De most itt van és nagyon remélem, hogy tetszeni fog!
~Jinie~
Mino Pov.:
A
hangszórókból hangosan dübörög a zene, a tömeg a ritmust utánozva vonaglik,
valami tánc félét. Szombat este van és én megint itt ülök, Szöul egyik
legmenőbb bárjában, a Univban és őt nézem, mint mindig. Mint minden szombaton,
most is a tömegbe vetve magát táncol, nem törődve azzal, ki és hol ér hozzá,
ami engem bosszant. Haragosan villogó szemekkel emelem a poharam az ajkaimhoz,
hogy kiigyam annak tartalmát. A whisky legalább annyira égeti a torkomat, emennyire
a féltékenység mardossa a szívemet. Féltékeny vagyok, mert vadidegenek
érinthetik azt a csodálatos testet, míg én max csak álmodozhatok róla. Mint
ahogy az elmúlt két évben, amióta az apjának dolgozok.
Lemondó sóhajt hallatva állok fel a helyemről, feladva a mai tervemet, miszerint oda sétálok hozzá és a kijárat felé veszem az irányt. Kilépve mélyet szippantok a friss levegőből, ami jól esik, még is úgy döntök, ideje bepiszkítani. Előkutatom a cigimet a dzsekim zsebéből, majd meggyújtva az szívok bele, jó mélyen leszívva a füstöt, ami ugyan az első pillanatban marja a torkomat, de hamar megszokom. Szemeimet lehunyva szívok bele újra és újra a dohányba, hátha az megnyugtatja zaklatott gondolataimat, de sajnos nem sokat segít. Épp a számból kilógó cigaretta után nyúlnék, mikor valaki megelőz és kikapja azt a számből. Meglepetten és kicsit dühösen pillantok oldalra, hogy szemben találjam magam a tolvajjal.
- Nem is tudtam, hogy dohányzol – mondja a mellettem álló, mélyet szippantva az én cigimből.
- Én sem tudtam rólad – kontrázok, visszaszerezve a tulajdonomat, teljese el is szívva azt.
- Ritkán gyújtok rá – von vállat tekintetét a város fényeire szegezve. – Mi járatban erre?
- Eljöttem kiengedni a gőzt – mondom, igyekezve semleges hangot megütni. – Te?
- Hasonló képpen, de nem igen jártam sikerrel – sóhajt. – És te?
- Én sem – morgom, próbálva éreztetni vele, jelenleg ő a legnagyobb problémám.
- Mino-yah – szólít meg, ezzel magára vonva a figyelmem. – Lenne egy ötletem, hogyan vezethetnénk le a feszültséget – búgja a fülemhez hajolva és egy pillanatra le kell hunynom a szemem. Érzem a nyakamnak csapódni forró lehelettét, melynek édes illatát, most az alkohol rontja meg.
- Mire gondolsz? – Kérdezem, és tudom, hogy el kéne távolodnom tőle, de nem megy. A Kíváncsiságom és az alkohol hatására belemegyek a játékba.
- Megmutatom – suttogja ajkaimra, majd nemes egyszerűséggel megcsókol. Egy pillanatra leblokkolok ugyan, de hamar erőt véve magamon próbálom meg eltolni magamtól.
- Jinwoo, részeg vagy – mondom szemeibe pillantva.
- Nem kell aggódni nagyfiú, nem ittam én annyit – mondja közelebb lépve hozzám. – Ahogy elnézem neked még kéne pár korty.
- Szerintem nem – morgom. Az eszem azt mondja lépjek tőle távolabb, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Olyan közel van, hogy érzem a teste melegét, a bódító illatát, leheletét az arcomon. Tekintetem az ajkaira téved, minek hatására szusszantok egyet, ami mosolygásra készteti, majd a következő pillanatban ajkaimra tapasztja a sajátjait, de ezúttal nem lököm el, sőt. Csípőjét megragadva szorítom magamhoz, alsó ajkába harapva kérve bebocsájtást, amit meg is ad. Tétovázás nélkül csúsztatom a nyelvem a szájába, táncra hívva izmát. Teljesen elveszem a pillanatban, ahogy a két éve csókolni kívánt ajkakat falom. megrészegít sz édes íz, mellyel nem tudok betelni. Hangosan zihálva válunk el egymástól, de épp csak annyi időre, hogy oxigént juttassunk a tüdönkbe, majd újra egymáshoz tapadunk. Ahogy telnek a percek a csókok egyre szenvedélyesebbek lesznek, mígnem már a falnak tolva csókol, bal lábamat az ő formás végtagjai közé csúsztatva szorítom a falhoz, élvezettel nyelve el halk sóhajait.
- M-mino, várj – lihegi, kicsit eltolva magától. – Nem lenne ezt kellemesebb, valahol máshol folytatni? – Pillant rám kacér mosollyal az ajkain, mire én is elvigyorodom.
- Mire gondoltál? – Harapok a fülébe, mire megnyekken.
- Tudod, nem lakok innen olyan messze – suttogja, majd kezét a nadrágomon keresztül húzza végig az ölemen. – Csak kibírod azt a tíz percet, míg oda érünk – vigyorog.
- Reménykedj benne – kapom fogom meg a rossz helyre tévedt végtagot, majd füléhez hajolok. – De ha így folytatod, nem fog érdekelni, hol vagyunk – csókolok a nyakába, majd hátrébb lépve engedem meg, hogy leváljon a falról.
Jinwoo ígéretéhez híven tíz alatt el is érünk a lakásáig, ahol már alig tudom kivárni, hogy végre kinyissa az ajtót. Ahogy a falap utat engedve tárul fel előttünk belököm rajta az idősebbet, majd követve őt a sötét házba rúgom be az ajtót, hogy a következő pillanatban már kenjem is fel rá a leendő főnököm. Ajkaira tapadva kezdem el lehámozni róla a felső testét fedő ruhadarabokat, amire csak egy kuncogással reagál.
- De sietős lett valaki, pedig azt hinné az ember, hogy két év után, még meg tudja várni, míg eljutunk a hálószobáig – vigyorog rám, nekem pedig a padlón koppan az állam. – Ne nézz így rám, nem vagyok vak. Vagyis Seungoon az, aki nem vak. Ő említette meg, hogy már két éve csorgatod rám a nyálad – mondta és kihasználva döbbenetemet kezd el húzni maga után, véleményem szerint a hálószoba felé. – Már vagy fél éve várom, hogy lépj valamit, de te a bámuláson kívül nem tettél semmit – mondja, majd ahogy a lába az ágynak ütközik ledől rá, húzva magával engem is. Az utolsó pillanatban kapcsolva támasztom meg magam a karjaimon, centikről nézve huncut csillogással telt tekintetébe. – Szóval úgy döntöttem a kezembe veszem az irányítást és érezhetően jól tettem – tolja fel a csípőjét, ezzel összedörzsölve merevedéseinket. Furcsa morgás szerű hangot hallatva marok ajkaira, csók közben befejezve azt, amit még az előszobában kezdtem el. Sorra dobálom le a ruháit, melyek az enyémek követnek, mígnem már mindkettőnket csak egy alsó választ el a teljes meztelenségtől. Vetkőzés közben igyekszem minél több helyen érinteni a puha bőrt, ami jóleső sóhajokat vált ki az alattam fekvőből. Ajkaim újra és újra Jinwoo édes párnáira tapadnak, telhetetlenül kóstolgatva szája édes ízét, mely egyre jobban megrészegít és egyre jobban fel is tüzel. az egyik csókpárbaj alkalmával hírtelen fordítok a helyzetünkön a csípőmre ültetve az idősebbet. Egy pillanatra ugyan meglepődik, de a következő percben kaján mosolyra húzza az ajkait, majd egy szó nélkül indul meg lefelé a testemen csókjaival. Ajkaival, nyelvével és néhol fogaival izgatva. Ahogy az alsóm korcához ér ajkait végig vezeti a csípőm vonalán, miközben lehámozza rólam a fölöslegessé vált ruhadarabot. Fejemet megemelve pillantok le rá, ahogy megérzem leheletét merev tagomnak csapódni. Ő is felpillant rám, majd meg nem szakítva a szemkontaktust fogadja szájába teljes hosszomat, ezzel kicsalva belőlem egy hangosabb nyögést. Azonban nem hagyom sokáig tevékenykedni, hamar felrántom magamhoz, hogy magam alá fordítva őt váltsam valóra azt, amire már két éve vágyok.
A szoba fülledt csendjét, nyögéseink, sóhajaink, az egymástól lopott csókok és a bőr édes csattanásának hangja tölti, be, ahogy az éjszaka folyamán már harmadszorra válunk eggyé, hogy végleg csillapíthassuk a testünkben és szívünkben felgyülemlett vágyat. Egymás nevét nyögve lépve át a gyönyör kapuját, egy forró csókkal vezetve le élvezetünk utolsó hullámát. Fáradtan dőlök az alattam fekvő gyönyörű férfire, puha csókokkal halmozva el nyakának foltokkal tarkított, puha bőrét.
- Köszönöm – suttogja halkan, hátamat cirógatva. Szemöldök ráncolva emelem rá értetlen tekintetem, mire elmosolyodva nyom egy puszit az ajkaimra. – Hogy nem utasítottál vissza – fejezi be gondolatát.
- Hogy is tehettem volna – suttogom a tekintetébe fúrva a sajátomat. – Mikor megrészegültem az első csókodtól – mosolygok rá. – És szerintem nem mondok újat azzal, ha bevallom kedvellek.
- Valóban nem – kuncog, majd elkomolyodva pillant a szemeimbe. – Neol Jo-ahea!* – suttogja, majd újra egy részegítő csókban von, hagyva, hogy élvezzem a testemben szétáradó melegséget.
*Neol Jo-ahea - kedvellek, tetszel.
Lemondó sóhajt hallatva állok fel a helyemről, feladva a mai tervemet, miszerint oda sétálok hozzá és a kijárat felé veszem az irányt. Kilépve mélyet szippantok a friss levegőből, ami jól esik, még is úgy döntök, ideje bepiszkítani. Előkutatom a cigimet a dzsekim zsebéből, majd meggyújtva az szívok bele, jó mélyen leszívva a füstöt, ami ugyan az első pillanatban marja a torkomat, de hamar megszokom. Szemeimet lehunyva szívok bele újra és újra a dohányba, hátha az megnyugtatja zaklatott gondolataimat, de sajnos nem sokat segít. Épp a számból kilógó cigaretta után nyúlnék, mikor valaki megelőz és kikapja azt a számből. Meglepetten és kicsit dühösen pillantok oldalra, hogy szemben találjam magam a tolvajjal.
- Nem is tudtam, hogy dohányzol – mondja a mellettem álló, mélyet szippantva az én cigimből.
- Én sem tudtam rólad – kontrázok, visszaszerezve a tulajdonomat, teljese el is szívva azt.
- Ritkán gyújtok rá – von vállat tekintetét a város fényeire szegezve. – Mi járatban erre?
- Eljöttem kiengedni a gőzt – mondom, igyekezve semleges hangot megütni. – Te?
- Hasonló képpen, de nem igen jártam sikerrel – sóhajt. – És te?
- Én sem – morgom, próbálva éreztetni vele, jelenleg ő a legnagyobb problémám.
- Mino-yah – szólít meg, ezzel magára vonva a figyelmem. – Lenne egy ötletem, hogyan vezethetnénk le a feszültséget – búgja a fülemhez hajolva és egy pillanatra le kell hunynom a szemem. Érzem a nyakamnak csapódni forró lehelettét, melynek édes illatát, most az alkohol rontja meg.
- Mire gondolsz? – Kérdezem, és tudom, hogy el kéne távolodnom tőle, de nem megy. A Kíváncsiságom és az alkohol hatására belemegyek a játékba.
- Megmutatom – suttogja ajkaimra, majd nemes egyszerűséggel megcsókol. Egy pillanatra leblokkolok ugyan, de hamar erőt véve magamon próbálom meg eltolni magamtól.
- Jinwoo, részeg vagy – mondom szemeibe pillantva.
- Nem kell aggódni nagyfiú, nem ittam én annyit – mondja közelebb lépve hozzám. – Ahogy elnézem neked még kéne pár korty.
- Szerintem nem – morgom. Az eszem azt mondja lépjek tőle távolabb, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Olyan közel van, hogy érzem a teste melegét, a bódító illatát, leheletét az arcomon. Tekintetem az ajkaira téved, minek hatására szusszantok egyet, ami mosolygásra készteti, majd a következő pillanatban ajkaimra tapasztja a sajátjait, de ezúttal nem lököm el, sőt. Csípőjét megragadva szorítom magamhoz, alsó ajkába harapva kérve bebocsájtást, amit meg is ad. Tétovázás nélkül csúsztatom a nyelvem a szájába, táncra hívva izmát. Teljesen elveszem a pillanatban, ahogy a két éve csókolni kívánt ajkakat falom. megrészegít sz édes íz, mellyel nem tudok betelni. Hangosan zihálva válunk el egymástól, de épp csak annyi időre, hogy oxigént juttassunk a tüdönkbe, majd újra egymáshoz tapadunk. Ahogy telnek a percek a csókok egyre szenvedélyesebbek lesznek, mígnem már a falnak tolva csókol, bal lábamat az ő formás végtagjai közé csúsztatva szorítom a falhoz, élvezettel nyelve el halk sóhajait.
- M-mino, várj – lihegi, kicsit eltolva magától. – Nem lenne ezt kellemesebb, valahol máshol folytatni? – Pillant rám kacér mosollyal az ajkain, mire én is elvigyorodom.
- Mire gondoltál? – Harapok a fülébe, mire megnyekken.
- Tudod, nem lakok innen olyan messze – suttogja, majd kezét a nadrágomon keresztül húzza végig az ölemen. – Csak kibírod azt a tíz percet, míg oda érünk – vigyorog.
