Sziasztok! Engem továbbra
sem hagynak nyugodni ezek a jelmezek, szóval itt vagyok egy újabb NCT-s
történettel, ezúttal egy kis egypercessel. Remélem tetszeni fog!^^
Jó olvasást!
~Jinie~
Jó olvasást!
~Jinie~
*Külső szemszög*
Jó
hangulatú beszélgetés töltötte meg az NCT Dream próbatermét, ahogy lelkesen
próbálták meg kitalálni, vajon ki, minek öltözik a közelgő halloween partin.
- Mark, Haechan, ti nem tudjátok, hogy a hyung-ok minek öltöznek be? – Kérdezi izgatott hangon a maknae.
- Nem sokat tudunk, csak annyit, hogy Taeil és Winwin vesztették a múltkori játékot így ők Belle-nek és a Szörnyetegnek öltöznek – feleli Donghyuck.
- Várjatok! – kiált fel Chenle, mire mindenki érdeklődve, na meg az éles hangja miatt kicsit fintorogva néz rá. – Nagyon jó ötletem támadt! Mi lenne, ha valami csapat jelmezt választanánk, olyat, ami mindenkinek jó.
- Ez egy remek ötlet! – szólal fel a csapat vezetője.
- De nekem már megvan a jelmezem – motyogja Haechan lehajtott fejjel.
- Oh, az nem baj, te majd az 127-hez állsz a fotózásnál, meg Mark is én most amúgy is a Dream tagokra gondoltam – legyint a kínai, mire az említettek felvonják a szemöldöküket.
- Miért, mi talán nem vagyunk Dream tagok? – Kérdezi tettetett felháborodással Mark.
- De, csak mi jobban – zárja rövidre a témát a maknae. – És minek öltözzünk?
- Mit szóltok a hupikék törpikékhez? – Vetette fel az ötletet Chenle, amire mindenki rá is bólintott.
Végül eljött a várva várt nap. Megérkeztek a jelmezek, mindenki meg is kapta a sajátját és minden rendben is volt… Azaz majdnem.
- Mi az, hogy elkeverték az enyémet? – Kérdezte Renjun a jelmezeket kiosztó staffostól.
- Sajnos nem jót küldtek, így kénytelen leszel Törpillának öltözni – mondta a lány, majd a kezébe nyomta a jelmezt és ott is hagyta, így a kínai nem tehetett mást, mit kelletlenül ugyan, de felvette azt, ami nem is mutatott olyan szörnyen. Mosollyal az ajkain sétált vissza a többiekhez, akik nem kicsit lepődtek meg rajta.
- Én azt hittem Taeil lesz az egyetlen NCT Girl tag – mondta nevetve Jaehyun, mire Renjun csak megforgatta a szemeit.
- Tényleg, mi történt? – Kérdezte Taeyong, aki már a jelmezét viselte.
- Ah, elkevertek valamit így Törperős helyett Törpilla lettem – feleli a kérdezett és meglibbenti a szoknyáját, de ebben a pillanatban egy hangos kacaj zavarta meg a beszélgetést.
- Örülök, hogy megismerhetem kisasszony – lépet Renjun mellé Jeno, meg is hajolva felé és bár ő nem vette észre, de az idősebbnek nagyon is rosszul esett, amit csinált. Nem, nem a jelmez miatt, sokkal inkább amiatt, hogy míg ő szerette, szíve minden szeretetével a fiatalabbat, addig Jeno nem látott benne mást, csak valakit, akiből viccet csinálhat. Jun végül nem reagált semmit a másik megjegyzésére, csak sarkon fordult és elment, jó hangosan becsapva maga után az ajtót.
- Azt hiszem megbántottad – jelenti ki a nyilvánvalót a már Willy Wonka-vá alakult Johnny.
- Azt mondod?! – Kérdez vissza kicsit gúnyosan a fiatalabb, mire az idősebbek felmordulnak. – Bocsánat.
- Ezt ne csak nekünk mond – szólal meg, az eddig csendesen üldögélő Winwin is, nagyon is jól tudva, mi zaklatta fel a másik kínait. – Én a helyedben megkeresném – mondja, fejével az ajtó felé bökve, mire Jeno csak bólint, majd a csapattársa keresésére indul.
Céltudatosan indul meg a folyósón, nagyon is jól tudva, hova mehetett a másik. Sorra haladt el a különböző jelmezekbe bújt előadók és dolgozók mellett, egyenesen a kínai társa felé haladva, de mikor oda ért a keresett szobához és benyitott az ajtó nem engedett.
- Trick or treat – kopogtatott be az ajtón mosolyogva, de mikor nem érkezett válasz eltűnt az arcáról a mosoly. – Renjun, tudom, hogy bent vagy. Engedj be, kérlek – mondta, újra kopogtatva az ajtón, de az csak nem akart kinyílni. – Ah, Renjun, ne haragudj, nem akartalak megbántani – mondta az ajtó mögött álló srácnak, de az csak nem akarta beengedni, inkább csak könnyes szemekkel bámulta a falapot és ugyan remegő keze már a kulcson volt, hogy beengedje a másikat, de mégsem tette. – Addig nem megyek el innen, míg ki nem jössz! – Kiabált újra be Jeno, majd hátát a falapnak döntötte és a padlóra csúszott.
Teltek a percek és Renjun lassan megnyugodott ezért úgy döntött ideje távozni, de éppen csak kinyitotta az ajtót, egy Törpapa borult a lábai elé.
- Hát te?
- Nem megmondtam, hogy nem megyek el addig, míg ki nem jössz? – Feleli a fiatalabb talpra állva, szembe fordulva az idősebbel. – Ugye nem haragszol rám? Csak viccnek szántam, amit mondtam – mondja, lebiggyesztve az ajkait.
- Semmi baj – mosolyodik el az idősebb. – Kicsit túlreagáltam a dolgot, de nem haragszom.
- Biztos?
- Biztos!
- Akkor kérek egy puszit! – Mondta Jeno az idősebb felé fordítva az arcát és ugyan a kínai meglepődött egy kicsit, de végül csak elmosolyodva bólintott rá a dologra. Csücsörített az ajkaival és a másikhoz hajolt, már majdnem elérte az arcát, mikor a magasabb hírtelen felé fordult így a puszi az orcája helyett az ajkaira érkezett és még Jeno lehunyta a szemeit, addig Renjun meglepetten pislogott rá.
- Ezt, ezt meg miért csináltad? – Kérdezte, amint észhez tért.
- Mikor kopogtam, mondtam, hogy „trick or treat”, de nem adtál csokit, így be kellet érnem valami más édességgel – mondta vigyorogva és a jókedve átragadt a kínaira is.
- Na, gyere Törpapa, a többiek már biztos keresnek minket – kuncogta Renjun, de még mielőtt elléphetett volna a magasabb mellet, az átkarolta a derekát és újra az ajkaira nyomta a sajtjait, majd pár hosszú másodperc után lépett csak hátrébb.
- Most már mehetünk!
Végül az egész csapat számára jól sikerült a parti, de leginkább Renjunnak, mert rájött, hogy egy rossz jelmez is lehet jó alap, egy jó kis „trick or treat-hez”, pláne, ha azokkal lehetsz, akiket nagyon szeretsz.
- Boldog halloweent Törpapa! – ölelte magához a számára legfontosabb személyt, aki egy mosollyal az ajkain viszonozta a gesztust.
- Neked is Törpillám!
- Mark, Haechan, ti nem tudjátok, hogy a hyung-ok minek öltöznek be? – Kérdezi izgatott hangon a maknae.
- Nem sokat tudunk, csak annyit, hogy Taeil és Winwin vesztették a múltkori játékot így ők Belle-nek és a Szörnyetegnek öltöznek – feleli Donghyuck.
- Várjatok! – kiált fel Chenle, mire mindenki érdeklődve, na meg az éles hangja miatt kicsit fintorogva néz rá. – Nagyon jó ötletem támadt! Mi lenne, ha valami csapat jelmezt választanánk, olyat, ami mindenkinek jó.
- Ez egy remek ötlet! – szólal fel a csapat vezetője.
- De nekem már megvan a jelmezem – motyogja Haechan lehajtott fejjel.
- Oh, az nem baj, te majd az 127-hez állsz a fotózásnál, meg Mark is én most amúgy is a Dream tagokra gondoltam – legyint a kínai, mire az említettek felvonják a szemöldöküket.
- Miért, mi talán nem vagyunk Dream tagok? – Kérdezi tettetett felháborodással Mark.
- De, csak mi jobban – zárja rövidre a témát a maknae. – És minek öltözzünk?
- Mit szóltok a hupikék törpikékhez? – Vetette fel az ötletet Chenle, amire mindenki rá is bólintott.
Végül eljött a várva várt nap. Megérkeztek a jelmezek, mindenki meg is kapta a sajátját és minden rendben is volt… Azaz majdnem.
- Mi az, hogy elkeverték az enyémet? – Kérdezte Renjun a jelmezeket kiosztó staffostól.
- Sajnos nem jót küldtek, így kénytelen leszel Törpillának öltözni – mondta a lány, majd a kezébe nyomta a jelmezt és ott is hagyta, így a kínai nem tehetett mást, mit kelletlenül ugyan, de felvette azt, ami nem is mutatott olyan szörnyen. Mosollyal az ajkain sétált vissza a többiekhez, akik nem kicsit lepődtek meg rajta.
- Én azt hittem Taeil lesz az egyetlen NCT Girl tag – mondta nevetve Jaehyun, mire Renjun csak megforgatta a szemeit.
- Tényleg, mi történt? – Kérdezte Taeyong, aki már a jelmezét viselte.
- Ah, elkevertek valamit így Törperős helyett Törpilla lettem – feleli a kérdezett és meglibbenti a szoknyáját, de ebben a pillanatban egy hangos kacaj zavarta meg a beszélgetést.
- Örülök, hogy megismerhetem kisasszony – lépet Renjun mellé Jeno, meg is hajolva felé és bár ő nem vette észre, de az idősebbnek nagyon is rosszul esett, amit csinált. Nem, nem a jelmez miatt, sokkal inkább amiatt, hogy míg ő szerette, szíve minden szeretetével a fiatalabbat, addig Jeno nem látott benne mást, csak valakit, akiből viccet csinálhat. Jun végül nem reagált semmit a másik megjegyzésére, csak sarkon fordult és elment, jó hangosan becsapva maga után az ajtót.
- Azt hiszem megbántottad – jelenti ki a nyilvánvalót a már Willy Wonka-vá alakult Johnny.
- Azt mondod?! – Kérdez vissza kicsit gúnyosan a fiatalabb, mire az idősebbek felmordulnak. – Bocsánat.
- Ezt ne csak nekünk mond – szólal meg, az eddig csendesen üldögélő Winwin is, nagyon is jól tudva, mi zaklatta fel a másik kínait. – Én a helyedben megkeresném – mondja, fejével az ajtó felé bökve, mire Jeno csak bólint, majd a csapattársa keresésére indul.
Céltudatosan indul meg a folyósón, nagyon is jól tudva, hova mehetett a másik. Sorra haladt el a különböző jelmezekbe bújt előadók és dolgozók mellett, egyenesen a kínai társa felé haladva, de mikor oda ért a keresett szobához és benyitott az ajtó nem engedett.
- Trick or treat – kopogtatott be az ajtón mosolyogva, de mikor nem érkezett válasz eltűnt az arcáról a mosoly. – Renjun, tudom, hogy bent vagy. Engedj be, kérlek – mondta, újra kopogtatva az ajtón, de az csak nem akart kinyílni. – Ah, Renjun, ne haragudj, nem akartalak megbántani – mondta az ajtó mögött álló srácnak, de az csak nem akarta beengedni, inkább csak könnyes szemekkel bámulta a falapot és ugyan remegő keze már a kulcson volt, hogy beengedje a másikat, de mégsem tette. – Addig nem megyek el innen, míg ki nem jössz! – Kiabált újra be Jeno, majd hátát a falapnak döntötte és a padlóra csúszott.
Teltek a percek és Renjun lassan megnyugodott ezért úgy döntött ideje távozni, de éppen csak kinyitotta az ajtót, egy Törpapa borult a lábai elé.
- Hát te?
- Nem megmondtam, hogy nem megyek el addig, míg ki nem jössz? – Feleli a fiatalabb talpra állva, szembe fordulva az idősebbel. – Ugye nem haragszol rám? Csak viccnek szántam, amit mondtam – mondja, lebiggyesztve az ajkait.
- Semmi baj – mosolyodik el az idősebb. – Kicsit túlreagáltam a dolgot, de nem haragszom.
- Biztos?
- Biztos!
- Akkor kérek egy puszit! – Mondta Jeno az idősebb felé fordítva az arcát és ugyan a kínai meglepődött egy kicsit, de végül csak elmosolyodva bólintott rá a dologra. Csücsörített az ajkaival és a másikhoz hajolt, már majdnem elérte az arcát, mikor a magasabb hírtelen felé fordult így a puszi az orcája helyett az ajkaira érkezett és még Jeno lehunyta a szemeit, addig Renjun meglepetten pislogott rá.
- Ezt, ezt meg miért csináltad? – Kérdezte, amint észhez tért.
- Mikor kopogtam, mondtam, hogy „trick or treat”, de nem adtál csokit, így be kellet érnem valami más édességgel – mondta vigyorogva és a jókedve átragadt a kínaira is.
- Na, gyere Törpapa, a többiek már biztos keresnek minket – kuncogta Renjun, de még mielőtt elléphetett volna a magasabb mellet, az átkarolta a derekát és újra az ajkaira nyomta a sajtjait, majd pár hosszú másodperc után lépett csak hátrébb.
- Most már mehetünk!
Végül az egész csapat számára jól sikerült a parti, de leginkább Renjunnak, mert rájött, hogy egy rossz jelmez is lehet jó alap, egy jó kis „trick or treat-hez”, pláne, ha azokkal lehetsz, akiket nagyon szeretsz.
- Boldog halloweent Törpapa! – ölelte magához a számára legfontosabb személyt, aki egy mosollyal az ajkain viszonozta a gesztust.
- Neked is Törpillám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése