A tündérmesékben bármi megtörténhet - WinIl (18+)

Halihó! Nos, ez a történet több szempontból is rendhagyó lesz. Még engem is meglepett az ötlet, mikor eszembe jutott, de nem hagyhattam szó nélkül ezeket a csodás jelmezeket!
Remélem tetszeni fog nektek ez a kis… Nem is tudom mi.
Minden esetre, jó szórakozást!
*A korhatár nem véletlen!*
~Jinie~

Winwin pov.:

         Az egész csak egy játéknak indult. Egy buta szórakozásnak, senki sem gondolta volna, hogy ez lesz a vége, még mi magunk sem…

Forró volt a levegő, perzselően tüzes. Sok ember zsúfolódott össze egy kis helyen, de ennek ellenére egész jó volt a hangulat. Még Taeil is megbékélt a jelmezével, pedig mondanom sem kell, mennyire nem tetszett neki az ötlet, hogy Belle-nek kell öltözni, bár mikor megtudta, hogy én leszek mellette a Szörny, azt mondta ez megnyugtatja, mert nem tudja mit csinálna, ha Johnny-t kéne elviselnie, aki persze így is minden áron a szoknyája alá akart jutni.
- Shicheng, védj meg! – Bújik be mögém a gondolataim tárgya, akit egy igen perverzen vigyorgó Willy Wonka követett, igaz nagy nehézségek árán, mert már a botja sem volt elég támaszték a sok alkohol ellen, amit elfogyasztott. Persze nem ő volt az egyedüli, aki ittas állapotba került ezen a partin, ami azt illeti már én sem gondolkodtam teljesen tisztán, így nem is volt csoda, hogy eleget tettem az én hercegnőm kérésének.
- Johnny – szólítom meg az előttem dülöngélő srácot, mire az rám emeli ködös tekintetét. – Egyrészt, hagyd békén a hercegnőmet, mert Belle a Szörnyeteg csaja, másrészt, józanodj ki, mielőtt Taeil szeme elé kerülnél újra – mondom, majd a vállainál fogva fordítom meg és indítom el az ellenkező irányba, ezzel szerencsésen neki lökve az éppen egymás manduláját vizsgáló DoJae párosnak.
- Nem léphetnénk le? – Szólal meg hírtelen Taeil, mire felé kapom a pillantásom. – Kicsit nagy a nyüzsgés itt és már szívesen megszabadulnék ettől a ruhától is – mondja hátra dobva a most igen hosszú haját, mire meg kell nyalnom kiszáradt ajkaimat.
- Ami azt illeti én is szívesen lekapnám rólad ezt a ruhát -  mondom hozzá hajolva, mire felvont szemöldökkel pillant felém és már épp megszólalna, mikor karon ragadom és kivonszolom a buli helyszínéül szolgáló teremből. Végig vezetem a folyósókon meg sem állva a mi próbatermünkig, majd kilökve annak ajtaját lököm be rajta, hogy azzal a lendülettel neki is lökjem a falnak, majd az ajkaira tapadjak.
Ne tudom mi ütött belém és azt sem, hogy miért akarom most őt ennyire, de nem tudom fékezni magam. Taeil ajkait marcangolva lököm be az ajtót, majd zárom is be azt, nehogy bárki meglásson minket, mikor is ő felébred a döbbenetből és kezeit mellkasomnak feszítve tol el magától, majd hangos zihálásba kezd.
- Ez… Ez nem jó így – suttogja lehajtva a fejét. – Nem tehetem ezt Johnnyval.
- Erről engem akarsz meggyőzni, vagy magadat? – Kérdezem megemelve a fejét, újra közelebb hajolva hozzá, mire lehunyja a szemeit. – Tudtommal nem vagytok együtt – mondom még és csókolnám is meg újra, de hírtelen megszólal.
- És Taeyong? Vele, vele mi van?
- Azt hiszem erről Yutát kéne kérdezned, úgy is nagyon össze vannak ma nőve – morgom. – Mellesleg mi sem vagyunk együtt – mondom még, majd újra megcsókolom, de ezúttal a legkevésbé sem szeretne ellökni magától, mi több. Karjait a nyakam köré fonva húz közelebb magához, hogy ő maga mélyíthesse el a csókot. Édes, ez az első szó, ami eszembe jut, mikor a nyelvem találkozik az övével, s bár érzem az alkohol karcos ízét a szájában, mégsem rontja el az élményt, mi több, remek kontrasztot alkot Taeil ízével.
- Várj – suttogja, mikor elválunk egymástól. – Mi most, mit is csinálunk tulajdon képpen?
- Azt, amit te is szeretnél – mondom a ruhája cipzárjához csúsztatva a kezem – megszabadítunk téged ettől a ruhától – folytatom, ahogy lehúzom a cipzárt, így az anyag szépen lassan kezd el a föld felé zuhanni felfedve ezzel előttem az én hercegnőm hibátlan bőrét.
- Gyönyörű – suttogom, végig simítva az előttem álló srác felsőtestét, aki sóhajtva dönti a fejét a falnak, majd kihasználva a figyelmetlenségemet fordít át minket így most az én hátam támasztja a falat, míg ő az ajkaimra tapadva kezdi el kigombolni az ingemet.