- Reménykedj benne – kapom fogom meg a rossz helyre tévedt végtagot, majd füléhez hajolok. – De ha így folytatod, nem fog érdekelni, hol vagyunk – csókolok a nyakába, majd hátrébb lépve engedem meg, hogy leváljon a falról.
Jinwoo ígéretéhez híven tíz alatt el is érünk a lakásáig, ahol már alig tudom kivárni, hogy végre kinyissa az ajtót. Ahogy a falap utat engedve tárul fel előttünk belököm rajta az idősebbet, majd követve őt a sötét házba rúgom be az ajtót, hogy a következő pillanatban már kenjem is fel rá a leendő főnököm. Ajkaira tapadva kezdem el lehámozni róla a felső testét fedő ruhadarabokat, amire csak egy kuncogással reagál.
- De sietős lett valaki, pedig azt hinné az ember, hogy két év után, még meg tudja várni, míg eljutunk a hálószobáig – vigyorog rám, nekem pedig a padlón koppan az állam. – Ne nézz így rám, nem vagyok vak. Vagyis Seungoon az, aki nem vak. Ő említette meg, hogy már két éve csorgatod rám a nyálad – mondta és kihasználva döbbenetemet kezd el húzni maga után, véleményem szerint a hálószoba felé. – Már vagy fél éve várom, hogy lépj valamit, de te a bámuláson kívül nem tettél semmit – mondja, majd ahogy a lába az ágynak ütközik ledől rá, húzva magával engem is. Az utolsó pillanatban kapcsolva támasztom meg magam a karjaimon, centikről nézve huncut csillogással telt tekintetébe. – Szóval úgy döntöttem a kezembe veszem az irányítást és érezhetően jól tettem – tolja fel a csípőjét, ezzel összedörzsölve merevedéseinket. Furcsa morgás szerű hangot hallatva marok ajkaira, csók közben befejezve azt, amit még az előszobában kezdtem el. Sorra dobálom le a ruháit, melyek az enyémek követnek, mígnem már mindkettőnket csak egy alsó választ el a teljes meztelenségtől. Vetkőzés közben igyekszem minél több helyen érinteni a puha bőrt, ami jóleső sóhajokat vált ki az alattam fekvőből. Ajkaim újra és újra Jinwoo édes párnáira tapadnak, telhetetlenül kóstolgatva szája édes ízét, mely egyre jobban megrészegít és egyre jobban fel is tüzel. az egyik csókpárbaj alkalmával hírtelen fordítok a helyzetünkön a csípőmre ültetve az idősebbet. Egy pillanatra ugyan meglepődik, de a következő percben kaján mosolyra húzza az ajkait, majd egy szó nélkül indul meg lefelé a testemen csókjaival. Ajkaival, nyelvével és néhol fogaival izgatva. Ahogy az alsóm korcához ér ajkait végig vezeti a csípőm vonalán, miközben lehámozza rólam a fölöslegessé vált ruhadarabot. Fejemet megemelve pillantok le rá, ahogy megérzem leheletét merev tagomnak csapódni. Ő is felpillant rám, majd meg nem szakítva a szemkontaktust fogadja szájába teljes hosszomat, ezzel kicsalva belőlem egy hangosabb nyögést. Azonban nem hagyom sokáig tevékenykedni, hamar felrántom magamhoz, hogy magam alá fordítva őt váltsam valóra azt, amire már két éve vágyok.
A szoba fülledt csendjét, nyögéseink, sóhajaink, az egymástól lopott csókok és a bőr édes csattanásának hangja tölti, be, ahogy az éjszaka folyamán már harmadszorra válunk eggyé, hogy végleg csillapíthassuk a testünkben és szívünkben felgyülemlett vágyat. Egymás nevét nyögve lépve át a gyönyör kapuját, egy forró csókkal vezetve le élvezetünk utolsó hullámát. Fáradtan dőlök az alattam fekvő gyönyörű férfire, puha csókokkal halmozva el nyakának foltokkal tarkított, puha bőrét.
- Köszönöm – suttogja halkan, hátamat cirógatva. Szemöldök ráncolva emelem rá értetlen tekintetem, mire elmosolyodva nyom egy puszit az ajkaimra. – Hogy nem utasítottál vissza – fejezi be gondolatát.
- Hogy is tehettem volna – suttogom a tekintetébe fúrva a sajátomat. – Mikor megrészegültem az első csókodtól – mosolygok rá. – És szerintem nem mondok újat azzal, ha bevallom kedvellek.
- Valóban nem – kuncog, majd elkomolyodva pillant a szemeimbe. – Neol Jo-ahea!* – suttogja, majd újra egy részegítő csókban von, hagyva, hogy élvezzem a testemben szétáradó melegséget.
*Neol Jo-ahea - kedvellek, tetszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése