Best Present - WonKyun (18+)

Sziasztok. Hoztam nektek egy újabb ficit a Monsta X-el,
azon belül is a WonKyun párossal, újra. Mondhatnám, hogy ez az OS
a Shine Forever folytatása, de aélkül is értehtő, szóval nem teszem.:)
A korhatár nem véletlen! (18+)!
Jó olvasást!

~Jinie~

I.M Pov.:

Idegesen mászkálok fel-alá a lakásban. Holnap lesz az év fordulónk Hoseokkal és fogalmam sincs mit kéne adnom neki. Amikor próbáltam kipuhatolni, minek örülne csak annyit mondott, mivel vele vagyok, megvan mindene. Ugyanakkor tudom, hogy ő megint valami elképesztő ötlettel áll majd elő.
- Aish, nem hiszem el ezt az embert – túrok a hajamba idegeségemben és roskadok le a kanapéra.
- Changkyun? – Hallok meg egy hangot a hátam mögül, mire a hang irányába kapom a fejem. – Mit keresel fent ilyenkor? – Kérdezi Hyunwoo rekedtes hangon.
- Ah, Shownu, nem akartalak felkelteni – motyogom, miközben a falon lévő órára siklik a pillantásom. – Így hajnal háromkor.
- Ja, nem rád keltem – legyint. – Igazából inni indultam, de ha már így beléd botlottam, elmondhatnád mi bánt – ül le mellém.
- Semmi érdekes – motyogom lehajtott fejjel.
- Ezért vagy feszült már napok óta. Már megint Wonho csinált valamit? – Kérdezi felvont szemöldökkel. A kapcsolatunk kezdeti stádiumát nézve, nem csoda, hogy ez az első gondolata. Anno, mikor bejelentettük, hogy együtt vagyunk, a srácok igen nehezen fogadták el ezt. Na, nem azért mert a nemi identitásunkkal volt bajuk, pláne nem a ShowKi párosnak, csak szimplán nehezen fogták fel, hogy mi, akik elvileg utáltuk egymást és csak kényszerből barátkoztunk, hírtelen egy pár lettünk. Mit ne mondjak, engem is meglepett, mikor Hoseok, egyszer csak lekapott azona bizonyos szülinapi partin. Na, nem mintha bántam volna.
- Igen és nem – térek vissza a valóságba kb. két perc bámulás után. Ahogy elnézem a leadert, már azon járt az agya, hogy hívjon-e nekem orvost, vagy rendbe jövök magamtól is. – Holnap lesz az év fordulónk és fogalmam sincs mit adhatnék neki.
- Miért nem próbáltad meg kipuhatolni, mi az, amire vágyik?
- Ah, próbáltam. Megkérdeztem tőle, ha bármi kérhetne a világon, amit csak akar, mi lenne az, de csak annyit mondott, hogy mivel én itt vagyok neki, már meg van mindene.
- Akkor nincs mit tenni. Add magadat neki – mondja a vezető, majd vállon veregetve hagy magamra, hogy végrehajtva eredeti tervét igyon valamit.
- Magamat? – Kérdezem magamtól félhangosan. – Ezt meg, hogy érted? – Pillantok fel az idő közben visszaérkezett leaderre.
- Nem is tudom – vakarja meg a tarkóját. – Csinálj valami olyat, amit eddig még soha, de tudod, hogy ha nem is mondta még ki, de szeretné, hogy megtörténjen. Masszírozd meg, vagy nem is tudom.
- Masszázs? – Gondolkodom el, majd elvigyorodva nézek fel a leaderre. – Extrákkal?
- Akár – mutat rám kacsintva, majd jóéjszakát kívánva megy vissza omma mellé. Na, akkor ideje videót nézni. Hallkan visszaosontam a Wonhoval közös szobánkba, előkutattam a fülesem és a telóm, majd ment is vissza a nappaliba masszázst tanulni. Extrákkal.
      Reggelre a hajnali kétségbe esésem teljesen eltűnt. Végig néztem vagy húsz videót és úgy érzem, menni fog ez a masszázs téma nekem. Már csak azt kell kitalálnom, hogy hol tudom meglepni, mert itthon biztos nem tudom majd kivitelezni a tervem.
A táncpróba egyik szünetében faképnél hagyva páromat sétálok a ShowKi pároshoz, hogy karon ragadva a hyungokat rángassam ki őket a folyósóra.
- Segítenetek kell! – Nézek rájuk, elő véve a legcukibb nézésemet. Igazából nem ők az elsők, akiket bevonok a tervembe. Ma kora reggel felhívtam a nénikémet, hogy szabad-e a közelben lévő lakása és hogy kölcsön kaphatom-e. Szerencsére igent mondott. Aztán a Hyungwon, Minhyuk, Jooheon triót vontam be, hogy segítsenek elterelni Wonho figyelmét a hiányomról, míg én előkészítem a helyszínt. És most szükségem lesz Shownura is, hogy segítsen bevásárolni és Kihyunie-ra, hogy főzzön egy kis ramyont.
- Mi kéne? – Néz rám Kihyun.
- Ugye ma van az év fordulónk Hoseokkal, és kéne némi segítség a bevásárlásnál – nézek a vezetőnkre – és a főzésnél – mosolygok ommára.
- Na, halljuk, mire gondoltál pontosan? – Vigyorodnak el mindketten, én pedig vázolom a terveimet.
      Nem sokkal a próba után a terv első fele életbe is lép. Minhyuk ellentmondást nem tűrve közli Wonhoval, hogy valami bugyuta játékhoz kell egy negyedik tag is és ők mindenképpen az én Hoseokomat szeretnék bevonni a szórakozásba. Látom én rajta, hogy nagyon nem tetszik neki az ötlet, mint ahogy azt is, hogy segély kérően pillantgat felém, de én csak bíztatóan elmosolyodva hagyom sorsára. Első lépés pipa.
Amint Wonho és a srácok eltűntek a szemem előle, mentem is, hogy előkerítve a ShowKi-t megkezdhessük a meglepetés második felét is. hamar meg is találtam a párost, a nem messze lévő férfi mosdóban, elég erősen elveszve a másik szájában.
- Khm – köszörülöm meg a torkomat. – Igazán nem szeretnék zavarni, de ideje lenne indulni – vigyorgok a fiúkra.
- Igen-igen, mehetünk – hebegi pipacs piros arccal Kihyun.
- Jól áll a piros – húzom az agyát, de a következő pillanatban meg is bánom, amit mondtam.
-  Nekem a helyedben nem lenne ekkora szám, tudva, hogy Wonhon kívül a csapatban mindenki – emeli ki a szót – tudja, hogy ma fogod elveszíteni – vigyorog a képembe Hyunwoo pimaszul. Shit…
- Oké-Oké, inkább menjünk! – Morgom, már vörösödő fejjel.
- Jól áll a piros – csíp az arcomba omma, majd elhagyja a helyiséget. Eh, remélem ezt a beszélgetést hamar elfelejtjük majd!
      Végül este fél kilencre minden készen állt Wonho érkezésére. Minden, csak én nem. Amióta Shownunak volt az a megjegyzése a mosdóban, másra sem tudok gondolni, mint arra, hogy igaza van. Mert az odáig oké, hogy Wonho kap egy kis masszázst extrákkal, de az is tutti, hogy ezzel fel fogom húzni annyira, hogy… szóval nagyon.
- Öcsi – lép mellém Shownu – ne aggódj már ennyit. Hidd el nekem, minden úgy fog történni, ahogy kell! – Nyugtatgat. – Mi most megyünk – fogja meg Kihyunie kezét – Wonho már úton van, úgy tíz perc és itt lesz – tájékoztat, majd elköszönve hagyják el a lakást. Hoseok végül pontban kilenckor érkezett meg a lakásra. Nem tudja, mi várja itt pontosan, csak annyit mondtam neki, hogy beszélnünk kell. Remélem, tetszik majd neki a meglepetésem.
- Changkyun? – Hallom meg párom hangját, miután kinyílt az ajtó. – Changkyungie?
- A konyhában – válaszolom, majd mély levegőt véve állok meg a konyhaajtóban, hogy üdvözölhessem életem szerelmét. – Szia!
- Szia! – Mosolyog rám, ahogy meglát, majd hajol is le egy csókért, amit viszonzok is.
- Éhes vagy? – Kérdezem elválva tőle.
- Rettenetesen.
- Akkor gyere – húzom be a konyhába, majd ültetem is le az asztal mellé. – Kihyun segített elkészíteni a vacsorát, szóval ehető lett – kuncogom, majd amint tálalok, már neki is állunk az evésnek.
- Hm, ez isteni volt – dől hátra a székében a párom, a hasát simogatva.
- Reméltem, hogy tetszeni fog az ajándékom – mosolygok rá. – Jut eszembe, hol van az enyém? – Könyökölök az asztalra, csillogó szemekkel méregetve őt.
