Sziasztok! Tudom, nagyon lassan sikerült
összehoznom ezt a történetet, ami lezárja a 10K Special-t, de mentségemre
szóljon, minden rossz megtörtént velem, ami megtörténhetett. Kezdve azzal, hogy
beteg lettem, aztán meghalt a gépem és nem tudtam írni. Na, de ez senkit sem
érdekel, szóval jöjjön a lényeg!
Figyelem! Kicsit sötét a hangulata!
(18+)
Jó olvasás!
~Jinie~
Figyelem! Kicsit sötét a hangulata!
(18+)
Jó olvasás!
~Jinie~
Daehyun Pov.:
Az ablakban állva vezetem végig a
tekintetem az alattam elterülő város forgatagán, elégedett mosolyra húzva ajkaimat.
Ha minden jól megy, alig egy hét és az egész város az enyém lesz! Aztán már
csak idő kérdése, de az ország is, már, ami kell belőle. Most, hogy a
szövetségeseim kerültek hatalomra délen, nem lesz nehéz véghez vinnem a tervemet,
de ehhez előbb ki kell szednem egy szálkát a szememből. Név szerint Kim Himchant.
És már azt is tudom, hogyan. Mert azt tudni kell rólam, mindig megszerzem, amit
akarok, még akkor is, ha az, amit jelenleg a legjobban szeretnék az ellenségem
öcse.
- Uram, minden készen áll – szólít meg a bizalmasom, aki egyben a legjobb emberem és barátom, Zelo.
- Remek – fordulok felé – Akkor menjünk is, ne várassuk meg őket – húzom gúnyos mosolyra ajkaimat, mire Zelo bólint.
Az út gyorsan eltelik, s amint a helyszínre érünk, mindenki elfoglalja a helyét. Én Zelo és Yongguk mellett, onnan várva, hogy megérkezzen az, akit várunk. Ami a mi érkezésünk után tíz perccel meg is történik. Két fekete autó gurul be a sikátorba, melynek végén egyetlen ajtó áll nyitva, egy szórakozó helyé. A két autóból összesen négy ember száll ki, ami egy pillanatra meglep, de jobban belegondolva, csak az előnyömre válhat. Igaz is, Himchan soha nem gondolná, hogy a saját területén támadunk majd, ezért is lehet ilyen gyenge Youngjae védelme.
Amint becsukódik a kocsik ajtaja jelt adok a támadásra és az embereim hangtalanul ölik meg a fiú kíséreteként szolgáló három őrt, míg őt elkábítva vonszolják a kocsimig, aminek hátsó ülésére be is tuszkolják. Az egész nem tartott tovább két percnél.
- Szép munka – dicsérem meg az embereimet, majd bepattanva a volán mögé hajtok el. De nem a főhadiszállás felé veszem az irányt, délnek hajtok a kivilágított éjjeli utakon, míg el nem érek a város széléhez, ahol egy kis ház mellett parkolok le. Kiszállva a kocsiból nézek körbe, majd felkanalazva a hátsó ülésen szuszogó srácot sétálok be a házba. Lábammal rúgom be az ajtót és a vállammal kapcsolom fel a villanyt, majd a srácot a kanapéra rakom. Visszasétálva a kocsihoz veszem magamhoz azokat a dolgokat, amik az itteni élethez kellenek, majd bezárva a kocsit megyek vissza a házba. Lepakolom a cuccokat, majd a még mindig alvó sráchoz lépek és a nyakára pattintok egy csinos kis nyakörvet, mire nyöszörögni kezd. Az órámra pillantva veszem tudomásul, hogy lassan elmúlik a kábítószer hatása. Így helyet foglalok a kanapéval szemben lévő fotelben, onnan figyelve az alvó fiút. Meg kell hagyni, egész helyes a gyerek, mondhatni az esetem. Persze, nem ez az első alkalom, hogy látom őt, de még soha nem nézhettem meg ilyen közelről, mondjuk nem is vágytam rá, de most. Éhes tekintettel mérem végig a vékony testet, a békés arcot, a lassan emelkedő és süllyedő mellkast, a szakadt pólóból kibukkanó kecses kulcscsontot, a szűk farmerba bujtatott formás lábakat. Meg kell hagyni, nem utolsó a látvány, olyannyira nem, hogy hatással van az én testemre is. Ajkaimat megnyalva hunyom le egy pillanatra a szemem, de egy rémült nyikkanás hatására újra a kanapén fekvő felé pillantok. a fiú ijedt tekintettel méreget, igyekezve beleolvadni a kanapé támlájába.
