jégrémmel később egymáshoz bújva feküdtünk a kanapén valami érdektelen filmet nézve, mikor is a konyhából felhangzott Taekwoon vérfagyasztó hangja.
- Lee Hongbin és Cha Hakyeon nem meg mondtam, hogy ne egyétek meg a jégrémemet!? – Kérdezi felháborodottan és egy pillanatra megrémülök, de ahogy Hakyeonra pillantok kiszakad belőlem a nevetés.
- De hát Leo, olyan meleg a nyár! – Mondja párom, majd felpattanva mellőlem kezd el menekülni a dühös fő énekes elől, míg a többiek, köztük én is hangosan nevetünk rajtuk. Na, pont ezért szeretek ezzel a bandával élni és pont ezért szeretem Hakyeont is. Elvégre mellettük nem lehet unatkozni!

Remélem tetszett!^^