- Oh, nem hoztam el – vakargatja a tarkóját, mire én csak felvonom a szemöldököm. – Ma, olyan furcsa voltál, például, ahelyett, hogy velem lettél volna, hagytad, hogy Minhyuk elrángasson valami idióta játék miatt. Aztán meg eltűntél Shownu-ékkal, meg az üzenet, amiben csak annyit írtál, hogy beszélnünk kell és ezt a címet. Hogy az elmúlt napokat ne is említsem, olyan feszült voltál. Szóval én azt hittem, hogy haragszol rám, vagy…
- Hogy szakítani akarok veled? – Fejezem be helyette, mire ő bólint. – Jaj, Hoseok – állok fel a helyemről, hogy hozzá sétálva üljek az ölébe. – Ha szeretnéd sem fogok veled szakítani soha. Tudod, ahogy megígértük: örökké együtt fogunk ragyogni – suttogom ajkaira, majd meg is csókolom. – Mutassam meg, mennyire nem szeretnék szakítani veled? – Suttogom a fülébe, és remélem a hangom alapján is rájön, mik a terveim.
- Kérlek – vigyorog rám.
- Akkor gyere velem – pattanok fel az öléből, majd kézen fogva húzom be őt a hálószobába.
- Ah, mi ez az illat? – Kérdezi, ahogy szembe fordulok vele.
- Szantálfa – suttogom ajkaira, majd kezeimet a pólója alá vezetve kezdem el felfelé tolni rajta a felesleges textilt, hogy hamar a szoba sarkába száműzzem. – Állítólga jó hatásal van a férfiakra – suttogom a fülébe, majd a nyakába csókolok, amitől kirázza a hideg. – Gyere – húzom az ágyhoz, majd mögé lépve le is lököm rá.
- Mire készülsz Changkyun?
- Csak lazulj el és élvezd, tetszeni fog, garantálom – csókolok a tarkójára, mire fejét a párnára ejti. Na, most ugrik a majom a vízbe. Felülve Wonho combjaira nyúlok a masszázsgél felé, majd a hideg gélt szerelmem hátára csorgatom és a várt hatás nem marad el. Hoseok ajkait egy halk nyögés hagyja el. Lassan oszlatom el meleg kezeimmel a hideg, síkos anyagot, keresve minden erogénzónát, amihez csak így hozzá férek. Néha kicsit megkarmolom a puha bőrt, amitől jóleső morranások törnek fel az alattam fekvő torkából. Néha ajkaimat és fogaimat is bevetem, igyekezve minél több nyomot hagyni az izmos vállakon és szépen ívelt nyakon, élvezettel hallgatva az édes kis sóhajokat, nyögéseket, amik elhagyják Hoseok ajkait.
- Fordulj meg – suttogom a fülébe, majd lemászva róla engedem, hogy a hátára feküdjön, majd visszamászok fölé, és egyenesen keményedő nemeségére ülök rá, minek hatására feltör belőlem egy sóhaj, amit könnyedén elnyom Wonho élvezettel teli nyögése. – Csak nem tetszik valami? – Kérdezem, megmozdítva csípőmet, minek hatására újra felnyög. – Pedig még csak most kezdtük – hajlok ajkaira, majd egy igazi szenvedélyes csókban részesítem, amit nem rest viszonozni. Ahogy nyelveink találkoznak megérzem kezeit a fenekemen, amibe jól bele is markol, így én szándékomon kívül lököm előre a csípőmet. Hangosan nyögve válunk el egymástól, ahogy újra megmozdítom csípőmet, ezzel egyidőben karmolva végig a mellkasán.
A következő pillanatban csak azt veszem észre, hogy a hátam az ágynak nyomódik, miközben Wonho felettem támaszkodik.
- Vég-végig ez volt a terved, mi? – Szuszogja a fülemhez hajolva, mire elmosolyodok.
- Most mond, hogy nem tetszett – kuncogom.
- Hogy tetszett-e? – Pillant a ködös szemeimbe, majd elvigyorodva nyomja ágyékomnak a sajátját, mire felnyüszítek. – Szerintem egyértelmű a válaszom – suttog a fülembe, majd nyakamnak esik. Ajkai mellet beveti kezeit is, így azok hamar utat találnak a pólóm alá, amit egyáltalán nem bánok. Percek alatt kerülnek le a ruháink, mígnem anyaszült meztelenül, hevesen csókolózva nyögünk egymás szájába. Elérkezett az idő, gondolom, de megszólalni már nincs időm. Mintha Wonho megérezte volna, hogy egy év pont elég idő volt a várakozásra. Persze nem azért nem feküdtünk le soha, mert nem akarta valamelyikünk, mert de, nagyon is akartuk. Egy párszor már el is jutottunk a tágítás témáig, de Hoseok soha nem engedte, hogy tovább menjünk. Időt akart adni nekem, hogy felnőjek. Úgy tűnik ez a masszázs megtette a hatását és elhiszi, tényleg ezt akarom, ugyanis már két ujjal ollózik bennem, én meg csak sóhajtozom, mintha muszáj lenne.
- Ho-hoseok – nyöszörgöm a nevét, mire elszakad kulcscsontomtól, amit eddig csókolgatot és szemeibe pillant. – Haladhatnánk – nyögöm ki nagy nehezen fellökve a csípőmet is, hogy biztosan értse mire gondolok. Ahogy elnézem vigyorgós fejét, leesett neki mit is szeretnék. Pillanatok alatt húzza ki belőlem az ujjait, mire egy elégedetlen sóhaj hagyja el ajkaimat. De az üresség érzetét hamar átveszi egy kellemetlen, feszítő érzés, ahogy megérzem Wonho hatalmad tagját belém nyomódni.
- Ah – nyögök fel, de nem éppen az élevettől, mire barátom megáll.
- La-lazits – suttogja a fülembe és hallom a hangján, hogy ő éppen a mennyben érzi magát.
- Próbálok – szenvedem ki ezt az egy szót is, majd a következő pillanatban hangosan nyögni kezdek, ahogy Wonho a nyakamra tapadva kezdi el szívni a bőrömet. Épp a legérzékenyebb pontomat sikerült betámadnia, így nem is csoda, hogy az élvezet elterelte a figyelmemet az alfelemben lévő kellemetlen érzésről és már csak akkor eszmélek fel mikor Wonho végig ér bennem és a heves harapdálás és szívogatás lágy puszikká válik.
- Oh-olyan szűk vagy – suttog a fülembe, majd meg is rágcsálja azt. Újabb érzékeny pont, nyögök fel, fel is tolva a csípőmet, mire egy még hangosabb és élvezetesebb nyögés hagyja el az ajkaimat.
- Mozogj! – utasítom a páromat, akit nem is kell kétszer kérnem, azonnal mélyen, de mégis lassan, vigyázva kezd el mozogni bennem. Nem mondanám, hogy az elején életem élménye lett volna, de most, hogy egyre gyorsabban mozog, közben ott simogatva, csókolgatva, ahol ér, kezdem egyre inkább élvezni ezt az egészet. Hát még, amikor egy mélyebb lökésnél megnyomja a prosztatámat.
- Ah, ott – sikoltok fel, megemelve a csípőmet is, de Wonho, ahelyett, hogy tovább mozogna megáll, majd ki is húzódik belőlem. Mérges tekintettel nézek fel rá, de megszólalni már nincs időm. Hírtelen megragadja a derekamat, majd a hasamra fordít. A csípőm alá nyúlva húz magához közelebb, így a fenekem a levegőben van, míg a mellkasom a puha matracba nyomódik.
- Nézz rám! – Lihegi, mire én oldalra fordítva a fejemet pillantok fel rá, hogy abban a pillanatban, mikor a tekintetünk találkozik, újra mélyen belém tolja magát, rögtön el is találva a legérzékenyebb pontomat. Sikítva hunyom be a szemem, ahogy Wonho kíméletlen mozgásba kezd, szó szerint a matraca döngölve, de cseppet sem bánom. Hangosan nyögve és sikoltozva adom a tudtára, hogy tetszik, amit csinál. Lehet más durvának találná, hogy rögtön elsőre ennyire vad, de nekem tetszik, sőt. Szemérmetlenül sóhajtozom többért.
- Ah, mind-járt – nyöszörgöm, meg-meg mozdítva a csípőmet. Épp, hogy kimondom ezt az egyetlen szót, meg is érzem Wonho ujjait a tagom köré kulcsolódni, így még hangosabban kezdek nyögni. – Gyorsabban – hörgöm és Hoseok teljesítve a kérésem gyorsít e, hogy alig két perccel később egymás nevét nyögve lépjük át a gyönyör kapuját, szinte teljesen egyszerre. Pár lusta, levezető lökés után fáradtan dőltünk az ágyba, rögtön egymáshoz is bújva.
- Szeretlek – suttogom Hoseok mellkasába, mire kapok egy puszit a fejem búbjára.
- Én is szeretlek és köszönöm – mondja, mire értetlenül pillantok fel rá.
- Mit?
- A legjobb ajándékot, amit csak kaphattam – mosolyodik el és a hajammal kezd el játszani. – Téged! – Csókol meg, majd magunkra teríti a takarót.
- Jó éjt – suttogom, de az önelégült, boldog mosolyt nem tudom eltűntetni a képemről.
- Neked is – motyogja, majd fél perccel később, már csak egyenletes légzését hallom, ami lassan engem is álomba ringat.

Olyan kis édesek:3