- Na, nem kell úgy megijedni drága Youngjae, nem harapok – gügyögöm neki – csak, ha te kéred – vigyorodom el élvezettel figyelve, hogy már ettől az egyszerű mondattól is elvörösödik.
- M-miért vagyok, itt? – Pillant körbe.
- Egyszerű a helyzet. Min tudod, a bátyáddal nem igazán vagyunk jóban – mondom, mire ő elhúzza a száját. – Megölte az egyik legjobb felderítőmet és a szeretőmet is, ezért egy picit haragszom rá – biggyesztem le az ajkaimat. – Szóval úgy gondoltam ideje megbüntetni egy kicsit, ezért vagy most itt.
- Meg, meg fogsz ölni?
- Nem gondolod, ha meg akartam volna tenni, már nem élnél? – Kérdezek vissza, mire lehajtja a fejét.
- Akkor mire kellek? – Kérdi a pólója alját babrálva.
- Itt kell maradnod szépen, akkor is, amikor éppen senki sincs veled és hogy ne legyen ellenvetésed, kaptál egy csinos nyakéket is, ami azonnal felrobban, ha kilépsz a házból, illetve akkor is, ha alaki a kulcs nélkül akarja levenni rólad, vagy hatástalanítani – vázolom a helyzetet, mire elfehéredik. – De amíg jó fiú leszel – állok fel eddigi helyemről és sétálok elé – és szót fogadsz – hajolok le hozzá, megragadva az állát, kényszerítve, hogy rám nézzen – nem lesz bajod – suttogom az ajkaira, majd, ha már ott vagyok, meg is csókolom. Legnagyobb meglepetésemre egy pillanatnyi ellenkezés nélkül csókol vissza, nocsak, milyen engedelmes valaki. Elválva ajkaitól pillantok le rá, de ő még mindig lehunyt szemekkel pipacs piros arccal ül előttem és a látvány megmosolyogtat.
- Mit szólnál hozzá, ha elütnénk az időt valami kellemessel, ha már úgy is csak mi ketten vagyunk itt? – Morgom a fülébe vágytól túlfűtött hangon, mire belemarkol a pólómba és riadtan néz rám fel. – Nyugi, nem fog fájni – nagyon. Meg sem várva válaszát, nem mintha érdekelne, egyenesedem fel, majd kezdem el kibontani az övemet. – Azt látom, hogy beszédre nem igen tudod használni a szád – oldom ki a nadrágomat – lássuk másra tudod-e – mondom, majd hajába markolva rántom közelebb az ölemhez. – Kezdheted – morgom, de még mindig nem mozdul – ne kelljen kétszer kérnem- mordulok rá, mire lehunyja szemeit, de neki kezd. Lassan emeli kezeit az alsómhoz, hogy lejjebb tolva vegye elő nemességemet. Egy pillanatig csak nézegeti, majd köré kulcsolva ujjait kezdi el masszírozni. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat a rég tapasztalt érzés hatására, majd hajába markolva rántom közelebb magamhoz, hogy éreztessem vele haladhatna. Idáig hallom Youngjae szapora légvételeit és azt is, hogy nyel egy mélyet, de nem ellenkezik, pár pillanat múlva már a szájában is találom magam és az érzés leírhatatlan. Egyelőre csak a makkom van a szájába, de a forróság már most majd megöl, hát még amikor nyelvét egy félénk érintéssel nyomja tagomnak. Hangos nyögés hagyja el ajkaimat és előrébb lökve csípőmet jutok beljebb a szájába, mire furcsa csuklás szerű hangot hallat és belemarkol a csípőmbe. Haját megtépve mozdítom meg a fejét ő pedig értve a célzást kezdi el mozgatni azt és amilyen bátortalan volt az elején, olyan lendülettel és erővel dolgozik most, hol nyelvével masszírozgatva, hol erősen megszívva merevségemet. Így nem is csoda, hogy pár perc múlva már nagyon a határomon vagyok, de nem akarok a szájába élvezni, sokkal inkább a formás fenekébe. Hajánál fogva rántom el magamtól, hogy letérdelve elé tapadjak az ajkaira. Miközben nyelvemmel a szájában matatok, táncra hívva az ő izmát, addig kezeimmel a ruháitól szabadítom meg. Kezdve a szakadt pólóval, ami egyszerűen csak letépek róla, majd a nadrágja jön. Amint lerángattam róla, amennyire tudtam, már meg is ragadtam a nemességét és türelmetlen tempóban kezdtem kényeztetni, mire belenyögött a csókba.
