Art - DoJae (18+)

Sziasztok! Hoztam ma nektek még egy OS-t, ezúttal – bármily meglepő is :D – az NCT-vel.
Tudjátok, van az az érzés, amikor megláttok egy képet, és nem hagyhatjátok szó nélkül. NA ez a kép pont ilyen nekem:

Jó olvasást!
~Jinie~

Jaehyun pov.:

                Kora reggel izgatottan pattanok ki az ágyból, mert ma végre újra láthatom Őt! Tudom, butaság valaki miatt ennyire izgatottnak lenni, akit még csak jóformán nem is ismerek, de nem tehetek róla. Az első pillanatban beleszerettem amikor megláttam. Elvarázsolt a mosolya, az ahogyan beszélt, a kedvessége, na és az a tekintet! Megigézett ahogy a szemei ragyognak, az a pillantás, amivel rám néz… Azaz a kamerába, sajnos csak oda. De ez jelenleg nem számít, mert, ha nem kelek ki az ágyból, akkor elkések és Eunji benyúlja előlem a mai fotózást, azt pedig nem engedhetem!
Sietve másztam ki a meleg ágyamból és a fürdőbe siettem, hogy vegyek egy gyors zuhanyt. Amint végeztem a fürdőben visszarohantam a szobámba és betelepedtem a szekrényem elé. Mit is kéne ma felvennem?
Hosszas válogatás után végül egy egyszerű fehér felső, egy laza dzseki és egy szűk, szaggatott farmer mellett döntöttem. Magamra kaptam a ruháimat, belőttem a hajam, feltettem egy kis parfümöt, majd lesétáltam a konyhába. Főztem magamnak egy kávét, amit gyorsan meg is ittam és már indultam is, hogy felvegyem a cipőm. Összekaptam a fotózáshoz szükséges cuccaim, majd már otthon sem voltam. Bő egy órával a megbeszélt idő előtt érkeztem meg a stúdióba, de nem bántam, így biztos, hogy ma is én fotózhatom azt a csodát, amit Kim Doyoung-nak hívnak.
- Nicsak, kivan itt már korán reggel – hallom meg Eunji hangját a hátam mögül.
- Neked is jó reggelt! – villantok felé egy mosolyt, majd előkapom a kamerámat, hogy elvégezhessem a szükséges beállításokat.
- Ehy-ehy Jaehyun, ha nem lennék benne biztos, azt hinném azért vagy itt ilyen korán, hogy te fotózhasd azt a helyes kis srácot – mondja a fejét ingatva, mire elpirulok. Túl jól ismer. – Tudod, kár volt ma ennyire sietned, mindenképp te lettél volna a fotósa, ugyan is én egy esküvőre megyek – vigyorog rám.
- Oh – csak ennyit tudok mondani, de ismerve Eunjit, neki nem is kell többet.
- Mindegy is, mennem kell – indul meg a kijárat felé – Ja és Jae – fordul még vissza az ajtóból – Sok szerencsét! – Kacsint rám, majd távozik. Ezt meg, hogy értette? Van valami, amiről én nem tudok?
Végül nem sokáig van időm agyalni Eunji kijelentésén, mert elkezdik behordani a kellékeket, amiben én is segédkezem, majd újra a kamerámnak szentelem minden figyelmem. Egészen addig még meg nem jelenik ő.
- Jó reggelt! – köszön csilingelő hangon a stábnak, majd elém sétál, mire ráemelem a tekintetem. – Úgy tűnik ma is te leszel a fotósom – kacsint rám, mire fülig vörösödik. Eh, mint valami kislány.
- I.. Khm, igen – mondom lesütve a pillantásom, közben azért végig mérve. Nem kellett ma sem csalódnom, dögös volt, mint mindig. Elképesztően férfias abban az öltönyben, amit visel.

- Akkor kezdhetünk? – hallom meg a főnök hangját, amire egy egybehangzó igen a válasz így kezdetét is veszi a munka. Doyoung a helyére sétál én pedig neki kezdek a fotózásnak. A srác annyira profi, hogy alig kell utasítanom mit csináljon. Nem hiába, ő az egyik legjobb a szakmájában. Telnek a percek és már vagy ezer képet lőttem róla, mikor a főnök újra megszólal.
- Rendben, az első szettel végeztünk. Doyoung-shi menjen átöltözni, addig mi átrendezzük a díszletet – adja ki az utastásokat, mire mindenki bólint és megy is a dolgára. Mire végeztünk a berendezésel, addigra Doyoung is visszaért és mikor rá pillantottam kis híja volt annak, hogy nem a padlón koppant az állam. Ezúttal egy bővebb fehér inget vett fel, aminek a dereka bevolt tűrve a fekete, testre tapadó nadrágba, amit viselt és az egészet egy sapka koronázta meg. A haja is másképp állt, mint az előbb. A frufruja előre volt fésülve így az alól pislogott rám, azokkal a gyönyörű, igéző szemeivel.

- Jaehyun, minden rendben? – rángat ki az egyik kollégám hangja az ámuldozásból, mire megrázom a fejem.
- Persze Taeil – mosolygok rá - csak kicsit elbambultam. 
- Azt látom – kuncogja, majd hátba veregetve megy a dolgára. Mély levegőt véve fordulok a díszlet felé és kezdetét veszi a fotózás második szakasza. Újabb ezer fotó, majd újabb díszlet váltás következik, hogy végre elérjük a mai nap utolsó szakaszát. De arra nem számítok, hogy inkább folytattam volna a második részt, minthogy azokban a ruhákban lássam, amiket most visel. Félre értés ne essék, nagyon is jól nézett ki, túlságosan is! Harmadszorra egy fekete csipkemintás inget kapott, ami ugyan úgy be volt tűrve, mint az előbb, de ezúttal egy fehér nadrágba. A haját most felzselézték, így az egész arca látható volt és a pillantásától helyben a nadrágomba tudtam volna élvezni. Vajon sejti mit tesz elem!? Gondolom nem. Amint a helyére sétál és kezdetét veszi a fotózás harmadik szakasza úgy érzem, ki kell rohannom a teremből, attól, ahogy a kamerába néz. Persze, révén, hogy én vagyok a fotós, ezt nem tehetem meg. Sorban lövöm róla a képeket és áldom az eget, amiért állványt is használok, különben nem sok jó fotó készülne róla, hála a remegő kezeimnek.
- Azt hiszem mára ennyi volt! – szólal meg a főnök, mire mélyet sóhajtok. Köszönöm Istenem!
Remegő lábbakkal sétálok az asztalhoz, hogy lepakolhassam a gépem, de mikor ő is mellém áll hírtelen nagyon melegem lesz.
- Jaehyun, jól vagy? Tiszta piros az arcod – szólal meg Johnny, aggódó tekintettel fürkészve.
- P-persze – motyogom. – Bocsánat, ki kell mennem a mosdóba – hadarom gyorsan, majd ki is rohanok az említett helyiségbe. A mosdókagylóra támaszkodva veszek pár mély lélegzetet, hogy lehiggadjak. Mikor valamennyivel jobban érzem magam úgy döntök megmosom az arcom némi hideg vízben, hátha utána képes leszek befejezni a munkámat. Épp az arcomat törölgettem, mikor valaki benyitott a kis helységbe. Érdeklődve pillantottam az ajtó irányába, de mikor megláttam ki jött be újra őrült iramban kezdett verni, a még le sem nyugodott szívem.
- Jól vagy? – kérdezi aggodalmas hangon.
- Igen – bólintok rá, hátha ez elég neki és magamra hagy, de nem, mi több egyre közelebb sétál, mígnem centikre tőlem megáll.
- Biztos?
- I-igen… Azt hiszem – motyogom, próbálva elszakítani a tekintetem az övétől, de nem járok sikerrel.
- Nekem nem úgy tűnik – mondja még közelebb hajolva, mire rendszertelenné válik a légzésem. – Engedd, hogy segítsek – mosolyodik el. Tudjátok, azzal a bugyiba, vagyis jelen helyzetben gatyába élvezős mosollyal. Mielőtt még bármit is válaszolhatnék megragadja a jobb csukómat, majd maga után kezd húzni. Mire feleszmélek, már az öltözőjében állunk és épp ránk zárja az ajtót.
- Mi-mire készülsz? – kérdezem tőle, elkezdve hátrálni, ahogy felém lépdel.
- Segítek neked – vigyorodik el, nekem pedig kihagy egy ütemet a szívem.
- Ne-nem kell – dadogom, és rémülten nyikkanok fel, mikor a hátam a falnak ütközik.
- Pedig egyedül nem olyan élvezetes – suttogja ahogy elém ér, majd jobb lábát az én lábaim közé csúsztatja, mire felnyüszítek. Az anyja… - Ha nem szeretnéd, hogy én segítsek rajtad – hajol a fülemhez – mondjuk inkább azt, hogy kölcsönösen kisegítjük egymást – suttogja, majd mondandója végeztével a nyakamba harap, mire felsóhajtok. Basszus…
- Én, nem… - próbálok tiszta elmével gondolkodni, ami elég nehéz, mivel jelenleg is a nyakamat harapdálja és csókolgatja. – Nem fognak, ah… keresni, minket? – szenvedem ki nagy nehezen, mire rám emeli a tekintetét.
- Emiatt nem kell aggódnod, a menedzserem majd elintézi – kacsint rám, majd ezúttal ajkaimat támadja be. Ez volt az a pont, ahol elszakadt az a bizonyos cérna. Karjaimat a nyaka köré kulcsolva húztam közelebb magamhoz élvezve, ahogy nyelve táncot jár az enyémmel. Még soha életemben nem csináltam akkora őrültséget, mint most, de egyszerűen annyira vágyom arra, hogy vele lehessek, hogy nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Hírtelen ötlettől vezérelve fordítok egyet magunkon, így most az ő háta nyomódik a falhoz. Elválva ajkaimtól fúrja éhes tekintetét az enyémbe, majd megragadva csípőmet ránt magához így merevedése az enyémnek nyomódik, ami kivált belőlem egy hangos nyögést.
- Haladhatnánk valamerre – morogja, mire elmosolyodom türelmetlenségén és most én veszem kezelésbe az ő nyakát. Csókolgatva, harapdálva a puha bőrt haladok egyre lejjebb, megszívva az Ádám-csutkáját, mire felnyög. Felbátorodva a reakciójától kezdem el kigombolni az ingjét, csókjaimmal elindulva lefelé a felsőtestén. Végig csókolom a kulcscsontját, mire ő az egyik kezét a hajamba vezetve kezd el lefelé tolni, értve a célzást ereszkedem térdre előtte, majd remegő kezeimmel kezdem el kioldani az övét, lassan megszabadítva attól az őrjítő nadrágtól. Amint lecsúszott a lábain a fehér anyag kezemet az alsóján keresztül csúsztattam a merevedésre, mire fejét a falnak döntve nyögött fel.
- Bassza meg – nyöszörögte, ahogy az alsóját is letoltam, így szemben találtam magam, kicsinek nem éppen nevezhető merevedésével. Nagyot nyelve pillantottam fel rá, majd mikor találkozott a tekintetünk ujjaimat férfiassága köré kulcsolva kezdtem el lassan simogatni, minek hatására egy újabb jóleső nyögés szakad fel belőle. Megvártam míg újra a szemeimbe pillant, majd abban a pillanatban megnyalva ajkaimat engedtem a számba. Keze szorítása egyre erősebb lett, ahogy ütemesen mozgatni kezdtem a fejem, igyekezve minél többet a számba fogadni belőle. – Ah… - nyögött hangosan, ahogy a torkomra engedtem, de mielőtt még megismételhettem volna megragadta a karomat és felrántott magához.
- Ne vessünk ilyen hamar véget a mókának – suttogta az ajkaimra, majd hozzájuk tapadva kezdett el tolni a mögöttünk lévő sminkasztal felé. – Nem tudom, te, hogy vagy vele – kezdte -, de engem rettentően bosszant, hogy még rajtad vannak a ruháid – suttogja a fülembe, majd meg is harapja azt.
- D-doyoung – nyöszörgöm a nevét, ahogy kínzó lassúsággal kezd el kihámozni a ruháimból. Ahogy lekerül rólam a pólóm ő úgy veszi ajkai közé az egyik mellbimbómat, mire a hajába markolva nyögök fel, kidomborítva a mellkasom, egyre többet és többet akarva abból, amit csak ő adhat meg nekem. Kínzó játékát elismétli a másik mellbimbómnál is én pedig kezdek egyre türelmetlenebb lenni. Lábaimat csípője köré kulcsolva rántom közelebb magamhoz, hogy érezze elfogyott a türelmem.
- Milyen mohó valaki – kuncog a fülembe, de elkezdi lerángatni rólam a nadrágomat, amit fél perccel később száműz is a padlóra, az alsómmal együtt. – Gyönyörű vagy – suttogja végig vezetve rajtam tekintetét, amitől elpirulok. – Tudod – mondja, kezeivel végig simítva a testemen. – Soha sem értettem, miért mindig a kamera másik oldalán állsz. Ilyen testel – csúsztatja kezeit a belső combjaimra -, ilyen arccal – simít végig a merevedésemen, mire megremegek. – Ilyen tekintettel – néz mélyen a szemembe, ahogy ujjait érintésért könyörgő tagom köré kulcsolja – neked kéne a kamera előtt állni – fejezi be mondandóját, megmozdítva kezét, mire belőlem előtör egy hangos, kéjjel teli nyögés. Olyan szívesen válaszolnék a kedves szavaira, de jelen helyzetben nem vagyok képes másra, csak a nevét nyöszörögni.
- Do-young, kérlek – nyögöm, amikor már kezd nagyon sok lenni, amit csinál. – Én… Én…
- Te? – kérdezi a fülemhez hajolva és meleg leheletétől kiráz a hideg.
- Én magamban… - zihálom. – Akarlak… Most! – nyögöm ki nagy nehezen, mire rám vigyorog, majd egy hírtelen mozdulattal fordít meg, és dönt a sminkasztalra. Egy pillanatra eltávolodik tőlem, ezért hátra nézek, hogy mit csinál és a látványtól fel kell nyögnöm. Három ujját az ajkai közé véve térdel le mögöttem, majd a szemeimbe pillantva engedi ki az ujjait az ajkai közül. Elmosolyodva simít végig a combjaimon, majd lassan belém vezeti az első ujját, mire felnyögök.
- Tovább – nyöszörgöm megmozdítva a csípőmet, mire feltolja bennem a második ujját. – Többet – követelőzök, folyamatosan rámozogva az ujjaira. – Ah! – nyögök fel, amikor megérzem magamban harmadik ujját is. Ez már egy kicsit fájt, így a fejemet az asztal lapjára ejtem, leállva a csípőmmel is.
- Gyönyörű vagy – suttogja Doyoung, lassan felállva, óvatosan mozgatva az ujjait, keresve azt a pontot, amitől csillagokat látok. Lassan csókolja végig a hátam, egyre mélyebbre lökve az ujjait bennem, minek hatására fel kell sikítanom. Még soha nem éltem át ilyet. Az érzés leírhatatlanul gyönyörű és én egyre többet akarok belőle.
- D-doyoung – sikoltom a nevét, ahogy újra eltalálja a prosztatámat. – Én, téged… - nyögdösöm ő pedig érti a célzást. Gyorsan, de óvatosan húzogatja ki belőlem az ujjait, majd fülemhez hajol.
- Fogalmad sincs, mióta várok erre a pillanatra – suttogja, ahogy elmerül bennem.
- Van… ötletem – nyöszörgöm, ahogy végi ér bennem. – Mozogj! – sóhajtom és ő nem rest teljesíteni a kérésemet. Lassú tempóban kezd el mozogni, de ez nekem jelen helyzetben nem elég. – Gyorsabban! – kérem és ő gyorsít. – Erősebben! Igen… Úr Isten – mondom, szinte kiabálva alatta, de ahogy észreveszem nem zavarja, sőt. – Ott! – sikoltok fel, mikor eltalálja a gyönyörközpontomat. – Még! – követelem, pedig már így is olyan tempót diktál, hogy az asztal majd összedől alattunk. – Bassza meg… - morgom, ahogy érzem nemsokára itt a vége. – Csak, még egy kicsit… - kérlelem, meg-meg mozdítva a csípőmet. Talán két perc telt el, de én már nem bírtam tovább, a nevét sikoltva élveztem az asztalra, hangosan nyögve, élvezve ahogy ő is elmegy bennem.
- Azt a rohad… - szuszogja Doyoung a hátamra dőlve. Még állunk ott pár pillanatig, de az én lábaim lassan kezdik feladni a szolgálatot. Doyoung észre véve ezt húzódik ki belőlem, amit egy kisebb sóhajjal nyugtázok, majd a kanapéhoz vezetve ül le rá, az ölébe húzva engem is. Mikor sikerül lenyugodnom annyira, hogy felfogjam mit is tettünk, rettentően zavarba jövök és az arcom még soha nem látott piros színt vesz fel.
- Édes – kuncogja Doyoung, nyomva egy puszit a homlokomra, mire én a nyakába rejtem égő arcomat. – Tudod – szólal meg Doyoung pár perc csend után és rekedtes, szexi hangjától kiráz a hideg. – Az volt az eredeti tervem, hogy ma végre elhívlak randira, de amint megláttalak abban a szűk farmerban – mondja, mire felé kapom a pillantásom.
- Te randira akartál hívni? – Lepődök meg, mire bólint. – Te? Engem?
- Igen.
- Mégis miért? Hiszen te Kim Doyoung vagy, Korea legsikeresebb modelljeinek egyike, én meg csak…
- Egy kiváló fotós, aki amellett, hogy rettentően aranyos, iszonyatosan szexi is – szakít félbe és még mielőtt ellenkezhetnék ajkait az enyémekre tapasztja. – Mielőtt még bármit is mondanál, oka van annak, amit az előbb csináltunk. Úgyhogy vedd tudomásul Jung Jaehyun, hogy ma este velem vacsorázol és ha van kedved hozzá, fel is hívhatsz a lakásodra – kacsint rám, mire újra elvörösödöm. – Édes. -
Végül egy jó fél órás pihenő után összekapjuk magunkat és elhagyjuk az épületet. Mint kiderült Doyoung menedzsere kimentett minket egy rosszullétre hivatkozva, így nem maradt más dolgunk, minthogy elmenjünk a megbeszélt randira.
Éppen csak beszálltam a kocsiba Doyoung mellé, mikor rezegni kezdett a telefonom. Érdeklődve kaptam elő és néztem meg az üzenetet, amit kaptam.

Eunjie~
-> Na, hogy sikerült a fotózás? Vagy érdeklődjek inkább reggel?;)

JaeJae
-> Először is, nem tudom, mit tettél, de köszönöm. A többit elmondom holnap!;)

Végül egészen megérte aznap reggel annyira sietni a munkába!

~~~~
Elnézést a rengeteg képért, de nem bírtam megállni!:D
Nos, hogy tetszett ez a kis bottom JaeJae-s történet?