- Ha jól tudom, neked sem tetszett ez a jelmez, szóval biztos nem bánod, hogy meg kell válnod tőle – mondja rám kacsintva, mire elvigyorodom.
Ahogy lekerültek a ruhák úgy csúsztunk le a fal mellett , így mire megszabadultunk az utolsó textildarabtól is Taeil már alattam feküdt a padlón. Lassan csókoltam végig a nyakát, majd egyre lejjebb csúsztam kezeimmel és ajkaimmal is végig járva testét, míg el nem értem nemességéig.
- Hm, csak nem tetszik valami az én hercegnőmnek? – Kérdeztem incselkedve, amire egy szúrós pillantás volt a válasza.
- Ne nevezz í-így, ah – nyögött fel, ahogy végig húztam egy ujjam merev tagján.
- Pedig illik hozzád – húzom tovább az agyát, majd mikor látom, hogy szólásra nyitja az ajkait, hírtelen fogadom a számba, így mondandója egy nyögésbe fullad. Édes, Taeilben minden édes, a hangja, a csókjai, az íze, így nem is csoda, hogy még jobban megrészegülök tőle és egyre többet és többet akarok belőle. Egy pillanatra kiengedem az ajkaim közül, mire lepillant rám és ahogy találkozik a tekintetünk újra felnyög. Mélyen a szemébe nézve veszem az ajkaim közé három ujjamat, majd elmosolyodva csúsztatom őket forró bejáratához.
- Lazíts édes – suttogom, majd újra ajkaim közé veszem nemességet, épp abban a pillanatban, mikor felcsúsztatom benne az első ujjamat és a hang, amit kiad, hihetetlen.
Nem bajlódok sokáig a tágításával, bár ahogy elnézem, nem is kell.
- Winwinie, ha már, ha már – zihálja – eljuttattál idáig… – motyogja, de ajkaira tapadva hallgattatom el.
- Css, nyugalom hercegnőm – suttogom, mire a padlóra ejti a fejét és a csípőjét az enyémnek szorítja, mintha csak azt mondaná, elfogyott a türelme, szerencséjére nekem is, így mikor újra felemeli a csípőjét egy jól irányzott lökéssel elmerülök benne, mire felsikít.
- Azt a… - zihálja, tovább mozgatva csípőjét, amivel az őrületbe kerget, így ajkaimba kell harapjak, mielőtt teljesen elveszítem az eszem. – Mozogj! – sóhajtja, újra megmozdítva a csípőjét, ezzel teljesen elűzve a józan eszem. Gyorsan és mélyen kezdek el benne lökni, de ahogy hallom, egyálltalán nem bánja. – Azt a rohad – nyöszörgi a hátamat karmolászva. – Gyorsabban, erősebben – zihálja, én pedig teljesítem kérését, a végletekig fokozva a tempót, minden lökésemmel eltalálva a legérzékenyebb pontját, amitől édes hangon sikkant fel. – Én mind-járt…
- Tudom – suttogom a fülébe, majd nyakába harapva kezdem el szívni a puha bőrt, ami úgy tűnik már sok neki és a nevemet nyögve élvez kettőnk közé. A hangja, forró belseje és a tudat, hogy ezt én okoztam engem is átrepít a perem felett így alig két lökés múlva követem a gyönyörbe.
         Hangosan zihálva fekszünk egymás mellett, igyekezve felfogni, mit is tettünk az előbb.
- Khm-khm – köszörüli meg a torkát Taeil, mire felé pillantok. – Erről, nem feltétlenül kell tudnia rajtunk kívül bárkinek is, pláne nem a csapatnak.
- Egyet értek – mondom bólintva.
- Ideje lenne mennünk – mondja felkelve, keresve a ruháját, de még mielőtt felvehetné rá szólok.
- Szerintem ne azt húzd vissza.
- Miért… Oh!
- Maradj itt, mindjárt hozok neked valami ruhát – mondom majd magamra kapom a saját ruháim és az öltöző felé veszem az irányt.
         Végül úgy döntöttünk inkább haza megyünk és nem várjuk meg a többieket. Gyalog tettük meg az utat a dormig, ami valamennyire kitisztította mindkettőnk fejét. Mire haza értünk a dream tagok már aludtak, így senki sem kérdezett semmit, ami nem is baj.
Úgy fél órával a hazaérkezésünk után, egy gyors zuhanyt követően ültünk a konyhaasztalnál, egy-egy csésze teát iszogatva, mikor is hírtelen megszólaltam.
- Megbántad?
- Ohm, nem – mosolyog rám, én pedig viszonzom a gesztusát. – Azon gondolkozom – áll fel, hogy a mosogatóba tehesse az idő közben kiürült csészéjét -, hogy jövőre Hamupipőkének öltözöm – mondja, majd rám kacsint és kisétál a konyhából én pedig csak döbbenten pislogok utána. Moon Taeil, megőrjítesz!

~~~~~

Nos, hogy tetszett?

Bocsi, de ezt nem lehett kihagyni! :D