- Csak nem tetszik valami? – Kérdezem a füléhez hajolva, hogy aztán előbb abba harapjak bele, majd a nyakát kezdjem el kidíszíteni.
- D-de – lihegi félre billentve fejét.
- Szeretnéd, ha folytatnám?
- I-igen – suttogja remegve.
- Helyes válasz – mondom, majd megragadva csípőjét fordítom meg, úgy térdeltetve fel a kanapéra. Vállainál fogva döntöm előre, majd teljesen lerángatom róla a nadrágját. Lábait nagy terpeszbe igazítom, majd a füléhez hajolva suttogom bele, hogy lazítson. Jobb kezemet ajkaimhoz emelve nyálazom be három ujjamat, majd nyakára tapadva, azt szívva, harapdálva tolom fel benne az első ujjam, mire fájdalmasan sikkant fel.
- Nyugi, mindjárt jobb lesz – mondom, de abban már nem vagyok biztos, hogy lesz is türelmem kivárni azt a „mindjárt” -ot. Végül nem volt elé a türelmem, így hamar túl tettem maga a tágítás témán, persze, azért kínozni sem akartam, annyira, így megvártam míg elviselhető lesz a fájdalom, ami a behatolásommal jár, majd amint elég tágnak véltem kihúzogattam az ujjaimat. Persze azt nem gondoltam volna, hogy Youngjae a fájdalom ellenére is csalódottan sóhajt majd fel. Hm, csak nem keményen szereti valaki? Gondolkozom el, miközben a bejáratához illesztem magam, mire felsóhajt.
- Szeretnéd, hogy betegyem? – Kezdek vele incselkedni, mire bólogatni kezd. – Nem hallom.
- Te-tedd be, kér-lek – nyöszörgi hátrébb tolva a fenekét.
- De csak mert ilyen szépen kérted – kuncogok, majd a következő pillanatban tövig lököm magam benne, minek hatására egy fájdalommal és kéjjel kevert sikoly szakad fel belőle.
- Mozogj! – Nyüszíti. Kérnie sem kellett volna, vigyorodom el és máris gyorsan és keményen kezdek el lökni benne. Az elején még inkább fájdalmas nyögések szakadnak fel belőle, de idővel eltűnik és csak a színtiszta kéj marad. – Daehyun – nyögi a nevemet.
- Mit szeretnél? – Kérdezem a nyakába harapva.
- Ah, gyorsabban – nyöszörgi én pedig ellenvetés nélkül teljesítem a kérését, egyre mélyebeket is lökve, mire újra felsikolt, ezúttal kéjjel teli hangon. – O-ott!
- Ahogy óhajtod! – Morgom, majd ahogy egyre forróbb lesz körülöttem, úgy kezdek egyre erősebben és gyorsabban lökni, ezzel mindkettőnket hamar a gyönyör szakadékába taszítva. Míg Youngjae a nevemmel az ajkain élvezet el, én a vállába harapva éltem ki a gyönyörömet, hogy pár lusta, levezető lökés után kicsusszanva belőle álljak talpra, míg ő a kanapéra dőlve pihegett. Pár mély lélegzetvétel után, viszonylag lenyugodva kezdtem el megigazgatni a ruháimat, míg Jae csak elfeküdt a kanapén.
- Nekem most mennem kell – mondom, mire felém kapja csalódott pillantását. Most miért, mégis mit várt?
- O-oké – dadogja elfordítva a pillantását.
- Kaja van a konyhában, a fürdőt a fehér, a hálót a barna ajtó mögött találod – mondom, mire csak bólogat felém sem pillantva, igyekezve elfojtani szipogásának hangját. Istenem, ez a gyerek, eléri, hogy megessen rajta a szívem. Mellé lépve simítok végig meztelen vállán, majd füléhez hajolok. – Holnap reggel visszajövök.
- Ígéred? – Kérdezi, mire megforgatom a szemeimet.
- Ígérem, de most aludj – mondom, majd ráterítem a kanapé háttámláján lévő pokrócot és összekapom cuccaimat, majd hátra sem pillantva hagyom el a házat, nagyon jól tudva, nem valószínű, hogy holnap visszalátogatok. Elvégre bandavezér vagyok, nem egy szerelmes tini!
- Uram, minden készen áll – szólít meg a bizalmasom, aki egyben a legjobb emberem és barátom, Zelo.
- Remek – fordulok felé – Akkor menjünk is, ne várassuk meg őket – húzom gúnyos mosolyra ajkaimat, mire Zelo bólint.
Az út gyorsan eltelik, s amint a helyszínre érünk, mindenki elfoglalja a helyét. Én Zelo és Yongguk mellett, onnan várva, hogy megérkezzen az, akit várunk. Ami a mi érkezésünk után tíz perccel meg is történik. Két fekete autó gurul be a sikátorba, melynek végén egyetlen ajtó áll nyitva, egy szórakozó helyé. A két autóból összesen négy ember száll ki, ami egy pillanatra meglep, de jobban belegondolva, csak az előnyömre válhat. Igaz is, Himchan soha nem gondolná, hogy a saját területén támadunk majd, ezért is lehet ilyen gyenge Youngjae védelme.
Amint becsukódik a kocsik ajtaja jelt adok a támadásra és az embereim hangtalanul ölik meg a fiú kíséreteként szolgáló három őrt, míg őt elkábítva vonszolják a kocsimig, aminek hátsó ülésére be is tuszkolják. Az egész nem tartott tovább két percnél.
- Szép munka – dicsérem meg az embereimet, majd bepattanva a volán mögé hajtok el. De nem a főhadiszállás felé veszem az irányt, délnek hajtok a kivilágított éjjeli utakon, míg el nem érek a város széléhez, ahol egy kis ház mellett parkolok le. Kiszállva a kocsiból nézek körbe, majd felkanalazva a hátsó ülésen szuszogó srácot sétálok be a házba. Lábammal rúgom be az ajtót és a vállammal kapcsolom fel a villanyt, majd a srácot a kanapéra rakom. Visszasétálva a kocsihoz veszem magamhoz azokat a dolgokat, amik az itteni élethez kellenek, majd bezárva a kocsit megyek vissza a házba. Lepakolom a cuccokat, majd a még mindig alvó sráchoz lépek és a nyakára pattintok egy csinos kis nyakörvet, mire nyöszörögni kezd. Az órámra pillantva veszem tudomásul, hogy lassan elmúlik a kábítószer hatása. Így helyet foglalok a kanapéval szemben lévő fotelben, onnan figyelve az alvó fiút. Meg kell hagyni, egész helyes a gyerek, mondhatni az esetem. Persze, nem ez az első alkalom, hogy látom őt, de még soha nem nézhettem meg ilyen közelről, mondjuk nem is vágytam rá, de most. Éhes tekintettel mérem végig a vékony testet, a békés arcot, a lassan emelkedő és süllyedő mellkast, a szakadt pólóból kibukkanó kecses kulcscsontot, a szűk farmerba bujtatott formás lábakat. Meg kell hagyni, nem utolsó a látvány, olyannyira nem, hogy hatással van az én testemre is. Ajkaimat megnyalva hunyom le egy pillanatra a szemem, de egy rémült nyikkanás hatására újra a kanapén fekvő felé pillantok. a fiú ijedt tekintettel méreget, igyekezve beleolvadni a kanapé támlájába.
- Na, nem kell úgy megijedni drága Youngjae, nem harapok – gügyögöm neki – csak, ha te kéred – vigyorodom el élvezettel figyelve, hogy már ettől az egyszerű mondattól is elvörösödik.
- M-miért vagyok, itt? – Pillant körbe.
- Egyszerű a helyzet. Min tudod, a bátyáddal nem igazán vagyunk jóban – mondom, mire ő elhúzza a száját. – Megölte az egyik legjobb felderítőmet és a szeretőmet is, ezért egy picit haragszom rá – biggyesztem le az ajkaimat. – Szóval úgy gondoltam ideje megbüntetni egy kicsit, ezért vagy most itt.
- Meg, meg fogsz ölni?
- Nem gondolod, ha meg akartam volna tenni, már nem élnél? – Kérdezek vissza, mire lehajtja a fejét.
- Akkor mire kellek? – Kérdi a pólója alját babrálva.
- Itt kell maradnod szépen, akkor is, amikor éppen senki sincs veled és hogy ne legyen ellenvetésed, kaptál egy csinos nyakéket is, ami azonnal felrobban, ha kilépsz a házból, illetve akkor is, ha alaki a kulcs nélkül akarja levenni rólad, vagy hatástalanítani – vázolom a helyzetet, mire elfehéredik. – De amíg jó fiú leszel – állok fel eddigi helyemről és sétálok elé – és szót fogadsz – hajolok le hozzá, megragadva az állát, kényszerítve, hogy rám nézzen – nem lesz bajod – suttogom az ajkaira, majd, ha már ott vagyok, meg is csókolom. Legnagyobb meglepetésemre egy pillanatnyi ellenkezés nélkül csókol vissza, nocsak, milyen engedelmes valaki. Elválva ajkaitól pillantok le rá, de ő még mindig lehunyt szemekkel pipacs piros arccal ül előttem és a látvány megmosolyogtat.
- Mit szólnál hozzá, ha elütnénk az időt valami kellemessel, ha már úgy is csak mi ketten vagyunk itt? – Morgom a fülébe vágytól túlfűtött hangon, mire belemarkol a pólómba és riadtan néz rám fel. – Nyugi, nem fog fájni – nagyon. Meg sem várva válaszát, nem mintha érdekelne, egyenesedem fel, majd kezdem el kibontani az övemet. – Azt látom, hogy beszédre nem igen tudod használni a szád – oldom ki a nadrágomat – lássuk másra tudod-e – mondom, majd hajába markolva rántom közelebb az ölemhez. – Kezdheted – morgom, de még mindig nem mozdul – ne kelljen kétszer kérnem- mordulok rá, mire lehunyja szemeit, de neki kezd. Lassan emeli kezeit az alsómhoz, hogy lejjebb tolva vegye elő nemességemet. Egy pillanatig csak nézegeti, majd köré kulcsolva ujjait kezdi el masszírozni. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat a rég tapasztalt érzés hatására, majd hajába markolva rántom közelebb magamhoz, hogy éreztessem vele haladhatna. Idáig hallom Youngjae szapora légvételeit és azt is, hogy nyel egy mélyet, de nem ellenkezik, pár pillanat múlva már a szájában is találom magam és az érzés leírhatatlan. Egyelőre csak a makkom van a szájába, de a forróság már most majd megöl, hát még amikor nyelvét egy félénk érintéssel nyomja tagomnak. Hangos nyögés hagyja el ajkaimat és előrébb lökve csípőmet jutok beljebb a szájába, mire furcsa csuklás szerű hangot hallat és belemarkol a csípőmbe. Haját megtépve mozdítom meg a fejét ő pedig értve a célzást kezdi el mozgatni azt és amilyen bátortalan volt az elején, olyan lendülettel és erővel dolgozik most, hol nyelvével masszírozgatva, hol erősen megszívva merevségemet. Így nem is csoda, hogy pár perc múlva már nagyon a határomon vagyok, de nem akarok a szájába élvezni, sokkal inkább a formás fenekébe. Hajánál fogva rántom el magamtól, hogy letérdelve elé tapadjak az ajkaira. Miközben nyelvemmel a szájában matatok, táncra hívva az ő izmát, addig kezeimmel a ruháitól szabadítom meg. Kezdve a szakadt pólóval, ami egyszerűen csak letépek róla, majd a nadrágja jön. Amint lerángattam róla, amennyire tudtam, már meg is ragadtam a nemességét és türelmetlen tempóban kezdtem kényeztetni, mire belenyögött a csókba.
- Csak nem tetszik valami? – Kérdezem a füléhez hajolva, hogy aztán előbb abba harapjak bele, majd a nyakát kezdjem el kidíszíteni.
- D-de – lihegi félre billentve fejét.
- Szeretnéd, ha folytatnám?
- I-igen – suttogja remegve.
- Helyes válasz – mondom, majd megragadva csípőjét fordítom meg, úgy térdeltetve fel a kanapéra. Vállainál fogva döntöm előre, majd teljesen lerángatom róla a nadrágját. Lábait nagy terpeszbe igazítom, majd a füléhez hajolva suttogom bele, hogy lazítson. Jobb kezemet ajkaimhoz emelve nyálazom be három ujjamat, majd nyakára tapadva, azt szívva, harapdálva tolom fel benne az első ujjam, mire fájdalmasan sikkant fel.
- Nyugi, mindjárt jobb lesz – mondom, de abban már nem vagyok biztos, hogy lesz is türelmem kivárni azt a „mindjárt” -ot. Végül nem volt elé a türelmem, így hamar túl tettem maga a tágítás témán, persze, azért kínozni sem akartam, annyira, így megvártam míg elviselhető lesz a fájdalom, ami a behatolásommal jár, majd amint elég tágnak véltem kihúzogattam az ujjaimat. Persze azt nem gondoltam volna, hogy Youngjae a fájdalom ellenére is csalódottan sóhajt majd fel. Hm, csak nem keményen szereti valaki? Gondolkozom el, miközben a bejáratához illesztem magam, mire felsóhajt.
- Szeretnéd, hogy betegyem? – Kezdek vele incselkedni, mire bólogatni kezd. – Nem hallom.
- Te-tedd be, kér-lek – nyöszörgi hátrébb tolva a fenekét.
- De csak mert ilyen szépen kérted – kuncogok, majd a következő pillanatban tövig lököm magam benne, minek hatására egy fájdalommal és kéjjel kevert sikoly szakad fel belőle.
- Mozogj! – Nyüszíti. Kérnie sem kellett volna, vigyorodom el és máris gyorsan és keményen kezdek el lökni benne. Az elején még inkább fájdalmas nyögések szakadnak fel belőle, de idővel eltűnik és csak a színtiszta kéj marad. – Daehyun – nyögi a nevemet.
- Mit szeretnél? – Kérdezem a nyakába harapva.
- Ah, gyorsabban – nyöszörgi én pedig ellenvetés nélkül teljesítem a kérését, egyre mélyebeket is lökve, mire újra felsikolt, ezúttal kéjjel teli hangon. – O-ott!
- Ahogy óhajtod! – Morgom, majd ahogy egyre forróbb lesz körülöttem, úgy kezdek egyre erősebben és gyorsabban lökni, ezzel mindkettőnket hamar a gyönyör szakadékába taszítva. Míg Youngjae a nevemmel az ajkain élvezet el, én a vállába harapva éltem ki a gyönyörömet, hogy pár lusta, levezető lökés után kicsusszanva belőle álljak talpra, míg ő a kanapéra dőlve pihegett. Pár mély lélegzetvétel után, viszonylag lenyugodva kezdtem el megigazgatni a ruháimat, míg Jae csak elfeküdt a kanapén.
- Nekem most mennem kell – mondom, mire felém kapja csalódott pillantását. Most miért, mégis mit várt?
- O-oké – dadogja elfordítva a pillantását.
- Kaja van a konyhában, a fürdőt a fehér, a hálót a barna ajtó mögött találod – mondom, mire csak bólogat felém sem pillantva, igyekezve elfojtani szipogásának hangját. Istenem, ez a gyerek, eléri, hogy megessen rajta a szívem. Mellé lépve simítok végig meztelen vállán, majd füléhez hajolok. – Holnap reggel visszajövök.
- Ígéred? – Kérdezi, mire megforgatom a szemeimet.
- Ígérem, de most aludj – mondom, majd ráterítem a kanapé háttámláján lévő pokrócot és összekapom cuccaimat, majd hátra sem pillantva hagyom el a házat, nagyon jól tudva, nem valószínű, hogy holnap visszalátogatok. Elvégre bandavezér vagyok, nem egy szerelmes tini!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése